ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-08 / 10. szám

ki van zárva, hogy ily erkölcstelen szövetséget kössön akár Apponyi, akár Szapáry vagy Ugrón pártja, még ha az ellenzék szavait is hallanák a kormány szájából; mert meg vannak győződve, hogy mindig csak puszta játék s szemfényvesztés lenne a kormánypárt részéről. A szuperlativusz skála követelményét ami illeti, hát erre az a válaszunk, hogy az ellenzék egyáltalában nem fog elpárologni, a Stréterék kedvéért megszűnni, hanem kell hogy teljes erővel küzdjön a fennálló kormányrendszer ellen. A front-támadásokkal végezve, ennél sokkal komolyabb szinezete van azon fellépésnek, melyet megkerülési manővernek neveztünk. E mögött már az egész nemzet romlása fekszik. Célja nem kisebb, minthogy minden önállóság, ambició, tehetség, meggyőződés, mi nem liberális, elfojtassék, s Magyarország a dekristianizáció előtt leboruljon. Ezért látjuk uralkodóvá lenni ama alkotmány-ellenes kormányzatot, mely a Bánfiy-kormány egész eljárását már hosszabb idő óta átlengi. — Alkotmányos mezt használ föl arra, hogy az alkotmányos tényezők minden befolyása a legfontosabb ügyekben mellőztessék. Midőn a kormány egész törekvése odairányul, hogy a parlamentet népképviseleti befolyásának érvényesítéséből kivetkőzze, akkor első' kötelessége az ellenzéknek, a kormány ellen összeforrott erővel küzdeni. Ha számos politikai kérdésekben az ellenzék nem is ért egyet, értsen abban egyet, hogy a fennálló absolut rendszer ellen kezet kell fognia, s küzdelmet, erélyt, kitartást foganatositva, a 12-ik órában mentsék meg Magyarországot a rabigától. Legyen már egyszer komoly az ellenzék működése. Ne fújjon csak harci riadót és a nagy beszédek után hüvelyébe dugja kardját. Ne játsza Strausz »Furcsa háború v<ját, hogy az ország előtt elveszítse renomméját. A fűzfák alatti ellenzékeskedés nem politika, hanem hüselés. Beszámolókon és a j t. ház előtt szidni az adtáját és azután pai rolázni a kormánynyal, ez ellenzéki ellágyulás. Ha nem is paralizis progressiva, de mindenesetre deficientia progressiva. A politikai kakaskodás még nem vet szelet, legföljebb szárnycsattogást hallatt. Nekünk úgy tetszik, hogy az idén erős náthája támadt az ellenzéknek s ezért göthös szereplése. Egyszer-kétszer Apponyi béke indítványa alatt felszisszent, de az is csakhamar múló volt, mint a váltóláz. Az ellenzék, ha csak mü-ellenzék, telve mü sóhajjal, akkor ö is felelős, hogy az ország a nyomorgás tanyája. Nem szabad kicsinyeskedéssel kihúzni a vitát, mert ezzel, — mint tapasztaljuk — mit sem érnek el 1 az ellenzéki pártok. Az ellenzék fél beteg I állapota minden hátrányát az ország nyakára hozza. Vagy a Justh-Eötvös-Kossuth párt lett a többi ellenzéki pártok szirénje ?! — Kath. egyleti élet. Igen érdekes s tanulságos az a statisztika, mely egyházmegyénkint állította össze Magyarország katholikus egyleteinek létszámát. E statisztika következő: Egyházmegyék Kath. tudomány egylet Kath. körök 1 Kath. ifjúság egylet j Kath. ének és zene egyletj 1 Kath. legény egylet Kath. munkás egylet | Páli sz. Vincze egylet | Kath. oltár egylet Kath. nőegylet Kath. jótékony egylet | Kath. temetkezési egylet Összesen Esztergom 16 — t 11 8 4 3 4 2 5 52 Kalocsa — 23 2 — 6 2 — — — 4 37 Eger 1 19 — — 4 1 — — 1 — 6 32 Pécs — 16 2 — 6 1 — — — 1 26 Vácz — 13 — — 3 — 1 — — 6 23 Veszprém — £ — — 2 — — 1 — — 20 Győr — — 4 — 2 2 1 — 1 18 Székesfehérvár —r 15 — — 2 — — — — — 17 Nagyvárad — 12 — 1 — 1 — — — 1 — 15 Szathmár 2 4 — 2 6 — — —>. — — 1 15 Szepes 10 — 1 — — 1 1 — 1 14 Erdély 1 2 1 1 1 — 1 1 1 4 13 Nyitra — 7 — — 3 — — — — 1 — 11 Csanád — 2 2 1 1 1 — 2 — — 9 Szombathely 5 — — 2 — 1 — — — — 8 Kassa — 2 — 1 2 ,— — — — 1 6 Beszterczebánya — 2 — — 2 — 1 — — 5 Rozsnyó — 2 — — — — — — — 2 Összesen | 7 17ő' 7J 7|56J' 5|ll[ 9|ll| o!30||323 Ebből látjuk, hogy a kath. társadalmi élet minden egyházmegye területén mily arányú. Sok helyt vigasztaló az eredmény pl. az esztergomi, hogyan jártam. Csak magának vallom ám meg, mert tudom, hogy tovább nem adja. Hiszen tudja, hogy az Örzsi jó pajtásném volt mindig, de még annak se szóltam. Szentem néném ! ne mondja ám meg neki; ugy-e nem mondja meg ? — Ugyan gyermekem .lulcsám! már hogy' gondolhatsz olyat? Tudod jól, hogy Kati nénid nem szól senkinek, hát ne félj, nem árullak el még Örzsimnek se ! — Jaj drága Kati néném! nem is tudja milyen nagy kő esik le szivemről, hogy bajom magának elmondhatom. Hát tudja Kati néném az ugy volt, hogy az uram nem volt otthon. Hát osztén a szomszédék Pistája eljött hozzánk. Tudja, aki azelőtt is legyeskedett körülöttem. Aztán összehordott tücsköt-bogarat. Én bizony nem szívlelhettem és most se tudom mi volt velem, de egyszer csak ugy fölképeltem, hogy erre ugy eltűnt mint akárcsak a kámfor. Mondja csak Kati néne, nem lesz ebből nagy baj ? — Ugyan menj lányom! már mi baj lehetne ! Az volna baj, ha ki nem adtad volna neki igy az útat! — Hát Kati nénim úgy találja, hogy jól cselekedtem ? — Jól bizony ! hagy tudja meg ilyen-olyan, hogy nem játszol a becsülettel! — De lássa Kati néne, mégis félek én! Hátha megtudja az uram? Tudja, ez a Pista most már dühös rám, aztán ha nem az igazat mondja az uramnak, mi lesz akkor ? — Mi lesz ? hát csak van még esze az uradnak és nem hisz olyan szélcsapnak? Hiszen ugy olvas a szivedbe, mint a kinyitott könyvbe ! — Már az igaz Kati néném. Bizony Isten nincs titkom az uram előtt! De hát a legjobb embert is lóvá tehetik. Teszem azt: mondanék valamit nénémnek, de csak ugy, ha el nem árul. — No még ilyet! Hát elárultam én már valaha valamit ? — Azt nem mondom, de hát mégis olyat mondanék, amiről nem szeretném hogy megtudják, hogy azt nénikém tőlem hallotta. — Beszélj hát no szaporán. Olyan kíváncsivá teszed az embert, hogy szinte ég a föld a talpa alatt. — Jó, ha Kati néni akarja, elmondom ; de azután én nem vagyok ám semminek az oka! Mondja csak néném, nem volt itt az Örzsi? — Az Örzsim ? hát már minek jönne! Elelnézeget ő haza, de hát miért is kérdezed? — Hát csak ugy említem, hogy — de nem is mondom tovább. — De ha elkezted, te kis kóczos, folytasd csak ! — Hátha néném megharagszik? — Már azt Julcsám. bizd csak én reám. A'szondom, ha már egyszer felkötötted a kolompot, rázogasd; vagy mondd hát miért is emlegeted Örzsim ? — Hát lássa Kati néném, az ugy van: hogy azt beszélik a szomszédok, Örzse otthagyja az urát, mert több verést kap tőle mint evést. — Ejnye Julcsa, te beszélsz igy az én Örzsimről, te is ellensége lettél ? Örzsi lányom hikalocsai, egri, pécsi, váci, veszprémi, győri, fehérvári megyékben, — de több helyt még bizony, nem megfelelő, nem eléggé agilis. Szolgáljon e statisztika buzgó okulásul arra, hogy mindenünnen elűzetve, csak a szószéken s az egyleti élettel hódithatjuk vissza Magyarországot a kereszténységnek. — Á kultuszminiszter figyelmébe. Pozsonyban a realisták buzgó hittanáruk vezetése s a jó jezsuita atyák