ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-06-06 / 23. szám

Ritka látványt nyújtott a tetőtől-talpig kárpitdíszbe öltözött s a szó szoros értelmében gyertyafényben úszó Szent Péter templom belseje. Néhány adat fogalmat nyújthat a világ első szentegyházának méreteiről. A kivilágitáshoz 18.000 szál gyertya volt szükséges. A főhajó boltiveiről 250 gyertyát számláló csillárok csüngtek alá ; ellenben a kereszthajó két nagy csillárán 450—450 gyertya égett. Valamennyi csillár felfüggesztésére összesen 45 kilométernyi kötélre volt szükség. A gyertyáknak csak meggyújtása, melylyel 300 ember volt elfoglalva — 3000 lirába került. A méltóságteljes boltivekről gazdag aranyrojtú kettéváló drapériák csüngtek alá, s titokzatos homályba burkolták a főoltár mennyezetét és a pápai trónt. Az apsziszban és a kereszthajóban, honnan a szertartásokat kényelmesen végig lehet nézni, sürü tribünök voltak elhelyezve, melyek maguk 21 ezer személyt fogadtak be. Az ezen felül kiadott állójegyek száma 40 ezer volt, úgy, hogy összesen 60,000-en felüli nézőközönség gyűlt az ünnepélyre egybe. Fél kilenc órakor indult meg a menet a Vatikán belsejéből. Legelői jöttek a szerzetes-rendek képviselői 12—-12 főnyi csoportokban, kereszttel vagy zászlókkal élükön, utánuk a világi papság, majd a káptalanok küldöttségei s ezek után a ritusok kongregációja; két óriási zászló a szentek csodatételeit ábrázolta. A második részt a főpapság képezte. És pedig : elől jöttek az apátok, ezeket követte a tekintélyes számban (220) képviselt püspöki kar, majd a bibornokok kollégiuma s végül a pápai udvar 0 Szentségével. A mint feltűnt a bejáratban a mennyezet, megharsant az ezüst harsonákból a gyönyörű pápai hymnusz. A szokásos taps és éljenzés ezúttal az ünnepély komoly jellege miatt be volt tiltva; de annál lelkesebben lobogott a fehér kendők erdeje a bevonuló pápa felé, ki több izben felemelkedve székéről, osztotta áldását a rajongó hivekre. Midőn az egész menet elért a főoltárhoz és helyet foglalt — akár csak egyetemes zsinaton képzelte magát az ember. A kanonizáció szertartásának fő mozzanatai: a hódolat, a posztuláció, a deklaráció és a pápai mise. Az egész hierarchia előbb hódolatát mutatja be az egyház fejének, kiki rangja szerint vagy a kezét, vagy a stóláját csókolva meg a pápának, vagy pedig lábcsókhoz járulva. Azután a »posztulator« vagyis a bibornok, ki a szenttéavatás pőrét kifejtéséig vezette, kérelmezi a szenttéavatást — még pedig háromszor. A második és harmadik kérelmezés közt — mintegy mennyei világosság elnyeréseért az egész papság, élükön a pápával a Mindenszentek litániáját és a Jöjj el Szentléleket énekli. Ennek végeztével a Szentatya trónján helyet foglal s a harmadik kérelmezésre kimondja az ünnepélyes »decernimust« azaz a szentté-avatást. Ezután maga megkezdi a Te Deumot és az első imát mondja az új szentekhez. Mivel hosszúra nyúltak a szertartások, a pápa helyett a bibornok-dékán mondta az ünnepi szent misét. Felajánláskor régi hagyomány szerint, gyertyát, kenyeret és gerlicéket is mutatnak be, melyek a megdicsőült szentek erényeit jelképezik. Ürfelmutatáskor újra felzendülnek az ezüst-harsonák, ezúttal a kupola mélyéből. Az egész lélekemelő ünnepség déli 1 órakor ért véget és este a szép templom homlokzatának kivilágításával nyert méltó befejezést. Wichst Jakabunk stomfai dialógja. — Eredeti tudósitás. — Midőn a néppárti iroda a Podmanicky-utcából a József-körutra hurcolkodott, akkor Blaskovich képviselő leveleivel együtt, melyeket Bánffy ur az országgyűlésen föltálalt, elveszett több levél, melyeknek szerencsés és becsületes megtalálója a szép és bájos Krätzestern Begina, Jakabunknak anyai ágon unokanővére, azokat