ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-05-02 / 18. szám

méjét. Pedig kedves szerkesztő ur, tessék elhinni, hogy nincs szebb dolog a világon, mint május elsejének ünneplése Soroksáron, ezt állítják ne­vetve a mi szocialista vezéreink, és a gyengéden végigsimogatott és a szocializmusért lelkesülő Jakab. A fötanfelügyelő üdvözlése. Az esztergomi tanítóképezde tanári kara szerdán azaz ápril hó 28-án tisztelgett Guzsvenitz Vilmos id. igazgató vezetése alatt dr. Walter Gyula kanonoknál, az uj főtanfelügyelönél, a kit ezen alkalommal a következő beszéddel üdvözölt: Nagys. és ftdő Kanonok, Fötanfelügyelő Ur ! Midőn az esztergomi tanitóképezde tanári kara a jelen alkalommal Nagyságod előtt meg­jelent, nem pusztán a hivatalos és köteles tiszte­letnek, hanem a mi sokkal becsesebb, Nagyságod iránt érzett őszinte nagyrabecsülésének és szive mélyéből fakadó örömének akar kifejezést adni Ő Eminenciájának azon legbölcsebb elhatározása fölött, hogy az esztergomi egyházmegye tanügyé­nek élére épen Nagyságodat emelte és Nagyságod­ban azt a férfiút, a kinek neve a magyar kath. tanügytől elválaszthatatlan, hazánk tanférfiai előtt tisztelet és tekintély. Mindazok, akik a kath. tanügynek fölvirág­zására komoly munkálkodással törekesznek, őszinte örömmel üdvözlik 0 Eminenciájának legmagasabb elhatározását, de senki sincs, akinek öröme bensőbb és közvetlenebb volna, mint annak az intézetnek tanári karáé, a mely Nagyságod kitüntetésében a maga fölmagasztalását látja és Nagyságodban azt üdvözölheti, a ki évek hosszú során át vezére és éltető lelke volt. Annál nagyobb bizalommal és örömmel üdvözöljük tehát Nagyságodat az esztergomi egy­házmegye tanügyének élén. mennél inkább meg­vagyunk győződve arról, hogy Nagyságod velünk együtt mélyen átérzi intézetünkre, mint az egy­házmegye egyetlen tanitóképezdéjére váró fel­adatnak fontosságát és mennél inkább reméljük, hogy Nagyságodban buzgó támogatót és jeles vezért nyertünk, a ki meg nem szűnik bennünket buz­dítani és irányítani, hogy megfelelhessünk annak a várakozásnak, a melyet 0 Eminenciája és az egyházmegye ehhez az intézethez joggal füz. Nemzetünk kulturális haladásának előmoz­dítása és a keresztény szellem terjesztése lebeg ennek a tantestületnek szeme előtt, a mely kettős célnak elérésében egy pillanatra sem kételkedik, mert 0 Eminenciájában a hazaszeretetnek és hit­hűségnek magasztos eszményképét, Nagyságodban pedig kipróbált vezérét birja. Ezen törekvésünk­nek komoly igéretét adjuk mi át Nagyságodnak zálogul a mai alkalommal, midőn tiszteletünknek és lelkesült örömünknek ismételten kifejezést adni szerencsénk van és nem kérünk mást cserébe, mint kegyes jóakaratának azon mértékét, a melyet szándékainknak tisztasága, a ránk bizott feladat komolysága és kitűzött célunknak fontossága meg­érdemel. Isten éltesse Nagyságodat ! Dr. Walter Gyula az igazgató beszédére le­kötelező szivélyességgel válaszolt. Megköszönte a tanári kar figyelmét. Ismeri — úgymond — fel­adatának nehézségét, de bizik az Isten segítő kegyelmében, hogy uj állásának nem csekély ne­hézségeit le fogja győzhetni és feladatát sikerrel fogja megoldani. Minden tényezőnek közre kell munkálkodnia a népnevelés nagy munkájában, mert csak igy leszünk képesek törekvéseink sikerét biztosítani. 0 a maga részéről mindent megtesz, hogy a tanári kart nehéz munkájában támogassa és hasonló buzgó támogatást vár a tantestület részéről is. Az új főtanfelügyelő szívélyes szavai rendkí­vüli jó benyomást tettek a tisztelgő tanárokra, mert meggyőződtek, hogy benne munkás, jóakaró és feladatával teljesen tisztában lévő vezetőt nyer­tek, a ki tudásával és tapasztalainak kincseivel hivatva van az esztergomi egyházmegye tanügyé­nek fölvirágoztatására. Csütörtökön délután a helybeli fels. nőne­velő intézet üdvözölte az új tanfelügyelőt egy improvizált kis ünnepélylyel: Megnyitó, két kézre előadta: G arger Elza, »Improvisation Lichnertöl.