ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-07-18 / 29. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. július 18. 29. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. > Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEJIÉIYFT KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Az arató-sztrájk. ^ Esztergom, július 17. V A szocializmus speciális magyar kiadása ott kisért a magyar alföldön; nálunk tényleg az agrárszocializmus az, mely az uralkodó társadalom elé dobja a keztyüt. A szocializmus mindig rémületbe ejti a »beati possidentes« osztályait, eret vág zsebükön, megrenditi biztonságuk alapjait, teljes zűrzavarba hozza összes fogalmaikat és nézeteiket, s oda kiáltja a szepegöknek

; hogy »nelkülem nem boldogulsz; tulajdonkép én vagyok az úr«. S mikor érzi azt a nagybér lök, nagybirtokosok, mágnások tömjénzett rendje, hogy ezeknek a tömegeknek tán igazuk van ? mikor érzi azt inkább, mint mikor ott látja a töméntelen rengő gazdagságot lábon s nincs aki betakarítsa; mikor érzi azt inkább, mint mikor ott látja kiperegni a magot az aranykalászból, hogy amit emberi kéz müveit, azt az ég madarai szedjék s vigyék szerteszéjjel. Valahogy kénytelen-kedvetlen csak átgázoltunk ez idén az alföldi hínárból; áldozatok kellettek, s meghozattak ; a föszolgabirák közvetítésével, bár »hallatlanul magas áron« sikerült a legtöbb helyen létrehozni új alkut az uradalmak és a munkások közt. De azért sok a kár, mert a munkások a legkritikusabb pillanatokban, midőn az egész termés különben veszendőbe megy, teszik le a kaszát s igy szorítják rá a munkaadót, hogy követeléseiket kielégítse. De mi lesz majd jövőre? mi lesz azután? Dámok les kardja helyett ott fog-e lógni az arató kaszája a különben is válsággal küzködö mezőgazda feje fölött? Zsebén már vágott eret a nemzetközi furfang, vájjon kiszárítsa még életkedvét is egy izgalmas aratás, mely nem azért szomorú, hogy a természet mérte szűkmarkúan, hanem azért a legszomorúbb, hogy a társadalmi viszonyok tapossák sárba a fagyból, jégből, árvízből szerencsésen megmenekült termést? Ezt hosszú időre nem birja el senki. Mit kell tehát tenmink? Sokan abból a feltételből indulnak ki, hogy a sztrájk a terjedő Szocializmus kifolyása s tisztán roszakaratu izgatásokon alapszik. Kérem, ez nagy tévedés. Tömegeket izgatni tényleges nagy bajok fönnállása nélkül, éppenséggel nem lehet. A közönség tudomására jutott elég szerződés, azoknak adataiból világosan kiolvashatjuk a baj okait. Hogy egy arató a nap hevében reggel négy órától este nyolcig 30 krért dolgozzék, azt követelni, azt szerződésekkel, aratórészekkel takargatni akarni a 19. század barbarizmusának és elállatiasodott önzésének ugyancsak rémületes bizonyítéka. Igen, vannak izgatók is, de nem mindenütt ezek csinálják a bajt, hanem azok a súlyos feltételek, azok a mezei munkásokkal szemben kikötött hallatlan követelések okozzák a szegény napszámosok elkeseredését. De többet mondok; az izgatók e nélkül az embertelenség nélkül egyáltalában nem boldogulnának. Igaz, hogy másutt, hol a munkaadó el akarta fogadni a munkások által kikötött, föltételeket, azt felelték neki a munkások: köszönjük uram, de mi sztrájkolni akarunk ; az ily föllépést már a szervezésnek s a közérdek öntudatosságának kell tartanunk. Nem akarjuk vizsgálni e helyütt, hogy a gazdák, illetve a bérlök a mai gazdasági viszonyok közt megélhetnének-e, ha a munkások