ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-01-17 / 3. szám

Ily drasztikus eszközökre van szükség ott, a hol a politikai tisztességérzet annyira sülyedt, mint nálunk Magyarországon. A nemzeti pártnak magatartása komoly, intő jel, mennyire képesek sülyedni a poli­tikai viszonyok olyan kormányzat alatt, mint a minő a mostani. Intő jel, de egyúttal tiltakozás is, minden ellen, amit ez az ország­gyűlés tenni fog és a felelősségnek áthárí­tása az erőszakkal összehozott többségre. — Mailáth gróf püspöksége. A fővárosi lapoknak Mailáth Gusztáv gróf püspökségét tu­dósító hirére vonatkozólag, miután ez ideig hi­vatalosan és végeredményesen az ügy el nem döntetett, nem hozunk semmi pozitív értesítést. Ezzel tartozunk az általunk hőn tisztelt gróf úr­nak, tartozunk olvasó közönségünknek, melyet a a misztifikációtól megkímélni kötelességünk. — Zichy Nándor gróf mentelmi ügye. A zsolnai kir. járásbíróság hatóság elleni erőszak cimén, melyet állítólag egy népgyűlés alkalmával követett volna el a nemes gróf — vádat emelt Zichy Nándor ellen és mentelmi jogának felfüg­gesztése végett a főrendiházhoz fordult. A főren­diház mentelmi bizottsága e hó 15-én tárgyalta Zichy Nándor gr. mentelmi ügyét és kiadását meg­tagadta. A mentelmi jog felfüggesztésének azért nem adott helyt a bizottság, mert Zichy Nándor gróf nem követett el a kihágási törvény 42. §-ába ütköző kihágást, hanem inkább bírálta a hatóság eljárását, s igy nem forog fenn büntetendő cselek­mény. — Az ellenzék szervezkedése Balassa­gyarmaton. A balassa-gyarmati városi ellenzéki érzelmű polgárok folyó hó 10-én délután tartották szervezkedő gyűlésüket Pozsonyi Gábor, a >Nóg­rád-Honti Ellenzék« szerkesztője elnöklete alatt, melyen mintegy 200 szavazó polgár jelent meg. Előadó elnök többszöri élénk helyesléstől megsza­kított beszéde után kimondotta az alakuló gyűlés, hogy egységes párttá szervezkedik s egyesült erő­vel küzd a liberális kormány ellen. A pártkör programmját ugyancsak Pozsonyi Gábor terjesz­tette elő, mit szintén egyhangúlag tett magáévá a gyűlés. A tisztikar a következőleg alakult meg: Diszelnök lett óriási lelkesedés közt Scitovszky János volt alispán; elnökök: Aninger László, Fáy Sándor és Kommereil Gyula; alelnökök : Hotto­vinszky Károly, Guttman István, Weisz Simon, Benkő József és Molnár József; titkár : Pozsonyi Gábor; jegyzők: Torbicza János és Janits római katholikus káplán ; pénztáros: Petrovits Mátyás ; gazda : Káposztássy Gábor. Végül 50 tagu választ­mány választatott meg. A közel jövőben Nógrád­megye minden nagyobb községében hasonlókép szervezkedni fog az ellenzék. A katholikus intelligencia. A kath. körök és egyesületek létjogát sokszor támadták avval a gáncscsal — legutóbb egy hely­beli lap is — hogy kizárólagos exkluzív természetűek, hogy szűkkeblű álláspontra helyezkednek a feleke­zetiességgel. Ez a gáncs épen a kath. körök legerősebb vonzó erejét domborítja ki. Mi a mai magyar kath. társadalom képe? Egy nagyon lehangoló, szomorú kép, — egy csa­tákat vesztett, szétvert, szétugrasztott hadseregnek képe. Szétvert hadseregek nem állnak soha újból helyre, ha fejvesztetten bujkálnak az erdőségekben, ha megfosztván magukat minden megkülönböztető jellegtől, elegyednek az ellenséggel. Szétugrasztott hadseregek nem szedik össze sohasem régi erejü­ket s hatalmukat, ha összegöngyölgetik és elteme­tik zászlóikat az útszéli árkokban. Vert hadsere­gek csak úgy nyerhetnek újból egységet, erőt s hatalmat, ha a megugrasztott katonák ismét tömö­rülnek, csoportosodnak és egymáshoz csatlakoznak. Mikor Xeres de la Frontéra mellett a szara­cenok szétűzték Roderick gőthjait, akkor a meg­futamodott góthok Aszturia