ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-17 / 3. szám

Ward-et. Mély megvetés és undor fogott el méltán minden nemesebb érzésű embert, amikor megpillantotta a Rémi-szálloda köré gyülekező ünneplő tömeget: kalapos dámákat, cilinderes urakat stb. Sok talán csak kuriózumból éljenzett s ezt reméljük annyival is inkább, mert valamint egyéb tüntetéseknél, ugy ennek is megvolt a maga komikus szinezete. Megesett, hogy a hintóban, melyben a tömeg Rigó urat remélte megéljenezhetni a volt Chimay hercegnével, cseléd szállott be, s ez fogadta az ovációt, leereszkedő hajlongások közben... Ujabban a Rigó Jancsi iránt tanusitott érdeklődés megcsappant, s inkább a telefonos kisasszonyok felé terelődött. 0 nagyságáéknak tulajdonképen nincs rossz dolguk, amennyiben egyik legkedvencebb foglalkozásuknak, a csacsogásnak túlsókat áldozhatnak. A szerkesztőségekben ollózó urak nem győzik eleget félbeszakitani munkájukat, hogy a csilingelő szózatra ügyeljenek; a telefonos kisasszonyok nagyon kedvükben iparkodnak járni az emiitett uraknak, azon reményben, hogy a sajtót ilyenformán megnyerjék mozgalmuknak, melyet legújabban indítanak. És számításuk — ugy látszik — sikerül is, mert a napokban egy röpirat fog megjelenni, amely hivatva lesz a telefonos kisasszonyok siralmas helyzetét hűen, szívhez szólóan ecsetelni, azt a külföldiekével összehasonlítani s igy sorsukon segíteni. Hasonlóképen cselekesznek a lóvasúti alkalmazottak. Ők is elégedetlenek sorsukkal, s röpiratot szándékoznak világgá bocsátani, amely a — terv szerint — fel fogja szólítani a nagyérdemű közönséget, miszerint ne vegye igénybe a lófejű kocsikat, mivelhogy gazdáik nem akarnak javítani helyzetükön; semmi áron, ámbátor elég Smüle Áron van köztük. Hogy emiitett két röpiratot majd a megjelenésük után persze ki fogja elolvasni, azt egyelőre maguk a telefonos kisasszonyok és lóvasúti alkalmazottak (bocsánat, hogy egy napon említem őket), sem gyanítják, annál kevésbbé azt, ki fogja ügyüket a szivére venni. Ha mindehhez hozzá veszszük azt a sok i villamos vasúti szerencsétlenséget, Márkus Józsefnek lelkiismeretes felülvizsgálását, mely egyes »főnök« s egyéb urak reggeli álmának megrövidítésére irányult, s végre a tanítók elé szabott azon rendeletet, hogy ezentúl fél nyolc, illetőleg fél kettő után ott legyenek az iskolában, s hírlapot ne vigyenek magukkal, akkor beszámoltunk mindazon szenzációs dologról, melyek bármiképen felizgatták a kedélyeket és szomorú nyomokat hagytak maguk után . . . Aki mindennél többre vágyik, szerezze meg a »Friss Ujsagot«, mely mindennap reggel, vagy »Esti lapot«, mely estenkint számol be a kíváncsi emberiségnek a legujahb dolgokról. Mindkét lapot az utcákon árusítják, gyermekek, férfiak, asszonyok, leányok csekély egy krajcárért, csakhogy nem a lap nevét kiabálják, sem az árát nem hirdetik, csak nagy ritkán, hanem a vezérbotrány cimét. Tessék a »cigány-prímás szökése egy hercegnővel«, vagy »kilenc tagú megmérgezett család«, vagy »Mac Kinley meggyilkoltatása — egy krajcárért* . . . Szentpétery. / —. — yf-^Á ' - Kisvárosi csicsergés. — Levél a szerkesztőhöz. — Komárom, január 14. Tisztelt Szerkesztő Ur! Tessék elhinni Szerkesztő ur, a lelkiismeretem mindig bántott, hogy olyan rég nem irtam az »Esztergom «-ba. Sok a dolog, meg egy kis lustaság hozzá s kész a nem irás. Bizony már sok minden történt ebben a hires Komárom városában. Hisz az újságok foglalkoztak velünk nemcsak a hirek között, hanem vezércikkekben. A legényegyletben volt egy nagyon pompás előadás a szocializmusról. Ezek a tolakodó szociális legények — nem tagok — ugy suttyomban ide citálták vezérüket Rádi uramat, ki elbújva jegyezgetett Prohászka Ottokár beszéde alatt. Tessék elhinni, élvezetes este volt az. Prohászka bemutatta nekünk a szocializmust mint valami rongyos, elzüllött, vallástalan vándorlegényt, ki folyton a fellegekben jár, csillagokat vizsgál, nsm néz a lába alá s bele bukik a kátyúiba. Egy jó van csak ebben az elzüllött