ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-02-23 / 8. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. február 23. 8. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN BÁNIÉL. Főmunkatárs: Dr. PKOHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Politika és hitel. Annyiféle egyletünk van már, hogy az ember ki sem ismeri magát és a sok fától nem látja az erdőt. A szövetkezés, a tömörülés eszméje talán még sohasem nyilvánult oly erősen, mint most. A közös nyomoraság, avagy a bekövetkezendő nyomor kényszeríti az embereket, hogy tömörüljenek és egyesült erővel gátat vessenek az általános bajnak, az elszegényedésnek. A »kis ember«, mely elnevezés alatt a kisiparos és a kisgazda értendő, megnyerte a szabadságot, de ezen szabadság semmiben sem különbözik a madár szabadságától, addig csiripel, mig csak lépre nem kerül, mig csak el nem pusztul. A verebet üldözi a bagoly, a verebet és a baglyot a vércse, a keselyű jó ízűt falatozik a vércse húsából. Ezt nevezik a létért való küzdelemnek. A kisiparost fölfalja a nagyiparos, a nagyiparost a gyártulajdonos; a kis gazdát a nagygazda, a nagy gazdát a börze, a mely arat, anélkül hogy vetett volna, a mely az árviz, jégeső, terméketlenség idején legvigabban táncol, rebachhal megtömött zsebeit veregetvén. Az emésztési processust elősegíti a liberalizmus, mely saját vám, buza, gazdászati politikájával még élesebbre feni a tehetelén tigris fogait. Ennyi ellenséggel kell a kis embernek küzdenie, nem csoda aztán, ha ezen küzdelemben elbukik. Ámde, ki merné tagadni, hogy gazdasági és- művelődési szempontból nem haladtunk? Sőt politikailag is olyan érett nemzet lettünk, hogy választó polgáraink az »értekezletek« alkalmával, a kortesbor által föllelkesítve és eszméket nyerve, egész tűzzel támadják a 67-es alapot, és sok politizálás után arra szavaznak, a ki oly szerencsés volt, hogy az utolsó bankót ő nyomhatta a kézbe. Nem csoda, hisz ez csak politika, a mely nem érinti az ember zsebét, a képviselő úrak pedig csak vitatkozzanak mi jobb, a reál avagy a personal unio-e? Végső eredményében egyre megy, akár a personal unió mellett koplalunk, avagy a reál unió mellett megyünk tönkre. Nem hallottuk idáig még soha azt az esetet, hogy a választó polgárok a képviselőjelölttől rendszeres gazdászati és a kisipar védelmét magában foglaló program mot követeltek volna. Politikai tudományunk nem terjedt többre mint a »jobb, a bal, a függetlenségi pártcc elnevezéseknél. Az egyik igért mézesmadzagot, s ha ez nem segített, űzetett, s ha ez sem használt, segített a jegyző és szolgabíró urak tekintélye, a csendörök szuronya, a választási elnökök »tapintatos és körültekintő (( elj árasa, a másik igért függetlenséget minden tekintetben. Mily szépen hangzik ez a szó függetlenség, teljes szabadság! Rendszeres gazdászati szociális programmot, még Diogenes lámpájával sem tudtunk találni. Pedig legelső sorban erre volna szükségünk. Megmenteni a nemzet-föntartó elemet, biztosítani, megvédeni a kis embert a tönkrejutástól, ez legsürgősebb teendőnk. Más országokban a fölmüvelés és iparügyi tárcák letárgyalása leghosszabb időt vesz igénybe, ezen kérdések képezik a sarkot, mely körül a tárgyalás forog, ez a fökérdések középpontja. Nálunk a nemzetboldogitó tárgyalás 9 rs. ós kir. kétfejű és fekete-§&flg;a krampuszok körül forog, és tizenöt évi küzdelem után ujjongva kiáltottunk fel, meg van a hatalmas „és

