ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-10 / 41. szám

HIREK. * A király nevenapja. Abból az alkalomból, hogy Ő Felsége felemelő elismerésben és méltánylásban részesitette a magyar nemzetet, amennyire városunk szegénységétől tellett, Esztergom is kitett magáért. F. hó 3-án este az egész város ki volt fényesen világitva. A vasárnap esti kivilágítást követő nap reggelén a város képviselő-testülete tartott rendkivüli közgyűlést, melynek egyedüli tárgya az uralkodói kegy méltatása volt. A közgyűlést fekete diszmagyarban d. e. 9 órakor nyitotta meg Maiina Lajos polgármester s rövid, de lelkes szavakban hozta tudomására az egybegyűlteknek 0 Felsége legmagasabb elhatározását. Egyben tolmácsolta a város tanácsának azon javaslatát, hogy: 1. A szobrok felállítását elrendelő királyi kéziratot jegyzőkönyvbe iktatja; 2. a legfelső királyi elhatározásáért a város közönsége köszönetét nyilvánítsa s ezt az elhatározását feliratilag fejezze ki Ö Felsége előtt; 3. a mai hálaadó istentiszteleten testületileg résztvesz; 4. a kispiactól az új primaciális hidig terjedő útvonalat, az u. n. Fő-utat »Ferenc József útjá«-nak nevezi el. A hála felirat felolvasása következett erre, amelyet Rothnagel Ferenc főjegyző érces hangon olvasott fel, s melyet az egybegyűltek felállva hallgattak végig s harsányan megéljeneztek. Az 0 Felségéhez intézet felirat igy hangzik : « Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Első szent királyunk születésének és az apostoli magyar királyság megalapításának színhelye, az ősi Esztergom város közönsége minden időben egyenlő hűséggel ápolta hazafias érzelmektől áthatott szivében az apostoli király felkent j személye iránti odaadó ragaszkodását és hódolatát, mint a nemzet dicső története és megszentelt hagyományai iránti mély kegyeletet. Ezen érzelmeinket a legmagasabb lelkesedés lángjaira lobbantotta felségednek folyó évi szept. hó 25-én kelt azon legmagasabb elhatározása, melylyel elrendelni méltóztatott, hogy a székes főváros- alkalmas terein a magyar nemzet történetének kimagasló alakjait megörökítő szoborművek állíttassanak fel. Felséged ezen legkegyelmesebb elhatározásában legmagasztosabb fejedelmi buzdítást érez hű magyar szivünk arra, hogy felséged dicső trónjának és drága hazánknak egyaránt odaadó szolgálatában hü követői legyünk a szobormüvek felállításával megörökítendő dicső ősök példájának. Felséged legmagasabb elhatározása felett érzett hazafiúi örömünk és lelkesedésünknél a felséged megszentelt személye iránt táplált hálaérzetünk és hódolatunk lehet csak nagyobb. Ettől a legbensőbb hálától és hódolattól eltelve járulunk felséged dicső trónjának zsámolyához és jobbágyi alázattal esedezünk, hogy tántorithatlan hűségünk és törhetlen ragaszkodásunk hevéhez képest csak gyengén kifejezett hálánk legalázatosabb kifejezését fejedelmi és atyai jóságával legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Kik egyébként a legmélyebb alattvalói hódolattal vagyunk Felséges Császár és Apostoli Király legkegyelmesebb Urunknak Esztergomban a sz. kir. város képviselő testületének 1897. évi október hó 4-ik napján tartott rendkivüli közgyűléséből legalázatosabb alattvalói Esztergom sz. kir. város közönsége nevében: Maiina Lajos, Rothnagel Ferenc, polgármester. főjegyző. A közgyűlés erre véget ért s a képviselők egyenesen a belvárosi plébánia templomba mentek át élükön a polgármesterrel, s a városi tisztikarral, hol a hálaadó istentisztelet dr. Fehér Gyula belvárosi plébános tartotta meg fényes segédlettel. Mise végeztével az ünneplő közönség a Szózat hangjai mellett lelkesült hangulatban oszlott szét. — A székesegyházban tartott hálaadó istenitiszteletet Pellet József c. püspök pontifikálta, melyen a hivatalos testületek jelentek meg. * Október <>. | A nagy nemzeti fellángolást, az ünnepélyek sorozatát széles e hazában komor gyász váltotta fel október 6-ával. A ha- j záért dicső halált szenvedett