ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-29 / 35. szám

Phoningeni Thoma György hadnagy a Hofkirchner ezredben bajdani Trautmannsdorfer százados alatt. Wendel Péter hadnagy a Mörsburger ezredben Faíschwédi Vilmos százados alatt. Bambergi Rosz harden János hadnagy az Altheim-féle ezredben. Abenthurn Ádám hadnagy Secbslingen főkapitány alatt. Blutwitzi Kraft Jakab hadnagy Sechslingen főkapitány alatt. Mindezen zászlósok és hadnagyok, akik Esztergom várőrségéhez tartoztak, szabad lábra bocsáttattak, mert a törvényszék ülnökei őket a vád alól felmentették. A zázlósok zászlaikat visszakapták. Dampierre Henrik grófot, ki Esztergom parancsnokságával volt megbizva, miután a fenti hadi törvényszék előtt semmiféle vallomást tenni nem akart, kellő födözet alatt ez év (1606) február havának 22-én Bécsbe a császári burgba vitték és ott ugyanazon börtönbe zárták, melyben előtte Hardegg Nándor gróf, aki Győr várát 1794-ben feladta és Paradaiser György, aki 1601-ben Kanizsát feladta, egykor zárva voltak. Dampierrenek ő felsége megkegyelmezett, mert róla minden oldalról a legjobb bizonyitványok érkeztek be. Az hogy a lázadók őt kezénlábán megkötözve adták volna át a töröknek, nem igaz. Életirói a leghitelesebb adatokat róla perének irományaiból merítették. Későbben vitézül harcolt a fejedelem szolgálatában a csehek és Bethlen Gábor ellen. Ő volt az. aki vértesével megmentette II. Ferdinándot a protestánsok szorongatásaiból. (1619. jun. 6-án) Végre Pozsony várkastély ellen megkisérlett rohamnál 1620. okt. hó 8-án elesett. A várkastélyból kitörők az elesettnek fejét levágták. Bethlen, a francia követ közvetitésére a testet kiadta, melyet Bécsbe szállítottak, a hol igen diszes temetést nyert, melyen maga II. Ferdinánd is megjelent. Esztergom ismét török vár. (1605—1683.) Midőn 1605-ben Esztergom ismét a török birtokába jutott, annak vidékére is reátette a kezét és kívánta, hogy a falvak neki meghódoljanak és hódoltságuk jeléül Esztergomba kötelezettségeik lerovására bejárjanak. A zsitvai békekötés XVI. pontja állapította meg, hogy az Esztergom birtokával járó falvak ismét adózói legyenek a töröknek, de a töröknek további hódoltatás eszközlését határozottan tilalmazta. E békekötésnek 1608. márc. hó 28-án kelt megerősítése IV. pontjában ide vonatkozólag igy szól: »Az mi illeti a hodultságot az Esztergom táján valókról úgy végeztük, hogy az pecsétes levelet magyarul Becsbűi, az mely a Zsitvatoroktul való végzésrűl vagyon, Mátyás herceg urunk akkorra küldje Komáromba, az mikor a követeket, kik a portára mennek, ő felsége oda küldi és az mint azon levélben lészen megírva, az szerint legyen meg az hodult faluknak állapotja, hogy melyiknek kellessék bódultainak lenni, s melyiknek nem, és az szerint neveztessenek. A Dunántúl és Felsőmagyarországbeli faluk maradjanak aszerint, az mint a Zsitvatorokbúl való végezés tartja: de addig az falukat újonnan sehol ne hódultassák, se pedig nehéz és képtelen adózással az szegénységet, az kik most hodultak, ne terheljék*. Ez ügynek rendezése bonyadalmas volt és több időt vett igénybe, azért többszöri megsürgetésre adott okot. Á budai pasa, akinek területéhez tartozott Esztergom és környéke ez ügyben szorgslmazó levelét intézett 1608. máj. hó 9-én Illésházy Istvánnak. E levél külcime ez: »Az tekintetes és nagyságos vitézlő urnák, Illésházy Istvánnak Trincsen és Liptó vármegye ispánjának etc. Nekem becsületes apám urnák adassék hamarsággal.« Belül pedig a szokásos bevezetés után a pasa igy ir: > Levelében N. innend az mi részünkről embört kivánt az esztergomi hódolt faluknak dolgát elvégezni etc. Jó nagyságos úr apám, ez előtt is hányszor irtam meg nagyságodnak az Zsitvatoroknál mind az faluk felöl s mind penig egyéb dolgok felől valamint nagyságoddal végeztünk, abban levén, noha az mi részünkről különben nem lészön: és azért ez dologért nem szükség embörnek mönni. Ennek előtte az Esztergom vára török kezében létében, az meddig a német kezébe esött, az minemű felük bejártak, azok jüvén s az mölyek penig be nem jártak, azokat nem hivatjuk etc. Hanem jó nagyságos ur apám, követítőket, melyik nap az tisztösséges ajándékkal és moly helyön adni is vonni köll, levelében megírván adja tudtunkra nagyságod.