kevésbé súlyos feltételeit elfogadnák; nem akarjuk feszegetni azt, hogy miért spekulál az a sokszor idegen bérlő a mezei munkás túlfeszített munkájára, de nem zárkózhatunk el azon belátás elöl, hogy itt erőszakkal dolgozni, vagy a régi status-quo-t föntartani akarni teljes képtelenség. Éppen oly baj a szervezetlen munkástömegekkel boldogulni; őket is rászedik egyes túlhajtó izgatók s a munkaadóknak is érintkezését a munkásokkal lehetetlenné teszi, ha minden csoport mást akar, mást kivan. A gazda és a munkás csak akkor fogja megérteni egymást, ha a gazdák is s a munkások is, mint két önálló, bár egymásra utalt érdekcsoport fog állani egymással szemben; ha a gazdák is, a munkások is a maguk érdekeit képviseltetik, s a nyilvánosság ellenőrzése alatt egyik sem akarja a másiknak kizsarolását és tönkrejutását. A munkásoknak be kell látniok, hogy az osztogatás és földfelosztás hebehurgyaságai nem érdemelnek hitelt értelmes munkásoknál; hanem hogy azt a céljukat, hogy igazságos bért s minél jobb megélhetést biztosítsanak maguknak, az egész társadalom méltányolja. Ugrásokat nem tűr a természet; a csemete nem lesz egy éj alatt fává, s a káposztapalánta nem válik egyszerre buksi-fejjé, ép úgy a társadalmi osztályok sern emelkednek föl egyszerre, hanem lassan-lassan, lépésről-lépésre. Szervezkedjenek tehát a munkások; adjunk nekik munkáskamarákat; terjeszszék föl a törvényhozás AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Szenvedni és hallgatni. — Németből. — Hogyha azt est óráiban Könnyet ont szemed, Hogyha mélyen s örökre van Sebezve bús szived: Vonulj magadba csöndesen S szűdnek vigasztalás Csak egy legyen bánat fia: A néma hallgatás. Ne vidd a nagy világ elé Fájdalmid tengerét, Ne panaszold el senkinek Lelked fájó sebét. Leghívebb barát e földön Legyen bár teveled, A szívnek békéjét csupán Hallgatásban leled. Ha itt némán szenvedni tudsz És tűrni csendesen, E földön és ez élten túl Isten tied leszen. Szelidséged feledteti Az élet bánatát És megnyitja jutalmadul A mennynek kapuját. Isten bocsátá most reád E szenvedéseket, Miken reményid árboca Vajha ne törne meg! Ne szólj! szenvedj és tűrj te szív

; De a világ elé Ne vidd soha fájdalmadat, Legyen az Istené! Azért tanulj örökre hát Némán lemondani, Tanuld a bántalmazónak Bűnét bocsátani. S mig mást a bánat földre sújt. Oh ! légy te ő vele; Ne érezd azt, hogy szívsebed Még be nem hesgede. S kérded minderre ki tanít Meg téged gyermekem? Tekints, tekints az égre fel, Csak ott van kegyelem. A csillagok felől fakad Az üdvnek sugara. Egy fénye él szivedben is: A szeretet s ima. G. S. Csupa hazafiságból Valahogy nagyon izgatottan dolgozik Székely Ármin bankár ur pazar fényű dolgozó-szobájában A szobában elhelyezett szobrok is bámulva veszik észre, hogy Székely ur arcán semmi sincs megszokott üzleti nyerseségéből. Kétségtelenül nem üzleti ügyekkel foglalkozik. Aztán meg majd minden öt percben leteszi a tollat kezéből s bodor füstfelhőbe burkolva magát, olyan jóleső tekintettel pillant végig arra a sok-sok megirt levélre 1 Hja! — hogyan is tehetne másként egy boldog apa, kinek most született az első, kérem az első fia? S hozzá még, ha olyan egészséges, olyan szép fiú, mint az övé, aki már is csupa élet. »Igazan öröm nézni« — mondotta a bábaasszony is németül — mert Armin úrnál még mindig a német szóé volt az elsőség, törvén Ármin ur, meg 0 nagysága is a magyar nyelvet.