ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-30 / 22. szám

II. évfolyam. Esztergom, 1897. május 30. 22. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 8 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYÍT KÁLMÍN DÁNIEL. Főmunkatárs : Dr. PKOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fö-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés iitiVu 30 krajcár. Az esküdtszékek. Esztergom, május 29. Hazánkban a karok és rendek már 1843ban azt akarták, hogy a bűnvádi eljárásban kiváló helyet foglaljon az esküdtszéki intézmény. 1848-ban ez az eszme részben megvalósult a sajtóügynek az esküdtszékre való bizásával s az abszolutisztikus idők lejártával Deák Ferenc és Horváth Boldizsár ismét siettették azt a reformot, mely a független, állami bíróságok szervezése után az esküdtszékek behozatalát követelte. De a hatvanas években hiányzott az a korszellem, mely a negyvenes években teljes erővel követelte e jogintézmény behozatalát, s nem törődött sutbadobatásával sem; a nemzet nagy vezérférfiak hiányában belesüppedt az opportunizmusba és elvesztette érzékét a jogszabadságok iránt. Eszmék és intézmények, szabadságok és alkotmánybiztositékok, amelyeknek hajdan csak érintése is lázba hozta a nemzetet és a vakmerő támadókra rázűditotta volna a közvélemény fölháborodásának visszariasztó árját, később mind kisebb és kisebb emóciók gerjesztése mellett tiporhatok lábbal a hatalom' kezelői által; az emberek nagy többsége rá nem ér eszmékkel és jogszabadságokkal törődni; mindenki saját egyéni érdekeinek istápolásával foglalkozik s eltűri a közszabadságok sérelmét. Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter irta újra programmjára az esküdtszék behozatalát s kimondta, hogy Magyarországon a bűnvádi eljárás és a birói szervezet kiépítése az esküdtszékek behozatala nélkül befejezettnek nem tekinthető. Az ö kezdeményezésére vétetett föl az azóta már törvénynyé is vált bűnvádi eljárási javaslatba az esküdtszék, mint jogszolgáltatási intézmény. Az alkotmányos szabadságnak és a jogot s a méltányosságot szem előtt tartani hivatott jogszolgáltatásnak minden igaz barátja örömmel üdvözölheti tehát ezt a javaslatot, annál is inkább, mert a civilizált világ minden országában, hol az esküdtszéki intézményt behozták, a jogszolgáltatásnak ez a. szerve nemcsak megfelelt a várakozásoknak, hanem azokat m'essze túlhaladta. Fájdalom azonban, hogy a legkiválóbb intézmény sem ér semmit, ha nincs megtelelő szervezete. Már pedig az a szövegezés, melyben az esküdtbiróságokról szóló törvényjavaslatot terjesztette be a miniszter, nem volt olyan, hogy örömre hangolhatta volna a esküdtszék igazi barátait. Mi az esküdtbiróságoktól azt várjuk, hogy azokban megnyilatkozzék a formaiasság nyűgétől fölszabadult lelkiismeret s hogy ez é lelkiismeret tétessék az igazság részrehajthatlan kiszolgáltatójává. Ezt vártuk, de várakozásunkban itt is kénytelenek voltunk csalódni. Annak a javaslatnak, mely a ház elé került, következménye az lett volna, hogy a politika belevitetik az igazságszolgáltatásba is, mert a föszolgabirák azokat jelölnék az esküdtszéki tárgyalásokra, kik hűséges mamelukok s alkalmas eszközei volnának a pártpolitikának. Az esküdtbiróságoknak összeállítása a föszolgabirák és főispánok által, teljesen kiszolgáltatná, az esküdtbiróságokat a politikai befolyásnak, azokat jobban mondva, politikai pártbiróságokká változtatná át. Köszönjük, ebből nem kérünk. Az esküdtbiróságoknak tulajdonképpeni igazi népbiróságoknak kellene lenni, amelyekben szabad és független polgárok, szabad és független meggyőződésük szerint Ítélkeznek polgártársaik felett. De a jelenlegi kormány még az igazságszolgáltatás terén is mindig politikában utazik. Neki a hatalmi állás az egyetlen vezércsillag. Az esküd tbir óságok főispáni összeállítása által szeretne egy bíróságot, mely úgy táncoljon, mint a hogy ö fütyül. Kancsal szemmel nézi, úgy látszik, a birói karnak azt az ici-pici függetlenségét, melyet a törvény biztosit neki ; jóllehet e biztosíték vajmi gyönge; hiszen láttuk, hogy a kormány szívesen veszi, ha a birói kar beleártja magát a politikai küzdelmekbe, szívesen veszi, ha túlteszi magát a törvénynek ama bölcs rendelkezésén, mely a birói kart eltiltja a. politikai életbe való