ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-08-01 / 31. szám

tholikusságot csak nagyhangú szólamokkal kell bizonyítani, de szétszaladnak és elbújnak, mikor csak egy szalmaszálat is kellene a földről az egyházért fölemelni. Ezek el vannak fogulva. Érzik, hogy nekik is illenék ilyenkor katholikus hitökröl vallomást tenni, de nem teszik. Nem szeretik az egyházat, •mert nem ismerik. Hogy pedig port hintsenek a világ szemeibe, reá fogják a mozgalomra, hogy az néppárti mozgalom, még oly helyeken is, a hol a néppárt mint politikai párt eddig nem is szerepelt. Ezekre az urakra, mi különben katholikus kérdésekben soha sem számitottunk s jövőre sem számítunk. Nagy érdemül tudnók be nekik már azt, ha nem ártanának ott, a hol ártani tudnak; közremüködésöket elveik zárják ki. Ha sikerül a katholikus autonómiát létesíteni, működésének egyik hatása kétségkívül az is lesz, hogy felnő majd egy uj nemzedék, mely ismerni fogja saját egyházát s kész is lesz annak érdekeiért sikra szállani. — A szerb autonómiai kongresszus elnapolása. Az autonómiákra nézve nem tartjuk jó jelnek azt az erőszakoskodást, a mit Bánffy Dezső miniszterelnök a szerb autonómiai kongresszussal szemben elkövetett. Minthogy a kongresszus nem akart azon kötött parancs után indulni, a melyet neki adott s előbb akarta sérelmeit a legmagasabb trón zsámolyához juttatni, a királyi biztossal egyszerűen bezáratta, mert ez az erőszakos elnapolás egy jelentőségű a bezárással. A Felségnek erre vonatkozó rendelete a miniszterelnök ellenjegyzésével adatván ki, ezért a felelősség a miniszterelnököt illeti, a ki ismét megmutatta, mennyire tiszteli a törvény által biztositott jogokat. Ha egy alkotmányos országban minden polgárnak van joga sérelmeit és panaszait előadni, azt gondoljuk, hogy e jogot nem lehet elvitatni egy oly tekintélyes testülettől sem, mint a minő olyan egyházi kongresszus, mint a szerb. Hiszen még a börtönben ülő rabnak is megengedik, hogy ha panaszai vannak, azokat elmondhassa, hát mennyivel inkább kell, hogy erre joga legyen egy törvényes alapon egybegyűlt és tanácskozó kongresszusnak. De hát a liberalizmus semmiféle jogokat nem tisztel, semmiféle szabadságot meg nem tűr. Ha a szerbeknek csakugyan van okuk panaszkodni, ezzel azt Bánffy * Legyen átok a földön, Legyen átok a földi göröngyön, Melynek neve kincs, s a melyre sóvárgva Lelkem gyulád ott vad, pokoli lángra! A lét, a halál legyen átkozott, S mind mi e földre hozott! . . . És átok az embereken . . . Annak, ki utamra letéved Legyen átka az élet, Veszszen nyomorultul, Kétségbeesés a bére legyen I« Felnéz a fákra, s vissza-ujra fordul S miként a fergeteg, repül a fák felé, S közöttük elvész Közéig a hajnal s ott leié A fán. Diderg a napsugár, süvölt a szélvész ; A zord szél, a fagyos zúgás Rémülve elbeszél, szerte hordja Mint átkozódott, s pusztult el Júdás. S. E. Boldogság. Nem tudom, hogy mindenkire oly mély benyomást tesz-e a természet, de ha nekem valami bajom van, vagy ha nem sikerül az, a mit akarok, akkor én kisietek a szabadba s itt megnyugvást találok és rendesen fel is üdülök. meg nem szüntette, mert most titokban fognak agitálni, a titkos propaganda pedig mindig veszélyesebb a nyilt és őszinte szónál. Az erőszakoskodás nem jó barátokat, hanem csak uj ellenségeket szerez nekünk. Egyébkint, a mint a tudósításokban olvassuk, a felfüggesztett kongresszuson a főszerepet Zsivkovics báróék vitték, azok