ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-06-27 / 26. szám
Külföld. — cs.—• Belgiumban most tartotta a demokratikus Liga hatodik évi közgyűlését. Meghivták a minisztérium néhány tagját is, kik azonban e meghivást el nem fogadták azon ürügy alatt, hogy ők olyan nyilvános összejöveteleken részt nem vehetnek, melyeken politikai nyilatkozatok történnek. E közgyűlés Belgium politikai helyzetére nézve nagy jelentőségűvé vált azért 7 mert itt hatalmas lépés történt a két katholikus párt egyesülése felé. Ugyanis a konzervativ és demokratikus irányok eddig természetükből kifolyólag némi ellentétben állottak egymással, ami a katholikus politika érvényesülésére bénitólag hatott. Azonban a meglévő kölcsönös jóakarat lehetővé teszi ott, hogy nem élesednek ki az ellenkező irányok veszélyes fokban. A Liga elnöke, Helleputte tanár mindjárt megnyitó beszédjében világosan hangoztatta: »Mi arra törekszünk első sorban, hogy minden politikai csoport, melynek tisztességes létjoga van, a katholikus ügy védelmére szorosan egyesüljön, mert a szociális kérdéseket valamennyi társadalmi osztály együttes működésével oldhatjuk csak meg. Tagadhatlan, hogy a munkások és a magasabb társadalmi osztályok közt mindig lesznek oly kérdések, melyek a teljes egyetértést megnehezítik és könnyen ellentétbe állítják egymással e két csoportot, de sohasem szabad ez ellentétnek oly élessé válni, hogy egymás ellenségei legyenek, mert az ily helyzet mindkettőre egyenlően hátrányos lenne. Erre számitanak is a katholikus ügy ellenségei és a közelgő parlamenti választások elé azon reménynyel néznek, hogy a viszálykodó katholikusokra az egyesült liberális pártok meglehetős csapást fognak mérni. Ezért igyekszenek e katholikusok minden erővel az egyesülésre, mely őket aztán legyőzhetlenné fogja tenni és elutasítják maguk közül azon elemeket, kik viszályt hintenek. »Vannak köztünk egyesek, kik az egyesülésről semmit sem akarnak tudni. De ezeket az irigység és a gőg vezeti és ellentétben állanak a pápa útbaigazításaival. Az ilyeneknek helye nem lehet a Ligában.« A mechelni érsek és az urseli herceg képviselőinek jelenléte és hatásos beszédei nagyban elösegitették a közös cél elérését. Hangsúlyozták továbbá, hogy a Liga a szociális tevékenység mellett a politikai érvényesülést is szem előtt fogja tartani. »Miért tartózkodnánk a politikától? A mai államban aki érdekeket akar érvényesíteni, annak ügye mellé szavazatokat kell szerezni, különben soha sem fogja célját elérni.« Ami a Ligát illeti, ez e tekintetben is tényezővé küzdötte föl magát, mivel a szavazók nagy tömege háta mögött áll és a választásokból olyan csoportot fog vinni a parlamentbe, mely ott nem csekély szerepet fog vinni. — Nos mit szóltak a csokorhoz? — (')! _ felelte ő — mikor átadtam, hát a nagyságos asszony kijött és akart nekem egy forintot adni; — evvel akarta a szemem kiszúrni, — de én nem fogadtam el és azt mondtam : »Ó kérem nagyságos asszonyom ez nem egy, hanem két forintba került!* Ezt hallva, mintha villám sújtott volna le mellettem s nem tudtam szóhoz jutni egy ideig, de hogyisne, mikor igy bele kevert az én inasom ebbe a zavarba ? ! S ezután többé én nem mertem még arra felé se menni, a hol a nagyságos királyi tanácsos urék laktak, mert a szégyen miatt majd kiégett a szemem. — Láthatod tehát — igy szólt felém fordulva, — hogy mikor már-már közeledtem a célhoz, az én együgyű inasom elrontotta az egészet; s igy maradtam én továbbra is magamban s azt hiszem, most már legény-ember is maradok, mert nem akarnék még egyszer ily kellemetlen dologba keveredni. Én hallván ezt a történetet, megsajnáltam barátomat, de igyekeztem vigasztalni és elfelejtetni a felújított kellemetlenséget. Hívtam hozzánk a vidékre, jöjjön el egy pár hétre, de ezúttal hagyja otthon a Pista inasát. Szúró-Töviske. Ezen örvendetes képpel szemben az ellenkezőt teszik a francia katholikusok. Itt is két főirányra oszlanak ; a konzervativek