ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-25 / 30. szám

A szemérmetlen rendszer, mely oly nyíltsággal lép a piacra, hogy még a miniszterek politikai érzékét is kiküszöböli és ennek nyomása alatt fogadnak el egri mandátumot, s Vezpaziánnal mentik magukat, hogy: non olet! Csődbe juttatták a magyar szabadelvüséget a választások hallatlan elfajulásai, melyek egy nemzetet, ha többször ismétlődik, vagy a szolgaságba hajtják, vagy a forradalomba kergetik. Hol van a képviselői függetlenség, mikor a törvényhozók megvásároltatnak és nem a kormány függ a törvényhozástól, hanem megfordítva? Hát hozza be BáníTy a klotürt, legalább lejárja magát, vagyonbukott lesz a szabadelvüség, s a nemzet a földrengés után annál nagyobb vonzalommal fordul az ellenzék becsületes zászlója felé. SMWWr \\ \ — Sem alku, sem kompromisszum. Ez a jelszava az országgyűlési néppártnak a mostani kormánynyal szemben. Mi csak helyeselni tudjuk a néppártnak eljárását és csak azt sajnálnók, ha nem az egész ellenzék helyezkednék ez álláspontra. Nem is most kellett volna ily megállapodásra jutnia az ellenzéknek, hanem azonnal a választások után. Mindjárt akkor kellett volna megmutatnia a választási szabadság elnyomásával összetoborzott többségnek, hogy vele parlamenti együttműködést nem folytat. Hiszen amit a választásokon a Bánffy-kormány elkövetett a közszabadság ellen, az sokkal több, mint amit most tenni szándékozik a hirhedt 16. §-al. Különösen pedig a néppártnak, a nemzeti pártnak és Ugrón partjának volt és van elegendő oka, hogy a kormánynyal szemben félre tegyen minden tekintetet és semmiféle alkudozásokba ne bocsátkozzék. Arról meg lehetnek győződve, hogy az ország közvéleménye velők van, amely szinte Örül, hogy legalább az a kis ellenzék vállalkozik reá, hogy éreztesse az összevásárolt többséggel az ország polgárainak méltatlankodását. Arra semmit sem kell adni, hogy a parlamenti gépezet nem működhetik, mert nem is működhetik az oly gépezet, melynek részei olyképen lettek összeállitva, mint a mostani parlament. Mi tehát csak dicsérni tudjuk a néppárt eljárását és kivánjuk, hogy a többi pártok is kövessék. A parlamentarizmust először kan tanitott meg a futásra, vágta közbe nevetve az erdész. — Ezer hideg mennykű meg egy darab meleg üssön le melletted! mit, tán még kételkedni mersz a szavamban ? Mikor hazudtam én te előtted, mondd csak, mert Istenemre, azonnal eljárod a kálói kettőst, de nem jószántodból ám! — Csillapulj barátom, csillapulj, hisz' én nem vonom kétségbe a te igazmondóságod; de azt már csak még sem mered mondani, hogy mackóra is duppláztál? — Már hogy ne dupláztam volna, mikor duppláztam! válaszolt önérzetesen a kamarás és egy mérges pillantást vetett a gúnyosan mosolygó erdészre. — No megállj Pista, jövő héten nagy hajtóvadászat lesz medvékre, meghívlak téged is, majd megmutathatod vitézségedet, mert kapsz medvét, fejemre mondom, még pedig hatalmasat, amilyent még sohse láttál. — Jól van öreg, jól van, de aztán igaz legyen ám, mert szent Norbetre, velem gyűlik meg a bajod, ha becsapnál ! Három'nap múlva meghívót kapott lénárddaróci Szepessy István, cs. és kir. kamarás, az ő kenyeres pajtásától Rétháty Istvántól, a bonyhádi is Bánffy nem kimélte, midőn ilyen parlamentet hozott össze erőszakos választásaival. — Fogyasztási szövetkezetek központja. Az Agrár Értesítő jelenti a következőket: A Magyar Gazdaszövetség szükségét érezvén annak, hogy a szépen fejlődő községi hitelszövetkezetek mellett az áruuzsora kiirtására irányuló fogyasztási szövetkezetek is fölkaroltassanak, megindította