azonnal Jakabunknak átszolgáltatta. Ezen levelek között volt a stomfai néppárti elnöknek. Gond Ignác urnák levele, melyben a központi irodát az ügyek állásáról értesiti. Midőn most egyszerre az emiitett néppárti elnök ur lapunk szerkesztőségének neki rontott, azonnnal átadtuk ezen érdemes uri embernek előfizetési diját Jakabunknak és kiküldtük őt Stomfára interviev céljából. Jakabunk megőrizve inkognitóját és erős liberális érzelműnek vallván magát, amit ugy is mindenki elhisz neki, ha klasszikus orrát és még klasszikusabb lábait, melyek egy gyönyörű elipszist képeznek, látja, sok érdekes dolgot tudott meg, és kipuhatolta az élelmes stomfai sztratégus titkos terveit. Érdekes tapasztalataiból ezeket közölte velünk. Midőn Pozsonyból Stomfára érkeztem és elmentem azon tér mellett, ahol az egész müveit világ megbotránkozására a néppárti választókat két nap és éjjel maltretirozták, becsületes orthodox zsidó létem dacára elfogott a düh, melyet csak az ottani néppárti elnök, Gond Ignác ur, volt képes lehűteni. Belépvén hozzá, bemutatom magam: »Kököröczy Jákó, több humánus egyesület tagja és a »Szabadelvüseg« rendesen kiküldött tudósítója.« Gond ur megörült, s azt hitte, hogy kiküldtek Budapestről, hogy a lappangó liberális nagyságokat kikutassam. Gondolkozik egyet s kérdi, »nem hivták az előtt az urat máskép ?« »De igen — feleltem én — Vrkocsil Jakabnak«, »engem pedig Vopatril Náckónak,? vágott közbe Gond ur, a néppárti elnök. »Hisz akkor rokonok vagyunk, — mondám én —• mert anyai nagyatyámat Vopatril Nepomuknak hivták.« Szivreható ölelkezés következett erre, s én örülvén, hogy fogásom sikerült, könnyezve folytatám beszédemet: »Látod Náci, milyen kár, hogy te olyan nagy néppárti vagy, pláne elnök, nézd itt van leveled, melyet Molnár apáthoz, ahhoz a többszörösen büntetett lázitóhoz intéztél. Bánffy Dezső barátom ezt tudja és vége van karrierednek.« Vopatril Náckó elneveti magát, s igy szól: Barátom ez csak porhintés volt a rövidlátó papok szemébe. Én sohasem voltam néppárti, nem is leszek, hanem csak liberális, mert ez kötelességem, mint a társadalom egyik müveit tagjának, másrészt pedig Üdvözítőnk példája buzdít erre.« Ezen beszéd már tetszett nekem, és kiugrattam a nyulat a bokorból. »Hat Náci, te csakugyan liberális vagy ?« kérdem öt. »Baratom erre megesküszöm, különben ha nem hiszed, kérdezd meg Latkóczy, Szalavszky, Komlóssy barátaimat, vagy akárkit a megyéből. Látod Jakab, én a néppárttal szemben ügyesen játszottam szerepemet. A papokkal nem akartam elrontani dolgomat s adtam a pozsonyi gyűlésen, ahol a revíziót kimondtuk, a néppártit, de azért a választások alkalmával csak nevettem és biztosan állítom, hogy káplánomon kivül senki sem szavazott hiveim közül a néppártra. Latkóczy, Szalavszky el voltak bájolva és majdnem agyoncsókoltak. Beszélj csak velük és ők elmondják neked, hogy mily nagy műveltségű és alapos tudományú a stomfai pap, s engem szemeltek ki ők a kultuszminiszteri osztálytanácsosi állásra, de hát szegények ők nem miniszterek, s azért csak türelemmel biztatnak.« »Náci, Náci, — vetem közbe — vigyázz, hogy ne járj ugy, mint az én nagybátyám Krätzele Móczl, a kinek lovagkeresztet Ígértek, mert a választásokra száz hordó pálinkát adományozott, s aranykereszt helyett csak egy köszönő levelet kapott Podmaniczky Friczitől, a liberális párt elnökétől. Náci barátom erre megijedt, de hirtelen folytatá, »Jakab te, nekem más érdekeim is vannak. Látod itt Stomfán egyedül nekem köszönhető, hogy tönkre ment a katholikus iskola, és a szülők mind a feiekezetnélkülibe küldik gyermekeiket, ahol éveken keresztül még hitoktatást sem tartottam. Ez is fölséges egy fogás volt, ha Esztergomba jövök, adom a szentet és a jámbort, de az iskolával lapítok. Itthon pedig folyton Szalavszkynál antisambrirozok, diszküldöttségi tag, főispáni diszebédek és a rabbi jubileumoknak ünnepi szónoka és Kossuth gyászünnepélyek buzgó gyámolitója vagyok. Szeretnek is ezért az összes megyei urak és képviselők, szolgabirák, anyakönyvvezetők és a rabbinusok.