ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-08 / 10. szám

a napokban egy szellemes felolvasással világította azon nézetét, hogy »a franciák jelenleg épen olyanok, mint a régi rómaiak voltak a köztársaság utolsó éveiben és a császárok uralma alatt.« Ekkor minden idealizmus eltűnt és kizárólag az érdek intézett mindent. Az ilyen szellem kiválóan kedvez a pénzhatalmaknak, kik nem mások, mint a zsidók. Ezért van Franciaország a zsidók uralma alatt. A bécsi, illetve az osztrák liberalizmus megbukott végleg, megbukott és nincs többé számára feltámadás. Bécs városának első választó-testülete csütörtökön 16 antiliberális és 30 liberális községi tanácsost választott. A harmadik és második választó-testületek összesen 78 antiliberálist és 16 liberálist választottak, összesen tehát Bécs községtanácsában az antiliberálisok többsége 94, a liberálisok kisebbsége pedig 44. Az antiliberálisok tehát 4 uj mandátumot hódítottak el a liberálisoktól, többségük tehát nagyobb a kétharmad többségnél. Isten ujja! Egyházi zenénk érdekében. Teljes hitelt érdemlő oldalról halljuk, hogy ä székesegyház karnagya, Takáts Imre úr lemondott ez állásáról s hogy a húsvéti ünnepek után nyugalomba vonul. Ha egészségi okokból tette ezt, igaz részvétünk kiséri nyugalmába. De ezt az üresedést el nem mulaszthatjuk felhasználni arra, hogy az esztergomi bazilika karnagyának állását, gyönyörű hivatását egy kissé méltassuk. Ez állás méltó a nemes ambícióra. Magyarország első templomának karnagyától mindenki, aki az egyházi zene iránt csak kissé is érdeklődik, sokat, igen sokat várhat, és méltán. Várhatja első sorban, hogy egyházias zenét produkáljon, és pedig az ünnepkörök szerint változó liturgiának megfelelőt, várhatja másodsorban hogy a korral haladjon, ami szintén annyit tesz, hogy a barokkstilű bécsi muzsikát elhagyva, a caeciliánusok irányának legyen hű követője, — de várhatja mindenek fölött azt, hogy az előadás mikéntje, korrekt praeciziója az ország első templomában kifogástalan legyen, amelyet még a művelt külföld ez irányú eredményei által elkényeztetett szakértő is meghallgathasson. Ez bizonyára a legkevesebb, amit, mikor ünnepélyes nagymisére vagy vecsernyére gyülekezünk a bazilika nagyszerű ivei alá, kivánhatunk. Be kell vallani, hogy néhány év óta ezt a »legkevesebbet« sem nyújtotta a székesegyház chorusa. Annyira nem, hogy mikor a milléniumi programmban a többi közt azt is olvastuk, hogy < az egyházi zene bemutatása céljából, a pécsi és egri székestemplomi énekkarok mellett az esztergomi is fel fog lépni: aggódva kérdeztük egymástól, vájjon mit fognak ott a mieink produkálni? Az egri regenschori egy ambiciózus fiatal zenész, és zeneszerző, az ismert nevű Lányi, a pécsi énekkar pedig unikum Magyarországon. Távol áll tőlünk a kar, vagy akár az eddigi karnagy tudását, képességeit kicsinyelni, vagy kifogásolni. Sző sincs róla. Hisz néha épüléssel és élvezettel hallgattunk egyes offertoriumokat és betéteket. Csak azt mondjuk, hogy sokszor, igen sokszor teljesen lehangolva távoztunk a szent helyről s hogy e lehangoltságunknak épen a chorus alantas színvonala volt az oka. Csak azt mondjuk, hogy az ország első templomában mindig, minden egyes alkalommal perfekt zenének kell lennie. Hisz ide idegenek, fővárosiak, sőt külföldiek is jönnek, mit fognak ezek rólunk gondolni? Mikor a Kyrie első akkordjai megzendültek, akárhányszor eldúdolhattuk volna a misét végig, annyira ismerős volt már ez, hiszen csak egykét hét előtt ugyanezt halottuk. —• A Glória hányszor maradt abba a közepében, amikor is egy fortissimo akkord az orgonán megütve hirtelen végét szakította a legszebb részletnek. A Credo-ban ritkán jutottunk el az »Et incarnatus«-hoz, a végéhez jóformán soha. A liturgiára semmi tekintet, allelujáztak a choruson Septuagesima után is ép úgy, ! mint előtte. Hát mindez ne keltette volna benI nünk azt a szomorü benyomást, hogy ez az ének, ! ez a zene lélek nélkül, csak úgy adatik elő, hogy j épen meglegyen? Pedig úgy tudjuk, hogy az énekkar a prímásnak s a főkáptalannak együttvéve közel tízezer írtjába kerül! Uram fia! mit lehetne ezzel az összeggel produkálni! milyen egyházi zenét előadni! Azt mondottuk fönnebb, hogy az a három kívánalom: a zene egyházias jellege, a caeciliánus irány követése, és a preciz előadás a legkevesebb, amit kívánni lehet a bazilika chorusától. 