ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-22 / 12. szám

nevelőnő kereken kijelentette, hogy azt nem teszi; de nemcsak ezt mondta, hanem többet is, s ez volt veszte. »Ezt nem teszem, — volt felelete, — . . . . Bármi mást kívántok, megteszem, de ezt nem . . . Soh se gondoltam, hogy azt fogjátok tőlem követelni, hogy az ördögnek adjam oda magamat. Nem, azt nem teszem soha . . . Borzadok mikor most kártyáitokba néznem lehet, s látom iszonyú szándékaitokat .... Nem akarok többé hozzátok tartozni « »Magad fölött mondtad ki imént az ítéletet, — monda a nagymester. Aki a Triangulum küszöbét átlépi, az nem térhet többé vissza azon ürügy alatt, hogy nem tudta, miről van szó. Későn van, nem mehetsz többé vissza. Te most megtudtad végső titkainkat, hiába mondogatod már, hogy rettegsz és borzadsz .... Szerencsétlen ! s hozzá még káromlod Urunkat, a sátánt .... Te most az Istennek, az Adonainak zászlaja alá szegődöl s kimontad, hogy ellenségünk vagy. Biztonságunk kívánja, hogy mint ellenségünkkel bánjunk el veled; innen többé ki nem jösz.« A leány az ajtó felé rohant s ordítani kezdett; de a »testvérek*, kik hátul a teremben álltak, befogták, s kendőikkel betömték száját, hogy ne kiabálhasson. A kendőt úgy tömték a szájába, hogy lélegezhetett. Azután megkötözték. Nem akarták mindjárt megölni; hanem úgy a hogy volt, betömött szájjal, erősen megkötözött tagokkal, ott hagyták feküdni a földön s elmentek. A nyomorultak másnapra Ígérkeztek ismét eljönni, üreg este volt, mikor ki fiakeren, ki gyalog; finom prémes ruhákban, keztyűiket húzgálva a folyosókon besompolyogtak, kilencen voltak, hét »férfi testvér« s két »nővér«. Az ülést megnyitották. A szerencsétlen áldozat ott feküdt előttük; lélegzett s teljesen magánál volt. A bosszú hóhérainak egyikét megszállta valami szánalom-féle s félénken azt indítványozta, hogy próbálják meg utoljára, hátha a szerencsétlen leány mégis csak rászánja magát, s átdöfi a szentelt ostyát. De a nagymester, valami lengyel hitehagyott, rárivalgott: »Nern, nem; ez már a halál leánya, tegnap önmagát Ítélte el, ma csak végrehajtjuk az ítéletet«. Ezzel el volt döntve az áldozat sorsa. Kézfelemeléssel akarta, hogy mondják ki fölötte az ítéletet; mindnyájan fölemelték kezüket. Most már csak végre kellett hajtani az Ítéletet. A nagymester hajlítható, vékony ólomcsöveket hozatott; ezekkel a csövekkel körültekerték az áldozatot, s azután egy mély pincébe sülyesztették. Ez a pince nem volt használatban, mert a régi ház alatt volt s ezer meg ezer patkány bukfencezett benne. A patkányokat soha sem sikerült ott kipusztítani; mérget is szórtak, erős macskákat csuktak be oda, de nem használt semmit; a patkányok oly nagyok voltak, hogy legerősebb kandúrokkal is fölvették a harcot. London csatornáinak patkányai voltak tehát megbízva a szerencsétlen palladista-nővér kivégeztetésével. Iszonyú halál, rettenetes vértanúság ! Miss Vaughau hozzáteszi: »Ennek a borzasztó gyilkosságnak rémképe, megvallom, sokszor ijesztett, mert hiszen embert isszonyubban kivégezni talán nem is lehet. De ez emlékezet fokozta Isten iránt való szeretetemet is, s a mérhetlenbe szitja most gyűlöletemet a sátán s elvakult szolgái iránt.« A tisztelt olvasó talán a fejét s azt gondolja: no ez csak mesének válhatik be, higyje a ki akarja. Én is úgy voltam; de most már máskép gondolkozom. A műveltnek mondott társadalom a világnak s a műveltségnek élén haladó Franciaország becsület-legiós urain és dámáin, világotrengető skandalumain mutatja ki erkölcsiségének próbáit. Ez az erkölcstelen »művelt« társadalom épen nem ment a fanatizmustól s ördögi, dühtől a kereszténység ellen. Két hét előtt irta egyik barátom Párizsból, hogy ott a templomokban a főoltár lépcsőin alszik egy-egy vállalkozó, elszánt ember, fölhúzott revolverrel, hogy védje az oltári szentség elrablását. Nem az arany kelyhet vagy monstranciát rabolják, hanem a szentelt ostyát. Hát ez micsoda, mire való ? De hát a mi szabadkőműveseink nem ilyenek, mondják rá mások. Én is azt mondom, de elvetemülhetnek. Nálunk még legtöbb szabadkőműves gimpli, azt se tudja, hogy mi az ; koncot