ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-12 / 2. szám

Hidegen fogadták ugyan a volt főispán urat tisztviselői, hanem azért mégis csak megéljenezték kifogástalanul elmondott beszédjét, melyben erős kifejezéssel jelezte, hogy neki főkapitánysági működéséhez feltétlenül szüksége van a tisztikar támogatásához, hogy eredményekkel, sikerekkel számolhasson be a kormánynak. Ad vocem: kormány. Bánífy úr sokkal szelídebben fogadta Apponyi grófnak mult levelünkben emiitett béke ajánlatait, mint a kormánypárti sajtó, hanem azért egérutról is gondoskodott. — Azt mondta, hogy nincs semmi oka a képviselőházat feloszlatni, de ha az ellenzék támadásaival továbbra is meggátolja a rendes tárgyalást, akkor márciusra kiíratja az általános választásokat. Igy hát a néppárti s általában az ellenzéki választóknak kellemes nagyböjtre lehet kilátásuk A Néptanítók Lapjának legutóbbi száma miniszteri vezércikket hoz, melyben Wlassics kultuszminiszter nyilatkozik: »Neveljenek — úgymond —i vallásos, az élet komoly feladatait komolyan teljesíteni, tudó, kötelességszerető, hű magyar hazafiakat «

<A »szeresd felebarátodat, mint tenmagadat* a kereszténység ez örökre szóló intelme váljon a magyar agy és sziv lüktető er ej évé!« A cikk vége pedig igy hangzik: »Igen! a becsület, a kötelesség teljesítés, a vallás, erkölcs, műveltség tanai váljanak e hazában cselekedetekké — erre törekedjenek .önök, t. munkatársaim! E törekvésünkre kérem én imaszerű áhítattal az Ég bőven termő áldását.« Nagyon szép szavak ezek csak kár, hogy a szabadelvüség tettei nincsenek harmóniában szavaikkal — Wlassicscsal szemben. Darányi miniszter — úgy látszik — inkább a cselekvések embere. Hövid miniszterkedése alatt immár a malmok visszaélésének megrendszabályozását is keresztül vitte, miáltal legalább is 50 százalékkal jobb helyzetet teremtett, mint eddig volt. A másik nevezetes tette, hogy nagy ankétet tartottak a sertés kérdésben, melyben nemcsak a kőbányaiak képezték a szaktanácsot, hanem vidéki megbízottak is. Darányi mindkét intézkedésének örül Magyarországon vagy százezer ember, hanem olyanok is vannak, akik elsápadnak tőle s ezektől származhatott az a hír — melyet egyébiránt egyik nem hivatalos kőnyomatos újság hozott — hogy Darányi földmivelési miniszter megválik állásától és előtérbe tolja mint uj minisztert, Miklós Ödönt. Hogy mennyi e kombinációban a valószínűtlenség és tapintatlanság, abból is látszik, hogy Miklós Ödönt jelölik miniszternek Darányival szemben .... Érdekes mozgalmat indított meg legújabban az izraelita iroda. Ugyanis meghívókat bocsátott ki a zsidó felekezeti autonómia megindítása ügyében; de még érdekesebb a »Közgazdasági Napló« kommentárja hozzá, mely lap t. i. nem épen a keresztény érdekek védelmében találja hivatását. A Közg. Napló szerint ugyanis nem igen ajánlatos fejtegetni, mennyiben illeti meg a zsidó felekezetet az önkormányzati jog, midőn még vallási tételeinek legnagyobb részét a talmud homályos köde boritja. Majd így ir: »Szerintünk teljesen felesleges a recepció után az autonómia, mert azt hisszük, hogy az autonom testület nem fogja jobban szivén viselni a zsidók jogait és szabadságait, mint a szabadelvű kormány«. Mi csupán annyit teszünk e sorokhoz, hogy bizony jellemző volna — a millenium nagyobb dicsőségére — ha előbü nyernének az 1895-ben recipiált zsidók autonómiát, mint a Szent-István által kilencszáz év előtt behozott katholikus Egyház. Hiába, a mostoha gyerek kenyerébe is bele kell harapnunk s el kell tűrnünk, hogy a