ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-17 / 3. szám

Ward-et. Mély megvetés és undor fogott el méltán minden nemesebb érzésű embert, amikor megpil­lantotta a Rémi-szálloda köré gyülekező ünneplő tömeget: kalapos dámákat, cilinderes urakat stb. Sok talán csak kuriózumból éljenzett s ezt remél­jük annyival is inkább, mert valamint egyéb tün­tetéseknél, ugy ennek is megvolt a maga komikus szinezete. Megesett, hogy a hintóban, melyben a tömeg Rigó urat remélte megéljenezhetni a volt Chimay hercegnével, cseléd szállott be, s ez fo­gadta az ovációt, leereszkedő hajlongások közben... Ujabban a Rigó Jancsi iránt tanusitott érdek­lődés megcsappant, s inkább a telefonos kisasszo­nyok felé terelődött. 0 nagyságáéknak tulajdon­képen nincs rossz dolguk, amennyiben egyik leg­kedvencebb foglalkozásuknak, a csacsogásnak túl­sókat áldozhatnak. A szerkesztőségekben ollózó urak nem győzik eleget félbeszakitani munkáju­kat, hogy a csilingelő szózatra ügyeljenek; a tele­fonos kisasszonyok nagyon kedvükben iparkodnak járni az emiitett uraknak, azon reményben, hogy a sajtót ilyenformán megnyerjék mozgalmuknak, melyet legújabban indítanak. És számításuk — ugy látszik — sikerül is, mert a napokban egy röp­irat fog megjelenni, amely hivatva lesz a telefonos kisasszonyok siralmas helyzetét hűen, szívhez szó­lóan ecsetelni, azt a külföldiekével összehasonlítani s igy sorsukon segíteni. Hasonlóképen cselekesznek a lóvasúti alkal­mazottak. Ők is elégedetlenek sorsukkal, s röp­iratot szándékoznak világgá bocsátani, amely a — terv szerint — fel fogja szólítani a nagy­érdemű közönséget, miszerint ne vegye igénybe a lófejű kocsikat, mivelhogy gazdáik nem akar­nak javítani helyzetükön; semmi áron, ámbátor elég Smüle Áron van köztük. Hogy emiitett két röpiratot majd a megjelenésük után persze ki fogja elolvasni, azt egyelőre maguk a telefonos kisasszonyok és lóvasúti alkalmazottak (bocsánat, hogy egy napon említem őket), sem gyanítják, annál kevésbbé azt, ki fogja ügyüket a szivére venni. Ha mindehhez hozzá veszszük azt a sok i villamos vasúti szerencsétlenséget, Márkus Jó­zsefnek lelkiismeretes felülvizsgálását, mely egyes »főnök« s egyéb urak reggeli álmának megrövi­dítésére irányult, s végre a tanítók elé szabott azon rendeletet, hogy ezentúl fél nyolc, illetőleg fél kettő után ott legyenek az iskolában, s hír­lapot ne vigyenek magukkal, akkor beszámoltunk mindazon szenzációs dologról, melyek bármiké­pen felizgatták a kedélyeket és szomorú nyomo­kat hagytak maguk után . . . Aki mindennél többre vágyik, szerezze meg a »Friss Ujsagot«, mely mindennap reggel, vagy »Esti lapot«, mely estenkint számol be a kíváncsi emberiségnek a legujahb dolgokról. Mindkét la­pot az utcákon árusítják, gyermekek, férfiak, asszonyok, leányok csekély egy krajcárért, csak­hogy nem a lap nevét kiabálják, sem az árát nem hirdetik, csak nagy ritkán, hanem a vezér­botrány cimét. Tessék a »cigány-prímás szökése egy hercegnővel«, vagy »kilenc tagú megmérge­zett család«, vagy »Mac Kinley meggyilkoltatása — egy krajcárért* . . . Szentpétery. / —. — yf-^Á ' - ­Kisvárosi csicsergés. — Levél a szerkesztőhöz. — Komárom, január 14. Tisztelt Szerkesztő Ur! Tessék elhinni Szerkesztő ur, a lelkiismere­tem mindig bántott, hogy olyan rég nem irtam az »Esztergom «-ba. Sok a dolog, meg egy kis lustaság hozzá s kész a nem irás. Bizony már sok minden történt ebben a hires Komárom városában. Hisz az újságok fog­lalkoztak velünk nemcsak a hirek között, hanem vezércikkekben. A legényegyletben volt egy nagyon pompás előadás a szocializmusról. Ezek a tolakodó szociális legények — nem tagok — ugy suttyom­ban ide citálták vezérüket Rádi uramat, ki elbújva jegyezgetett Prohászka Ottokár beszéde alatt. Tessék elhinni, élvezetes este volt az. Prohászka bemu­tatta nekünk a szocializmust mint valami rongyos, elzüllött, vallástalan vándorlegényt, ki folyton a fellegekben jár, csillagokat vizsgál, nsm néz a lába alá s bele bukik a kátyúiba. Egy jó van csak ebben az elzüllött