a melyből a kis embernek épen annyi haszna van, akár a felekezetnélküliségböl. A szövetkezetek eszméjét is már régóta hangoztattuk., és nem épen eredmény nélkül, alakultak mindenféle ipar-, pénz-, biztositóés hitelszövetkezetek, melyek szép és fényes eredményeket tudnak felmutatni, olyannyira, hogy 50 frtos részvényeik már 2—4 sőt 10 ezer forintra is fölemelkedtek, de a kis embernek épen annyit használtak, mint a tüdősorvadásos betegnek a chininpor, nem használhattak már csak azért sem, mert a AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az elsöpört farsang. Esztergom, február 20. A farsang elmúlt, az esztergomi hölgyek és gavallérok mindenik bált végig táncolták. A gavallérok nagyokat kurizáltak, a bébék meghallgatták, s most csak azon csodálkozik a demissionált Karnevál, hogy oly sok sziv maradt épen, hogy oly sok leánynak neheztelése kiséri öt ki tudja hová. (?) Mikor fölvirradta »farsang,« de sokan vonták volna be e 1 betűből álló szót a legvirágzóbb szinű nyomdafestékkel; a csicsergő beszédek hányszor lejtettek poétikus ritmusokban; mily édesnek, bűbájosnak találták az éj és reggel találkozását. És most ? . . . most gyászkeretbe szeretnék tenni azt a 7 betűből álló szót, mintha az lenne az oka, hogy a bálozok szive olyan mint a szalmaláng. A farsang kezdete puszta és sötét volt. A mult évről maradt néhány frakk, nyakkendő, plüs, gazdátlan és rendetlen terem és több semmi. De nem lehetne-e ezeket mindenekelőtt átteremteni? Legyen báli terem ! szólt a rendezőség lelke és Schleiffer kifogástalan atitüddel fölgirlandozott nagy termére mutatott, és lön mindenfelé üdeség, kokárdák nőttek ki a gomblyukakból. Azután kellett uj ruha és a kirakatok a város világításához képest ingerlő világításban mutatták be a legfrisebb párizsi és pesti mód termékeit, a kelmék, kalapok, cipők, hajdiszek, jelmezek tarka választékát. Legyen talp alá való zene! hangzott a női ajkakról, s a rendezők parancsára gerendák gyűltek össze egy sarokba, hogy kitessék a muzsikusok helye és nevezzék azt pódiumnak. És ha volt tűz, kellett világosság is, és a tisztelt rendezők acélhangban parancsolták : legyenek világító testek ! és Schleiffer megsimogatta szakálát, intett és szerze luszterokat, nagyokat a tánc, kisebbeket az éttermekbe. De mindez még nem teszi ki a farsangot. Buffet is kell! Vadat, halat, s mi jó falat, szem-szájnak kellemes! És Schleiffer razziát tartott, előteremtett buffetbe való állatokat, vadakat, madarakat és szulcirozott halakat. Kellett még jó kedv, no és ezt megteremtették már maguk a bálozok. Az esztergomiak farsangi hangulata és kedve ellen nem lehet panasz. Vidám az és soha ki nem merül (csak a tárcák merülnek ki), még ha bálról-bálra tombolják is át a tündérszép éjszakákat. Ha Karneval csakugyan rátartós arra, hogv a farsang sikerüljön, akkor gyönyörökben már vonagló kedve az esztergomi farsangon ugyancsak fürödhetett, mert változatosabb s vigabb farsangi mulatságokat provinciális városban alig látott, mint Esztergomban. Találtak itt ki mindenre »titulus saltandi«-t, s ha híres Kecskemét menyecskéiről, »kincses* Kolozsvár lucskos káposztájáról, Fehérvár bicskáiról, Nyitra választásairól, Pozsony diós patkóiról, Debreczen kolbászairól, Nagyszombat leányairól, Budaeörs svábjairól, Kőbánya sertés-vészeiről, Sopron perecéiről, Kőszeg lepényeiről stb., úgy Esztergom egyéb hirhedtségén kivül arról lesz hires, hogy itt a milléniumra még a kintornások, az óvodások is bált rendeznek, — az óvónők szük körben már táncoltak, — s az idevetődő hangversenyzők bál nélkül el nem menekülnek, s fogadni mernék, ha a szobor szépségű Nádija nem »gyöngéi

kedik«, egy pár »sose halunk meg« vitéz őt is megtáncoltatta volna. Jobb különben, hogy az idei farsang rövid volt. A sok bál úgyis annyi titkot gyűjtött egybe, hogy a beavatottak jövő farsangig se tudják megfejteni. Sok hölgy táncrendje annyi titkos, sőt sifrirozott feljegyzésről mesél, hogy maguk se tudják, kit válaszszanak ki, aki csak útba is igazítja őket. Hisz a muzsikaszó mellett hány táncos vállára hajtották fejecskéiket (a bóbitás frizurákat nem számítom a fejhez), hány táncos szőtt ábrándokat, hány felejtette ott szivét? Azonban meg van réges-régen, hogy a küzdés mellett a kiábrándulás is az ember osztályrésze. Ezt hozza meg a farsangi napok emléke. A kotillionok, a puha plüsbe kötött táncrendek elszakadnak gazdáiktól, a sifonérba vándorolnak, s átveszi a moly fölöttük csendes birodalmát. A táncrendek titka úgy ruhaberakáskor ugyan napfényre jön s a szobalányok logikai következtetéseket vonnak abból a mindenesetre feltűnő kö-