ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-08 / 10. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. március 8. 10. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Furcsa háború! Budapest, március 6. A képviselőház költségvetési vitájából két benyomást képes a szemlélő meríteni. Az egyik az a könnyüvérüség, hogy ne mondjam könnyelműség, melylyel a t. kormánypárt az egyes tételekkel és a nemzet közérzületével elbánik; a másik az a hidegvérüség melylyel az ellenzék a kormánypárt támadását fogadja. Midőn az ellenzék felvetette az iniciativát, hogy a nemzet bajainak orvoslásáról közös erővel és egyetértéssel, minden személyes tekintetek kizárásával tanácskozzék a ház, —• nemcsak viszhangra nem talált, de nem emlékszem, hogy a véderő s egyházpolitikai vita óta lett volna parlamenti vita, mely alatt az ellenzék, különösen a néppárt, a kormány és pártja padjairól oly direkt, oly érdes, oly arcátlan, oly szenvedélyes támadásnak lett volna kitéve, mint most, mikor az ellenzék minden pártcéloktói menten, a szemlélő objektivitás terére lépett. Mikor az ellenzék feltárta az ország állapotát és a kormány abszolutizmusát, a kormánypárt hirtelen megdöbbent, elsápadt mint a rabló-gyilkossággal vádolt nagy bűnös. De ugy látszik azóta meggondolta magát, hasonlóan ahhoz a szinház-látogatóhoz, ki a színdarab komikus részleteit akkor érti meg, mikor a szomorú rész jön, és a szomorúakat, mikor a komikus rész jön, és nevet a tragikus epizód fölött és sir, midőn mindenkit nevetésre késztet a komikus részlet. Éppen akkor támadt dühösen a kormánypárt, mikor az ellenzék, az ország bajainak súlya s a millenium hatása alatt fegyverszünetet és közös erőt ajánlott. Ugy látszik a kormány e frivol eljárásával a megfogyott és elerötlenedett falankx erejét akarta galvanizálni. Csakis ez lehet pszihológiai oka, hogy nekigyürköztek és rugtak-vágtak. Minthogy az örült spanyolra emlékeztető kirohanás következtében valamit mégis mondani kellett és minthogy a kormánynak politikája nincs, mi maradt hátra, mint nekimenni az ellenzéknek, első sorban a néppártnak, keresni annál a szálkát, hogy észre ne vétessék a saját portájukon a gerenda. Szerepet cserélt a t. ház két oldala: az ellenzék lép fel javaslatokkal s a túloldal támad, még pedig tisztán negativ állásból. A kormánypárt pnw'Jún mutatkozó harci robajnak két különböző főága van: a fronttámadás és a megkerülési manőver. A fronttámadásokban, mely nem térhet ki az adott helyzet elöl, három fok különböztethető meg: grádusz pozitivusz, komparativusz és szuperlativusz. A pozitivusz a rideg spekulációt, a komparativusz a frivol kedélyállapotot, a szuperlativusz az elkeseredett düht, a szenvedélyt jelenti. A pozitivusz íilozofálni próbált, a komparativusz gúnyolt vagy krokodil-könynyeket hullatott, a szuperlativusz vagdalódzott. j A kormánypárt e skálájának megfeleltek azok a követelmények is, melyekkel az ellenzékkel szemben fölléptek. Mig a pozitivusznak nem kell fúzió, s azt akarja, hogy maradjon az ellenzék ellenzék, a kormánypárt pedig a hatalmon, a húsos fazekak mellett, addig a komparativusz azt követeli, hogy álljon az ellenzék a kormánypárt mellé, s küzdjön vele a néppárt ellen. A szuperlativusz ily kevéssel nem éri be. Az ö követelménye egyenesen odáig terjed, hogy először a néppárt, azután a többi ellenzék szíveskedjék elpusztulni. A kormánypárti hangulat e fokozataival, mint ilyenekkel semmi közünk. De van szavunk .azon követelményekhez, melyet a skálázó kormánypárti képviselők, a maguk kiinduló pontjából, az ellenzékhez intéztek. A pozitivisták követelményét elfogadjuk. Maradunk ellenzék, maradunk akik voltunk, s a t. kormánypárt is maradjon meg fazekai mellett, meddig azok kiürülnek. Nehezebb az álláspont a komparativistákkal szemben. Ha az ellenzék, a néppárt rovására a kormánypárttal szövetségre lépne, akkor az ellenzék maga alatt vágná a fát, mert naivitás s botorság lenne abban