hős tizenhárom lelkiüdvéért az egész ország összes templomaiban elhangzott a gyászmise, az orgona szomorú bugása. Városunkban is kegyelettel ülték meg e napot. A belvárosi plébánia templomban dr. Fehér Gyula plébános misézett. A résztvevők soraiban ott láttuk a város tisztikarát a polgármesterrel s az esztergomi öreg honvédeket. * Személyi hir. Dr. Walter Gyula kanonok s fötanfelügyelő üde egészségben Marienbadból hazaérkezett. * A külügyminiszter Esztergommegyében. Gróf Góluchovszky Agenor külügyminiszter Metternich hercegnő látogatására 2 napra Rajnára érkezett. * Bartal tanfelügyelő ünneplése. Bartal Rezső kir. tanácsos és Esztergom vármegye nyugalmazott tanfelügyelőjétől csütörtök délelőtt búcsúzott el Esztergomvármegye katholikus tanitókara. A gyűlést Major János igazgató-alelnök j vezette, s a küldöttséggel érkezett Bartalhoz Meiszermann Ignácz bátorkeszi esp.-plébános tartott J megható búcsúbeszédet. Az ünnepelt derék tanférfiu könnyezve köszönte meg az ovációt, s hogy nevére a tanitók alapítványt tettek. * Adomány. Dr. Mally János prépost-kanonok a helybeli kath. legényegyletnek 30 frtot adományozott. Az egylet vezetősége hálás köszönetét fejezte ki a jószívű adakozónak. * Simor Teréz adománya. A könyörületes szivjóságáról széles körben ismert Simor Teréz urnő a vicsap-apáthi és modertárnai katholikus templomoknak orgona beszerzésére 5—5 forintot adományozott. * A tanügy javára. Zierer Károly budapest-tabáni plébános s szentszéki ülnök születésének 76-ik évfordulója emlékére Gödöllő születése helyén levő római kath. népiskolának iskola építési célra 2000 frtot volt kegyes adományozni. Adjon Isten sok ilyen derék s nemes gondolkozású egyházférfiút anyaszentegyházunk s kath. tanügyünk felvirágoztatására ! * Nemesszivü tett. Mint értesülünk, Pallavicini Ede őrgróf és szép tulajdonokban ékeskedő áldottszivü neje szül. Majláth

t Etelka grófné, Majláth püspök nővére, annak emlékére, hogy a jövő évben Isten kegyelméből ezüstmenyegzőjüket fogják megünnepelni," elhatározták, hogy Mosdóson (Somogy megyének Baranyával határos községében) katolikus leányiskolát és óvodát építtetnek s annak vezetését a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérekre bizzák. A 30—40.000 forint költséggel járó magasztos elhatározás a jövő tavaszszal a megvalósulás stádiumába lép, hogy áldásait árassza a keresztény ifjásugra és hirdesse az őrgrófi család katolikus hitbuzgóságát s nagy áldozatkészségét. * Eljegyzés. Oberth Kálmán palásthi tanitó eljegyezte Vagner Katinka kisasszonyt, Vagner János főtanitó leányát. * A budapesti katholikus kör háza. A budapesti katholikus kör házának (IV. ker., Molnár-utca 11.) felszentelési ünnepélye 1897. évi október hó 12-én lesz, s az erre szóló meghívókat gróf Wenckheim Frigyes a budapesti katholikus kör házépítő részvénytársaság elnöke és gróf j Esterházy Miklós Móric, a budapesti katholikus kör elnöke bocsátották ki. Az ünnep sorrendje : I. Szent mise, reggel 9 órakor a belvárosi plébániai templomban, mondja főmagasságu és főtisztelendő Vaszary Kolos biboros, Magyarország hercegprímása. II. Házszentelés d. e. 1

!%í-0 órakor a kör dísztermében: a) Karének. Noseda Károly operai tag vezetésével előadják a magy. kir. opera énekkarának tagjai, b) 0 Eminenciája a biboros hercegprimás felszenteli a kör házát, c) Elnöki beszéd, d) Hymnus Előadják a magy. kir. opera énekkarának tagjai. III. Társas vacsora a kör helyiségében este 8 órakor. Egy teríték ára 1 frt 50 kr. Részvételi jegyek e hó 10-éig válthatók a kör irodájában. A társas vacsorán hölgyek is részt vehetnek. * Halálozás. Scherhauffer Béla, a hivatásos tűzoltók kiváló tagja, e hét folyamán hastifusban meghalt. * A párkányi legényegylet által rendezett szini-előadás s táncmulatság szépen sikerült. Szinre került a »Mama«, Szigligetinek kedélyes s tanulságos vígjátéka. Dicséret és elismerés illeti meg a szereplőket; kitartó s lelkes fáradozásukból