ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-15 / 33. szám

mat idézett elő, kérdezősködéseikkel elárasztották és megnevettették a közönséget. Ezzel a tudositó csak a katonaság emberfeletti munkáját akarta kiemelni, a melyről alább szólunk. * A Bazilika renoválása. A Bazilika külsejét renoválják. A kupolát már egy részben beépitették állásokkal, melyeknek épitése azonkívül, hogy igen szép munka, költséges is. A renoválást Sinka helybeli építész eszközli. * Bokréta ünnepély. Szombaton délután 5 órakor tartották meg az esztergomi várban épült két uj kanonoki ház bokréta ünnepélyét, a fökáptalan tagjai és nagyszámú néző közönség jelenlétében. Ezen alkalomból ékesen díszítették fel az újonnan emelt két házat, melyeknek erkélyéről Vodicska István munkavezető éltette az ország koronás királyát és biboros főpapját. Majd szép szavakban emlékezett meg az épületeket emelő főkáptalanról, az építésre felügyelő bizottságról és az épitő mesterről Pfalcz Józsefről, ki ez idén Esztergom városának második monumentális épületét építette. Ugy a csendőrségi laktanya, mint az uj kanonoki házak Pfalcz József dicséretére válnak. Mindenki, a ki szemlélte a lázas és gyors munkát, melylyel e palotákat emelte, el volt ragadtatva. S a mi fő, az egész épités alatt soha nem lehetett hallani semmiféle szerencsétlen baleset felől. Pfalcz József egyike azon mestereknek, kik eltérőleg a mai kor építőmestereitől, biztos, szilárd és amellett Ízléses épületeket emelnek, ő a becsületes és tisztes munka hive. A beszéd végével az egybegyűlt munkások cigányzene kísérete mellett elénekelték a Szózatot és a Hymnuszt. A fökáptalan a bokréta ünnep befejeztével megajándékozta a derék munkásokat. A férfi és női munkások egy napi bérüket nyerték jutalmul, melyet az nap este övéik körében elkelthettek. * A katonáék és az árviz. Az a nagy árviz, amely ily szokatlan időben végigvonul Magyarországon a Duna mentén, mindenütt pusztítván és nyomorúságot hagyván maga után, bizonyára még nagyobb bajokat okozott volna, ha a katonaság a lakosság segítségére nem sietett volna. Azaz ne is mondjuk a lakosság segítségére, mert ez sok helyen, mint pl. Esztergomban — tisztelet a kivételeknek — összetett kezekkel nézte, hogyan ostromolja az ár felebarátainak vagyonát, veszélyezteti életét. Nálunk úgyszólván a katonaság egymaga volt az, amely napokon keresztül önfeláldozó munkát végzett az árviz által veszélyeztetett helyeken. Ha a polgárság is oly arányban vett volna részt a saját vagyonának védelmében, mint a katonaság az idegenében, akkor Esztergom meg is szabadulhatott volna az árvíztől, vagy az semmiesetre sem tehetett volna akkora kárt, mint aminőt tett. Megbotránkoztunk azon a rettenetes indolencián, amelyet a nép a legnagyobb veszély idején tanúsított s inkább hagyta veszni szomszédjának jószágát, vagy fogdosta a Dunán úszó kévéket, minthogy sietett volna a veszélyeztetettek segélyére. Annál nagyobb elismeréssel kell szólnunk derék katonáinkról, kik az éjjelt is nappallá téve, valóságos hősies elszántsággal küzdöttek a betolakodó víztömeggel a legelső tiszttől a legutolsó bakáig. Megmutatták, hogy ők ép úgy védik a polgárok vagyonát, mint a hazát, s hogy ők ezt a hazát is úgy szolgálják, mint azt, ahol bölcsőjük ringott. Vojnovics ezredes ur, a tisztikar és az egész derék ezred méltán számíthatnak Esztergom polgárainak hálájára. * Távozó katonaság. F. hó 19-én megy el az ezred az őszi hadgyakorlatokra, melyek Buda környékén fognak tartatni. 19 és 20. közti éjjel 51 tiszt, 6 hadapród, 1000 ember és 32 ló Nyerges-Újfalun fogja tölteni az éjet. * Buzgó finánc. Kedden este egy pénzügyőr igyekezett Táth felől Esztergomba, de a kiáradt Duna útját állta. A pénzügyőrnek azonban sietős volt az utja, hát neki ment az árnak, de majd ott veszett. Félholtan húzták ki a vizből segélykiáltásaira odasiető csónakosok. * Egy jó házból való flu Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában tanulónak felvétetik. * „A szentgyörgymezei utakon földet raktak le a kanonoki lakások építéséhez anyagot szállító kocsik s az akadályozza a közlekedést.