ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-17 / 42. szám

Midőn tehát a katholikus egyesületekben megsejtette azon mentőeszközt, mely nyomorá­ban őszintén segiti és a katholikus vezérfér­fiakban becsületes oltalmazókra talált: a legna­gyobb készséggel csoportosult köréjük. És ez az oka annak, hogy a kormány most oly kiméletlen gyűlölettel üldözi a katholikus mozgalmakat. Rudini utasitotta a közigazgatási hatóságokat, hogy a katholikus gyűlésekkel, egyle­tekkel úgy bánjanak, mint a forradalmi szociál­demokratákkal és az anarchistákkal. (!) Minden módon üldözni kell ezeket és működésüket le­hetetlenné tenni. ' Pedig Olaszország belügyei a legsülyedtebb színvonalon állanak. Napról-napra panaszkodnak lapjai, hogy minden reményükben csalódtunk, melyeket 1870-ben oly büszkén hangoztattunk. A legnagyobb jogegyenlőtlenség uralkodik, a kis tolvajokat fölakasztják, a milliókat rablók pedig érdemkeresztet kapnak fölülről. A kormányzás minden ága ellenörizhetlen és gonosz kezekben van, a biróság megvesztegethető, a közoktatás sülyedt, a hadsereg demoralisált, a kereskedelem és ipar pang, a nép végső nyomorban sínylődik. Ily körülmények közt nagyon érthető azon vágy­nak terjedése, hogy a pápa legyen a király, ki­től egyedül várják a szabadulást. És e helyzettel szemben Rudininek nincs más bölcsesége, mint a legnyomorultabb önkény­kedés és durva zsarnok-politika. A szabadelvű párt érzi, hogy eddigi eszkö­zével: az ámítással már nem tesz hatást, azért az erőszakhoz nyul, mint utolsó menedékhez. Hogy azonban a rövidlátók előtt eltakarja el­járása valóságát, folyton azt hangoztatja, misze­rint ő nem a katholikus, hanem a »klerikáliso­kat* üldözi. E harcában a kormány hű szövetsé­gesei az úgynevezett »mérsékelt katholikusok« (moderáltak), kik ott is a »jó katholikus« elne­vezést kapták. Ezekről a párisi lap, az Osserva­tore Romano azt mondja, hogy első sorban üldö­zendők, mert a legveszélyesebb ellenségek. A kormány által megindított ezen kultúr­harc már most is nagy eredményt mutat: a katholikusok szervezkedése napról-napra nagyobb mérveket ölt és lelkesedésük szemmel láthatólag erősbül. Szociális kérdések. V. Az egyes kereskedőnek, különösen falun más helyzete van, úgy, hogy oly csekély nyereséggel mint a szövetkezet soha sem folytathatja üzletét. Először azért, mert ő forgalomnak nem ura, mint a szövetkezet, amely tagjait kényszeritheti, hogy nála vásároljanak, másodszor azért, mert a he­tenkinti nyereségnek több mipt felét ő maga a családjával okvetlenül fölemészti, holott a szö­vetkezet az időnkénti összes nyereségeket csak­nem érintetlenül újra forgalomba bocsátja. Ezek után a fogyasztási szövetkezeteknek könnyen felismerhetjük a hasznát, amely anyagi téren hármas, u. m. 1. a fogyasztók az árukat legalább 6—10%-ka.l olcsóbban, vagy ha nem. a jobb kimérés folytán mégis ugyanannyival elő­nyösebben kapják, úgy, hogy a család kiadott 100 forintja mellett egy tizest megtakaríthat (nálunk csak féléve, hogy létezik a szövetkezet, azért van már olyan tagunk, aki 100 frtnál többet vásá­rolt), 2. üzletrészei után tisztességes (legalább 8°/ 0 ) százalékot kaphat; 3. ha lovai vannak, a fuvarozásból is kereshet eleget. Mielőtt észrevételeimet a szövetkezetekről tovább folytathatnám, ki kell térnem egy másik látszólagos nehézségre. Aki az »Alkotmany« által kiadott »Fogyasztási Szövetkezet« cimű könyv után indulna, az a gyakorlatban némi nehézséggel fog találkozni. Ugyanis ezen könyv szerint maga a szövetkezeti töke nem jövedelmez semmiféle százalékot sem a tagjainak, hanem a fogyasztás (vásárlás) arányában félévenként visszakapnak az illetők bizonyos százalékot azon pénzből, ame­lyet a vásárolt árukért összesen fizettek. Ez a legideálisabb eljárás tagadhatatlanul, csakhogy ez magával hozza, hogy minden vásároló tagnak minden egyes vásárlását bejegyezzük, másként u. i. nem tudhatnék, ki milyen összeg után kapja a visszajáró osztalékot. Ez az