alakban, t. i. hogy a munkáskérdést folyton a felszínre hozza Aztán Rádi uram igazán kitett magáért. Nagyon jó előadása — svádája — van, äz igf z. Furfangos teremtés ő kérem. A furfangja abban áll, hogy Prohászka beszédéből kiI vesz egy mondatot s ahhoz fűzi az ő mondókáját, — melyet bizonyára eleve jól betanul — a munkások nyomoráról. Végül, hogy társai előtt nimbusza annál nagyobb legyen, ajánl még egy angol munkát — kérem a nevét jól kimondta — tanulmányozásra. Ámde Prohászka beszéde a valóságon alapszik, a földön jár s nem a kanosaiul festett egekbe néz, s igy a hatás meglepő. Ezen hatás J alatt szólt gróf Majláth, hogy mi mindnyájan szoj ciálisták vagyunk, a mennyiben kölcsönös szeretet, közös bizalom füz össze bennünket. Ez a tény. j Azok a kedves liberális újságok persze roppantul megrökönyödtek, hogy ime nem elég már az a »fekete« néppárt, most meg Komárom hires városában megint felütötte fejét egy rémalak, a »fekete« szocialista párt. Jaj végünk van, üt a végső óránk. Csak hadd ijedezzenek ! A mi legényeink aztán hordták össze azokat a könyveket, újságokat, miket erőszakkal nyakúkba varrtak, ugy hogy egy kis menazsériát lehetett kiállítani azokból a vadságokból, miket azok a Rádiék összefirkáltak. Az egyik legény, ki Németországban is dolgozott, azt mondja: »Kérem, ott »muszáj« volt szocialistának lennem, mert akkor nem kaptam volna munkát — mit biz' én beláttam, hogy nem jó uton haladnak, mert a vallásra semmit sem adnak.* Egy másik, ki valóban szocialista volt, eljött a plébániára s majdnem könynyezve vallotta be, hogy őt »lump« társai rontották el, de meg akar a mai beszéd után javulni és soha többé nem lesz szocialista. Ez volt az első felvonás. II. felvonás. Ismét csak a legényegyletben vagyunk. Prohászka beszél a kisiparosokról és kisgazdákról, hogyan akar ezeken a szocializmus segíteni. Azt mondja ezeknek : »Itt van egy koldustarisznya meg egy bot. ti rajtatok nem segíthetünk. Menjetek koldulni !« Köszönjük alássan! — Mi pedig azt mondjuk : vegyék saját kezükbe az iparosok a maguk ügyét és szervezkedjenek autonomikus uton. Segíts magadon, az Isten is megsegít. — Volt ott valami hat cilinderes ur is, a többek között az »Alkotmany« egyik munkatársa is, s így már nem akarom ismételni azt a szép beszédet, melyet az »Alkotmany« oly hűen közölt. Itt volt a jó Brückner bácsi is, ki az ő »Pistá«-jával nagyon sokat tanácskozott, hogy micsoda meglepetést szerezzen a jó legényeknek? Végre kisütöttek valamit. A 3 király ajándékot vitt a kis Jézuskának, vigyünk mi is ajándékokat a legényegyleti tombolára. Helyes, jól van. Elmentünk koldulni harisnyákat, kézelőket, szivartárcákat, szivarokat, szivarszipkákat, hamutartókat, s uramfia még egy pár üveg finom neszmélyi borocskát is kaptunk, meg aztán mézet. Egyik cukrász csinált egy nagy tortát, de hogyan ? Vett egy üres gömbölyű ládikát, megtöltötte fürészporral s a külsejét pompásan feldíszítette. A ki megnyerte sietett haza vele, s aztán — — nem tudom mi történt. Volt azután cukorból egy óriási nagy zöld uborka. No de ki tudná azt mind előszámlálni ? Ezt a sok ajándékot aztán a jó Brückner bácsi ügyesen párosította s bepakkolta — s igy semmit sem lehetett látni — annál érdekesebb volt. Olyan pompás családi ünnep volt, hogy no! Fáradsága, jutalmául az egylet nála rendelte meg zászlaját, melyet ugy hallottam márc. 19-én szentelünk föl nagy ünnepségek között; a zászlóanya nevét is megsúgom : Majláth, gróf urnák édes anyja, az áldott lelkű »kegyelmes asszony.