alakban, t. i. hogy a munkás­kérdést folyton a felszínre hozza Aztán Rádi uram igazán kitett magáért. Nagyon jó előadása — svá­dája — van, äz igf z. Furfangos teremtés ő kérem. A furfangja abban áll, hogy Prohászka beszédéből ki­I vesz egy mondatot s ahhoz fűzi az ő mondókáját, — melyet bizonyára eleve jól betanul — a mun­kások nyomoráról. Végül, hogy társai előtt nim­busza annál nagyobb legyen, ajánl még egy angol munkát — kérem a nevét jól kimondta — tanul­mányozásra. Ámde Prohászka beszéde a valóságon alapszik, a földön jár s nem a kanosaiul festett egekbe néz, s igy a hatás meglepő. Ezen hatás J alatt szólt gróf Majláth, hogy mi mindnyájan szo­j ciálisták vagyunk, a mennyiben kölcsönös szeretet, közös bizalom füz össze bennünket. Ez a tény. j Azok a kedves liberális újságok persze roppantul megrökönyödtek, hogy ime nem elég már az a »fekete« néppárt, most meg Komárom hires váro­sában megint felütötte fejét egy rémalak, a »fekete« szocialista párt. Jaj végünk van, üt a végső óránk. Csak hadd ijedezzenek ! A mi legényeink aztán hordták össze azokat a könyveket, újságokat, miket erőszakkal nyakúkba varrtak, ugy hogy egy kis menazsériát lehetett kiállítani azokból a vadságokból, miket azok a Rádiék összefirkáltak. Az egyik legény, ki Német­országban is dolgozott, azt mondja: »Kérem, ott »muszáj« volt szocialistának lennem, mert akkor nem kaptam volna munkát — mit biz' én belát­tam, hogy nem jó uton haladnak, mert a vallásra semmit sem adnak.* Egy másik, ki valóban szo­cialista volt, eljött a plébániára s majdnem köny­nyezve vallotta be, hogy őt »lump« társai rontot­ták el, de meg akar a mai beszéd után javulni és soha többé nem lesz szocialista. Ez volt az első felvonás. II. felvonás. Ismét csak a legényegyletben vagyunk. Pro­hászka beszél a kisiparosokról és kisgazdákról, hogyan akar ezeken a szocializmus segíteni. Azt mondja ezeknek : »Itt van egy koldustarisznya meg egy bot. ti rajtatok nem segíthetünk. Menjetek koldulni !« Köszönjük alássan! — Mi pedig azt mondjuk : vegyék saját kezükbe az iparosok a maguk ügyét és szervezkedjenek autonomikus uton. Segíts magadon, az Isten is megsegít. — Volt ott valami hat cilinderes ur is, a többek között az »Alkotmany« egyik munkatársa is, s így már nem akarom ismételni azt a szép beszédet, melyet az »Alkotmany« oly hűen közölt. Itt volt a jó Brückner bácsi is, ki az ő »Pistá«-jával nagyon sokat tanácskozott, hogy micsoda meglepetést szerezzen a jó legényeknek? Végre kisütöttek valamit. A 3 király ajándékot vitt a kis Jézuskának, vigyünk mi is ajándékokat a legényegyleti tombolára. Helyes, jól van. Elmen­tünk koldulni harisnyákat, kézelőket, szivartárcákat, szivarokat, szivarszipkákat, hamutartókat, s uram­fia még egy pár üveg finom neszmélyi borocskát is kaptunk, meg aztán mézet. Egyik cukrász csi­nált egy nagy tortát, de hogyan ? Vett egy üres gömbölyű ládikát, megtöltötte fürészporral s a kül­sejét pompásan feldíszítette. A ki megnyerte sie­tett haza vele, s aztán — — nem tudom mi tör­tént. Volt azután cukorból egy óriási nagy zöld uborka. No de ki tudná azt mind előszámlálni ? Ezt a sok ajándékot aztán a jó Brückner bácsi ügyesen párosította s bepakkolta — s igy semmit sem lehetett látni — annál érdekesebb volt. Olyan pompás családi ünnep volt, hogy no! Fáradsága, jutalmául az egylet nála rendelte meg zászlaját, melyet ugy hallottam márc. 19-én szentelünk föl nagy ünnepségek között; a zászló­anya nevét is megsúgom : Majláth, gróf urnák édes anyja, az áldott lelkű »kegyelmes asszony.