ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-11-07 / 45. szám

Táviratilag üdvözölte a „Pécsi Közlöny" azonnal az uj főpásztort, ki ugyancsak táviratilag igy válaszolt: A »Pecsi Közlöny« szerkesztőségének. Szives üdvözletöket köszönöm. Müködésökre Isten áldását kérem. Hetyey. Te Deum. Iroll Ferenc trebinjei választott püspök, nagyprépost és káptalani helynök a pécsi egyházmegye papságához körlevelet intézett, melyben elrendeli, hogy az összes plébániai és ama fióktemplomokban, hol istentisztelet szokott lenni, hálaadó istentisztelet, azaz »Te Deum« tartassék a megyéspüspök kegyelmes kinevezése alkalmából. Küldöttség, i A pécsi káptalan — mint értesülünk — küldöttség által üdvözli az uj megyéspüspököt a legközelebbi napokban. A káptalan képviseletében e célból Esztergomba jönnek, dr. Dobszay Antal éneklő kanonok és Pozsyay József kanonok, papnöveldéi kormányzó. Ezekhez csatlakoznak a külső papság képviseletében minden vármegyéből, mely a pécsi egyházmegyéhez tartozik, egy-egy papi személy és a püspöki iroda részéről Ujváry Miklós püspöki titkár. A város a püspökhöz. Majorossy pécsi polgármester a következő távirattal üdvözölte a város nevében az uj püspököt : Oly soká árván maradt püspöki székünknek betöltése fölötti általános örömünknek kifejezést adva, a hivatalos lap alapján sietek Méltóságodat, mint most már főpásztorunkat mély tisztelettel és szivem egész őszinteségével a város közönsége és tanácsa nevében a legmelegebben üdvözölni. Isten hozza Méltóságodat mielőbb körünkbe, ahol jóakaratunk egész következetességével iparkodunk kegyes főpásztorunk magasztos hivatásának a közjóra minél áldásosabb eredményeit előmozdítani, hogy ekként Méltóságodnak nemes lelke köztünk boldogságát a szó legteljesebb értelmében föltalálhassa. Ezen táviratra a püspök sürgönyileg ezeket válaszolta: Í A város mélyén tisztelt közönsége és tanácsa nevében hozzám intézett megtisztelő és fölemelő szavakért mélyen érzett köszönetemet méltóztassék kegyesen fogadni. Lelkem egész erejével azon leszek, hogy egyházamat, hazámat és székvárosomat hűségesen és igazságban szolgálnék, mi az egyház kupolája magaslata félé húzódva vész el. Ugy ezen rész, mint ezt követő >Benedictus*-ban kifejezésre jutó harmonikus Construktio Wagner-féle ' reminiscentiákat ébreszt bennünk, mig nem az »Agnus l)ei-«ben a Kyrie kezdetével felhangzott zenei epizódok újra megjelenve, a Requiem komoly nyugalommal fejeződik be. A »Liberame» zenekép méltóan sorakozik a Requiem részei mellé, melynek hatásos és gondos előadásában még inkább észrevehető volt, hogy a különben jeles főszékesegyházi chorus a karnagy által szervezett új énekiskola üdehangú erőivel s a helybeli katona zenekar több kipróbált tagjával quantitative gyarapodott. Az előadott mű komolysága és méltósága harmonikusan beleillett az egyházi szertartás magasztos keretébe, s maga az előadás az ország első kathedrálisának diszére vált, melyben rég hallottunk ily áhitatra keltő és zenei tekintetben magasan álló előadást, melyet Budapest egyházi zenekörei is méltán megirigyelhetnének tőlünk. A jelen volt nagyszámú zeneértő és zenekedvelő közönség áhitatteljes ügyelemmel kisérte a szép mű egyes részeit. Ezek után azon örömteljes kijelentéssel zárjuk be ez ismertetést, hogy az esztergomi Fökáptalan az ujonan alkalmazott karnagyban kitűnő acquisitióra talált, kiben nemcsak szakavatott dirigens, de komoly törekvésű, s a hangok világában otthonos és jártas zeneszerzőt is nyert. M . .. nyi. hassam, és igy a közjót tőlem telhetőleg előmozI dithassam. Isten szent áldása legyen a városon. A püspökség birtok-állománya. Abból az alkalomból, hogy most a pécsi püspökséget betöltötték, a következő kimutatást közlik a püspökség uradalmairól: A birtokok kiterjedése 26550 katasztrális hold. miből 5392 hold szántóföld. 