indítványozták és megszavaztatták azt a Bánffy bárónak nem tetsző határozatot; de ugyancsak e Zsivkovicsék a horvát országgyűlésen főtámaszai a magyar kormánynak s ellenségei minden katholikus ügynek. Most tehát kibujt a szeg a zsákból. A Horvátországban dédelgetett szerbek most frontot csináltak Bánffynak, aki kénytelen volt jó barátait egyszerűen hazaküldeni. Igy boszulja meg magát a katholikusok elleni horvátországi szerbmagyar szövetség. — „Hazafias kereskedó'segédek kiáltványa." E hangzatos cim alatt a következőt olvassuk a budapesti napilapokban: »A hazafias kereskedösegédek kiáltványt bocsátották ki, amelyben fölhívják á kereskedősegédeket, hogy tartsák távol magukat a szocialista gyűlésektől.* Ez az egész dolog igen gyanúsnak tűnik föl. Ugy tudjuk, hogy Budapesten a keresztény kereskedősegédek, a bécsiek példája után indulva, keresztény szociális alapon szervezkednek és aligha nem ezeknek szól a »hazafias« kiáltvány. Gyanúnkat pedig arra alapítjuk, mert addig, mig a kereskedősegédek csakis »szocialis« alapon szervezkedtek, senkisem törődött velők, most pedig azok a bizonyos elemek, amelyek minden törekvésüket a hazafiság mezébe szokták öltöztetni, ismét a hazafisággal állanak elő, amelyet privilegiumkép szeretnének maguk számára lefoglalni. Azt hiszszük azonban, hogy a keresztény kereskedősegédek el nem fogadnak senkitől leckét a hazafiságból, lévén a kereszténység maga a legjobb hazafiság, amely e hazát ezer esztendőn át föntartotta s fönn fogja tartani jövőre is. A szociális kérdést is csak a kereszténység alapján lehet megoldani s azért csak üdvözölni tudjuk azokat, akik keresztény alapon szervezkednek. — A parlamenti helyzet és a néppárt. Az országgyűlési néppártnak bátor, férfias, megalkuvást nem tűrő magatartása egészen kihozta sodrából a kormánynak zsidó szabadkőműves félhivatalosát, a P. H. illetve annak bp. jelzésű, ellenzéki újságíróból, természetesen »szent meggyőződésből« kormánypártivá vedlett vezércikkíróját. Börzespekuláciőkra valló észficamaival neki ront az ellenzéknek s szemére hányja, hogy a néppárttal szövetkezett a szabadság megrontására. Ezek a 18-ak t. i. a néppárt, szerinte ellenségei minden szabad intézménynek. Ime igy hazudik, ferdít a libeA múltkor is igen boldogtalannak éreztem magam és azt gondoltam, hogy nincs is boldogság ezen a világon. Mert a mire törekedtem, nem sikerült és egészen elcsüggedtem, éreztem, hogy jót fog tenni egy kis kirándulás, hogy majd uj erőt meritek a szabad természet ölén. Alig vártam a hivatalos óra elmultát, hogy annál hamarabb útnak indulhassak. Lépteimet a városhoz közel eső erdő felé irányoztam. Útközben eleinte semmire se figyeltem, de később azok az apró szárnyasok, melyek mintha háladalt zengtek volna Teremtőjüknek, ugy csattogtak és mind fölfelé röpültek, hogy ezek önkénytelenül az én gondolataimat is oda irányozták, s kezdtem a természet szépségeiben, színpompában gazdag növényzetében gyönyörködni; a hatalmas tölgy és más erdei fákat szemlélni. A mint ezeket nézegettem, arra a meggyőződésre jutottam, hogy minden a magasba tör és nem hajol le a porba. Felemelt ez a gondolat és bátorságot kezdettem meriteni, hogy ne csüggedjek s ne essem kétségbe soha, — hanem ha már boldog nem is lehetek, emelkedjék lelkem fel, mert ha ezek a növények is már egyenesen az ég felé törnek ; — mit csináljon akkor az ember, kinek értelme és szabad akarata van ? Sétám közben egy