hegységeiben vonultak meg; itt egyesültek újból hazájuk felszabadítására, itt merítettek ismét bátorságot, itt edződtek a har­cokra, itt fejlődtek hőseik, a Cidok. Ha a góthok az arabok közé vegyülnek, felveszik nézeteiket, s szokásaikat, elpuhulnak s a keresztény Spanyol­ország sohasem támad fel többé. A kath. körök képezik azon menhelyeket, azokat a várakat, a hol a megalázott és veresé­geket szenvedett katholicizmus emberei gyülekez­nek, a hol uj erőt és lelkesedést gyűjtenek a katholicizmus szabadságának kivivására, a társa­dalom keresztény jellegének visszaállítására. A kath. körök ezen természete huzza, vonzza magához mindazokat, kik előtt a katholikus karak­ter nem puszta név, nem csupán sallang, kiket még éltet a hit meggyőződése, kiket bánt a katho­likus valláson ejtett sérelmek hosszú sorozata. A kath. körök ezen exkluzív jellege főképen az, mely varázserővel hat mindazokra, kik a szabadelvűsé gnek mindent, még a legszentebb, legerősebb meggyőződést, a vallásos meggyőződést is nivellirozó törekvései ellen ösztönszerűleg keresik a védelmet. Lamarke gondolatában, hogy a szükség uj szerveket alkot s teremt az élő lényeken, mély igazság rejlik, ha azt a szellemi s társadalmi életre vonatkoztatjuk. Az emberi társadalom morfológiai képét mindig az idők és viszonyok szükségletei határozzák meg. A létért való küzdelem erőmeg­feszitéseket, alkalmazkodási törekvéseket ébreszt a társadalom testében, melyek azután uj szervek alakjában pattannak elő. A kath. körök is a katholicizmus létért folyó küzdelmének alkotásai; uj szervek, melyek az ellenséges körülmények közé szorított katholiciz­mus életerejét törekesznek fentartani. melyek a társadalom testét felfrissíteni iparkodnak. A magyar katholicizmus legnagyobb beteg­sége s gyöngesége — a katholikus intelligenciának szétzüllöttsége. Az értelmiségi pályákra az utolsó évtizedekben tömegesen tódultak a protestánsok és zsidók. Azok a katholikus férfiak pedig, kik az értelmiségi pályákra léptek, hivatásukról meg­feledkezett kath. középiskoláinkban nem lettek felszerelve avval az erőteljes, bensőséges, tisztult elveken alapuló kath. meggyőződéssel, mely a nyil­vános életben is bátor hitvallásra képesítette volna őket. Az opportunizmus, a szabadelvüség ezért könnyű szerrel ejtette meg zsákmányul a katho­likus férfiakat. E veszedelmes betegséget első sorban katho­likus középiskoláink vannak hivatva orvosolni és eltüntetni. A katholicizmus minden reményét a kath. gymnáziumokba helyezi; ezektől várja a me­legebb hitű, bátrabb meggyőződésű jövendő nem­zedéket. De a kath. intelligenciának megteremtésében nagy feladat jut a kath. köröknek is. És e feladat­nak már is szemmel láthatólag megfelelnek. A kath. körök vannak hivatva felrázni tespedéséből, aléltságából az intelligenciát; a kath. körök van­nak hivatva hitvédő hősöket, O'Gonneleket, Wind­horstokat, Gideket szolgáltatni a magyar társada­lomnak. Mindezen feladatokat azonban a kath. körök csakis exkluzív jellegük megóvásával teljesíthetik. Az önfentartási küzdelem kívánja meg ez exklu­zív jelleget, — a keresztény felebaráti szeretet teljes érvényesülésével más nézetüekkel szemben. Még csak egy megjegyzést óhajtunk a fen­tebbiekhez fűzni. resztény néppárti, s hozzá antiszemita vagyok. Mindnyájan nevettek ezen, Jakab úr pedig leg­jobban s hamisan pislogatott a főszerkesztő felé. Talán eszébe jutott saját sorsa, és azon körülmény, hogy ő is igy került be a szerkesztőségbe. Ke­resztlevelemre pedig azt mondták, hogy hamisítvány. No Jakab elmehetsz. El is mentem, átkozva a planétákat. Időközben, hogy éhen ne veszszek, beálltam dr. Immerduft Izidor, a legelső krimina­lista ügyvéd úrhoz írnoknak, ki szívesen fölfoga­dott. Elhallgattam előtte, hogy keresztény va­gyok és főnököm sokszor mondogatta : »Jakab úr, ritka oljan zsidó, akinek oljan szép magyaros ki­ejtése volna, mint magának.