0, ha álmaink, melyekben a pécsi gregorián énekkar remek miséiből és vesperáiből csendül meg olykor-olykor egy részlet, megvalósulhatnának! Ha a bazilikában is végre megszólalna az egyház által annyiszor és annyira sürgetett gregorián, polyphon templomi ének! Ha itt is hallhatnék Palestrina, Orlando di Lasso s egyéb régi mesterek remekeit, vagy legalább azokat a miséket, amelyeket Kegensburgban, Kölnben stb. élvezhettünk könyekig meghatva. Micsoda lélekemelő, ünnepélyes hatással lenne ez úgy a papságra, mint a hivekre. De hát csakugyan olyan teljesülhetetlen álom lenne ez ? Kivihetetlen ábránd ? Azzal a költséggel, amelyet a primás és a fökáptalan évenkint a chorusra fordit, állandó fiú-énekkart lehetne tartani, sőt a íiúcskákat konviktusban nevelni, mint ez Pécsett történik. Pécsett állandóan 20 — 25 fiú lakik a konviktusban, kiknek egy része fizetéssel, más része fél fizetéssel, ismét más része ingyen kap ellátást, s amellett, hogy zavartalanul folytatják iskolai tanulmányaikat, naponkint, vagy többször hetenkint részesülnek énekiskolákban, tartanak próbákat egy papnak vezetése alatt, aki azután mint székesegyházi karnagy a templomban is dirigálja az éneket. A tenort és basszust részint choralisták. részint a növendékpapok/ szolgáltatják. Ezt az ének-előadást aztán meghallgatni, öröm és épülés. Ha az a mélyen tisztelt bizottság, amely, mint értesülünk, a mélt. fökáptalan tagjaiból a karnagykérdés megoldására ki van küldve, ez eszméinket is magas figyelmére méltatná, s esetleg nagylelkű indítványával megvalósítaná: a bazilika kultuszát óriás módon emelné, dicsőséget szerezne Esztergom nevének, s hálára kötelezné az ünnepélyes istentiszteletre összegyülekező híveket. Az esztergommegyei tisztelt Házból. Esztergomvármegyének törvényhatósági bizottsága folyó hó 7-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen a bizottsági tagok meglehetős nagyszámban jelentek meg. A tárgysorozatban a többi között föl volt véve Mészáros Károly megye-bizottsági tagnak indítványa a vármegye alkalmazottjai javadalmazásának fölemelésére vonatkozólag. Az alaposan í megokolt indítvány a közgyűlés általános helyesj lésével találkozott, sőt Reviczky Károly óhajtja, ' hogy részletesen terjeszkedjenek ki az egyes tisztviselők fizetéseinek tárgyalására. Hasonló értelem; ben fölszólalt Palkovics Károly is, fölemlítvén különösen a tiszti főügyész és a megyei főorvos fizetését. Midőn azonban az indítványozó Mészáros Károly a felszólalókat arról fölvilágosította, hogy itt egyelőre csak elvről van szó, s a kérdés további tárgyalása pedig csak az őszi rendes közgyűlésre maradna, a közgyűlés az indítványt vita nélkül egyhangúlag elfogadta. A millenáris bandérium költségeinek tárgyalásánál Reviczky Kát oly lelkes szavakban indítványozta, hogy a gyűlést megelőzőleg ünnepélyes isteni tisztelet tartassék az esztergomi bazilikában. Kifogást emelt a pro grammnak azon pontja ellen, mely szerint dr. Földváry István beszédet tart az ország alkotmányos (!) kormányáról, és kifejti, hogy nem szeretné, ha az ünnepély valamiképen az által zavartatnék meg, ha Bánffy kormányát dicsőítenék, amelynek ugyan semmi érdeme sincs abban, hogy az isteni Gondviselés haI zánk ezeréves fennállásának megünneplését nekünk lehetővé tette. Végül indítványozza, hogy a fáklyásmenet a bazilika hegyére vonuljon föl és ott a fáklyákat elégesse. Andrássy János alispán a maga részéről szivesen hozzájárul ahhoz, hogy e napon az egész törvényhatósági bizottság a megyeházáról ünnepélyesen fölvonuljon a székesegyházba és ott