ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-05 / 1. szám

alá vettek is, de Ő soha senkit, mert isteni tani- , tása kizár minden kísérletezést, határozottan megmutatva az irányt, mely üdvösségre s földi boldogságra vezet. De eltekintve az öröktantól emberileg gondolkozva, vajon lehet-e az ember a kísérletezés tárgya. Lehet, hanem váljon gyümölcsének ki issza meg a levét? S azután mi biztosit meg bennünket a kísérletezés eredményéről, mert a kísérletezés csak kocka ám, mit bizonyít Rosseau, ki Emilje után nevelte fiát s annyira nevelte, hogy javitőházba kellett őt adni. Íme a századunkban a halhatatlanok közé emelt nevelőnek a kísérletezése, íme egy ember, ki apjáinak kísérletezése alatt elveszett. S ha az államhatalom is a sok halhatatlan nevelő és bajnok eszméit magáévá tevén, a népet veszi kísérletezésének talajául, kérdem én, nem-e ugy jár mint Rosseau, s ha ugy járt, váljon hol van a népek javító intézete ? S ha nem jár ugy kérdem én, váljon mi nyújt biztosítékot az ellenkezőjének bekövetkezése ellenében? Tudom én azt hogy a népek javitó intézete az Evangelium, de azt is, hogy a mely nép elfordult attól vagy soha, vagy csak századok multán lett ismét jobbá, mert jobbá tette a szenvedés, mely önkényletes is az örök igazsághoz vezette. Tán csak nem arányút, hogy az amúgy is szenvedések iskoláján keresztül karcsúit nép lelkileg is szenvedjen azért, mert avatatlan bűnös kezek őt a kísérletezés anyagául használták fel ?! Uraim, tegyünk válaszfalat a vélt és az igazi népoktatás, népoktatás, népnevelés ügye között. Legyen az összeségében nemzeti s terjedjen ki az a haza minden állampolgárára, de hol igazán nevelni, kell, előbb azt tekintsük meg, hol van arra szükség, s bizonyára reájövünk, hogy nem ott a hol sokan vélik, hanem másutt t. i. önmaguknál. Magának a népnevelés-ügynek biztos alapja van, s mert az van. kísérletezés alá nem szabad venni, még akkor sem, ha a szándék jó, még akkor sem, ha a kísérletezés divatos mezbe burkolózva látszólag biztositékot nyújt is. De igenis a biztos alapra fektetni összes tevékenységünket s azon felépíteni államunk illetve nemzetünk boldogulásának csarnokát, nemcsak kötelességünk, hanem erényünk is, ellenkezőleg kötelességmulasztásunk és utálatos bűnünk. A biztos alap pedig a hitvallásos iskolának fundamentuma, melyből a kisugárzó elveket nemcsak elfogadni, hanem azokat követnünk is kell. HÍREK. y * Újévi tisztelgés. Az újév alkalmából január 1-én, délelőtt fél tizenkettőkor fogadta Ő Eminenciája a Hiboros Hercegprímás az esztergomi fökáptalan s a városi papság együttes üdvözlő tisztelgését. A teljes számban megjelent főkáptalan élén Sujánszky Antal püspök s nagyprépost következő lendületes beszéddel üdvözölte 0 Eminenciáját: »Fomagassagu BibornokÉrsek ! Kegyelmes Urunk! Nem a rideg szokás kényszerűségéből, hanem a fiúi tisztelet és hódolat sugallatából jelenik meg ismét a fökáptalan — és pedig most az összes esztergomi Clerus kíséretében Eminenciád kegyes színe előtt. Látva a magyar kath. egyház egész egére tornyosuló vészterhes felhők sokaságát, egyszersmind mindnyájan gyászba borult szívvel üdvözöljük Eminenciádat, ki magas méltóságánál, eget és földet átölelő feladatánál fogva, a kísértés napjaiban velünk együtt érez, velünk