keres, vagy külsőséges emberbaráti művelt lépveszszőjén ült föl a titkos társulatnak. Imádkozunk is, hogy a magyar jellem ne vetemedjék az infernális düh ily alávaló ságára. P. 0. HIREK. * Személyi hirek. Boltizár József püspököt névünnepe alkalmával közéletünk kitűnőségei s nagyszámú tisztelői tömegesen keresték fel, hogy | ; a népszerű főpap iránt való ragaszkodásuknak ez uton is kifejezést adjanak. —• Kruplanicz Kálmán főispán dr. Komlóssy Ferenc főtanfelügyelő és Lóskay Jeromos főkormányzó Budapestről, hol néhány napig tartózkodtak, városunkba visszaérkeztek. * Kanonoki beigtatások. A promoveált kanonokok s Jezsó Mihály uj kanonok kinevezési okmányai megérkezvén, az ünnepélyes beigtatás e hét folyamán, valószínűleg f. hó 27-én lesz meg- j tartva. * Városi szabályszervezet. Bizonyára mindenki örömmel veszi tudomásul, hogy az egyesült Esztergom új szabályszervezetének a belügyminisztériumtól való leérkezése a közeli napok eseménye lesz. Kedden-szerdán valószínűleg itt lesz, s ezzel megindul az a processus is, mely a tisztújítást szokta megelőzni. Ez április első felében fog megtörténni, s mint a képviselőtestület hangulatából kivehető, Maiina Lajos, ki oly ügybuzgalommal vezeti ez idő szerint is városunk ügyeit, mint helyettes polgármester, egyhangúlag lesz polgármesternek megválasztva. Erősebb küzdelem készül a gazdasági tanácsos állásának betöltése körül, melyre Niedermann József főkapitány s Kollár Károly főjegyző reflektálnak. Az előbbi körül a kormánypárti, az utóbbi körül a nagy ellenzéki tábor csoportosul. Pénzügyi tanácsosnak Hoffmann Ferenc volt szenttamási jegyző lesz valószínűleg megválasztva. A városi közgyám, s kórházi gondnok állása körül is meglehetős mérkőzés várható. A szabályszervezetben a minisztérium, a megyének a polgármesteri fizetés felemelése ügyében hozott ' határozatát kifogásolta, melyre a megye a miniszter szerint nem volt följogosítva. Ezért a városi közgyűlés a polgármester fizetése fölött újra fog dönteni, s nem is kételkedünk, hogy érdemes képviselőtestületünk hivatalos formában is hozzájárul a megye határozatához, jobban mondva javaslatához, hogy igy ezen utolsó akadály is mihamarább el legyen hárítva. A mint a város újra megszavazza a fizetésemelést, a miniszter haladéktalanul megerősíti. Egyik értesülésünk szerint, a miniszter a plébános-választás ellen beadott fellebbezésnek is helyt adott volna, mi ha igaz, mindenesetre erős jogsérelem lenne városunk katholikus polgársága ellen, melybe belenyugodni semmi esetre se fog. * Halálozások. Bizonyára mindenki részvéttel értesült városunk egyik köztiszteletben álló régi polgárának, Merényi Jánosnak haláláról, ki rövid szenvedés és az utolsó szentségek legájtatosabb felvétele után f. évi március hó 14-én délután x

l^4t órakor az Úrban elhunyt. A megboldogultnak hűlt teteme hétfőn d. u. 4 órakor helyeztetett a kir. városi sírkertben örök nyugalomra ; az engesztelő szent mise-áldozat pedig a boldogult lelki üdveért a kir. városi plébánia templomban f. hó 17-én reggel 9 órakor lett bemutatva. Mint a királyvárosi plébánia-templomnak ügybuzgalmas gondviselője 33 évig működött állásában. Áldás lengjen porai felett! — Hirtelen halt meg Bergmann Jánosné, szül. Fekete Alojzia f. évi március hó 17-én éjjeli 2 órakor. Hűlt teteme f. évi március hó 18-án d. u. 4 órakor helyeztetett a Primás-tér 74. sz. alatti gyászházból a vízivárosi sírkertben örök nyugalomra. * Újoncozás. Katonának mulatság, a sor alá kerülőnek bánat: ez a sorozás. Az igazi bakák annyi pillantásokat vetnek azokra a legényekre, akik eljöttek, hogy meghallják mi lesz az ítélet: tauglich vagy untauglich. Nézik őket, vizitálják, akárcsak az ezredorvos teszi és felhasználva az alkalmat, amikor a felügyeletükre kirendelt frájter ur máshová bámul, el is mondják a véleményt, hogy: az a nagy barna beválik katonának, ez a kicsi legény csak furvézernek jó, ott a sváb gyerek bizonyára szanitéc lesz... Egyikre másikra rá is kiáltanak, kicsúfolják, hogy mit keres itt, minek jött ide, hiszen itt emberek vannak, nem gyerekek. Az újoncok áhítattal nézik a parancsokat osztogató tiszteket