« Üdvözlő beszédet mon­dotta : Thurner Naudin. Üdvözlő ének Mendelsohntól. 3 hangra. Éne­kelték az int. összes növendékei. Nagyon szépen és érzéssel adták elő német és francia nyelven üdvözlő szavaikat, Struglitz Ilona és Mihályfy Fedóra. Az ünnepély végén dr. Walter Gyula szép beszédet intézett a növendé­kekhez, megköszönve kegyeletük s ragaszkodásuk eme spontán megnyilatkozását. HÍREK. * Személyi liir. Villányi Szaniszló bakony­béli bencés apát a mult héten több napot váro­sunkban töltött. * Pellet kanonok jótékonysága. Pellet József apátkanonok ur, nemsokára ünneplendő arany miséjének emlékére, a helybeli tanitókép­zőintézet tanszereinek gyarapítására 2000 koronát, a katholikus legényegyesület javára 1000 koronát s a budapesti legényegyesületnek szintén 1000 koronát adományozott. Őszintén óhajtjuk, hogy a hálás szivek égbe szálló imája eszközölje ki Isten­nél, hogy a jótékony apát-kanonok ur egyházunk s hazánk, javára számos éven át lehessen még Sionunk büszkesége. Végtelen nagyrabecsüljük az apát-kanonok ur azon nemes intencióját, melylyel adományával a helybeli tanitóképezde felvirág­zásához hozzájárult. Legyen minél több követője, a nemes emberbarátok nyújtsák ki kezüket azon ügynek támogatására, mely a tanügy fejlesztésé­nek s igy az egyház és haza jövő haladásának egyik főtámasztó oszlopa. A tanitóképezde mai napon küldöttségileg köszöni meg az apát-kanonok ur nagylelkű adományát. * Majláth Gusztáv gróf püspök felszente­lésére, mint ki hét esztendeig tagja volt az esz­tergomi papnevelő tanár- és elöljáró-testületének, Budapestre utaztak dr. Rossival István kormányzó, dr. Halmos Ignác aligazgató, dr. Kereszty Viktor tanár és dr. Anhäupel György tanúim, felügyelő. — Egyben helyreigazítjuk múltkori közlésünket, amennyiben dr. Kereszty Viktor nem Rómában töltötte a húsvéti szünidőt, hanem Pécsett. * Szentségimádás. Az Oltáregylet tagjai számára f. hó 8-án, azaz szombaton délután 5 órakor litánia és szt. gyónás lesz. A szokásos is­tentiszteletet pedig f. hó 9-én, azaz a jövő va­sárnap fogják megtartani a vízivárosi zárdatemp­lomban. Sz. mise lesz: */ 2 7, 8, 9 és 10 órakor. Délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Az „Esztergomi kath. főgymnáziumi Czuczor-önképzökör" 1897. április 30-án, pén­teken d. u. 3 órakor igen sikerült diszgyűlést tartott Czuczor Gergely bencés költőnek az önkép­zőkör védőszentjének tiszteletére, a kinek nevét is viseli a kör. A szorgos gonddal összeállított műso­rozat a következő volt: Elnöki megnyitó beszéd; tartotta Nagyfalusi Lajos VIII. o. n. p. ifj. elnök. »Riadó« Czuczor Gergelytől, szavalta Stróbl Gy. VIII. o. n. p., r. t. »Örörn és bű« Czuczor (4.-től, szavalja Wetzenkircher M. VIII. o. n. p., r. t. »A rosz gazdálkodás« Czuczor »Paprikas verseiből«, szavalta Mrenna J. VII. o. n. p., r. t. Czuczor Ger­gely »Paprikas versei«, pályadijat nyert értekezés, irta: Schuster F. VIII. o. n. p., r. t., felolvasta Cseh .1. VIII. o. n. p., r. t. »Panaszhangok« önképző­köri elfogadott költemény, irta: Rolkó R. VIII. o. n. p., r. t., szavalta Takács G. VII. o. t., r. t. »Szeressétek egymást . . .!« önképzőköri elfogadott elbeszélés, irta: Mattyasovszky K. VIII. o. t., r. t, felolvasta Odvarka R. VIII. o, n. p., »Kont« Czu­Az életmentő. — Igaz történet az amerikai szabadságharcból. — Az amerikaiak vívják szabadságharcukat. Elkeseredetten foly a harc életre-halálra és méltán, hisz egy nagy nemzet létéről van szó, váljon rab­szolga maradjon-e továbbra is, vagy pedig saját maga intézze sorsát? Felkelt egész Észak-Amerika, hogy részt vegyen a küzdelemben, és dicsőség­ben. Lépésről-lépésre szorítják ki a gyűlölt ango­lokat, s minden talpalatnyi földet honfi vérrel váltanak vissza. Diadalt