« »Látod Náci, — igy szóltam közbe, megunván a hosszas dicsekedést végig hallgatni, — te igazi Messiás vagy ezen a vidéken, teneked még nagy hivatásod van, és nagyra vagy a sorstól hivatva.« »Bizony barátom, lelkesülten folytatá ő, az én óriási érdemeimet majd csak elismeri a világ, csak azok az esztergomi sötétencek ne állnának utamban, kiket evvel sem a pápa, sem a király, sem a nemzet nem bizott meg. Aztán van ott egy szerkesztő, ki nem is volt megyénkbeli, annak majd megmutatom mi vágyók én, miért nem maradt a cellában ? kérdé egész dühhel Vopatril Ignác. Hamarjában lecsillapítottam őt. »Nézd Náci, Sábelesz Pinkász, tarnopoli nyulbőr kereskedő letelepedett Munkácson, s rövid idő alatt szépen berendezett kereskedése volt, néhány év múlva eljött Munkácsra Juckele Smól szintén nyulbőr kereskedő Lembergből. Sábelesz ezt megtudván, neki ront Juckelének s kiabál : the ganef, nem thodsz the moradni Lembergbe ? mit kheresöl the itthen?« Te is Nácikám, miért nem maradtál ott, ahol voltál, Trencsánszkába, minek jöttél ide más egyházmegyébe ? »Hja barátom, az más, feleié Náci barátom, te Jakab nem tudod, mi az igazság, ezt egyedül én tudom, de nein mondom meg.« Ezen válasz után éppen olyan okos voltam mint egykoron Pilátus, ki kérdésére semminemű választ nem kapott. A nagy Vopatril beszélt még össze-vissza sok zagyvalékot az esztergomi törpékről és megmutatta »válaszát«, melylyel tönkresilányitja őket, és a melyben magát egy szikla tetején álló óriásnak tünteti fel, kit ha az ő »válaszá«-ban foglalt s önmagáról irt dolgokat elhinnők, bátran kanonizálni lehetne, pedig csak Szalavszky meg Vutkovich tartják szentnek s midőn igy magamagát a hetedik menyországig felmagasztalja, nem mulasztja el azokat a törpéket fölfelé befeketíteni, és kioktatni. Ezen kitűnően sikerült »válasz« elolvasása után eszembe jutott akövetkező történet, melyet Náci barátomnak elmondtam. Hozenstein Sevajnak a felesége, a Zauberblick Száli egy nagyon kikapós menyecske volt, és szeretett jobbra-balra kacsintgatni. Sevaj ezt valahogy megtudta, de hallgatott, mert félt Száli haragjától, és tűrte nyugodtan Száli kacérkodását, de midőn egyszer egy társaságban Száli maga elmondta, mennyire bomlanak utána és emellett mily becsületes ő, Sevaj ezt már nem tűrhette s reá kiált: »Száli the dicsekszel, hol von o becsölet ?« »Mbah, ha nincs becsölet, von pénz, mindedj oz«, feleié nyugodtan a Száli. Látod Náci, igy szóltam Vopatril barátomhoz, te küldtél az »Esztergom«-nak egy levelet, és abban miután előbb a múltban megcsináltad a skandalumot, még dicsekszel. Náci, Náci, the dicsekszel. Pedig, hogy milyen az öndicséret, azt tudja a közönség, és az összes stomfai titkok alapos ismerője Jakab. HIREK. , * Személyi hirek. Boltizár József püspök és érseki általános helynök bérma-utjáról dr. Klinda Teofil primási titkár kíséretében pénteken visszaérkezett. — Francsics Norbert budapestvidéki főigazgató az érettségi vizsgálatok alkalmával néhány napot városunkban töltött. •— Bittner vezérőrnagy a szokásos tavaszi szemle alkalmából 3 napig Esztergomban tartózkodott. — Loshay Jeromos primási jőszágkormányző néhány napi itt tartózkodása után Balatonfüredre visszautazott. * Szentségimádás. Az Oltáregylet tagjai számára f. hó 12-én, azaz szombaton délután 5 órakor litánia és sz. gyónás lesz. A szokásos isten-