ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-09-19 / 38. szám

meghívásaikkal, hogy a parlamenti szünet alatt látogassa meg őket. Jakabunk már két hét óta távol van Esz­tergomtól s ez idő alatt vendége volt közéletünk számos kitűnőségének. Szerzett tapasztalatairól, me­lyek jó részben a jövendő parlamenti működésre vonatkoznak, a következőkben ad számot. Kedves szerkesztő úr! Bizonyára csodálko­zott nagyot, midőn meglátta, hogy én Erdélyből irok és hozzá még Apanagyfaluből, hazánk leg­kiválóbb helyéről, mely körül most az egész földkerekség forog, lévén most a világ közép­pontja Apanagyfalu, Bánffy kegyelmes urunk szü­letési és tartózkodási helye. Itt piheni ki a kegyelmes úr az országos fáradalmakat, itt gyűjt friss erőt a világot bámu­latba ejtő alkotásaihoz. A kegyelmes űr ide tért vissza pihenni, ha ugyan pihenésről lehetne szó. Nyaralását legelőször a »szép juhászné« mel­lett a zerge-hegyen kezdte, de annyian háborgat­ták, annyira zaklatták az országgyűlési képvise­lők pártfogoltjaik érdekében, hogy kénytelen volt Erdélybe menekülni. De itt sincs nyugta a sze­génynek. Itt is igen számosan fölkeresik. A nagy jószívűség kárára van és sokan visszaélnek vele. Végre kiíratta magáról az újságokban, hogy ncognitóban külföldre utazott s azóta csendes lett Apanagyfalu tája és a kegyelmes úr élvezi a régen megérdemlett nyugalmat, nem lévén nála más mint én, a Jakab, meg egy igen érdekes olasz vendég. Bizonyára még visszaemlékszik kedves szer­kesztő uram, hogy néhány héttel ezelőtt Buda­pesten járt a híres elmegyógyász Gesare Lombroso, s most hirtelen eltűnt. Senki nem is sejti, merre vehette útját? Hát a doktor urat itt találtam Apanagyfaluban, Bánffy kegyelmes úrnál, akivel most a parlamenti szünet alatt experimentál. Miként a kegyelmes úr emiitette volt, boldo­gult édes atyja fiatal korában elvitte őt az öreg Lenhossékhez, ki a kraniologia alapos mű­velője volt. Ez megvizsgálta a fiatal Dezső fe­jét és nagy jövőt jósolt neki. Megmérte koponya- | ját és dudorodásait és már akkor észrevette az agynak nagy mértékben való fejlettségét és duz- j zadságát, s a fej óriási bőségét, azért nem csoda, hogy az erdélyiek őt már főispán korában »nehéz fejü«-nek mondották. Az olasz Lombroso társaságában óráink kel­lemesen teltek és én vittem a tolmács szerepét, mert a kegyelmes úr attól tartván, hogy más idegen nyelvek megtanulása által, tönkretenné zamatos, tőről metszett székely magyarságát, el­határozta, hogy kizárólag csak magyarul fog be­szélni. Az egy Jókain kivül nem is kezeli senki oly gyönyörűen a magyar nyelvet, mint Bánffy kegyelmes úr. Lombroso, a hires pszichiáter, alapos meg­figyelés tárgyává tette a kegyelmes urat, kinek aggodalmai voltak a hajhullás miatt. E tekintet­ben rendkívül megvigasztalta őt és miként mon­dotta, a szymptómák ugyanazok mint Bismarck hercegnél. A nagyeszű, a zseniális emberek sa­játja a kopasz fej. »Si, Signore« feleltem biztató­lag, s a kegyelmes úr örvendezve mosolygott. Szemei, miként Lombroso állította, éles fel­fogásról tanúskodnak, rendkívül élénkek, jólehet a kegyelmes úr arról panaszkodott, hogy a vá­lasztások alkalmával szinvakságban szenvedett és mindent feketének látott. Majd a feje búbját kezdte nyomni és kérdé : »Ha molti dolori?« Nagyok-e fájdalmai? s a ke­gyelmes úr csak füleire panaszkodott, mire Lombroso doktor úr kétkedve megrázta fejét s azt mondta; »Le raccomando la piú completa tranquillita«, vagyis állandó nyugalmat, tartós pi­henést ajánlott neki, amit a kegyelmes úr meg is igért. Eszerint alaposak a kilátásaink, hogy Bánffy miniszterelnök úr egyelőre nagyobb dolgok véghezvitelére nem vállalkozik, s megfogyatko­zott szellemi tehetségei fölfrissitése céljából ál­I landó nyugalomba vonul. Mikor pedig Lombroso engem kezdett vizs­gálni, megnyomta fejemet s azt kérdezte: »Ha molti dolori ?