hálát adjon az isteni Gondviselésnek. Ami a programúiba fölvett, az ország alkotmányos kormányára vonatkozó beszédet és a miniszterelnöknek elküldendő üdvözlő táviratot illeti, erre nézve határozottan megjegyzi, hogy ez nem akar egyéb lenni, mint tisztán udvariassági tény, amelybe még azok is beleegyezhetnek, akik különben nem vallják a kormány nézeteit. Dr. Csernoch János hasonlóképen kifejti, hogy nem tartja szükségesnek a táviratot, mindazonáltal, ha annak semmi politikai háttere nincsen, maga részéről annak elküldését nem ellenzi. Figyelmezteti egyúttal a közgyűlést, hogy mindent kerülni kell, ami e j napon az egyetértést zavarhatná, s azért mintegy ! irányadásul szükségesnek tartja kijelenteni, hogy az ország alkotmányos (!) kormányáról tartandó beszédben minden aktualitás vagy célzás kerültessék. Erre dr. Földváry István már előre is kijelenti, hogy ö a tapintatosságot szem elől téveszteni nem fogja. Nincs különben kifogása az ellen, hogy utasittassék a milléniumi ünnepé: lyeket szervező bizottság, hogy az elhangzott eszmék figyelembe vételével a programmot átdolgozza. A mi el is fogadtatott. Megválasztattak még e közgyűlésen a szokásos patriarchális módon az állandó és egészségügyi bizottság tagjai. Levéltárba helyeztetni rendeltetett Hunyadmegye átirata az iskolák államositása ügyében. Örvendetes tudomásul vétetett, hogy a belügyminiszter nem engedte a kéméndi segédjegyzői állomás rendszeresítését, mely csak arra szolgált volna, hogy az anyakönyvekkel túlságosan elfoglalt jegyzőnek segítsen. Nem tette magáévá a megye Liszkay és társainak ismert föllebezését, a kik ennél fogva kénytelenek lesznek a minisztériumnál orvoslást keresni. Elfogadtatott a megyei főmérnöknek javaslata, mely több utat a kisdunai vashiddal együtt a város nyakába varr, úgy hogy ez ellen is a kormányhoz kell a városnak fölebbeznie és végül jóváhagyták mindazt, a mit a fő- és aljegyzők alaposan és szakszerűen referáltak. Tanügy. Esztergom és népoktatása. (B. V.) Ez & cím ugy gondolnám sokak előtt vörös posztónak tűnik fel. azt hivén, ebben is benne kotródzik a fizetés-felemelés lólába. Sohase búsuljon a t. olvasó, én nem kérek fizetés-emelést, hanem ezúttal tisztelettel és hódolattal viseltetve Esztergom szab. kir. városának magisztrátusa iránt, a tanítói állás karaktere érdekében hozott nemes áldozatkészségeért, ha kell mindenkit kalapemelésre kényszerítők; mert meggyőző érvekkel utalom őt nemcsak a tanitó individualizmusa által megkövetelt az anyagi gondoktól való mentől nagyobb megóvásának szükségességére, hanem azon mérhetlen erkölcsi haszonra is, mely a tanítóban, s annak kiváló állásában leledzik akkor, mikor az egész világ megvan győződve arról, hogy a népoktatás központja maga a tanitó, kit illik minden körülmények között megbecsülni, s munkáját, tevékenységét méltányolni Ma a tanitó a jövőnek oly kibontakozó karaktere, melytől az egyház és a haza sokat, nagyon sokat vár s várhat méltán, mert az államérdek bölcselete minden téren a tanitó működésének terrénumán alapul, ugy nemzetgazdászati, mint pedagógiai szempontból, mindkettőben magánhordva a művelődés fejlesztését, s ott ahol kell, ! fentartását és ápolását. E tekintetben büszke lehet a magyar tanítói kar, de büszkébb az egyház, melynek védő szárnyai alatt nevelkedett a mustár-mag terebélyes fává, s büszke lehet az állam, mely létének oszlopait tekintheti a tanítóban, abban a tanítóban, kinek a népoktatásügyben reá nehezedő súlyok kétszeresek más államok tanítóival szemben, levén hazája folytonosan szabadságáért küzdő maroknyi nemzet hazája, melyben fajilag, nyelvileg és vallásilag egymástól oly messzire eltérő nép-családok között tör elő a polgáriasodás, a művelődés lángoszlopával. Ki az, ki felmeri emelni szavát a tanitó munkássága és szorgalmáért megjutalmazandó akár erkölcsi, akár anyagi elismerés ellenében? Gyatra az a nép, mely szembekötősdit játszik a legtisztább igazsággal; ha a társadalom minden rétege