ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-30 / 44. szám

társadalom igazi alapjait, tönkre tevén az anyák nagy sokaságát. Majd folytatja ezt a nagy iparos, kihasznál­ván a szegény kisiparos nyomorát, varrat, dolgoz­tat veje olyan bér mellett, melynek hallatára a vér az* ember arcába szökik. Ennyire degenerá­lódni csak egy ember képes, ki igavonójától nem tagadja meg a szükséges élelmet, de embertársá­tól, ki neki dolgozik, megvonja még az élet fen­tartásához szükséges falatot is. És ha a munka árának ezen véres leszoritásával sem tud boldo­gulni, akkor kezdődik a hamis bukások sorozata, és ezt az öltönyt, ruhadarabot, iparcikket, mely­hez annyi szegény nyomorult munkásnak könnye tapadt/ kidobja a piacra »hallatlan olcsóság* cégére alatt. Ime szabadságot nagy garral hirdető szabad­elvüség hová vezetett? Mindenhez a mi szabad és azért van ma a világon : szabad sajtó, szabad vallás, szabad ipar, szabad szerelem, szabad lopás, szabad elvűség, csak hogy-e szabadságokat a népek milliói egyéni szabadságuk, jólétük, anyagi erőik teljes feláldozásával és fölemésztésével fizették meg. És még akadnak emberek, kik nem tudják felfogni, hogy lehet valaki szocialista ? Tessék besétálni a » hallatlan olcsóságu* raktárakba, de akkor tessék a keresztény meg­győződést, lelkiismeretet, és elveket az ajtó előtt künn hagyni és magára ölteni a talmudmorál prémes köpenyegét. Jakabunk és a modellek, — Eredeti tudósítás. — Budapest, okt. 27. Mint értesültem, a szobrok felállítására vo­natkozó terveim, lelkes fogadtatásra találtak Esz­tergom városában is, s ezért kedves kötelessé­gemnek tartom a Lloyd épületben tartott érte­kezletünk további leírását. A szobor csoportozatok eszméje általános tetszést aratott, és leírhatatlan nagy öröm volt a szabadelvű pártban, hogy jeleseink közül oly szá­mosan meg lesznek örökítve. Miután a Verbőczy-féle Tripartitum, vagy a hogy Bánffy Dezső tévedésből nevezte, trifolium eszméjét elfogadták, a tárgyalás tovább folyt. Szóba került Tinódi Lantos Sebestyén szobra. Ki legyen? Éder Ödön kassai képviselő önmagát ajánlotta, mivel Tinódi Kassán tartózkodott és háza is volt ott. Hegedűs Sanyi, az örökös miniszterjelölt, s minden létező kormány buzgó hive, ellenben maga mellett iparkodott hangulatot kelteni, mert szerinte Tinódi Kolozsvárra ment Kassáról s ott lakott állandóan. Midőn Éder nem akart tágítani, Sanyi barátom csak odaszól: »Te, Dönci, hisz a te kezedbe nem is való a lant.« Szilágyi Dezsőnek ekkor hirtelenében jó ötlete támadt s elkiáltja magát, »jó kassai sódart nyomunk a kezébe.* Izraelita képviselő társaink erre prüszkölni kezdtek és vallási sérelmet láttak az egészben, mert akkor nekik, mint hü orthodoxoknak, már messziről kellene elkerülniük a szobrokat. A győzelem már-már Hegedűs részén volt, főkép mikor kijelentette, hogy ő még a pártállás tekintetében is hasonlít Tinódihoz, a ki hol a Habsburgokhoz, hol az erdélyi fejedelemhez hú­zott, éppen ugy ő is akárki lesz a miniszterelnök, akár Bánffy, akár Zichy vagy Mezei Móric, min­denkor hűséges hive lesz. Végre Vuja Péter kép­viselő, a szabadelvű párt legkomolyabb tagja, a ki hosszas képviselősége alatt, soha senkit az országházban beszédjeivel, melyeket el nem mon­dott, meg nem bántott, megszólalt: >Uraim, azt hiszem, hogy Tinódi modelljének csak szabadelvű párti költőt válaszszunk;« * Éljen Gyulay Pali* kiáltja Groisz Guszti. (Általános helyeslés.) Ekkor szólásra jelentkeztem én: Uraim az eszme szép, de itt csoportokról van szó. Gyulay Palkót bajos volna csoportosítani. Igaz, hogy ő az élő költők legnagyobbika, de őt legföljebb ugy lehetne ábrázolni, amint kergeti »Romhanyijat«, a kit 30 év óta nem sikerült neki nyakon csipni azaz befejezni. Pulszky Karcsi is jő költő de az orvosok véleménye szerint modellnek egyelőre alkalmatlan, különben is mint értesültem, a hírneves olasz színész Zacconi, magával viszi, mert őt akarja tanulmányai közben modellnek használni, hogy a paraíysisben szen­vedők hűséges realisztikus alakját megismerje. Ha azonban kell egész költői família, itt vannak a Szászok. Kiadós egy család, és mindannyian jó költők, nemcsak a pegazuson, de Mercuron is tudnak jól lovagolni. Azért indítványozom^ hogy Szász Karcsi legyen Tinódi és a többi kis Szászok álljanak körülötte kottás énekes könyvekkel ke­zükben és zengedezzenek hazánk legnagyobb fiának, br. Bánffy Dezsőnek dicshymnusokat. Általános helyeslés, az indítványt egyhangúlag elfogadták. Élénk vita fejlődött ki Bethlen szobránál. Első sorban elmondták jeles tulajdonait. Mily vitéz fejedelem volt, meghódította az egész orszá­got, az országban levő kath. püspökségek számát kettőre redukálta és mindegyiknek biztositott évi egy ezer pengő forint jövedelmet stb. Kiben talál­! hatók fel e jeles tulajdonságok ? A képviselők szemei mind Bánffy Dezsőn csüngtek, 0 pedig szerényen annyit mondott: Igaz, hogy az országot a szabadelvű párt részére én is meghódítottam, az ellenzéket győzelmesen levertem, én is Erdélyben kezdtem pályafutásomat mint Bethlen, ha tőlem függne, általam is beszün­tettetnének az összes katolikus püspökségek, de velem született szerénységnél fogva, kérem mel­lőzzenek, mert én inkább mint szónok Pázmány szobrához beállok modellnek. (Helyeslés.) »Akkor Perczel legyen Bethlen«, kiáltottuk mi. Perczel szinte visszautasította magától e ki­tüntetést, mert ő megint Bocskay szeretne lenni, mert^Bocskay kurucaival vakmerőség dolgában egyedül ő képes versenyezni. Már-már kétségbe estünk; hogy ki legyen Bethlen. Thaly Kálmán a vén kuruc történet iró az Anonymus modelljére tart igényt. De hát, ki legyen Bethlen ? Nem tudtak megállapodásra jutni. Végre Frici barátom kérdi: No Jakab, te kit gondolsz ? »Én, kegyelmes uram — mondám — azt tartom, hogy Bethlen nagy győztes lévén, egy nagy győztes által örökittessék meg. Köztudomású azon nagy győzelem, melyet legutóbb szegény Morzsányi Karcsi barátunk ellenfelein aratott, a I midőn a Curia fölmentette. Ez okból indítvá­nyoznám, hogy Morzsányi Karcsi legyen Bethlen és védőügyvédje Eötvös Karcsi, meg provizionista társa Spitzer Bernát mint lebegő geniusok tartsák feje fölött a győzelem hervadhatlan koszorúját.« Ismét az én indítványom győzött. Még igen sok szobor volt hátra, és sokan türelmetlenkedtek mikor kerül reájuk a sor. Frici meg csak biztatta: »Barátim csak türelem, türelem. Szabad­elvü-párti képviselő még sohasem csalódott re­ményében, mert elvünk az, hogy a húsos fazék­ból jusson is, maradjon is.* Erre megint lecsön­desedtek és szépen folytattuk a tárgyalást. Pálffy Jánosra került a sor. A legtöbb sza­badelvű képviselő nem tudta, hogy mi és ki volt ez a Pálffy. Egyesek kiabáltak, igy például a stomfai képviselő úr: »Én személyesen ismerem, | nekem nagy szolgálatot tett, derék űri ember, j szobrot neki.* Mások ismét: >Ez nem az, hanem bizonyára Hans Pálffynak apja volt, mások ismét Móricot emlegettek, a fiatalabbak pedig azt ki­abálták : * ez svarcgelb volt.