eljárás már azért is kitűnő, mert e mellett pontosan ellenőrizhet­jük az árukészlet forgalmát, tehát a boltos kaszá­ját is. Sajnos, azonban a gyakorlatban kivihetetlen Hányszor történik meg u. i., hogy a bolt tele lesz vásárolókkal : az egyik néhány krajcárért, a má­sik néhány hatosért vagy forintért vásárol, most mindennek a bejegyzése annyi időbe kerülne, hogy sokan kénytelenek volnának hazamenni; fő­ként ünnepek előtt történnék ez, amikor minden házba kell valami. Ugy látszik, hogy a jelzettem könyv szerzője angol szövetkezeteket vette mintá­nak, azok pedig eredetileg iparosok számára ala­kult nyers anyagot szállító fogyasztási szövetke­zetek voltak, talán ma is félig-meddig azok. mi­után Anglia eminenter iparos (szövészet) állam ; ezeknél pedig az általa ajánlott mád sokkal köny­nyebben érvényesíthető, amint talán későbben látni fogjuk. De ha nem is volnának ma már ipa­ros szövetkezetek azok, ott az emiitett mód azon óriási vagyon mellett, melylyel az ottani szö­. vetkezetek rendelkeznek, mult évi forgalmuk a 150 milliót meghaladta, könnyen követelhető annál is inkább, mert többnyire nagykereskedés számba mennek, ahol nem krajcáros, hanem 100-as pozíciókat kell csak bejegyezni. Ami szövetkeze­teink krajcáros üzlete mellett ez lehetetlen, de szerencsére nem is okvetlenül szükséges. Liptó­megyében legalább akként vannak szervezve, hogy nem a fogyasztás arányában, hanem üzlet­rész arányában jár a tagoknak az osztalék. En­i nek előnye az, hogy nem kell az apró vásárláso­I kat bejegyezgetni, és hogy évközben nem kap j senki sem osztalékot, hanem csak az évi mérleg összeállítása után, a ennek következtében az összes I bevett pénz egy egész éven át forgalomban ma­rad. Hátránya pedig az, hogy nem egészen igaz­ságos, amennyiben olyan is kaphat osztalékot, esetleg több üzletrésze után, aki a forgalomhoz alig járul valamivel, de ez faluhelyen ritkább eset, miután többnyire családosak az emberek s körülbelül egyforma igényeik vannak. Látszat I szerint pedig a legnagyobb hátránya az, hogy ! nem lehet áz elárusító kasszáját pontosan ellen­őrizni. Utóvégre ha valaki éppen csalni akar, ebben semmi mód szerint sem fogjuk teljesen ] megakadályozni, hanem azért a bejegyzések nél­kül is van mód a meglehetős pontos ellenőri­j zésre. Az u. n. tariífakönyvben be van jegyezve minden árunak beszerzési és eladási ára (pld. 1000 frt beszerzési és 1100 frt eladási ár), to­vábbá a két ár közti különbség (100 frt). Már most az év végén a leltározásnál ekkép járunk el: A beszerzési árak összege, s az eladási árak összege, úgyszintén az ezek közti különbözetek összege adja kezünkbe a kulcsot, hogy megtud­hassuk miképen sáfárkodott a boltos. Az ő nap­lójában benne van mindennapi bevétel összege, valamint azon összeg is, melyeket naponkint, vagy hetenkint a pénztárnak átadott. A számadás tehát az ellenőrzés szempontjából következő: A beszerzési összeg 10 000 frt, az eladási összeg 11,000 frt. A különbözetek összege 1000 frt. Tartozik a boltos tehát 11,000 frttal. Átadott j pénzben 9000 frtot, adósok 800 frt. a leltározás I szerint a raktáron van árukészlet 1120 frt. Ezen adatok szerint 80 frt hiány mutatkozik, melyet a boltos járulékából levonunk az esetben, ha az eladási árak jegyzésénél azonnal levontunk min­dig legalább 1 j 2 °l 0-ot az áruk romlása, elporlása stb. cimén. Sándorfi E. Jakabunk és az ínségesek. — Eredeti tudósítás. — Budapest, október 15. Mennyivel kellemesebb itt Rudapesten mint Esztergomban volt. Biztosítom szerkesztő uram, hogy az ünneplésekből ki nem fogyunk. Legkelle­mesebbek azonban az estélyek, melyeket a Lloyd épületében töltök. Ha valaki részesült azon szerencsében, hogy a Lloyd palotában lévő szabadelvű klubb helyi­ségében néhány estét tölthetett, úgy az szívvel­lélekkel kívánkozik vissza. Csak az, aki néhány estét végig élvezett, tudja azt, mit tesz az a sza­badelvű klubb tagjának lenni. Itt Bánffy Dezső, Perczel, Wlassics és a többi miniszterek is csak közlegény számba men­nek, és mi csak úgy komázunk velük. Itt elő­adhatjuk egészen bátran kívánalmainkat, és nincs olyan dolog, melyet br. Bánffy meg nem igérne, főkép ha a tarokkban nyer. Ilyenkor csak úgy áradozik a jóságtól. Én most estéimet rendesen itt töltöm. Hétfőn este például felségesen mulattunk. Midőn beléptem a klubb-helyiség társalgási termébe, hát látom, hogy a kanapéken ott hente­regnek a miniszterek, a fotelekben pedig terpesz­kednek a képviselők és bodros füstöket eresztget­nek a protekciós bock szivarokból. »Hat ti mit csináltok?