86 kert, 829 rét. 53 szőlő, 3226 legelő. 12682 erdő, 4-270 hold terméketlen. Jakabunk mint veterán. — Eredeti tudósítás. —• Budapest, nov. 5. Baj van. szerkesztő uram. nagy baj. Most már bátran énekelhetjük: »Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban*? Rendkívül súlyos csapást mértek a régi dicsőség nagy bajnokaira, anélkül, hogy a nemzet tudomást vett volna róla. Szivem vérzik, ha rágondolok azon nagy sérelemre, melyet hazánk nagy fiain, Perczel belügyminiszter, meg báró Fejérváry ejtettek. A dúló csaták hőseit sértették meg, és a nemzet milliói meg sem mozdulnak. Zokogva borulnak ELZ £t gastyán hadfiak egymás keblére és a nemzet legjobbjai nyugodtan szunnyadnak, akár >Adorján báró«. midőn a sok morfium élvezete elkábította. Nincs senki, ki e széles hazában tudomást venne sérelmeinkről, nincs egy árva lélek sem, ki a nagy idők tanúit, azok becsületét megvédelmezné. Sőt tovább megyek. Lapunk olvasóinak legnagyobb része talán nem is tudja, miről akarok beszélni, illetve irni. Hajdanában, a mikor megjelent a Csáky-féle elkeresztelési rendelet, milyen lármát csaptak vele a lapok, most pedig, hogy megjelent a PerczelFejérváry-féle rendelet, mélységes hallgatás honol mindenfelé, pedig akkor egy-két gyermekről, most pedig azokról van szó, kik vérüket és életüket áldozták a hazáért. Bizonyára visszaemlékszik kedves szerkeszkesztő uram, meg lapjának olvasói közül azok, kik oly szerencsések voltak, hogy engem, Kükürüczbaum .lakabot, az »Esztergom« kiküldött tudósítóját, személyesen megismerhettek, mily daliás alak voltam én, valahányszor az »első budapest-lipótvárosi hadastyán egyesület« díszruhájában jelentem meg a szerkesztőségi irodában. És most? Többé nem látnak igy, mert mióta a Perczel-Fejérváry-féle rendelet megjelent, bolond lesz az, ki beáll veteránnak, vagy a hogy Madarász bátyám indítványára nevezzük, hadastyánnak. Mióta Wlassics Gyula barátom fölhívást intézett az akadémiához, hogy ne csak a pályázatokból befolyó pénzeket osszák szét maguk között, hanem édes hazai nyelvünkből küszöböljék ki az idegen szavakat, mi veteránok, ott hagytuk a régi »veteran« elnevezést, és fölvettük e szép magyaros elnevezést »hadastyán«, mely tudvalevőleg »astyan« képzővel van képezve, akár agg szóból lett aggastyán : ugy hogy ezentúl nem lesz szakácsné, hanem konyhastyánné, tanítóból tanastyán, szobalányból szobastyán stb. De hogy a dologra térjek, annyit mondhatok, hogy a legvirágzóbb egyesületek egyike volt a mi egyesületünk, az »első budapest-lipótvárosi hadastyán egyesület.« A hány kiszolgált katona csak volt a Lipótvárosban, azok mind tagjai voltak, ugy hogy lehettünk több mint négyszázan, mindannyian válogatott hadfiak, mert a mi egyletünkbe nem vettünk be akármilyen kiszolgált katonát, hanem csak olyat, a ki kitüntette magát. Igy például az egyesület elnöke és generálisa Schieszenfurcht Dávid, arról hires, hogy a Lipótvárosból ö volt az első, ki két évvel a boszniai okkupació befejezése után mert Szerajevóba leutazni üzleti ügyekben. Atléta termetű ember, rendkívül bátor, és sokat tud beszélni a bosnyákok felől, legújabban készül a