« Nagy­szerű kitüntetés ez a legényegyletre nézve — nem adnánk sokért ezt a gráciát. Igy kellene meghá­lálni a jó Brückner bácsi fáradságát mindenütt, hol ő fáradozik, bűvészkedik Még azt is megsú­gom, hogy január 24-én társas vacsorája is lesz az egyletnek, melyre valószínűleg eljön Pallavicini Ede grófné ő méltósága, meg a »kegyelmes asz­szony,« azután Molnár apát, — az »Alkotmany« részéről itt lesz Szemlér Ferenc, a költő. Az egy­let elnöke Klacsánszky valami meglepetést készit. Szerkesztő urnák megsúgom: kitűnő mono­lógokat fog hallani. Erre érdemes lesz eljönni. "•mm m HIREK. * Személyi hirek. Hetyey Samu apát-kanonok s kancellária-igazgató Budapestről, dr. Walter Gyula kanonok Bécsből városunkba visszaérkeztek. — Dr. Aschenbrier Antal apát-kanonok s egyetemi tanár 2 napig Esztergomban tartózkodott. * Uj főkáptalani ügyészek. A fökáptalan legutóbbi tanácsülésében a boldogult Mészáros Károly volt alapítványi és bányaügyész állását betöltötte és pedig akképen, hogy e kettős és sok munkával járó állást szétválasztotta. Bányaügyész­nek kinevezte Magurányi József helybeli tekin­télyes ügyvédet, alapítványi ügyésznek és főkáp­talani hites jegyzőnek dr. Palkovich Jenő ügyvédet, bold. Mészáros ügyész segédjét, rendszeresített fizetéssel. Őszintén üdvözöljük mind a két kine­vezettet. Palkovich megválasztásában eddigi buzgó működése iránt való bizalom nyilvánult. Magu­rányiban pedig oly kiváló erőt és ügyéért mele­gen buzgólkodó szakférfiút nyert a fökáptalan, hogy a szerencsés választáshoz magának a főkáp­talannak is csak gratulálhatunk. * A főegyházmegye személyzetéből. Ifj. Morvái Lipót galánthai plébános Zsigárdra, Szeder Sándor bikszárdi plébános Búr-Szent-Györgyre plébánosnak kineveztettek. — Medveczky Imre Zsigárdról Galántára adminisztrátornak, Jantausch Pál Nyitra-Bajnára subsidiariusnak küldettek. —• Sándorfi Ede Szomolányba, Bielcsik János Pobedim­be, dr. Frank István Tallósra kápláni minőségben áthe^eztettek. * A főszékesegyházi karmesteri állás be­töltése. Folyó hó 15-én a fökáptalan az e célra kinevezett bizottság ajánlatára egyhangúlag Kersch Ferenc nagyváradi karmestert választotta meg, mint a kinek legjobb bizonyítványai voltak. A bizottság a 36 pályázó közül első helyen aján­lotta Kerschet, másodikon Eckhardt József pécsi karvezetőt, harmadikon Baresch József svájci karmestert. Ezek közül Kersch egyhangúlag lett megválasztva. Kersch Ferenc gymnáziumi tanul­mányai befejeztével Budapesten bölcsészet hallgató volt. Ez időben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, ki fölismervén benne a kiváló zenei képességet, maga mellé vette s Liszt oldala mellett képezte magát valóságos orgona virtuóznak, s mint ilyen szaktekintély. A szabadkai nagy orgona koncertre őt hivták meg, mint bírálót. Irt számos teljes fel­szerelésű művet. A linci Cecília-egylet által köve­tett iránynak hive. A választást ugy az egyháziak, mint a kath. közönség a legnagyobb örömmel veszi tudomásul, mert egész biztosan reményű az uj karmestertől a főszékesegyházi ének- és zenekar cél- és okszerű reformálását. * Hymen. A vízivárosi plébánia-templom­ban hétfőn délben vezette oltárhoz Komlóssy Annát, dr. Komlóssy Ferenc kanonok, főtanfelügyelő s országgyűlési képviselő testvérhugát báró Jeszenák István cs. és kir. tartalékos hadnagy. A szertar­tást dr. Komlóssy kanonok végezte, ki annak be­fejeztével buzdító beszédet intézett az új házas­párhoz. Násznagyok voltak: báró Reichlin Ernő honvédezredes és Komlóssy Károly. Kisérje az új párt Isten áldása és a családi élet boldogsága. — Klepács István libádi tanitó nőül vette Raczkó Mariskát, Epölyi Ferenc, az ismert iró unokahugát. * Útbaigazítás a plébánosoknak. Lapunk egyik barátjától vettük a következő sorokat: Ujabb időben valami Prinner Károly cég ajánlja magát a papságnak, mint »szolid, olcsó és jó« egyházi ruhák szállítója. Édes Istenem, manapság már annyi van, hogy az ember egyikben sem bízik. Különösen gyanús volt előttem ez a Prinner-cég. Utánna jártam a dolognak s a »Reichespost« cimű lap szerkesztői üzenetében ezt találtam: »Prinner Károly cégről a következőket jelenthetjük: Prinner K. azelőtt társa volt Kliernek s jónevű keresztény céget alkottak. Mikor aztán ez az üzlet feloszlott, illetve elváltak, Prinner egy zsidóval szövetkezett, ugy hogy most ez Prinner zsidó portékával akarja ellátni a kath. templomokat.« Bele menjünk-e mi ebbe a csacai, nyitrai és stomfai zsidók viselke­dése után ? Mikor annyi derék katholikus ember-

Next

/
Thumbnails
Contents