« Nagyszerű kitüntetés ez a legényegyletre nézve — nem adnánk sokért ezt a gráciát. Igy kellene meghálálni a jó Brückner bácsi fáradságát mindenütt, hol ő fáradozik, bűvészkedik Még azt is megsúgom, hogy január 24-én társas vacsorája is lesz az egyletnek, melyre valószínűleg eljön Pallavicini Ede grófné ő méltósága, meg a »kegyelmes aszszony,« azután Molnár apát, — az »Alkotmany« részéről itt lesz Szemlér Ferenc, a költő. Az egylet elnöke Klacsánszky valami meglepetést készit. Szerkesztő urnák megsúgom: kitűnő monológokat fog hallani. Erre érdemes lesz eljönni. "•mm m HIREK. * Személyi hirek. Hetyey Samu apát-kanonok s kancellária-igazgató Budapestről, dr. Walter Gyula kanonok Bécsből városunkba visszaérkeztek. — Dr. Aschenbrier Antal apát-kanonok s egyetemi tanár 2 napig Esztergomban tartózkodott. * Uj főkáptalani ügyészek. A fökáptalan legutóbbi tanácsülésében a boldogult Mészáros Károly volt alapítványi és bányaügyész állását betöltötte és pedig akképen, hogy e kettős és sok munkával járó állást szétválasztotta. Bányaügyésznek kinevezte Magurányi József helybeli tekintélyes ügyvédet, alapítványi ügyésznek és főkáptalani hites jegyzőnek dr. Palkovich Jenő ügyvédet, bold. Mészáros ügyész segédjét, rendszeresített fizetéssel. Őszintén üdvözöljük mind a két kinevezettet. Palkovich megválasztásában eddigi buzgó működése iránt való bizalom nyilvánult. Magurányiban pedig oly kiváló erőt és ügyéért melegen buzgólkodó szakférfiút nyert a fökáptalan, hogy a szerencsés választáshoz magának a főkáptalannak is csak gratulálhatunk. * A főegyházmegye személyzetéből. Ifj. Morvái Lipót galánthai plébános Zsigárdra, Szeder Sándor bikszárdi plébános Búr-Szent-Györgyre plébánosnak kineveztettek. — Medveczky Imre Zsigárdról Galántára adminisztrátornak, Jantausch Pál Nyitra-Bajnára subsidiariusnak küldettek. —• Sándorfi Ede Szomolányba, Bielcsik János Pobedimbe, dr. Frank István Tallósra kápláni minőségben áthe^eztettek. * A főszékesegyházi karmesteri állás betöltése. Folyó hó 15-én a fökáptalan az e célra kinevezett bizottság ajánlatára egyhangúlag Kersch Ferenc nagyváradi karmestert választotta meg, mint a kinek legjobb bizonyítványai voltak. A bizottság a 36 pályázó közül első helyen ajánlotta Kerschet, másodikon Eckhardt József pécsi karvezetőt, harmadikon Baresch József svájci karmestert. Ezek közül Kersch egyhangúlag lett megválasztva. Kersch Ferenc gymnáziumi tanulmányai befejeztével Budapesten bölcsészet hallgató volt. Ez időben ismerkedett meg Liszt Ferenccel, ki fölismervén benne a kiváló zenei képességet, maga mellé vette s Liszt oldala mellett képezte magát valóságos orgona virtuóznak, s mint ilyen szaktekintély. A szabadkai nagy orgona koncertre őt hivták meg, mint bírálót. Irt számos teljes felszerelésű művet. A linci Cecília-egylet által követett iránynak hive. A választást ugy az egyháziak, mint a kath. közönség a legnagyobb örömmel veszi tudomásul, mert egész biztosan reményű az uj karmestertől a főszékesegyházi ének- és zenekar cél- és okszerű reformálását. * Hymen. A vízivárosi plébánia-templomban hétfőn délben vezette oltárhoz Komlóssy Annát, dr. Komlóssy Ferenc kanonok, főtanfelügyelő s országgyűlési képviselő testvérhugát báró Jeszenák István cs. és kir. tartalékos hadnagy. A szertartást dr. Komlóssy kanonok végezte, ki annak befejeztével buzdító beszédet intézett az új házaspárhoz. Násznagyok voltak: báró Reichlin Ernő honvédezredes és Komlóssy Károly. Kisérje az új párt Isten áldása és a családi élet boldogsága. — Klepács István libádi tanitó nőül vette Raczkó Mariskát, Epölyi Ferenc, az ismert iró unokahugát. * Útbaigazítás a plébánosoknak. Lapunk egyik barátjától vettük a következő sorokat: Ujabb időben valami Prinner Károly cég ajánlja magát a papságnak, mint »szolid, olcsó és jó« egyházi ruhák szállítója. Édes Istenem, manapság már annyi van, hogy az ember egyikben sem bízik. Különösen gyanús volt előttem ez a Prinner-cég. Utánna jártam a dolognak s a »Reichespost« cimű lap szerkesztői üzenetében ezt találtam: »Prinner Károly cégről a következőket jelenthetjük: Prinner K. azelőtt társa volt Kliernek s jónevű keresztény céget alkottak. Mikor aztán ez az üzlet feloszlott, illetve elváltak, Prinner egy zsidóval szövetkezett, ugy hogy most ez Prinner zsidó portékával akarja ellátni a kath. templomokat.« Bele menjünk-e mi ebbe a csacai, nyitrai és stomfai zsidók viselkedése után ? Mikor annyi derék katholikus ember-