« Nagyot sóhajtottam, s midőn meg­kérdezte, hogy hol fáj ? ráütöttem a zsebemre, melyben csak az üres bugyelláris sóhajtott még nagyobbat, akkor ebben a pillanatban egész hatá­rozottan Önre gondoltam kedves szerkesztő uram, mert ön alaposabb pszichiáter mint Lombroso Cézár, s egyedül ön képes súlyos bajomból ki­kúrálni. Doctor Lombroso megígérte, hogy az ősz­szel Esztergomba is jön. a hol, miként én őt biz­tosítottam, érdekes tanulmányokat tehet. A kegyelmes ur különben kellemesen tölti napjait s előkészületeket tesz a további pihenésre. Nem igy azonban Wlassics kultuszminiszter ur, ki a vakációt Zalaegerszegen töltötte, hol egyszerre két emléktáblát lepleztek le. Az egyiket Wlassics kultuszminiszter ur születési házán óriási ünnepélyek között. Igazán tul udvarias nemzet vagyunk mi magyarok. Más nemzetek nagy embereik emlékét haláluk után szokták emléktáblával megjelölni, mi az igazi nagyságot már életében jutalmazzuk. Az egész Zalamegye talpon volt, s óriási öromrivalgások között hullott le a lepel az emlék­tábláról. Az ékes márvány emléktáblán e felirat olvasható : »E házban született nemes Zalavár­megye egyetlen nagy fia Wlassics Gyula. Utas állj meg és borulj le a nemzet nagy fiának emléke előtt!« A jó, kedélyes és becsülettudó zalaegersze­giek az nap délutánján leplezték le Wlassics első fodrászának emléktábláját is, melyen e felirat áll : *E műteremben lenyírta Wlassics Gyula göndör hajzatát Vopálka Nepomuk János fodrász, borbély és fogtechnikus.* Az emléktáblákat Donna Carola Cecilia meg­koszorúzta, Carmencita pedig eljárta a zalaeger­szegiek előtt az ő izgató spanyol táncát. A tisztességtudó zalaegerszegiek példája azon­ban ragad másokra is. Igy többi között a mult szombaton este a jószefvárosi polgári körben (VIII. ker. József-körut) bankettel egybekötött ér­tekezlet volt, melyen elhatározták, hogy Rémi és Hűvös házát illetve házait emléktáblákkal jelölik meg. Az erzsébetvárosiak hasonló mozgalmat in­dítottak Morzsányi érdekében, a munkácsi ősze­resek pedig Hozenkratzer Gedalj emléktábláját akarják leleplezni. És miután a lipótvárosiak sem akarnak roszabbak lenni a többieknél, hát ők is emléktáblát állítanak. Szerénységem, melyet szerkesztő uram nálam sokszor már tapasztalhatott, ugyan tiltja, hogy erről irjak, de mint titkot, melyet az újságban ne tegyen közé, megírom, hogy a legközelebb le­leplezendő lipótvárosi emléktábla felirata a kö­vetkező lesz: »E házban, a IV. emeleten, az ud­varban Nro 1 alatt született Kükürücbaum Pin­kász és Zündloch Kamilla becsületes szülőknek nagyreményű fia Kükürücbaum Jakab. HIREK. * A hercegprimás Pannonhalmán. A biboros hercegprimás dr. Kohl Medárd kíséretében f. hó 11-én szombaton délután 2 órakor érkezett Vesz­prém felöl Pannonhalmára. Fogadtatása kíván­sága szerint minden nagyobb ünnep éltetés nélkül zajtalan volt. Az esti vonattal jöttek a hercegpri­más után Esztergomból Hetyey Samu apátkano­nok irodaigazgató, Klinda Teofil dr. titkár, Gudenus Arthur báró jegyző és Anhäupel György érseki eere­moniárius. A hercegprimás egész visszavonultan, mintegy családiasán ülte meg a bencés-rendbe lépésének félszázados emlékezetét. Lelki gyakor­latok után abban a kápolnában mondott szerdán reggel a bencések jelenlétében Te Deumot, mely­ben 50 évvel ezelőtt novíciusnak öltözött be. A mise végén elérzékenyülve mondott köszönetet a bencés-rendnek, hogy anyaként felnevelte. Fehér Ipoly főapátot is annyira meghatotta a magasz­tos jelenet, hogy alig tudott a bíborosnak vála­szolni s köszönetét kifejezni megjelenéseért. Dél­előtt Fehér Ipoly főapát négyesfogatán a győri pályaudvarhoz hajtatott, hol Acsay Ferenc bencés gymn.