* A levél igy van berekesztve: »N. jó akaró fia Vezér Ali pasa, az hatalmas török császárnak főhelytartója s gondviselője Budán.« Azonban a hódolt falvak nem lelkesültek hódoltságuk tanúsítása iránt, mert az Esztergomhoz tartozók közül u. a. év október 21-ig 35 falu nem jött be. Más szandságokhoz tartozók szintén elmaradtak, azért ez ügy megsürgetésére Ali budai pasa, nevezett datum alatt irt Molard János és Kolonics Sayfrydnak, Mátyás Magyország választott királyának és Illésházynak. Ily mulasztások elkerülése kedveért Ali szerdár Illésházival igyekezett eme ügyet rendezni, azért 1609. febr. hő 13-án igy ir neki: >Az Esztergomhoz holdoló faluk dolgájért is értesítést kivánt nagyságod, hogy az birák megesküdtessenek. Arra is azért ugyanazon napra vagy mint az következő holnapnak tizedik napjára, az kegyelmetök részéről elrendöltetött embörök, az faluknak bíráival, öreg emböreivel, papjaival szömben készen találtassanak: s azon napon az mi embörink is az tractában készen találtatnak ott etc.« Mely falvak voltak légyen azok, a melyek Esztergomboz meghodoltaknak voltak tekintendők, ezt maga Illésházy sem tudta mert Alihoz fordult, aki febr. hó 28-án erre vonatkozólag igy ir neki: »Az Esztergomhoz való faluknak, az melyek holdultak, azoknak neveket kevanta megtudni nagyságod. Nagyságod parancsolja meg azért azoknak, hogy arra az rendelt napra Szödényben készen találtassanak és magyarul im meg is írattuk neveket azoknak az faluknak, mely faluknak oda kevantatik jönniek. Az mostani holduló falukat, penig ugyan nem irtuk, hanem csak az perleködisben levő falukat, az melyek eleitől fogva Esztergomba holdultanak, azokat irtuk. Majd 50 falunál többet nem irtunk penig föl, olyanokat az, melyek néha jüttek s néha nem jüttek be.« A zsitvatóroki egyezkedés teljesítésében sok nehézségre talált, azért végrehajtása is a felek jóakaratától függött, szükséges volt tehát annak revíziója és ujboli megerősítése, amit II. Mátyás 1615. dec. hó elsején cselekedett. Ebben a hódultság ügyét is szabályozza és kivált az Esztergomhoz tartozó falvakat illetőleg is intézkedik és pedig e szavakkal: »A mi pedig a mindkét résznek hodult falvakat illeti, azokat mindkét részről kirendelt biztosok behatóan megfogják vizsgálni, összeírni és meghatározni olykép, hogy ezentúl a határos törököktől semmiféle kárt, igazságtalanságot vagy alkalmatlanitást ne szenvedjenek. E biztosok hasonlókép fognak eljárni azon falvakkal, melyek mindkét félnek, vagy ő császári felségének, vagy pedig Esztergomnak, illetőleg más váraknak hódoltak. Ezeket összeírják, hogy mindegyikekre figyelem legyen fordítható, és ezentúl ezen név alatt az egyik vagy másik részen nehézség ne támadhasson. A mi a vita alatt levő 158 esztergomi falut illeti, mindkét részben méltányos, hogy a 60 falu, mely Esztergomhoz közelebb fekszik oda adózzék és megnyugodjanak a többiben a kiküldött biztosok intézkedéseiben. Ezen esztergomiak, valamint a többiek, bárhol legyenek Magyarországban, egyik részről sem szoritassanak nagyobb adóviselésére az eddig szokásos és gyakorlatban levőnél; hanem csupán annyi jegyeztessék be a birok által a mennyit régente fizetni szoktak.* Ezen intézkedésekkel korán sem szakadt vége a hodultságra vonatkozó súrlódásoknak, részint azért mert az esztergomi szandzsákbég maga sem törődött a történt intézkedések szigorú betartásával, mint erre a bégek történetében elég példát találtunk, részint pedig mivel a háborús időben a rablási vágy határt és rendet nem ismer, mint erre a további elmondandőkban elég esetet fogunk találni. Vidék. Bende püspök alapitványai. Bende Imre püspök úr Ő méltósága, mint Nyitráról irják, 50 éves áldozárságának emlékét, hálául az isteni Gondviseléstől nyert jókért, megörökíteni óhajtván, egyháza és hazájáért mindenkor dobogó nemes szivétől indíttatva, a közjó előmozdítására, a következő alapítványokat szándékozik tenni: 1. Nyitra-egyházmegyei papok alapjára 20,000 koronát. 2. Nyitraegyházmegyei kath. néptanítók nyugdij-alapjára 10,000 kor. 3. Mocsonokon, páli sz.