és az execirozó katonákat ugy nézik, mint az Isten kiváltságos teremtményeit, a kiket megkínoznak ugyan a pléhgalléros generálisok, (de akik azért mégis csak nagyobb urák a civileknél. S mindenkinek az arcáról, amikor kikerül a sorozóbizottság szine elől az utcára, le lehet olvasni, mit mondottak neki: beválik-e katonának, avagy haza küldik-e, hogy még kissé megerősödjék. Ha manapság ugy lehetne a várakat bevenni, mint ahogy a zsidók bevették hajdanában Jerikót, t. i. torokszakadtából kiáltozva : akkor azt kellene mondani, hogy Esztergom is egy győzelmes ármádiát állit ki, melynek ugyan ellent nem áll sem fal sem vár. Az utcákon való kurjongatásokból megtudjuk, hogy újoncozás van nálunk. Különben nem is akarjuk e torokpróbákat nagyon kárhoztatni, mert az őserőnek bizonyos nyilvánulását látjuk bennük, amely úgyis mindenütt veszendőben van. A megyénél 029 köz id besoroztak 149-et

} a város szerdai és csütörtöki sorcn zása alatt 308-ból bevált 84. Ebből 70 a közös hadsereg tényleges állományába, 4 a póttartalékba került; 4 a honvédség tényleges és 2 a póttartalékba ; 2 családfentartó és 2 tanitó ideiglenes szolgálatra fog behivatni. A bevett újoncok száma a nép anyagi, erkölcsi jólétének és erejének legbiztosabb feltüntetője. Erős katonák s jómódú, erkölcsös nép, ez két egymásnak megfelelő s egymást kiegészítő adat. Már háromszáz év előtt azt irta Verulámi Baco : »Általános a hadértők közt vélemény, hogy a hadseregek súlypontja a gyalogságban van. De hogy jó gyalogságunk legyen, ahhoz az szükséges, hogy a nép ne nyögjön szolgai járom alatt, hanem bizonyos jómódban éljen. Ha tehát a kormányok az urakat emelik, míg a szántóvető, földmives nép robotos béressé válik, vagy földönfutó napszámossá : az ily országoknak lehet majd jó lovasságuk, de nem lesz derék gyalogságuk ... Látni ezt Franciaországban (szó van a 16-ik századról) s Itáliában, ahol sok nagy űr s töméntelen sok koldus van . . . azért kényszerülnek ez országok a legszabadabb néphez fordulni és zsoldos svájci seregeket bérelnek . . . onnan, van az is, hogy ez'országokban sok a nép s kevés a katona.« Ez mindenesetre érdekes nyilatkozat, mely minden időre nézve érvényes; e réven is kilátszik, hogy az országok alapja, ereje és támasza a földmivelő nép, esztergomi értelemben a » nemzet.« * Lelkigyakorlatok lesznek a nagyhét első napjaiban hölgyek számára a vízivárosi zárdában, melyeket dr. Prohászka Ottokár fog megtartani. Tájékoztatásul megjegyezzük, hogy e lelkigyakorlatokat nem az Oltáregyesület, hanem a zárda főnöknője rendezi, ki a meghívókat is küldte. Azért ez ügyben minden kérdezősködés hozzá intézendő, ki készségesen nyújt felvilágosítást. * Erdészeti monográfia. Nozdroviczky Miklós erdőmester igen érdekes s bennünket esztergomiakat közelről érdeklő művön, Esztergom vármegye és város erdeinek történeti s természeti leírásán dolgozik, mely talán még ez évben kerül ki sajtó alól. * Főegyházmegye köréből. Kraffszky József megkapta az óhaji plébániát s e hó 18-án investiáltatott. Székács László subsidiariusi minőségben Bakabányára, s Juhász István ujmisés Alsó-Ipolynyékré tétettek. Sídlay Rudolf spácai plébános az Urban elhunyt folyó hó 19-én, helyére ideiglenes adminisztrátornak Fandl Mihály küldetett. * Helyőrségi szemle. Előkelő vendége volt napokban háziezredünknek. Pittner Vilmos vezérőrnagy Komáromból szemlét tartott katonaságunk fölött, megszemlélte gyakorlatait, s elismerésének meleg szavakban adott kifejezést. A dandárparancsnok tiszteletére szerdán este a »Fürdő«ben az ezred zenekara nagy hangversenyt adott. * A kórházi főorvosi állás betöltése. Folyó hó 30-án lejárván a kórházi főorvosi állásra hirdetett pályázat, a városi egészségügyi bizottság ajánlata alapján dönt az alispán a fölött, ki legyen a főorvos. Két komoly jelölt van: dr. Horácsek Gyula és dr. Födi Emil. Dr. Vándor nem reflektál az állásra. A melyik többséget kap a bizottságban, az lesz a kórházi főorvos. E pályázat felszínre kerülésénél tisztelt laptársunk az »Esztergom és Vidéke* azt a figyelmeztetést intézi az egészségügyi bizottsághoz, hogy tekintettel Ő Eminenciájára.