ESZTERGOM II. évfolyam 1897
1897-06-06 / 23. szám
II. évfolyam. Esztergom, 1897. június 6. 23. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PHOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A hercegprímás az autonómiáról. Esztergom, június 5. A felszínre került katholikus autonómia ügyében Magyarország hercegprímásának papságához intézett pásztorlevele az első irányító cselekvés, és Magyarország első főpapja, áthatva szent hivatása és apostoli kötelmei erejétől, oly alakban jelöli meg az autonómia keretét, hogy abban az autonómia katholikus szellemű megoldásának legbiztosabb garanciáit nyerjük. Végtelen nagy értékű a hercegprímás megnyilatkozása. Egy, az egyház életbevágó érdekét érintő ügyben kapunk oly direktívát, melyet magáévá tehet minden hithű katholikus. Sok tévedésnek, félreismerésnek, s kathoiikusellenes álláspontnak vet véget a magyar egyház első őrének pásztorlevele, s azok a konkolyhintök, a kik a püspöki kar és a lelkészkedö papság közötti ellentétről beszéltek, lehűtve vonulhatnak odnikba, mert abszurd tervük a püspöki kar s papság egységes álláspontján csúfos hajótörést szenved. Régi bűne a liberalizmusnak, hogy ha az egyházat gáncsolja vagy üldözi, pokoli terve kivitelében mindig a megoszlás magvait hinti el a püspök és papjai között, föllármázva a közvéleményt annak hirdetésével, hogy X vagy Y püspök is ellene van a katholikus mozgalomnak. Amint az első hir kipattant az autonómiai kongresszusra nézve, a viszályt hintő liberális halálmadarak megjelentek s tele volt sajtójuk annak kiszínezésével, hogy a püspökök mennyire nem akarják az autonómiát. És ellehetünk készülve, hogy a hercegprímás pásztorlevele után, most ugyanazon püspökök ellen fogják a katholikus híveket ingerelni, a kiket eddig a liberalizmus járszallagán szerettek feltüntetni. Hódolattal, lelkes bizalommal, katholikus hitünk szeretetével üdvözöljük a biboros hercegprímás vezérlő szavát, nemcsak azért, mert abban az „Esztergom" eddig hirdetett autonómiai programmját látjuk megtestesítve, de üdvözöljük azon hatás, azon eredményért is, melyet az Magyarország katholikusainak szivében és gondolkozásában kelteni fog. Szükséges, hogy a hercegprímás nyilatkozzék elsőnek, mert ö az irányitója a magyar katholikus egyház úgy politikai, mint adminisztratív ügyeinek. E feladat fontosságát és súlyát mélyen érezte a biboros főpap, azért jelenti ki pásztorlevele elején, hogy oly autonómiai szervezethez, mely az egyház alkotmányától bármily tekintetben eltér, nem járulhat, mert megszűnnék katholikus püspök lenni. Nehogy tehát az autonómia az egyház alkotmányával ellentétbe jöjjön, első sorban felhívja a papság figyelmét az autonómiai képviselők választásának az egyház szellemével megegyező keresztülvitelére. A primás is ezek milyenségétől teszi függővé az autonómia helyes szervezését és menetét. Nehogy olyanok kerüljenek be a kongresszusba, a kik ^önakaratukből lelkükben az egyházon kivül helyezkednek, akiket nem az egyház szeretete, nem az egyházias tudás, hanem világias felfogás és törekvés igazgat«, — inti a papságot, hogy ugy önmaguk, mint a hivek érdekében résen legyenek, tapintattal tanítsák ki a választókat, óva őket, nehogy a »világi hiu ámítás által«, »fenhéjázó becsérdekkel megcsalassanak«. Egész apológiát végez a primás, mikor kimondja, hogy kikre nem adhatják a katholikusok szavazatukat. Nem lehetnek a primás szerint tagjai a kongresszusnak a szabadkőműves katholikusok, bármennyire hangoztatják is, hogy ))jó katholikusok a, nem lehetnek akik ellenségei a felekezeti tanügynek, vallás-erkölcsi nevelésnek; sőt ha valaki nem is tagja valamely titkos társulatnak, de akár magán, akár nyilvános életében tanújelét adta egyházellenes nézeteinek, vagy templomkerülö s élete erkölcsi kifogás alá esik, arra a hivek szavazatukat nem adhatják, mert »csak önmagukat bélyegeznék meg, és felelősek lennének Isten és egyháza előtt«. A hatáskör tartalmára nézve a primás igy állítja fel az autonómia ügykörét: az autonómiai hatáskör tartalmát csakis azon jogok alkotják, melyeket: 1. Ö Felsége