-Vince testvérek gondozására bízandó leányiskolák és óvoda céljaira 70,000 kor. 4. Radosnán iskola és óvoda építéséhez szükséges anyagok pénzértékben 11,000 kor. 5. Lakácsi óvoda építéséhez 1,300 kor. 6. Baja sz. kir. város, szülővárosa főgymnáziumának ösztöndijakra 20,000 kor. 7. Futták község kath. népiskoláinak segélyezésére 5,000 kor. 8. Felvidéki magyar közművelődési egyesületnek 2.000 kor. 9. Nyitrai kath. legény-egyletnek 1,000 kor. 10. Trencséni kath. legény-egyletnek 1,000 kor. 11. Nyitrai ker. nő-egyletnek 1,000 kor. 12. Újvidéki nő-egyletnek szegények segélyezésére 1,000 kor. 13. Zsolnai árvaháznak 1,000 kor. 14. Nyitrai főgymnázium 40 tanulója ellátásának a menedékházban évi költsége 8,000 kor. Összesen : 152,300 korona. Uj kath. egylet. A szakolcai katholikus kör alapszabályait a m. kir. belügyminisztérium, f. évi 79.773. szám alatt, a bemutatási záradékkal ellátta. A tardoskeddi hucsu. Szokatlan fénynyel ülték meg a tardoskeddiek mult vasárnap kettős ünnepüket: a bucsut és a plébános nagy áldozatkészségével ízlésesen restaurált templom felavatásának első évfordulóját. A reggeli órákban egymást követték a csendes misék; 9 órakor pedig dr. Machovics Gyula, Ő szentsége titkos kamarása I lépett a szószékre és emelkedett szárnyalású szónoklatot intézett a templomot zsúfolásig megtöltő hívekhez. Az ünnepi nagymisét dr. Csernoch János apátkanonok celebrálta dr. Machovics kamarás, Znamenák István szentszéki ülnök, nagyszombati érseki főgymn. ny. rendes tanár, Fallenbüchl Ferenc káplán és több növendék segédletével. Délben diner volt a plébánián, melyen számos vendég, köztük Machovics János nagytapolcsányi főszolgabíró és neje sz. Kecskeméthy Irma úrhölgy stb. vettek részt. Meleg ovációkban részesítették ft. Znamenák István tanárt, ki a most kezdődő iskolai évben üli meg felszenteltetésének és becsülettel betöltött tanárságának 25 éves jubileumát. Sikerült felköszöntőt mondtak Schlick István kanonok-rektorra is, melyet nagy tetszéssel fogadtak Schlicknek jelen volt tisztelői és tanítványai. Délután a búcsúval egybekötött vigalmak vették kezdetüket, melyek a hétfői nagyvásárral nyerték befejezéseket. Dr. Csernoch János és a vendégsereg különös érdeklődéssel látogatták a kath. kör helyiségeit, hol a község tisztességes zöme élvezte nemes mulatságait. Benéztek a hitelszövetkezet ülésébe is, mely a bucsu dacára élénk volt. A nagymarosi szőllök pusztulása. Hazánkban a nagymarosiak legelőbb láttak hozzá az amerikai szöllőültetéshez. A rekonstruált nagymarosi szöllőknek akadt is bámulója az egész országból, az esztergomi szőllősgazdák közül is számosan ellátogattak Nagy-Marosra, az ottani szőllők megtekintésére és a művelési mód elsajátítására, sőt onnan hozattak nem egy esetben szőllőmunkást. I A nagymarosi 12—14 éves telepítések ma már mint értesülünk, pusztulnak s a szakférfiak kutatva keresik a baj okát. A pusztulás okai, szakemberek nézete szerint: 1., hogy az ojtványok legnagyobb része Riparia sauvage és egyéb kevéssé ellenálló képességgel biró amerikai alanyfajokba készültek; 2. nem célszerű ójtásmódokat alkalmaztak s az ójtásmódokat nem a célnak megfelelően vitték keresztül; 3. az ójtványtőkőt, tőkefej-képzéssel, rövid, csapos müvelés alatt tartották, minek következtében az európai rész túlságos vastagodását tetemesen elősegítették. Iskolaszék. A szklabonyai plébániához, tartozó Kisujfalun a következő iskolaszéki tagok lettek megválasztva: Elnök: Laczkó Lajos lelkész ; világi elnök: Bródik Lambert; tagok: Géczy József, Veszelka József, Káplár István. Póttagok : Kovatsik Pál és Tóth Gábor. Betörés. F. hó 23-án Berberik József dorogi lakos házán kifeszítették az ablakot s az igy támadt résen át mintegy 200 frt értékű ingóságot emeltek el. A tetteseket a csendőrség nyomozza. öngyilkosság. Nedeljka Mátyás szolgalegény a piszkei gőzhajó-állomásról a Dunába ugrott s ott veszett. A szolgabiróság a hulla keresését elrendelte. Prágai jelenetek Dághon. Mult vasárnapon, mint értesülünk, a prágai német-cseh ölelkezés mintájára összeölelkeztek a németek és a tótok az esztergommegyei Dágh községben. Vig muzsika szólt a falu két kocsmájában. Egyik helyen járták a németek, másikban a tótok. Á németek egyszerre ráunván a Landlerre, átmentek vizitbe a tótokhoz, s rájuk parancsoltak, hogy ők is járják velük együtt a nemzeti walzert. Az egészből hatalmas háború keletkezett, mely 15 sebesült