diadalra halmoznak, s a forradalmi tanács büszkén tekinthet az eddig el­ért eredményre. De im, hallom, mint dörögnek az ágyúk, villognak a kardok, s a rettenetes csata­zajba belevegyül a sebesültek jajkiáltása, a hal­doklók utolsó hörgése. Ropognak a fegyverek, s a borzasztó ágyúk tág utcákat nyitnak a halálnak. Hulllanak a hősök jobbra-balra, a vér patak­ban folyik, de azért lelkesen hangzik: hogy előre, csak előre ! S a yankeek mennek, rohannak . . . kezökben a diadal, övék a csatatér . . . Szól a zene, harsog a trombita, a dob pereg, hirdetik a fényes győzelmet. A katonák kebelét büszkeség tölti el, s diadalmámorosan kiáltják: éljen a fő­vezér, sokáig éljen! A lenyugvó nap bíborpalástot vet a csata­térre, s a rajta sürgő-forgó katonákra. Tábort ütnek, hogy a heves küzdelem fáradalmait kipi­henhessék, s hogy másnap friss erővel folytathas­sák elő nyomulásukat. Egy hatalmas folyó partján áll a fővezér sátra, körülötte a tiszteké, s kissé távolabb az egyes századoké. Köröskörül állnak az őrök, kiket azon szigorú parancscsal küldtek helyeikre, hogy egy lelket se bocsássanak a tá­borba, ha nem tudja a jelszót, legyen az akárki, Lassan . . . lassan kialszanak a tábori tüzek, s nyugalom honol az alvó sereg felett, csak egy sátor világos ; a fővezér dolgozik. Éjfél lehetett, midőn a harmadik század talpra állott, hogy a parancshoz hiven kémszem­lére induljon. Fiatal francia volt a százados, lelkes, bátor katona, kiért tűzbe mentek volna katonái. Halk hangon osztogatta parancsait, s nesz nélkül, szép rendben hagyták el a tábort. Kissé izgatottan, da azért remegés nélkül indultak veszedelmes útjokra. Öt óráig mehettek egy folytában, midőn a vezető hirtelen megállást parancsolt. Egy erdőhöz értek. Széjjel váltak, s igy indultak lassan előre — be a mélybe. De alig értek az erdő szélére, a meglepetés sikoja hangzott ajkaikról, az angol sereg egy fél mértföldnyire készen állott, hogy ismét támadólag lépjen fel. Nem volt vesztegetni való idö. Azonnal küldtek a táborba, s a század rend­ben megkezdte a visszavonulást, hogy az esetle­ges támadást feltartsa egy darabig, s igy a főse­reg időt nyerjen a harc elfogadására. A követ félig futva tette meg a nagy útat. j Egész fáradtan érkezett a tábor közelébe, s dobogó szivvel közeledett az első őrállomáshoz. Alig lé­pett azonban vagy tizet, máris az őr harsány szava megállapodásra kényszerité. — Ki vagy? — Jóbarát, a harmadik század egyik legénye. — Azt bárki is mondhatja. — Mit akarsz? — A fővezérrel akarok sürgősen beszélni. — A jelszót! Ijesztő csend, csak a közeli folyó csobogása hallatszik. — A jelszót, vagy lövök ! — Irgalom, kegyelem, kiáltá most kétségbe­esetten a küldönc, elfelejtettem a jelszót, s most küldetésem sikerétől függ az egész sereg élete. Irgalmazz bajtárs, bocsáss a fővezérhez. — Egy lépést se. mert Istenemre lenyeled ez ólmot, válaszolá érzéketlenül az őr, s egyidejű­leg éles sípjával felriasztá az őrséget. Abban a pillanatban ott termett élükön a szolgálattevő tiszttel, ki midőn értesült a dolog­ról, azonnal intézkedett: Ragadjátok meg! Egy perc, a szegény katona birái előtt állott. — Mit akarsz ? volt ismét a kérdés. Reszkető ajkakkal ismételte küldetése célját, s esengett irgalomért, de hiába — semmi ered­mény. KŐSZÍVŰ emberekre talált. A tiszt hamar határozott: halálra Ítélte. Nem tudja a jelszót, agyon kell lőni. Egy, kettő, készülj, rivall az őrségre, s már hallatszott a kakas ijesztő zöreje. Halálsápadtan rogy térdre a szegény áldo­zat, s remegő kézzel vet magára keresztet, — az utolsót ebben az életben. De ime csoda-e, vagy valóság, az őrség a keresztvetés látására, ebben a pillanatban lábához ereszté halálthozó fegyverét. A követ szabad volt. A jámbor fővezér aznapra a keresztvetést rendelé — »jelszónak.« Tr . ~ , J Y ig-Csenk.

Next

/
Thumbnails
Contents