az úgynevezett apostoli vagy főkegyúri jog cimén minisztériuma által gyakorol amennyiben e jogok gyakorlatát •— az állami legfőbb felügyeleti és ellenőrzési jog fentartása mellett —- az autonómiai testületre bizni jónak találja; 2. azon ügyek, melyek intézésére a püspöki kar által delegálható ; 3. azon jogok, melyekkel azt az állam felruházza. Kétségtelen, hogy az autonómia mozgató kerekét a főkegyúri jog miként való gyakorlata képezi, s át kell az autonómiára szállani mindazon egyházi ügyeknek, melyek eddig a kormány kezében voltak, nevezetesen: 1. a személyi kinevezési ügyek, a müvének az AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Kies vidékre vágyom el... . Kies vidékre vágyom el, A hol dalos pacsirta ének S a balzsamos tavasz legének Derűje életet lehel. A hol csevegve surran el Kicsiny pataknak enyhe árja, 8 az illatos bereknek árnya Kis őzikét tenyészt, nevel; A hol lehull a gondlepel S a bánatom s a búm feledvén; Miként a gyermek anyja keblén Szivembe' béke ünnepel. Ilyen vidékre vágyom én; Ilyen helyen legyen lakásom, Nyugalmamat csak ott találom A természet szelid ölén. Marián. A magyar gárdáról. (Vége.) Az udvar halogató szelleme a kivánatot még inkább gerjesztette, mi akkori nemzeti fejlődésünkben nem is csoda. A haladási eszmék hangváltozásai, melyeket az 1795-iki veszedelmes Martinovics-féle összeesküvés szerencsétlen kimenetele egy időre megtört, — az udvar egyoldalúsága miatt újra hangosabbak lettek, a külső prezentáció fuvalma átjárja a kiválóbb és igazi hazafit, az előjogok, kiváltságok status quo-ja ki nem elégíti, a modern állam tekintélyét kívánja. József nádornak a magyar iránt tanúsított rokonszenve méltán előlegezte irányában a nemzet bizalmát, azon bizalmat, hogy állami méltóságunk kifejtésére csakis ő ragadhatja meg az udvarnál az inij ciativákat. A nádor a beléje helyezett bizalomnak kész is eleget tenni, s hires » Stimmung«-jában a nemességet ugy tünteti fel. mint a mely legtisztább közszellemü és hazafi, királyhoz és kormányához ragaszkodó, s oly jó hangulatú, »hogy arra biztosan lehet számítani* 1 ). Hasztalan. Bécs nem tudta magát egészséges politikára rászánni. A titkos gondolat az volt: Megyarország az örökös tartományoktól tétessék függővé, gyengíteni kell, hogy beolvadjon az összmonarchiába, mint a területi nagyság alapja. Az tehát el lett ismerve, hogy a birodalom nagyságának alapja Magyarország, de miatta a birodalom még sem alakult át egy erős x ) V. ö. Wertheimer: Ausztria és Magyarország a XIX-ik század I-ső tizedében. magyar állammá. Az udvar ily magatartása vitte oda a testőrség ügyét is, hogy Hekuba lett. — Nem igy az országgyűlés. A karok- és rendek látva az udvar késlekedését és habozását, mely »nem akarás«-t jelentett, sűrűbben vették elő a testőrség ügyét. Igy az 1811 — 1812-iki országgyűlésen, újra maga a gárdakapitány Eszterházy Miklós herceg nyújtotta be a testőrség eredeti létszámának visszaállításáról irt javaslatát. Az 1825—1826-iki ismét az udvart ostromolta, a gárdaintézmény pangását neki tulajdonítva, kívánva, hogy reája mint első katoI nai intézetre, kiváló gond fordittassék. Az 1827-iki ! országgyűlés, miután felszóllalása sikertelen volt, a gárda ügyeinek megvizsgálására gr. Gyulay Ignác horvát bán vezetése alatt bizottságot külI dött Bécsbe. A bizottság által az országgyűlés I elé terjesztett kimutatás szerint 482.180 frt volt I a gárda jövedelme, miből kiadás 178.955 frt, j maradvány 303.235 frt. Azonban csak kellett volna ennyinek maradni. A pénztármaradvány, i szemben az előirányzott összeggel, csak 90.000 j forintott tett ki, a többit a »rendkívüli költségek« cime, vagyis inkább az állam »hirtelen« szükségleteinek fedezése illetéktelenül elkeresztelte. A nagy hiány, oly illustris testületnél mint a gárda, természetesen érzékenyen volt érezhető, s azt pótolni mind az udvar, mind a rendek fáztak. Pedig az illetéktelen elkeresztelés reciprocitást igényelt, mert ily megoldástól függött a gárda békés lendületre való jutása. A kitűzött bizottság, hogy e dicstelen szükkeblüséget elta-