« Nem lévén az egész kormánypárton egyetlen egy történetíró sem, meg­kérdeztük Mikszáth Kálmánt, hogy mit tud fe­lőle ? (Én persze ismertem a derék generális viselt dolgait, de az egyszer lapítottam vele.) Végre Kálmán barátom megszólal s azt mondja: Én ugyan nem igen sokat mondhatok felőle, de annyit tudok, hogy miután szobrot emelnek neki, » igen becsületes és derék apja lehetett neki,* Óriási lárma: »Nekem is becsületes atyám volt. nekem is, én leszek Pálffy,* ezt hallottam vagy 300 torokból. Ekkor egyszerre harsány 1 j hangon megszólal valaki, oda nézek, s mit lá­tok? Hát Kossuth Ferkó! A kis hamis sokszor szokott hozzánk a Lloyd épületbe titokban eljá­rogatni, s egyszerre kezd szónokolni: Uraim, na valaki mondhatja magáról, hogy nagy, dicső atyja volt, akkor bizonyára én, és ha egy atya pa­naszkodhatik, hogy méltatlan fia van, akkor bi­zonyára az enyém panaszkodnék, ha élne, de miután már nem panaszkodhatik, igen kérem az urakat, hogy mint dicső és derék atyának a fia én legyek Pálffy, de egyúttal kérem, hogy mellém állítsák hűséges titkáromat Pichler Győzőt a számla könyvekkel, amint atyai hagyatékom it rendezgeti. Tekintettel azon titkos kompromisszumra, mely a szabadelvű-párt és a Kossuth-párt között létezik, elfogadtuk Kossuth indítványát. Amint tanácskozunk a többi hozzá csato­landó mellékszobrokról, oldalt nézek s mit lá­tok ? Rosenberg Gyula meg Neumann Armin ve­szekednek s ősrégi hagyományos napkeleti szo­kás szerint köpködnek s kiabálnak: »0 te opád valt edj nyólbőr kereskedő, o te apad valt pe­dig edj handle.« Mindkettő szeretett volna Pálffy lenni. Én közibük mentem, csitítani kezdtem s mondtam: »0 ti opáitok valtak a legböcsölethe­sebb emberek.* Mire Neumann odaszól Rosenbergnek: »The Jola. ez gónyolja minket mint a bárón Khaas o Tarnóczit.* Ebben a pillanatban kibékülnek s nekem akarnak esni, de ugyanabban a pillanatban eltűnt már a Jakab. Fel Bajnára! Holnap lesz Bajnán a néppárt népgyü­lése, melyre a párt ösz vezére, Zichy Nándor gróf is odaérkezik több országgyűlési kép­viselő társaságában. E járásban először bontja ki a párt a zászlót, méltó tehát, hogy minél nagyobb sereg sorakozzék alája. Aki csak teheti, menjen el a gyűlésre! A magyar Sión ne maradjon hátra ott, a hol vezérlőnek kell lennie. A hol a vezér megjelenik, ott illő, hogy a vezérkar és a sereg is imponáló legyen. Mutassa meg Esztergom katholikus közön­sége, hogy az igazságért és az alkotmányos jogért való küzdelmet tudja méltányolni. HIREK. * Hetyey Samu péesi püspök. Tegnap az esti órákban vettük illetékes forrásból a hirt, hogy Hetyey Sámuel apát-kanonokot nevezte ki Ő Fel­sége az árva pécsi egyházmegye püspökévé. Bol­dog pécsiek örülhettek. Mi e hir hatása alatt ma mást nem mondhatunk, csak azt: Éljen Pécsnek méltó püspöke ! * Lapunk 44-ik száma Ö Eminenciája a Biboros Herceg-Primás és Érsek Úr magas név­ünnepe alkalmából jelent meg vasárnap he­lyett ma. * A primási udvar Budapesten. A herceg­primási udvar tagjai Hetyey Sámuel apát-kano­nok, dr. Klinda Teofil titkár, báró Gadenns Arthur jegyző és dr. Anhäupel György szertartó Ő Emi­nenciája névünnepére Budapestre utaztak. * A hercegprímás üdvözlése. A város kö­zönsége Vaszary Kolos biboros-hercegprimás O Eminenciájához nevenapja alkalmából üdvözlő­táviratot menesztett. * Majláth gróf a komáromi szegényeknek. A jó Brückner bácsi ajánlatára gróf Majláth püspök ur meghozatta a szobrot s azt mondta, hogy Szt. Antalt fogja maga helyett itt hagyni a szegények vigasztalására. Azóta legtöb­ben szt. Antal szobra előtt imádkoznak s február hó óta szt. Antal 400 frton felül gyűjtött szt. Vincze kasszájába s ugyan annyit kiadtunk a szegényeknek. Persze valami 300 Szt. Antal könyvecskét kiosztottunk a hivek között. Megjelent a szt. István társulat kiadásában, ára 4 kr. Be kell hozni minél több helyen ! * Egyházi zene. A közelgő két ünnep al­kalmából a föszékesegyház kórusa újra megtelik dilettáns közreműködőkkel. November hó 1-én

Next

/
Thumbnails
Contents