« Ezt a jelentést kapta a kapitányi hivatal. Mig a földet szállító fuvarosok nevét kutatta a rendőrbiztos, kiderült, hogy a háztulajdonosok maguk kérték és illetve hordatták a földet házaik elé, hogy a megrongált utakat valamikép kiegyenesítsék. Az alapnélküli feljelentések szerzőjével mit szokott csinálni a kapitányi hivatal ? * Betörő. Grantner rendörbiztos letartóztatta és átadta a járásbíróságnak Kovács István helybeli asztalossegédet, mert Kovács, • mikor a Porges-féle sörcsarnok fölé szende homály borult, az ablakon keresztül bemászott a pincébe s megdézsmálta a bort és pezsgős palackokat. * Lopás. Berán Antal hentes-mestertől 160 frt értékű ingóságot tulajdonított el valaki. Hogy ki ez a valaki, azt ez időszerint még nem lehet tudni. Gyanúba vették ugyan Sóderes Istvánnét, de az a lopás óta eltűnt a városból (és nincs a járásbíróságnál!). A rendőrség a gyanúba vett asszonyt körözteti. * A rendőrség figyelmébe. A Simor Jánosutca az árvízig igen csendes utca vala. Csupán csak szombaton este hallatszék egy-egy nóta az éjszakai csendben, de mióta a Buda-utcán megszűnt a közlekedés és a közönség a Simor Jánosutcán járt árviz-nézni, azóta fölfödozödött ez a csendes táj s kabátos emberek éneklik benne a »páros csillag«-ot minden este. Ez a körülmény fáj a Hosszusor lakosságának s gyógyirt a rendőrségtől remél. r Arviz után. Irvizi károk. Mily nagy károkat okozott az árviz Esztergomban és vidékén, azt eddig megközelítőleg sem lehet megállapítani. Tény az, hogy az esztergomiaknak és magának a városnak elvitte és tönkretette az egész szénatermését. Tönkretette vagy elvitte a szérűskertekben összehordott gabonatermést és az összes takarmányt. Elöntötte és 'tönkretette a szántóföldek egy részét és az azokon még lévő összes kapásnövényeket. Ama károkról, a miket a házakban és egyéb épületekben tett, nem is szólunk. De nemcsak az egyes gazdák és földművesek vesztették el a télre valójukat, hanem óriási károkat szenvedtek az uradalmak is. Igy a primási uradalomnak összes idei termése elpusztult Csenkén, Csémen, Bálvány szakálloson, Püspökiben. Magáról Csenkéről közel háromezer kereszt gabonát sodort el az ár. Csenkén tönkretette azonkívül az egész fácányost. A hercegprimás kárát hatvanezer forintra becsülik. Hasonló óriási károkat szenvedett az esztergomi fökáptalan. Izsai birtoka egészen viz alá került, úgy hogy még a templom is megtelt vízzel. A fökáptalan és a gazdák termése tönkrement. A főkáptalannak hétszáz kereszt gabonáját vitte el a földekről, a többit megrongálta az asztagokban. Tönkretette továbbá a főkáptalannak ebedi pusztáját, nemkülönben az agyagosit, s nagy károkat okozott Nánán. Városunk és megyénk e két uradalmának károsodása érzékenyen fog hatni magára a közjóra is, mert hiszen főleg ez uradalmak azok, amelyekre első sorban támaszkodik városunk és megyénk minden támogatásra szoruló intézménye és szegényebb néposztálya, amely máris aggodalommal néz a tél elé. Szénatermésünk pusztulása után. Esztergom város gazdáinak és magának a városnak is jelen évi szénatermése a Körtvélyes és Nyáras szigeteken elpusztult: a boglyákba rakott széna martalékává lett az árvíznek augusztusban. Fájó érzelem közt kellett látni, hogy ama ezereket érő széna a szigeteket elborító vízbe merülve használhatatlanná válik mind, mind, ugy a mit a ragadó ár elhurcol, mint a mit helyén hagyva posvadásnak enged át. A gazdasági tanácsos figyelmébe ajánlom jelen soraimat. Előre is kijelentem, hogy sem rét-, sem szénatulajdonos nem vagyok, zsebem érdekelve nincs; hanem van szivem, mely tele van jóindulattal a mi szegény városunk iránt. A tönkrenyomoritásig van a földmives osztály terhelve. Nem tudni miért, tán mert a filoxera, peronospora, sertésvész, évről-évre — az idén kétszer is — vizáradás. aztán tűrhető terméskor alacsony árak, jó ár mellett rossz termés és aránylag magas napszám által úgyis meg van terhelve, tán ezek miatt, vagy más okból fizet kivételesen, nem mint más esztergomi lakos 76°/