kitűnt, hogy a legényegylet javát szivükön hordják. Szép és fontos is a cél, mely ugy a szinielőadásnak, mint a mulatságnak létet adott t. i. az egyleti zászló beszerzése. Épen ezért jobban számítottunk Párkány lakosságának és a vidéknek pártfogására, támogatására, mint a hogyan tapasztalnunk kellett. De reméljük a legjobbat, a közel jövőben tán nagyobb érdeklődést tapasztalunk. A szereplők mint már emiitettük, nagyon jól megállották a helyüket, de nem tehetjük, hogy külön fel ne említsük első sorban Zatykó Juliskát (Mogoriné) azután Jókai Gizellát, Bitter Etelkát. * Az anyakönyvvezető nincs itthon. Vettük a következő panaszt: Az anyakönyvvezető úr nincs itthon, elutazott! — Ezzel a kijelentéssel utasították el Esztergomban Venger Elek és Herka Anna házasulókat f. hó 4-én akkor, midőn házasságkötés végett jelentkeztek. A dolognak előzménye az, hogy az anyakönnyvvezető úr a jelentkező párral abban állapodott meg, hogy a kitűzött időben összeaadja őket. Képzelhető, mily helyzet állott elő, amikora házasulok megtudták,hogy nem kelhetnek egybe, holott az egyházi szertartás is az napra volt kitűzve és a lakodalmas sereg is együtt volt. A menyasszony beteg lett, a vőlegény boszankodott tehetetlenségében annyival is inkább, mert Budapesten lakván, csak egy napra hagyta ott a munkáját s ma ott áll, hogy ettől is elesik. Midőn egyúttal még azt is felemlítjük, hogy hasonló esetek már előfordultak, megjegyezzük, hogy az anyakönyvvezető úr csak csütörtökön este érkezett haza. A fiatal pár feljelentette Haan Rezső tisztelt anyakönyvvezető urat, aki persze ezzel szemben ismét totaliter ártatlan. Ajánljuk az esetet a belügyminiszter ur figyelmébe, nemcsak a róm. katb., de az összes más vallásúak részéről is, mert végre is az állami anyakönyvvezetésnek a közönséggel való ilyetén megkedveltetése merőben abszurdum és törvénybe ütköző. Ha az adózó polgárok pénzéből fizetik azt az anyakönyvezetőt, álljon legalább rendelkezésükre. Ha az anyakönyvvezető úr becses lapjában a breviáriumra serkenti az »Esztergom «-ot, mihez Haan atyánkfia annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez, mi hivatalos kötelességére s a törvényismeretre figyelmeztetjük, mert a házasulandók saját érdekükben tudják ám, hogy mit követelhetnek az anyakönyvvezetőtől. Persze ezen hírünkre fog jönni Haantól. a tőle már megszokott prüszkölés és szitkozódás — uti exempla docent — de nem a cáfolat, ami pedig a hivatásos és önérzetes hírlapíró essentialis kötelessége. * Túltengés. Jelen cikkünknek ma sem adhatunk más cimet, mint a melyet lapunk vasárnapi számában használtunk; nem, mert ez csakugyan ráillik az »Esztergom és Vidéke« csütörtöki számában »Járványfészek a fő-utcán« cimü cikkre, amely valósággal teng-leng a. budautcai 499 sz. ház egészségtelen állapotain s amellett még mindig az 1896-os pártpolitikai visszaemlékezések emlőjéből kényszerülvén táplálkozni, lapunkban a Brutsy-féle házra vonatkozott cikket is ily oldalról eredőnek szeretné elhitetni a közvélemónynyel. Hivatalos színezetű kirohanásában azt állítja, hogy lapunk nekimegy azoknak a lapoknak, melyek a szóban levő ügyről irni merészelték, s nem átallja olybá feltüntetni a dolgot, hogy cikkünkkel szemfényvesztést űztünk. Mi mindezekfelett az »Esztergom és Vidék«-ének nem részvétünket, hanem sajnálatunkat nyilvánítjuk ki, mert hiszen ép ő az, amely folyton a zavarosban halászik. Ép e miatt nem térhetünk napirendre felette, mert most az egyszer nem jó fogást tett. .Ellenünk intézett kirohanásaira nem reflektálunk, mert a ki miazmákban utazik, mint laptársunk, arra magára is ráragad a miazmás kóráram, s árasztja kigőzölgését. Azt kérdjük tehát, hogy miért kellett a megyei főorvosnak figyelmeztetni a polgármestert a Rrutsy-féle házban talált tarthatatlan állapotokra, holott ily jelenségek felfedezése és bejelentése a rendőrkapitány hatáskörébe tartozik ? Miért nem teljesítette az utóbbi hivatal a köte-