együtt kesereg. S mert országszerte sajnosán tapasztaltuk azon közmondásnak igazságát : mely szerint »concordia res parvae crescunt, discordia autem vei maximae dilabuntur,« ezen újév borongó hajnalán, mely hivatva volna egy ujabb ezredév hiterkölcsi haladásának, a keresztény jólétnek képét varázsolni szemeink elé, vájjon mi jobbat, mi célszerűbbet, mi üdvösebbet kívánhatnánk Eminenciádnak: minthogy az üldözött katholicismus szent ügyének minden egyházi és világi tényezője magára öltvén a hit- és szeretetnek páncélát, sisakul az üdvösség reményét, az ellenség ujjongó, erőszakoskodó táborának legyőzésére egy sziv- és lélekkel, teljes odaadással, a vallásos nép egész seregével sorakozzék Eminenciád magas személye köré. Az isteni Üdvözítő, ki keserves kínszenvedése és halálával a pokolnak hatalmát megtörve, dicsőségesen ül az Atyának jobbja felől, ki a világ végéig diadalmasan fogja hirdettetni magáról: »ne féljetek, én legyőztem a világot!« Eminenciádat annyi gond, annyi aggály, oly sok küzdelem és munka súlya alatt árassza el mennyei malasztjának minden erejével, minden édességével, s az összetartás, az együtt működés hatalmával, a lankadhatlan buzgalom palossával kivívandó, bár csekély sikernek reményében, vajha birtokában és élvezetében, ép és friss egészségben sokáig, igen sokáig tartsa és eltesse!« Az éljenzést keltő beszédre, amint sikerült följegyeznünk, Ő Eminenciája meghatottan s mély érzelemmel körülbelül következőleg válaszolt: »Ha valaha, úgy most érzi kiki az evangélium szózatát: adj számot sáfárkodásodről. A múltról számadást kell adni mindnyájunknak, s bármi ért bennünket, lelkiismerete kinek-kinek birája. Számolva önmagával az ember, sokszor akad gyarlóságaira, de érzi egyúttal, hogy Isten irgalma fölöttünk kimerithetlen. Sok szomorúságot s küzdelmet éltünk át, de a küzdelmek s szenvedések azért nem fognak elmúlni. A mire oly szépen hivatkoztak, az összetartás s együtt működés szükséges tényezője minden törekvéseinknek pro aris et focis; és a mily örömére szolgál testvéreinek szives megjelenése, oly szeretettel kivan mindnyájunknak viszont kegyelemteljes újévet.« Lelkes éljenzés követte Ő Eminenciája érzelemgazdag válaszát, mely után a jelenlevők mindegyikével kezet szorítva, külön-külön köszönte meg kegyeletes megemlékezésüket. * Keszthely küldöttsége a hercegprimásnál. December 28-án Keszthelyről egy nagy küldöttség tisztelgett a biboros hercegprímás Ő Eminenciájánál, hogy megköszönje azt a 100.000 koronás alapítványt, melyet szülővárosa szegényei javára tett. A küldöttséget Nagy István városbíró vezette, ki meghatottan tolmácsolta Keszthely háláját s ragaszkodását nagynevű szülö

f

te iránt. Az üdvözlő szavakra O Eminenciája következőleg válaszolt : Mélyen meghat őszintén tisztelt és szeretett földieimnek szives megjelenése. Előre haladott koromban is gyermeki kegyelettel őrzöm emlékét azon városnak, melyben születtem és melyhez ifjú korom örömei kötnek, a melyeket mostani magas állásom külső fényének látszata sem homályosíthat el. Sokáig tűnődtem, hogy nemzetünk ezeréves ünnepén meteorként fénylő és ismét eltűnő, vagy pedig hosszabb ideig maradandó, könyeket szárító, nyomor enyhítő emléket állitsak-e ? Ez utóbbira határoztam el magamat. Mert bármit hozzon a jövendő, bármily anyagi gazdagsággal áldja meg országunkat a gondviselés, azért szükséget szenvedők mindig lesznek közöttünk. Hisz maga az Ur mondotta : »Szegények mindig lesznek veletek.