és demokraták, de ezék napról-napra inkább eltérnek egymástól. A legutóbb Tours-b'dn tartott munkás kongresszuson éles támadásokat intéztek a »magasabb osztályok« ellen és hosszú időre megsemmisítették a kibékülés lehetőségét. De Mun gróf önzetlen fáradozásait meghiúsítják a I túlzó demokraták és a szenvedélyes harcoknak eredménye az, hogy a francia katholicizmus a politikai életben hosszú időre nem fog érvényesülhetni. Autonómia. A régen pengetett és joggal megillető auto! nomia Isten segítségével a megoldás felé közeledik. Elég szomorú, hogy legszentebb vallásunkkal a kormány mostohán bánt 48-ban, mikor magát tőle függetlenné tette: és mostoha gondoskodás módját az »új egyházi törvények«-kel I teljesen kifejezte. A magára hagyatott .kath. egyház hű gyerj mekeivel méltó joggal mozoghatnak és a törvény értelmében a többi bevett vallásfelekezetek példájára megkövetelhetik az »önálló kormányzat*-ot. Ennek kell létesülnie a közel jövőben! Legkegyelmesebb Urunk és királyunk május hónapban kegyesen megengedni méltóztatott autonómiai jogainknak gyakorlását, melyre kegyelmes Főpásztorunk megadta a kalauzt, a mely szerint e jogokat megvalósitanunk kell. Minden méltányos erőt össze kell tehát gyűjteni, hogy a legfelsőbb királyi engedély és Főpásztorunk szavai ügyeink legjobb sikerére szolgáljanak. Papoknál i vannak a legjobb fegyverek, melyek hangjaival felkelthetik a hiveik figyelmét. Jelt adhatnak, hogy mely irányban kelljen haladniok, hogy hasznos győzelmet arathassanak. Már megindult a mozgalom mindenfelé és ez jó! Visszariadni nem szabad a nyári meleg: ben a szükséges fáradságtól. A főtörekvés, hogy 1 a kongresszusra nem »jó kath.«, hanem az ügy előtt önmagát megalázott igazi kath. férfiú kerüljön, ki vészes napjainkban már jelét adta katholicitásának. A főegyházmegye autonómiai mozgalmairól ujabb értesüléseink a következők: Esztergomban. Az autonómiai kongresszusra való szervezkedésre gyűltek volt össze e hó 20-án az esztergomvízivárosi plébánia hivei, d. e. órakor a »Fürdő« egyik termébe. Vagy 300-an voltak a hij vatalnok, iparos és munkás osztályból, de számoi san az egyháziak közül is. Az egybegyűltek a bei lépő Prohászka Ottokárt lelkes éljenzéssel fogadták. I Mindenekelőtt a hercegprimás Jíörlevele olvastatott fel, melyet a jelenlevők tiszteletből állva hallgattak meg. Ezután Prohászka kedvelt modorával mindenkinek figyelmét lekötve mondta el az autonómiáról szükséges tudnivalókat. Az előadás közben is többször nyilvánult tetszés, annak ! befejeztével szűnni nem akaró éljenzésben nyert 1 kifejezést. A tanácskozmány jegyzőjévé Litsauer I Sándor megválasztatván, az autonómiai képviselő választásra vonatkozó utasitások felolvasása után megejtetett a választók összeirása és az autonómiai képviselő-választásra rendelt öt tagú bizottság megválasztása. Ennek tagjai lettek: Mattyasovszky Lajos, a sz. Gergely-rend lovagja, Tóth József aranyérdemkeresztes, Némethy Lajos esperes-plébános. Fekete György, a képezdei gyakorló-iskola tanitója és Litsauer Sándor igazgató tanitó. Az Esztergom esperes-kerületi papság az autonómia ügyében e hó 21-én tartotta tanácskozó j ülését, melyen első sorban megbeszélte az autoj nomiai választásokra szükséges tudnivalókat, azután a papi képviselők személye iránt tájékozta j magát. Megejtetvén a próba-választás, Prohászka Ottokár 18, Bajner Lajos 10 ós Molnár János 15 szavazatot kapott. A többi szavazatok Fehér Gyula j és Palkovics Viktorra estek. Világi képviselőkül: Frey Ferencben összpontosult bizalma. A központi bizottságot is megalakította, központul a ! főszékesegyházi plébániát jelelvén ki. * Frey Ferenc képviselő-jelölt. Az esztergomi autonómiai választó kerületben a kongreszI szusra küldendő képviselő személyére nézve Frey Ferenc országgyűlési képviselő neve hangzik szerte: Ugy az esztergomi, mint a párkányi esperesi kerü: let őt jelölte autonómiai képviselőül, s a katholikus hivek ezrei és ezrei őt tartják