a munkálatokat egy központi orgánum létrehozatala iránt. A munkálatok ez ideig befejezve nincsenek, azonban valószínű, hogy oly központi intézet fog létesíttetni, mely az egykori pestmegyei hitelszövetkezet mintájára alakítani fog vidéki szövetkezeteket, azoknak működését ellenőrzi s őket a szükséges árukkal ellátja. Alig lesz a szövetkezeti ügy barátai között, a ki ezt a kezdeményezést örömmel ne fogadná, mert kétségtelen, hogy az egymásra szaporodó fogyasztó szövetkezetek közül nem egy irányítás és ellenőrzés nélkül okvetetlen rosz irányba tér, de e mellett magukra hagyva, a többiek sem lesznek képesek azokat az eredményeket elérni, melyeket nekik a tömörülés biztosithat. Autonómia. Az autonómiai választás napja Esztergomban. A belvárosi autonómiai választás elnökségétől a következőket vettük: A katholikus autonómiai szervező gyűlésre az esztergomi választó-kerület részéről küldendő világi képviselő választásának az Esztergom szab. kir. városi szent Péter és Pál apostolokról nevezett plébánia területén való vezetésére hivatott bizottság ezennel közzéteszi, hogy a választást folyó július hó 24., 25. és 26-dik napjaira tűzte ki, és pedig naponkint reggeli 8 órától délután 6 óráig. A választás színhelye Esztergom szab. kir. város székházának tanácsterme. A szavazás közvetlenül, személyesen és nyilvánosan a választást vezető bizottság előtt történik. Szavazati joggal csak azok birnak, kik a választók névjegyzékében bennfoglaltatnak. Minden jogosult választó részére a bizottság választói igazolványt állított ki és azt lakására küldi. Ezen igazolvány az eljárás könynyitése végett a szavaláskor átandandó. Felhívja a bizottság a katholikus választó polgárokat, hogy ezen fontos választásnál az ügy iránti érdeklődésüket szavazati joguk minél teljesebb számban való érvényesítésével tanúsítani szíveskedjenek. Kelt Esztergomban, a kath. autonómiai szervező gyűlés választásának vezetésére kiküldött bizottság 1897. évi július hó 20. tartott üléséből. Dr. Helcz Antal, bizottsági elnök. Magurányi József, bizottsági jegyző. Esztergomban a vári vagyis a főszékesegyházi plébánián az autonómiai választás folyó hó hó 25-én azaz ma fog megtartatni és pedig déluradalom főerdészétől. Fel is készült a nagy napra alaposan, már amint illik az ilyen vadászathoz. Hatalmas botos csizma védte lábszárait a hideg ellen, s a pompás vadász-öltöny ugyancsak dicsérte gazdája jó Ízlését. Hát még az a hatalmas kulacs, mely ott locsogott valamit az oldalán, s amelynek hívogató hangját a méltóságos mindig megértette, s szeretetteljesen szoritá magához, az emelte még csak a megjelenést! De gyakran is hallhatták a kamarás urat ilyféleképen monologizálni: — Már csak te vagy az én legkedvesebb barátom, édes kulacsom, és a kedvenc válasza rendesen hatalmas kortyokba fulladt. Már együtt volt a vidám vadásztársaság, midőn Szepessy csengő-bongó négyesén az erdészhez behajtatottt. — Isten hozott! kedves barátom, kiáltá Rétháty, valóban nagyon szép, hogy beváltottad szavadat. De most már csak rajta, húzz egyet e jóféle sziverősitőből, mert azonnal indulunk. Igaz, fogd e megígért fegyvert is, kiünő mű, messzire hord, s ami fő : robbanóval tömtük meg. Havazni kezdett, mikor elindultak. •— Sebaj, válaszolá az erdész, legalább édesebb lesz a vadászat. Még a nyomokat is meglátjuk. Csak aztán jól vigyázzatok ám, hogy ki ne törjön a körből. Mert biztosan lesz, este hallottam, hogy rá akadtak a búvbelyre. előtt 10—12-ig és délután 4—6-ig. A szavazó helyiség a plébánián lesz. A székes-főváros képviselői. Budapesten