« Különben a mit levelemben irtam, azt föntartom és kérem kedves földieiraet, vigyék meg szülővárosom minden lakosának őszinte üdvözletemet és szeretetemet«. A zajos éljenzést keltő beszéd után Ő Eminenciája megszólitással tüntette ki a küldöttség tagjait s tiszteletükre díszebédet adott, melyen Dimszt keszthelyi apát-plébános köszöntötte föl a bibornokot, ki viszont szívélyesen éltette szülővárosát, annak vezetőit. A lakoma végeztével a keszthelyiek megtekintettek néhány megnézni valót s az esti vonattal a székesfővároson át haza utaztak. A küldöttség tagjai közt Nagy biró és Dunszt apáton kívül ott láttuk Lénárt Ernő kir. közjegyzőt, Burány Gergely premontrei főgymnasiumi igazgatót Pákor Adorján és Illés Ráfáel premontrei tanárokkal, Ullmann Venczel városi pénztárnokot, Csirke István városi jegyzőt, Stider Lajos városi ügyészt, Lovassy Sándor, Sádl János, gazdasági tanintézeti tanárokat, Biró József polg. iskolai igazgatót, több városi tanácsost és képviselőt. * Városi közgyűlés. Esztergom város képviselő testülete december 31-én tartotta évzáró közgyűlését. A tárgysorozat főbb pontjai a képviselő választások ellenőrzésére kiküldött központi választmány tagjainak megválasztása s a vágókid elhelyezése voltak. A központi választmány tagjai lettek: Frey Ferenc (102 szavazattal), Döczy Ferenc (101), dr. Fehér Gyula (94), Brutsy János (93), Kollár Károly (93), Mattyasovszky Kálmán (93), Lindtner János (93), Hoffman Ferenc (91), Szecskay Kornél (89), Vimmer Ferenc (89), Oltóssy Ferenc (86), Pach Antal (84). A vágóhíd a SzentGyörgymezőn a templom tulajdonát képező földeken lesz felépítve, s megbízták a főügyészt, hogy kösse meg a templomi földekre nézve az adás-vevési szerződést. A városi szabályszervezetnek a megye által eszközölt változtatását az orvosi kérdés kivételével tudomásul vette a közgyűlés. Az orvosi kérdést dr. Berényi Gyula indiványára megfellebezik a belügyminiszterhez, olyképen, hogy a város határozatát hagyja helyben. * Személyi hirek az esztergomi főm egy é! bői. Szukán István ujmisés, Karancsságba káplánnak, Winkler Pál, Karancsságról Pozsony-Püspökibe káplánnak, Bognár Gergely Hidasra adminisztrátornak, Kari Alajos, pozsonyi káplán Kir vára adminisztrátornak. Ochaba János, Ó-Budáról Pozsonyba káplánnak, Zubriczky Aladár, doroghi káplán NagySzombatba gymn. tanárnak, Duffek Antal, nagykéri káplán hasonminőségben Doroghra, Jurácsek Alajos budapesti hitoktató, Budapest-Terézvárosba káplánnak, Schwingenschlögl József szerpap hitoktatónak Budapestre küldettek. — Wayand Géza budapest-terézvárosi káplán f decz. 30-án, 38 éves, —• I Ábel János nagyszombati gymn. tanár f január 3-án i 45 éves korában. * Évzáró istenitisztelet. Az esztergomi főszékesegyházban az évzáró isteni tiszteletet dr. Palásthy Pál püspök végezte, az egyházi beszédet pedig dr. 1 Csernoch János apát-kanonok plébános mondotta. A szentbeszéd folyamán kifejtette, hogy az ezredév utolsó napján adjunk hálát a Mindenhatónak ama jótéteményekért, melyekkel nemzetünket elhalmozta a letűnt ezredév folyamán és