« Azt elhiszem, gon­doltam én, de azért csak lapítottam tovább. Má­soltam, körmöltem eleget, de a vágyat, hogy újság­író lehessek, sehogy se tudtam elfojtani. Időközben az »Alkotmany« szerkesztőségé­ben változás állott be, az antiszemita néppárti munkatársakra kimondották a halált. Hogy erről közvetlenül meggyőződjem, próbáltam beküldeni néhány erős antiszemita izü cikket, természetesen álnév alatt. És csakugyan. A legerősebbekre meg­jött a szerkesztői üzenet, mely e két szóból állott: »nem közölhetők«, a gyengébbekre azt felelték »majd felhasználjuk.« Örültem ennek végtelenül, hisz egy lépéssel közelebb voltam a célomnál. Cikkeim megjelentek, de a »zsidó« szót mindenütt gondosan törülték, épp úgy az erősebb kitételeket is. Heuréka! Elmentem a szerkesztőségbe újból, és jelentkeztem munkatársnak, és miután előre le­tettem az esküt, hogy én filoszemita néppárti va­gyok és az is akarok örökké maradni, azonnal befogadtak. Nem is kellett volna sokáig eskü­döznöm, orrom miatt amúgy is elhitték, s igy lett az »Alkotmany« szerkesztőségének egy keresztény filoszemita Jakabja is. Azóta felderült az én csillagom is, és hálát adok az Urnák, hogy a »kos« jegyében születtem. A szerkesztőségben nagy hasznomat veszik, mint kiküldött tudósító szerepelek mindenfelé. A budapesti demokraták gyűlésein Vázsonyi úr, ki nem tudja, hogy néppárti vagyok, hisz az orrom mást mutat, »kedves kolléga«-nak biv, a szociál­demokraták gyűlésein pedig valami vezérnek gon­dolnak engem, egyedül az orrom miatt. A legutóbb lefolyt választásoknál is az or­romnak rendkívül nagy hasznát vettem. Ott voltam Várnán is a liberális értekezleten, ahol b. Kloch előadta az ő választási manő verj ének titkát. Szí­vesen láttak ott, mindent közöltek velem az orrom miatt. Arról mélységesen szoktam hallgatni, hogy az »Alkotmany« tudósítója vagyok. A liberális korifeusok mindent elmesélnek nekem, egyedül az orrom miatt. Mult hetekben kiküldöttek engem mint tu­dósítót a csacai választáshoz. De itt az elnök nekünk hírlapíróknak nem adott igazolványt. És én igazolvány nélkül mindenhová mehettem, mindent láttam, s azért mindent hűségesen le is írhattam. Tetszik tudni, minek köszönhetem ezt ? egyedül az orromnak. Az ország összes csendőrségét központosí­tották Gsacán. Háromszoros kordon volt húzva. Midőn be akarok menni, megállít a csendőr, s kéri az igazolványt. Én hirtelen rámutattam az orromra, mire ő azt mondta, »átmehet.« Nekem se kellett több, mindenfelé a mint a kordonhoz értem, az orromra mutogattam, és szabadon jártam-keltem minden igazolvány nélkül oly annyira, hogy a hírhedt b. Kloch is, ki egy kordonnál csendőrösködött, maga azt mondta ne­kem, a mint meglátta az orromat: »passirt.« Ezóta örvendek annak, hogy Jakabnak hív­nak és hogy a »kos« jegyben születtem. Okányik Lajos. Brunswick Teréz grófnő. — Mutatvány Számord Ignác igazgató sajtó alatt levó' yKisdednevelés- és modszertan« cimű pályanyertes művének I. kötetéből. 13. §. — A hazai kisdedóvás ügye egy nemeslelkű grófnő nevével van összekötve; övé az érdem, hogy hazánkban az első kisdedóvoda már e század elején létesült. Neve: Korompai gróf Brunswick Teréz. Született Pozsonyban, 1775. év jul. 27-én, vagyonos főúri családból. Kevés embernek adatott oly kiváló észtehetség, mint aminővel Isten őt megáldotta. Kitűnő elmebeli tehetségeivel párosult mély vallásossága, kiváló szorgalma. Házi, de oly gondos nevelésben részesült, hogy hozzá hasonlót

Next

/
Thumbnails
Contents