hivatottnak e megbizás méltó betöltésére. Tekintve azt a nagyfontosságú feladatot, mely az autonómiai kongresszus tagjaira vár, tekintve a katholikus egyház életérdekeit, mely fölött a kongresszus van í hivatva dönteni, oda olyan katholikus férfiak valók, a kik nemcsak névleges katholikusok, hanem, a kik katholikus meggyőződésüket közéleti működésükben is gyakorolják. Ilyen katholikus férfiak közé tartozik Frey Ferenc, a ki nemcsak magánéletében, de a közéletben, annak küzdterén is , nyiltan megvallotta katholieitását, és a kinek hit; hűségében 0 Eminenciája, biboros főpásztorunk is ! teljesen megbizik. Reméljük, sőt hisszük, hogy I Frey Ferenc a jelölést készséggel elfogadja, s ez I esetben a kerületnek lesz kötelessége Frey megválasztását egyhangúlag keresztül vinni. A vidéken. A párkányi esperesi kerület felhívást intézett az esztergomi főegyházmegye esperesi kerületeihez, melyben a papi képviselőkre nézve közös megállapodást ajánl. Papi képviselőkül dr. Bajner Lajos apát-kanonokot, dr. Prohászka Ottokár spirituálist s Molnár János apát-plébánost jelölte. Világi képviselőnek Frey Ferencet fogja a híveknek ajánlani. Az érsekujvári esperesi kerület egyhangúlag Csernoch János dr. esztergomi apátkanonokot, Machovics Gyula dr. pápai prelátus, tardoskeddi plébánost és Prohászka Ottokár dr.-t jelölte egyházi képviselőinek. Barsvármeggében is megindult a mozgalom a kongresszusi tagok választására vonatkozólag. ! A vármegye kath. közönsége az esztergomi és ; besztercebányai egyházmegyék szerint elkülönözve 1 — 1 tagot küld a kongresszusra. Lován f. hó 17-én tartott értekezleten, közakarattal Lakner László jelöltségében történt megállapodás. A másik jelölt mint értesülünk, az újbányái kerület képviselője dr. Ruffy Pál lesz. A drégelyi alesperesi kerület június 24-én Drégelypalánkon tartott rendkívüli gyűlésében papi képviselőkül a beadott 13 szavazattal Molnár János apát-plébánost (13), dr. Prohászka Ottokár szemináriumi lelkiigazgatót (13), és dr. Csernoch János apátkanonokot (1 2) választotta meg. Világi képviselőül székhelyi Majláth Géza grófot jelölte, kinek megválasztása a nógrádi választó-kerületben bizonyosra vehető. Az udvardi kerületben is megindult a fontos munka. Folyó hó 20-án délután 3 órakor Brühl Antal esperes-plébános elnöklete alatt megalakult az ötös, és még 3 albizottság. A megalakulás előtt megnyitó beszédében még egyszer — mint 8 nappal ezelőtt — megmagyarázta könnyed egyszerüI seggel az autonómia mibenlétét, fontosságát, az I összejövetel célját a kath. iskola nagy udvarán nagyszámmal egyhegyült híveknek. Az ötös bizottság tagjai közfelkiáltással: Brühl Antal esperes-plébános, Istenes Ferenc biró, Fekete Eerenc jegyző, Kovács Ignác gazda és Szabó .lános kántor-tanitó : az albizottság tagjai: Kondicz Pál korcsmáros, j Frikal József káplán és Porubszky Károly nyug. 1 kántor-tanitó és a távolabb levő fiók-községben : Csémy Antal káplán, Virsik István kántor-tanitó I és Demó István biró lettek. A bizottságok megI alakitása után az esperes-pébános elnök szivükre kötötte hiveinek, hogy méltó, buzgó és igazi kath. világi küldöttre adják szavazataikat és melegen előre ajánlotta a komáromi esperes-kerület által felléptetett dr. Pechata Antal komáromi ügyvédet és egyházmegyei ügyészt, a vallásoságban és becsületességben megőszült kath. férfiút, melyre a válasz az általános »éljen« volt. Ezután egy kis furcsa epizód történt. Boncz Ferenc nyugalmazott miniszteri osztálytanácsos előlép és megköszöni a bizottságha való beválasztását —- helyébe jött a fenti Kovács Ignác — mivel ő is fellép : kötelességének tartja ezt annál is inkább, miután a 70-es években ezen fontos ügyben Ö Felsége bizalmát birta. Ezen bizalommal kénytelen élni, kéri azért a választóknak belé helye1 zendő bizalmát: de bizony az »éljen« csak egy pár hangban nyilvánult. Majd a jegyzőkönyv olvastatott fel Szabó .lános jegyző által, a mely után a népgyűlés feloszlott.