török-görög határra lerándulni. Geschájt Áron az egyesületben őrnagyi rangot visel és egész joggal, mert várkatona volt. < Szökött, illetve csak próbált szökni a katonasorozás elől és szerencsétlenségére elcsípték. Katonának ugyan nem vált be, — igazi typikus alak nemcsak lábszárai, de lábfejei is kajmósak, s igy csak várfogságra ítélték. Rindkopf Jesszasz van egy kapitány a veterán egyletben, nagy érdemei vannak a hadügy terén, ő volt az első, a ki Budapesten árusította a kőnigraci emlékkel ékített gyufaskatulyákat. Hadnagyok sokan vagyunk. Én, 16 Khon, 7 Klein, 8 Goldtstein, Tölpelster, a Gepäck testvérek, Bauschkauf Móric és társa, Mangolicz Frici. Vyskoöil Jaroszlav és Navrayil Giril, az utóbbiak j tényleges katonák voltak, az első regimentstambor volt, a másik meg hornist, jelenleg Gans és Társánál vannak alkalmazva. Bärenzucker Ábrisnak van azonban a legnagyobb becsülete, ő a mi plezirozott őrmesterünk. A szegény sántán jött e világra. Szóval a katonaság minden neme és rangja bőven van képviselve. Egyenruhánk pedig tényleg szemkápráztató, mert egykoron Tiller Móric és ! Társa készítette, pedig mi leszálitott áron szereztük meg. Mi hadnagyok ugy nézünk ki, akár a közös hadseregbeli generálisok. De van is ám becsület, főkép vasárnap. Az a sok baka, huszár, honvéd meg a többi már messziről szalutál. A múltkor Száli feleségemmel a Nájgebájde előtt mentem, bucsut akartam venni ezen romba dűlendő épülettől. A mint a főkapu felé haladok, egyszerre csak hallom: »Gwerrausz!« elkiáltja magát a posztos és az őrség glédába áll és szalutál, í Száli feleségem örömében könyezett. Szép is az a katona élet, főkép ha az embert generálisnak nézik. Érdemrendeink vannak bőviben, mind saját kitűnő gyártmányaink. Idegenektől érdemrendet elfogadni tilos. A fegyelem, az meg pláne nagyszerű, még a Kossuthpártban sincs ilyen. Igaz, e napokban panaszkodott nekem Kossuth Franci a függetlenségi párti kormányzó úr, — ezt a cimet legjobban szereti használni —. hogy pártjában bomlik a fegyelem, nem tisztelik a'z ő akaratát. Most is Mindszent-szegváron föllépett Uray Imre a kormányzó úr akarata ellenére és engedélye nélkül. Hallatlan dolog, hogy merészel I egy Uray, kinek alig vannak egyéb érdemei a függetlenségi párt. körül, minthogy minden idejét, vagyonát áldozta a függetlenségi eszmeért, hogy merészel ilyen egy Kossuth Ferkó engedélye ellenére föllépni ? Nem hallatlan vakmerőség ez ? Ennyire nem respektálni az érdemeket, a haza körül kifejtett nagy szolgálatokat, melyekben Kossuth Ferkó barátom megkopaszodott. Mégis csak rettentő egy dolog! »Mit csináljak Urayval és társaival?« kérdi , Ferkó barátom. »Mbah — felelém én — igen könnyen lehet í velük elbánni. A mi egyletünkben, az első budapest-lipótvárosi hadastyán egyletben, Schieszenfurcht Dávid minden egyes tagot, ki az egyleti szabályokat áthágja, Reb. Gebetkauf Jókim, tábori lelkészünk által — mert ilyen is van — kiátkoztál. « »Mondasz valamit*, feleié a Ferkó. És csakugyan, nézem az újságokat és mit olvasok? »Mi I. Kossuth Ferenc, a függetlenségi párt vezére és kormányzója, boldogult atyánktól öröklött hatalmunknál és jogainknál fogva (ezekre még nem akadt vevő) ezennel Uray Imrét, Luby Gézát és mindazokat, akik szavazatukkal Urayt támogatni merészlik, pártunk kebeléből kizárjuk, kiátkozzuk és kirekesztjük. Ugyanezen sors vár Eötvös Károly párthivőnkre, ha Szegvárra mer leutazni. Kelt stb. I. Kossuth Ferenc, f. p. v. és k. Pichler Győző titkár.«