beavatkozástól, s meghurcolja állásának tekintélyét a kormánypárt kortesszolgálataiban. Világos előttünk, hogy egy ilyen kormány nem fogna sokáig gondolkozni azon, hogy az esküdtszéki intézményt megtegye pártintézménynyé, mihelyt azt szorult viszonyai megkívánnák. Mihez nem nyúlt már ez a kormányzati szellem'? Ott van az alkotmányos szabadságunk egyik legfontosabb biztositéka, a sajtószabadság; vájjon nem nyújtotta volna-e kezét a kormány e sarkalatos szabadság után, ha a nemzet közvéleménye nem ébred föl a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A főgymn. ifjúság kirándulása Lábatlanra. Május 24-én délután szokatlan élénkség, sürgés-forgás uralkodott az esztergom-füzitői vasúti állomásnál; üde arczu, vidám ifjak lepték el a pályaház környékét, alig várva a vonat indulását. Az esztergomi főgymnasium 4—7. osztályának növendékei voltak ezek, kik 63-an a főgymn. igazgató és a tanári kar felügyelete alatt, Reviczky Győző és dr. Budán János urak vezetése mellett, megyénk virágzó cementgyárának megtekintése és tanulmányozása végett Lábatlanra óhajtottak kirándulni. A két külön kocsiban megtörténvén az elhelyezés, a vonat szinte föltűnő gyorsasággal robogott velünk ; ének. beszélgetés, a tájék szépségeinek és nevezetesebb pontjainak nézegetése közben oly hirtelen mult az idő, hogy csakhamar utunk végső állomásán, Lábatlanon voltunk. Az induló háznál maga a gyár vezérigazgatója, Wendland Károly várakozott ránk néhány emberével. A gyár tiszta és gazdag fölszerelésü kórházának megtekintése után egyenesen a Berseg hegy felé, a körülbelül egy órányi távolságban levő bányákhoz irányítottuk lépteinket. Útközben a hegyek alakulata, a vidék szépsége, egyik-másik ritkább növény vagy rovar, majd tovább a hegy oldalán osztriga-lerakódások keltették föl az érdeklődők figyelmét. A természet láthatólag örült az ifjúság jókedvének, vidám hangulatának; a derült égről biztatóan mosolygott a nyájas napsugár. De nemsokára haragos felhők tornyosultak, aggodalommal töltve el az örvendező, gyermeki sziveket. Alig értünk föl gyorsított lépésben a felső bányához, az eső sürü cseppekben, egész erővel kezdett esni. Itt védett helyen egy kis pihenőt tartván, lefelé tartottunk az alsó bányához. Ekkor már megállt az eső s gyönyörködhettünk a mindenünnen kínálkozó szép kilátásban. Volt öröm és jókedv, melyet csak fokozott Reviczky Győző főszolgabíró vendégszeretete, ki étellel és itallal megrakott asztal mellé ültetett bennünket, .lóizü falatozás után, fönn a magasban, Isten szabad ege alatt az ifjak fölállva, levett kalappal, lelkesen énekelték a Szózatot és Hymnust. Ezután lesétáltunk a gyárba; de minő uton ! A szakadó eső következtében a különben is rossz ut olyan volt, hogy a sokszor leszólt Széchenyi-tér valóságos parkett ahhoz képest. Csak most látták be az ifjak, mily helytelenül cselekedtek sokan, hogy ünneplő ruhájukat vették föl, abból a téves fölfogásból indulva ki, hogy idegen helyen főgymnasiumi tanulókhoz méltó, díszesebb öltözetben kell megjelenniök. Itat óra tájban leérve, a gyár előzékeny tisztviselői a csoportokba osztott ifjúságnak bemutatták a gyártelep mintaszerű berendezését, s a kitűnő minőségű, jóhirnek örvendő román és portiandi cement égetését, mindenütt megadva a szakszerű, de azért világos és értelmes magyarázatot. A sok és érdekes látnivaló bőven kárpótolta az ut kellemetlenségeit. A szives készség és előzékenység számos jelével találkoztunk eddig is ; de meglepett, valósággal elragadott bennünket az a fényes fogadtatás, az a magyaros vendégszeretet, amelyben most a gyár vezérigazgatója részesített mindnyájunkat. Egy, a telep közepén levő födött helyiségbe kalauzolt bennünket, a mely gályákkal, déli növényekkel, nemzeti szinü szövettel, lampionokkal volt földiszitve, s melybe külön ezen alkalomra vezették be a villamos világítást. Gazdagon teritett asztal várt itt reánk. A gyaloglásban s a telep bejárásában kifáradt ifjak szívesen engedtek a biztatásnak s ugyancsak fogyasztották az Ízletes ételeket, de még az italokat is. A legvidámabb hangulat közepette egyszer csak megszólal a cigány zenekar ! Érzéketleneknek kellett volna lennünk, ha ennyi figyelem s ily nagy szívesség szólásra nem nyitja föl ajkunkat. Első sorban Vojnits Döme, főgymn. igazgató mon-