-igazgató fogadta. A főpásztor nyomban beült a számára készen tartott szalonkocsiba s abban várta a Budapestre induló gyorsvonatot. * A hercegprímás köszönete. Vaszary Ko­los Ö Eminenciája a testületek részéről váro­sunkból hozzá érkezett üdvözletekre a következő válaszokat küldötte : I. Nagyságos Andrássy János alispán urnák Esztergom. Esztergom vár­megye tisztikara nevében tolmácsolt jó kivána­taiért fogadja és közölje hálás köszönetemet. Va­szary Kolos, bibornok. hercegprimás. — II. Tekintetes Maiina Lajos polgármester urnák Esz­tergom. Szeretett székvárosom közönsége nevében tolmácsolt üdvözletéért fogadja és kérem, alkal­milag tolmácsolja hálás köszönetemet. Vaszary Kolos, bibornok, hercegprimás. — III. Guzs­venitz Vilmos igazgató Esztergom. A tanitó képezde tanári testületének s Főtisztelendőséged szives ki­vánataiért őszinte köszönetet mondok. Vaszary Kolos, bibornok, hercegprimás. — ; IV. Walter Gyula kanonok Esztergom. A főegyházmegyei taní­tóság nevében tolmácsolt jő kivánataiért fogadja és közölje hálás köszönetemet. Vaszary Kolos, bi­bornok, hercegprimás. * A hercegprímás Budapesten, Vaszary Kolos hibornok-érsek, hercegprimás, szerdán dél­után 1 óra 25 perckor dr. Kohl Medárd kísére­tében Pannonhalmáról Győrön keresztül Buda­pestre érkezett. * Személyi hirek. Sujánszky Antal püspök, káptalani nagyprépost visszatért Budapestről, ahol egy hétig tartózkodott. —• Dr. Walter Gyula kano­nok, főtanfelügyelő Karlsbadba utazott. — Mezey Ferenc prépost-plébános a hét folyamán váro­sunkban időzött. * A pozsonyi káptalan gyásza. A pozsonyi káptalannak ismét gyásza van. Egyik érdemes s nemrég kinevezett tagja Mezey Rudolf, a volt nép­szerű bajnai plébános, baleset következtében meg­halt. Haláláról kiadott gyászjelentést őszinte rész­véttel a következőkben adjuk: A pozsonyi társas káptalan szomorodott szivvel jelenti nagyságos és főtisztelendő Mezey Rudolf úrnak, pozsonyi kanonoknak, f. hó 15-én este 8 órakor, a szentsé­gek áhítatos fölvétele után, életkora 62-ik, áldo­zárságának 39-ik évében bekövetkezett gyászos elhunytát. Az engesztelő szent miseáldozat f. hó 17-én délelőtti 9 órakor fog érette a helybeli fő­templomban a Mindenhatónak bemutattatni; hült tetemei pedig ugyanazon nap délelőtt 11 órakor fognak a Szent Andrásról címzett kápolnából ugyanazon temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Pozsony, 1897. szeptember 15-én. * A főegyházmegye személyzetéből. Pon­grácz Ferenc izsai, Probszt Dénes köpösdi, Sőtér Ferenc tornóci és Nagy József eperjesi plébáno­sok javadalmaikról lemondtak s nyugalomba vo­nultak. * Adomány. Mezey Ferenc szakolcai prépost­plébános a F. M. K. E. céljaira 100 frtot ado­mányozott, az ő indítványára a F. M. K. E. köz­gyűlése hódoló iratban üdvözölte a főmagasságu bibornok, hercegprímást ötven éves jubileuma alkalmából. * Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Tör­ténelmi Társulat" f. hó 13-án tartotta választ­mányi ülését Kruplanicz Kálmán főispán elnöklete alatt. A főbb tárgyak közül kiemeljük a követ­kezőket : Az elnök fölemlíti, hogy a kis-dunai vashid építése alkalmával talált különféle érdekes tárgyak megszerezhetése iránt a kellő helyen meg­tette a szükséges lépéseket ; reményű, hogy a városunkra fontos leletek létesítendő muzeumunk­ban fognak méltó helyet foglalni. Örvendetes tudomásul szolgál Rózsa Vitái főtitkárnak azon bejelentése, hogy a legutóbbi választmányi ülés óta a társulat rendes tagjai közé léptek : Nagy­Ölved község és Országh Elek ; Nozdroviczky Miklós és Paulovits Géza pedig pártoló tagokul jelentkeztek. A választmány határozata szerint a társulat a jövő évben ismét ad ki Évkönyvet. Fő­titkár jelentést tesz azon értekezlet eredményéről, melyet Pór Antal, mint a történelmi szakosztály elnöke, Esztergom megye és város monographiája

Next

/
Thumbnails
Contents