közremunkálása mellett egy „ Máriakongregációt" alakítottak, kikérve ahhoz az igazgató engedélyét. Az ügy szépen haladt, a tanulók örömmel mentek időnkint a félórai konferencia beszédre s ájtatosságra, gyóntak többször, szóval meglátszott rajtuk, hogy »Maria gyermekek« akarnak lenni. De jön egy igazgatói parancs, hogy a társulat szüneteljen, a tanulók tiltassanak el látogatásától. Miért, miért? Mert imádkoztak s a roncsoló korszellem ellen acélozták lelküket. Wlassics Gyula kultuszminiszter úr még csak nem is rég temesvári beszédjében lelkükre kötötte a tanféríiaknak a vallásos nevelést, erősen hangoztatta a vallásos szellemnek az iskolákban való föntartását. És ime Pozsonyban lecáfolják a kegyelmes úr nagyhangú ajánlatát. Már most kíváncsiak vagyunk, melyik részen van a tekintély ? Mi nem akarjuk hinni, hogy a kultuszminiszter úr mást beszél, és másként cselekszik. Vagy talán valami bizalmas rendeletben mást parancsolt a miniszter úr, mint amit Temesváron elszavalt? Vagy tilalomfa már egy »Maria kongregáció« is? Ouousque tandem! . . . — Panama bokréta. A kereskedelmi tárca költségvetésénél ismét került felszínre egy kis Panama. Szél Kálmán bankja, melyben egy sereg képviselő, exminiszter igazgatósági tag, sommás üzleteket csinál a »nemesítő« kormánynyal. Megkapta a fiumei közraktárak bérletét, a magyar folyamhajózási részvénytársaság szerződését, a magyar államvasutak hajó parkjának kibérlését. De összedughatták fejeiket-a tisztelt igazgató urak. mikor Hock János az új magyar folyamhajózási részvénytársaság egyházpolitikai jelentőségét leleplezte. Abban az időben, mikor Bado Kálmán győri társaságának hajóit megvette az állam az új társaság számára, idősb Luczenbacher Pál fiainak hajóira is alkudtak s meg is vásárolták egy fél millióért, de még nem volt megkötve a szerződés, mikor vallásos és érdemes atyjuk, Luczenbacher Pál a főrendiházban a polgári házasság ellen szavazott. De azt üzente Wekerle, hogy az alkuból nem lesz semmi, ha édes atyjuk még egyszer törvényhozói jogával a szabadelvű kormány egyházpolitikája ellen él, ez esetben nemcsak hogy hajóikért egy félmilliót nem kapnak, de forgalmi vállalatuk a privilegizált új társaság versenye által tönkre tétetik. A család és vállalatuk vagyoni exisztenciája forgott kockán s a jótékonyságáért tisztelt tes felesége az urának, s én tudom, hogy ő tőle el nem szakad, még akkor sem, ha szive szakadna meg fájdalmában! — Tudom én azt Kati néni! De az urának mégis néném szólhatna, hogy a feleségét igy ne szekírozza! — Hát hiszen ezzel mondasz valamit, majd helyre is igazítom én a vejem fejét, bizd csak ezt rám. — De drága Kati néni, csak ne mondja meg az Örzsinek, hogy ezt tőlem hallotta. Azt gondolná a szegény, hogy én is csak a hírét hordom. — Nyugton lehetsz lányom, Kati néne el nem árul. — De nini néném! a sok beszédközben majd elfelejtettem. Mondanék ám még valamit! — Lelkem Julcsám ugy látom, te azon az úton vagy, hogy hírharang lesz belőled! Hát csak mondd el, mert utóbb ha begyedben marad, megfájdul a fejed tőle. — Ugy látom, hogy Kati néni haragszik már. Pedig Isten látja lelkem, nem akarok semmi rosszat; csak azt szeretném, hogy elmenne Örzsiékhez, azután beszélne az urával. — Majd meg lesz hát az is Julcsám. De mit is akartál még mondani ? — Hát csak azt, hogy nem is nálunk volt a a szomszédék Pistája ! — Mit nem mondasz te Julcsa ! Nem nálatok volt, hát hol? Tán' csak nem az Örzsimnél volt?