még csak kételkedni is, hogy e szövetség nem erősítené meg az abszolút kormányrendszert Magyarországon, rövid idő alatt összetörné magát a szövetkezett ellenzéket is. Szerencsére, az Eötvös-Just-párt kivételével AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az első vihar. — Örzsi! mondanék én valamit, ha meg nem haragudnál érte ? — Hát csak beszélj .fulcsám, tudod, hogy mindig jó barátnék voltunk, már miért is haragudnék? — Jaj hát hol is kezdjem, azt sem tudom ; pedig épen most volt az eszemben! — Soh'se keríts neki ekkora feneket' Mert tudod sokáig elmaradni sem akarnék, vár az uram otthon, meg sok is a dolgom még. — Soká nem tart, ne félj semmit. De jó, hogy eszembe is juttatod. Hát úgy van az, hogy az uradról akartam beszélni. Nem hinném ugyan, hogy igaz, de hát azt mondják, hogy nem is szeret, meg hogy tegnapelőtt is megvert téged. — Persze Julcsa te meg ezt mind elhitted? — Már hogy nem szeretne ? azt ugyan nem hittem, mert tudom mennyit járt utánnad, meg hogy akárhogyan próbálták is elcsalogatni tőled, nem sikerült biz' a senkinek se. De Orzsém hát ne tagadd, a másik hir se igaz ? mondd csak őszintén ? Az Örzsi e kérdésre ötöl-hatolt, de a vége csak az lett, hogy barátnéja nyakába borulva elmondja az egész dolgot. — No neked sincs helyes eszed — fakadt ki erre Julcsa —• ha az urad faképnél nem hagyod. Tenne csak velem igy az uram, tudom, hogy holtig megkeserülné s nem látna az többé engem! — Látod Julcsa nincs igazad. Gondoltam én is arra, de azután eszembe jutott esküvésem. Mondd csak, hogyan állanék meg Isten szine előtt, ha az uram elhagyom, mert igy bánik most vélem? Azután mi lenne belőle; tudom, hogy elszánná magát, utóbb korhelylyé is lenne! — No bizony! mintha most nem is járná ő kelme a korcsmát. Aztán lelkem Orzsém! hát ő nem úgy megesküdött mint te? nem kötelessége megbecsülnie tégedet ? — Igazad van Julcsám ! De nem járta ám azelőtt a korcsmát. Tudod, amint előbb mondtam, de el ne áruld senkinek ! azt hiszi, hogy másra vetettem a szemem és most azért ilyen hozzám! — De hát mért nem igazítod helyre a kótyagos fejét? — Mondtam én azt százszor is, hogy nem igaz. Hanem hát áskálódnak ellenem. De jó az Isten! majd csak eltűröm a sorsom. —• Eltűröd hát — vagy belehalsz, Nem ér az semmit! én csak a mondó vagyok, azt mond neki, ha még egyszer rád emelné kezét: itt hagyod a portáját. S meglásd, hogy megjuhászkodik. Állj te is a sarkadra! — Kötve hinném, hogy az rajtam segítene; de hogy lásd, hogy nem hiába szóltál nekem, tanácsodat megpróbálom. De most! Isten áldjon. Hanem kérlek, ne beszéld el, amit mondtam anyáméknak ! — Isten mentsen lelkem Orzsém! jaj, dehogy is szólok. Elhallgatom, arról egész nyugodt lehetsz. Járj Isten hírével. II. Alig ért Örzse a harmadik házig, Julcsa kapja magát, kendőt kerít a nyakába, egy pár szót vált az urával és elsiet. — Már az Isten bocsássa meg bűnöm, de ez egyszer nem tartom meg szavam. Ez az Orzse meghal inkább a férje viselkedése miatt, de nem tesz semmit ellene! Hanem nem addig a', ugy felpaprikázom az anyját, hogy még ma haza hívja lányát, vagy — rendet csinál komámék közt. Vagy arra volnánk már csak mi asszonyok, hogy legyen kit ütni a mi embereinknek, ha megharagusznak ? ! Ezt már úgy útközben gondolgatta Julcsa magában. A mosolygós képű menyecske arcáról senki sem olvasta le azért, hogy egy egész hadi tervet forgat most fejében. És igy Kati néne se vett észre semmit, mikor Julcsa perdült be hozzájuk. Julcsa, tervéhez hiven, eleinte mindenről beszélt, csak arról nem, ami idehozta. Ugy tettevette dolgát, hogy a néni semmit se gyaníthatott. Azzal a neszszel jött, hogy a kenyérsütéshez egy kis kovászt kért kölcsön s azután igy folytatja: »Lassa Kati néném fiatal asszony vagyok, sokat kell még tanulnom, hogy ezt is, azt is jól végezzem. Most is édes Istenkém, mennyi sok a bajom. Bizony sokszor azt sem tudom, hol is áll a fejem. Gondolja csak Kati néném! a minap is