« kérdem őket. > Gyakoroljuk magunkat a parlamenti mun­kában «. vágott vissza Münnich Aurél. Fenyvessi Ferkó meg csak hentergett to­vább és szavalta Petőfi ismert »Magyar nemesé­nek* paródiáját, ezen refrainnel »én szabadelvű képviselő vagyok.« A miniszter urak nevettek nagyokat és az utolsó három versszaknál kórus­ban kiáltotta minden jelenlevő : »én szabadelvű : képviselő vagyok.* Szilágyi Dezső meg nagyokat nyújtózkodva oda kiált: »az igaz, nem irunk, nem olvasunk, három hete együtt vagyunk, komoly dolgot nem tárgyalunk, no Jakab kell-e ennél kellemesebb élet ?« »Bizony nem, kegyelmes uram, felelém én, miközben kinyilik az ajtó és belép Légrády Karcsi, ákosfalvai képviselő, Pesti Hirlap tulajdo­nosa és országszerte ismert spárga termelő és árusító. »Karcsikam, hogy áll a spárga?* kérdi tőle Darányi miniszter, a nagy gazdász. »Baratom, felségesen sikerült*, alig mondja ki e szavakat, már is megszólal vagy 300 torok s kiabálják; »Karcsi ! szerdán tartunk spárga soireét a klubban !« Egyhangú helyeslés és Podmaniczky Frici szeretetreméltó elnökünk, kimondja a határoza­tot; »szerdan este a klubb helyiségben soiré lesz.< A klubb fiatalabb tagjait megbíztuk a rende­zéssel. Ruffy Palkó, Crausz Stefi, Földváry Misi meg Hulényi Győzi magukra vállalták az estély rendezését. A frugális vacsora, úgy mint illik a szabad­elvű képviselőkhöz, igen szerényen volt össze­állítva, a nyomtatott étlap ekképen hangzott: 1. Risotto italiano con tartufi, 2. Costoletta di multone ala Fejérváry con cavolo ílore, 3. Testa di vittelo a la Ránffy con fagioli, 4. Aspa­rago, 2. Fricandeau de veau aux epinards, 6. Plum-pudding, 7. du roti de chevreuil, 8. Chery­cakes, 9. Giardinetto, 10. Formaggio és sokféle borok meg pezsgők. A vacsora felségesen sikerült és nagy lá­togatottságnak örvendett főkép azért, mert Bánffy kegyelmes úr kijelentette, hogy azon számos örvendetes esemény és kitüntetés emlékére, mely pártunkat a legutóbbi napokban érte, az összes költségeket ő födözi a rendelkezési alapból. Volt jó kedv, a pezsgő meg csak folyt, a negyedik fogásnál felköszöntötte Janits Ferkó nyitrai képviselő, a nála megszokott eloquentiá­val Légrády Karcsit, a spárga termelőt. Ezenkívül toasztokat mondtak: Kobek Stefi, Kubinyi Gyurka, Klobusiczky Jankó, Frideczky Timót, Ráth Petyi szóval a kormánypárt legzseniálisabb parlamenti szónokai, és beszédjük csak úgy szikrázott a sok szellemes ötlettől és sziporkátől. Piukovics Józsi, mint aféle bácskai gyerek, alaposan győzte, egyszerre csak közbe szól : Még azt mondják, hogy az országban dühöng az inség, hát ez inség?* és felfordít egy asztalt. Éljenek az Ínségesek ! kezdnek kiabálni mindannyian, megtöltik a pezsgős poharaikat és nagyokat koccintanak. Légrády Karcsi meg álmosan odaveti: »akkor volna inség, ha nem termett volna spárga*, »meg rózsa* teszi hozzá Luppa Gyurka, a nagy rózsa­termerő, ki rózsákból szokott évenkint bevenni néhány rongyos ezer forintot. »Van ám krump­licska is« kiáltják Kubinyiék. Arányi, Weisz, Ne­ményi pedig hivatkoznak sikeres üzleteikre, mert tavaszszal összevásároltak nagy mennyiségű gabo­nát, s dicsekesznek vele, hogy beütött a termés. »Tudjatok gyerekek mi újság? — kérdi az uj tanácsos ur Láng Lajika, — »holnap Molnár Muckó interpellálni fog az Ínségesek ügyében.* Óriási zsivaj, »abcug Molnár, abcug nép-

Next

/
Thumbnails
Contents