kis csendes patakhoz értem, a mely lassú morajjal csergedezett a medrében, partján számtalan piciny virág nyilt s ralis sajtó! Nyiltan az egész ország szemeláttára folyik a parlamenti harc a sajtószabadság, a szólásszabadság, a nemzetnek gazdasági téren való szabad mozgása mellett, a néppárt majdnem emberfeletti küzdelmet fejt ki minden szabadságok mellett, beszédjeit olvassa, küzdelmét bámulva nézi az egész ország s akkor előáll a liberalizmus szócsöve s letagadja a csillagokat az égből, azt fogván rá vakmerően a néppártra, hogy ellensége minden szabadságnak. Ha ezt teszik országvilág előtt ismert tényekkel szemben, képzelhetjük mit tesznek akkor, midőn kevésbbé ismeretes dolgokról van szó. Ők, kik mint janicsárok keresztül gázoltak a választásoknál a nemzeten, kik már minden szabadságot tönkretettek ebben az országban, másokat szeretnének mint a szabadság ellenségeit föltüntetni. Hiába való azonban minden törekvésök, a nemzet józanabb része többé föl nem ül hazugságaiknak. — A gabonaárak a mult 25 évben. A mostani erős gabonahausse idején felettébb érdekes összehasonlítás kínálkozik az idei és az előző évi gabonaárak között. Az évi átlagárak 1871-től máig a következők voltak : év buza rozs árpa zab tengeri 1871. 12.18 7.85 6.30 7.46 7.80 1872. 13.32 8.26 6.87 6.25 7.92 1873. 14.76 10.69 8.03 6.64 7.82 1874. 15.08 10.35 8.06 8.53 8.70 1875. 9.72 7.74 6.13 7.67 5.68 1876.' 10.97 8.38 6 44 8.24 5.57 1877. 12.30 9.06 7.08 7.17 6.77 1878. 9.96 6.75 6.53 6.11 • 6.22 1879. 10.85 7.26 6.19 6.03 5.77 1880. 12.44 9.95 7.05 6.94 7.32 1881. 12.73 9.64 7.00 6.93 6.23 1882. 11.22 9.44 6.31 7.21 7.29 1883. 10.12 7.49 7.18 6.58 6.40 1884. 9.11 7.59 6.96 6.92 6.56 1885. 8.39 6.85 6.21 6.65 5.78 1886. 8.39 6 41 6.04 6.40 5.63 1887. 8.20 6.14 5.92 5.86 5.78 1888. 7.44 5.62 5.57 5.39 5.91 1889. 8.00 6.46 6.09 6.21 4.80 1890. 8.26 7.30 6.55 7.51 5.54 1891. 1.0.07 8.64 6.56 6.60 6.29 1892. 9.09 7.91 5.62 5.91 5.01 1893. 7.98 6.29 5.82 6.61 4.97 1894. 7.05 5.36 6.12 6.59 5.21 1895. 6.86 5.80 5.72 6.35 5.81 1896. 7.30 6.31 4.53 6.08 3.99 — Búzatermés és fogyasztás. A »Pester Lloyd« vasárnapi számában »Weizenproduction und Konsum in Ungarn« cim alat cikk jelent mintha tükörbe nézték volna magukat, fejecskéiket a viz fölé hajtották. — Itt a kis pataknál az jutott eszembe : lám ez is mily békésen folytatja útját, nem akar más utakon járni s megelégszik a neki kitűzött helylyel — hát miért legyen az ember oly nagyravágyó, hogy evvel azután szivét és kedélyét megmérgezve, az életben azt a kis nyugodtságot is elveszítse, a mely különben elérhető ? Igen jól éreztem magam itt az erdő mélyén és cseppet se vágyódtam az emberek társasága után, mert tapasztalásból tudom, hogy ritkán lehet egy őszinte szivre találni s legtöbbnyire, ha valami baj ér és ha valami kellemetlenségbe kerülünk, még barátaink is cserbe hagynak. Eszembe jutott itt a költő igaz mondása: Magányom méla csöndje zsong körül, Szivembe bú, szememre köny nem ül, Nyugalmam visszatér — pihegve bár, Miként az ágról elrepült madár, A küzdelem zaja nem ér idáig, Magányban a ború derűre válik. S a szennyes ajkak szitkozó szavát Magányom én nekem nem adja át. (Lévai Mihály-) Nem kellett itt attól se tartani, hogy kémlelődve tekintenek reám ellenségeim és örvendve nézik az én vergődésemet; szabadon kiönthettem panaszaim a természetben. S igy megkönnyítve szivemet, többé nem voltam annyira levert s ugy