megválasztották az autonómiai kongresszus képviselőit. A kormány szerette volna látni, ha a főváros jó példával jár elő a liberalizmusban. A dolog azonban másképpen ütött ki. Hiába való volt a zsidó-liberális jó katholikusok agitációja. A főváros megválasztotta azt a két férfiút, kiknél senkit sem gyűlöl jobban a szabadkőműves liberális tábor. Zichy Nándor gróf, Eszterházy Miklós Móric gróf, a katholikus vezérférfiak lettek a főváros autonomikus képviselői. Örömmel látjuk, hogy nemcsak vidéken, de az ország szivében is fölébredtek a katholikusok, éppen ezért a budapesti választás nem nélkülözi a politikai jelentőséget. Márkus polgármester ugyan szintén beleké • rült hivatalos pressszio segélyével, s ha b. Barkóczyt nem pár nappal léptetik föl a választás előtt, kétségtelen, hogy Márkus bukik, ki katholicitásának a közéletben eddig nyilvánvaló jelét még nem adta. Mintegy tüntetés volt Zichy Nándor s Eszterházy Miklós ellen, kiket abban a notórius levélben meggyanúsított. Hogy valaki polgármester, az még nem kvalifikáció az autonómiai képviselőségre, oda mult és katholikus köztevékenység kell. Sokan még papi körök is azzal argumentáltak Márkus mellett, hogy a főváros, amely a patronatus kötelezettségeire annyit áldoz, kell, hogy képviselve legyen az autonómiai kongresszuson. Mi ezt az okoskodást nem tartjuk objektívnek, mert ha elfogadnék, akárhány patronust csak azért kellene beválasztani, mert patrónus. Mi nem tudjuk, hogy Márkus milyen álláspontot fog a kongresszuson képviselni, de az a bizonyos levél, Polónyi futkosása,"nagyon tartózkodóvá tette bizalmunkat iránta, Adja Isten, hogy csalódjunk. Komáromi választás. Az autonómiai választások talán sehol az országban nem folytak le oly különös módon, mint Komáromban. Ugyanis a katholikus polgárság bizalma Pechatába összpontosult, de 40 azaz negyven »hithű románokatholika« Bonczot kiáltotta ki jelöltjének. Tartottak legalább 20 értekezletet, nyomattak legalább 2 ezer óriási plakátot s kisebb cédulákat. De legérdekesebb volt az utolsó gyűlésük, ahol ugyancsak kijutott a szegény papoknak, kikkel szemben a népet föl kell világosítani. Nem elégesznek meg azzal, hogy ők maguk is küldenek képviselőt a kongresszusra, hanem még a »hithű« világiak dolgába is beavatkoznak. Ettől a gyűléstől undorral fordultak el még sokan a Bonczisták közül is. Hithű katholikusoktól egyebet sem várMásfél órai gyaloglás után célhoz értek, éppen az erdő széléhez. — Téged Pista ide állitlak, a legjobb hely, erre fogják hajtani. Aztán ember légy a talpadon, mert máskülönben hozzád dörgölődzhetik a mackó, s Istenemre nem köszönnéd meg e nagy szeretet nyilvánulást. Én is itt fogok állani a hátad megett 50 lépésnyire, s a többieket is majd csak elhelyezem valahogy, és ezzel kürtjébe fújt, s kezdetét vette a hajtás. A kerülők hatalmas tülkökkel felfegyverkezve felzavarták az egész erdőt. Hosszú, vastag dorongaikkal minden zeg-zúgot megkopogtattak, minden bokort általszúrtak, s végre is eredménynyel. Félórai hajtás után a kamarás hatalmas bödülést hallott háta megett; meglepetve fordult egyet, s egy pompás kifejlett mackót látott feléje közeledni. No, gondolta magában, itt az idő, hogy ki tégy magadon ; csak nyugodtan, mert dicsőségedről van szó. A medve is észrevette ellenségét, s megrázva magát, két lábra állott. Szepessy egy fa mellé húzódott s fegyverét annak oldalához támasztotta, hogy annál biztosabban célozhasson. Tizenöt lépésnyire volt már, mikor elsütötte fegyverét. A mackó elterült, s István hangos örömkiáltással ugrott ki biztos helyéről. De ki irja le