0 városi adót, hanem — szörnyű igazságtalansággal — 128°/

0-ot! Könnyű fényűző terveket képzelgetni, de létesítésük árát kiizzadni ... Ez legyen a gazdasági válsággal küzdő századvégi földmivesnek és általán az adózó közönség gondja. Ennyi bajjal küzd a gazdaközönség, most meg a viz vitte el szénáját! Ha olyankor történik ez, mikor emberi számitás szerint még nem volt kitakarítható az ár elől — pl. június derekán — hát mint csapást tekinti s nem háborog a változtathatlan ellen. De most? Ősidőktől két szénásfogatszállitó kompja volt a városnak, egyik a Körtvélyes, másik a Nyáras számára. Ősidőktől fogva június végén történt a szállítás, szóval nyomban az összetakaritás után. De az idén augusztus elején sem voltak a kompok bekötve. Nem pedig azért, mert az egyik használhatatlan, a másiknak bekötését pedig addig halasztgatták, hogy az ár gátolta a beköthetést meg. Miért e halogatás ? Csak nem azért, mert az aratással egyidőbe esett volna a szénahordás, hiszen ez mindig igy volt: június végén aratás és szénahordás legtöbbször összeestek. Az sem ok, hogy a gazdák nem kérték a kompok bekötését. Mert hiszen úgyis a város szénáját kell — valami ostoba okból — előbb kihordani, csak aztán jön a sor a gazdákéra. Azt nem tudom, szokták-e a bekötést a gazdák kérni, bár megengedem, hogy a városgazdának, hegymesternek s tán egyik-másik képviselőnek is lehetett valami figyelmeztető szerepe, de kérdem, a nép érdekét csak akkor keli tekintetbe venni, ha ez könyörög ezért? Miért fizeti a város a tisztviselőket, ha kérni kell őket kötelességük teljesítésére ? A városgazdáról terjeng az a hír, hogy mikor a Tabánból figyelmeztették, hogy a Zűgón befolyik a viz, azt mondta volna, hogy hát miért nem csinálják be a tabániak a Zúgó árkát jól. Kívánatos, hogy ne legyen ez igaz, de jellemző volna többekre nézve is. Még kisül, hogy a közönségnek kell a ^ város «-t figyelmeztetni, hogy ez, meg az elhalaszthatatlan, tegye már meg. A nép pedig azt kérdi: »Az »urak« felveszik fizetésöket és nem törődnének velünk ?« Megvan mindennek a maga ideje. Megvan a kompkészitésnek is, a szénahordásnak is, csak egy kis gondosság kell hozzá. No, és még valami. Ugy látszik, egy időtől a városnál éppen a mezőgazdaság ügyeiben akarnak túlságosan takarékoskodni. Helyes is a takarékoskodás, de módjával. De nem ugy, hogy 1 frtnak a vámon való megmentése végett száz frtot engedjünk elúszni a réven ... A kaszárnya teleknél kétszeri utcakövezéseknél kellett volna takarékoskodni, nem ott, hol a gazdasági válság ellen küzdve inkább intenzivebben kellene mezőgazdasági szempontból berendezkednünk. A mutatkozó drágasághoz, ősztől tej drágaság, is járuland valószínűleg, mert a drága réten, drága pénzen — 1 frt 50 kros kaszás és 1 frtos gyüjtőnapszámon — összetakarított széna elpusztult, kénytelen lesz sok szegény ember marháin, igy tehenén is túladni, mert nincs mit enni adni állatainak. Pedig sok ám a szegény ember ! Még a gazdag is — kevés kivétellel — szegény. Tessék csak megnézni a telekkönyvet és pénzintézeteink váltóforgalmát. Jóindulat vezesse azokat is, kik ellenzői — tán személyeskedésből is — a város jelen vezetőinek, ne emeljenek akadékoskodásukkal,, indokolatlanul gátat müködésök elé. Jóindulat és éber kitartás, újból hangsúlyozom, éber kitartás vezesse a város ügyeinek élén állókat is. Hogy pedig ne mondassék megint, hogy nem lett kérve, kérem ezennel a következők figyelembe vételét. Derittessék ki, van-e okozója, a mi nagyon is valószínű, hogy van, a széna elpusztulásának s fizettessék meg a széna ára a károsultaknak a károkozó által. Szereljen fel a város két használható kompot és engedje át a szokásos időben a közönségnek: tehát mindenkor a takarmány összegyűjtése után nyomban és ne használja kavics szállításra a város. Kezdeményezzen az évről-évre elöntött területek után — már az idén is — adóleszállitásért kérelmet; a városi haszonbérlőknek pedig adjon megfelelő bérelengedést.