kérjük az ő kegyelmét a jövőre is. — Az új év napján kora 1 reggel megszólaltak az összes harangok és hirdették az új ezredév kezdetét. A főszékesegyházban dr. Rosszival István kanonok pontifikált, a szent mise alatt, evagélium után dr. Csernoch kanonok előmondása után a jelenlevő óriási néptömeg elmondta a tridenti hitvallást és Magyarország Nagyasszonyához szóló imát. * Egyleti és iskolai ünnepélyek. Az esztergomi sz. Anna zárda óvodásai és leány-iskola tanulói karácsonyi ünnepélyöket dec. 24-én d. u. 3 órakor tartották meg. A kedves és jól sikerült ünnepélyen a nagyszámú közönség közt jelen voltak : dr. Komlóssy Ferenc kanonok, egyh. megy. főtanfelügyelő, Görtz Arthur ezredes és családja, Maiina Lajos h. polgármester, dr. Fehér Gyula, Kohl Medárd hprimási titkár, Földváry István, br. Gudenus Arthur, dr. Csajka Ernő, Rózsa Vitái, Csikasz Villebáld, Várkonyi Odilő, Gidró Bonifácz, SzöLgyémy Gyula. ifj. Neumayer Károly stb. Az ünnepély sorrendjét egyik apró óvodás leányka nyitotta meg, ki hosszú beszédben üdvözölte a vendégeket. Utána felváltva leánykák és fiúcskák magasztalták csengő-bongó versecskékkel és vidám dalokkal a kis Jézust és a karácsonyfát. Kedvesen, bátran és csengő hangon előadott párbeszédek és egyéb szavalatok, dalok, kellemes hangulatot keltettek a jelenvoltakban, a kik nem is fukarkodtak az elismerés nyilvánításában. Különösen tetszett és nagy derültséget keltett a kis fiúkból alakult zenekar szereplése. Az aranyos kedélyű kicsikék után az iskolás leánykák mutatták be ügyességüket »A kis Jézus ajándéka« cimü 2 felvonásos gyermekszinműben. Komlóssy kanonok szép buzditó s lelkes éljenzést keltett beszéde után megkezdődött az ajándékok szétosztása. A kicsikék türelmetlenül és sóvárogva várták a nekik szánt ajándékokat. És a sok gyermek közül egy sem ment haza üres kézzel. Kiosztatott: 78 drb téli ruha; 45 pár lábbeli; 30 drb kendő; 42 pár harisnya; 107 drb taneszköz ; több mint 400 drb játéktárgy; 72 baba ; 500 drb kalács; ezeken kivül alma, dió, füge stb. csemege nagy mennyiségben. A nemesszivü adományozók közt voltak: Főmagasságu és Főtisztelendő Vaszary Kolos, hercegprímás 200 frt. Az esztergomi takarékpénztár 25 frt, Ipar és kereskedelmi bank 10 frt, Jótékonyegylet 20 frt, Boltizár József püspök úr 5 frt, Blümelhuber Ferenc praelatus úr 5 frt, Palásthy Pál püspök úr 3 frt, Sujánszky Antal c. püspök űr 3 frt, Gróf Csáky Károly c. püspök úr 5 frt, Csernoch János kanonok úr 2 frt, Pellet József kanonok úr 3 frt, Venczell Antal kanonok úr 3 frt, Lukáts László kanonok úr 2 frt, Maszlaghy Ferenc kanonok úr 13 frt, Bosszival István kanonok úr 3 frt, Rajner Lajos kanonok úr 3 frt, Pór Antal kanonok úr 5 frt, Graeffel János kanonok úr 5 frt, Komlóssy Ferenc kanonok úr 3 frt, Prohászka Ottokár úr 3 frt, dr. Fehér Gyula úr 2 frt, Horváth F'erenc, Halmos Ignác, Krammer György, Kereszty Viktor, Anháupel György, Csajka Ernő, Eitner Elemér, Okányik Lajos urak 1—1. frt, Simor Teréz úrnő 5 frt, Veisz Mihály úr 150 drb kis cserépedény, Sziklay Nándor úr 26 drb taneszköz; Kitzinger József úr 160 drb habsütemény ; Finke József úr 2 pár lábbeli; Freszler János úr 2 pár lábbeli; Nagy János úr 1 pár csizma; Popper L. úr 12 pár téli harisnya. — Az esztergomi kath. leghnj-