felekezetek sokszor előnyben részesüljenek vallásunkkal szemben. Hányszor hangoztattuk pl. hogy mily méltó volna a milléniumi esztendőhöz, ha akár Szent-István szobrát, akár templomot építenének, a szent Gellért hegyre, de hasztalan; egyikről sem akarnak hallani. Kioszkról azonban gondoskodnak s mostanában jóvá is hagyta a belügyminiszter, a gellérthegyi kioszk felépítése ügyében hozott határozatot. No de legalább a kioszk árnyéka is megóvja a jövő nemzedékeket, hogy a napsugárban nyomorult módon elvesszenek, ha a Gellérthegy járatlan meredekére egy-egy expedíciót merészelnek. Szentpétery. Az esztergomi katholikus-kör közgyűlése. A társadalmi viszonyok alakulása folytán teremtett esztergomi kath. kör f. évi jan. 6-án tartotta IV. rendes közgyűlését, melyben a tiszti kar beszámolván egész évi működéséről, egyszersmint tájékozást nyújtott a kor életéről. Már egyedül azon tény, hogy a kath. kör létezik, életerőről tanúskodik; mert különben a számtalan akadály, mely működését megbénítani törekedett, régen elpusztította volna. A kezdet nehézségeit leküzdve, jelenleg új erővel fog föllépni mint oly társadalmi tényező, mely a tiszta elvek terjesztését és igy a társadalmi jólétet van hivatva előmozdítani. A lefolyt évnek történetét hűen adja elő a benyújtott titkári jelentés, mely egész terjedelmében igy hangzik: Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Há keletkezése első évében hajóhoz lehetett volna az esztergomi kath kört hasonlítani, mely a helybeli társadalom előkelő folyamának nem éppen sima tükrén erős szelekkel és magasan csapkodó hullámokkal küzdve, törekedett magasztos és nem könnyű feladatának révpartja felé: akkor fenállása harmadik évéről örömmel konstatálhatjuk, hogy oly hajó gyanánt tűnik fel szemeink előtt, a mely beevezett már azon nyugodt kikötőbe, a melyben tagjainak serény munkássága és nemcsak nem szűnő, de folytonosan növekedő lelkesedése közben elláthatja magát mindazon kellékekkel, a melyek bármit**- hosszú és fáradságos út esélyeinek elviselésére képesíthetik. Nemcsak tagjainak számában tanúsít ugyanis aránylag jelentékeny növekedést, mert mig a mult évben 165 rendes és 62 vidéki tagot számlált ; addig jelenleg 176 rendes és 70 vidéki tagja van: hanem tevékenysége belterjére nézve is oly erősbödésről szolgáltat bizonyítékokat, a melyek létezésének jogosultsága mellett, biztos reményt nyújtanak arra, hogy működése nem fogja nélkülözni azon átalakító hatást, a melyet a társadalom gondolkozására, érzésére, tetteire gyakorolni van hivatva. Nehezen fognők fel helyesen a »Katholikus körök« valódi eszméjét és tulajdonképpeni feladatát, ha azokat egyszerűen azon társas egyesületek színvonalára szállítanék alá, a melyek hivatása a kellemes szórakozások és mulattató időtöltések változatos alakjaiban szokott összefoglaltatni és kimerittetni, A katholikus körök amellett, hogy tagjaik számára élvezetes percekről, kellemes üdülésről gondoskodnak, azon magasabb cél elérésében is fáradoznak, hogy az egyed nézeteinek irányítása által határozott befolyást gyakoroljanak a közvélemény alakulására, az egész társadalom felfogásának, ítéletének és ebből kifolyó magatartásának olyatén módosulására, a minőt a közjó, az általános megelégedés, az igazi béke és a közerkölcsök helyes fejlődése és virágzása megkívánnak. Az egyed nézetei és a közvélemény, a magán- és közerkölcsök nyilvánulásai között mutatkozó ellentéteket naponként tapasztalván, leheletlen fel nem fedeznünk. A különféle érdekek nem ritkán hozzák létre azon visszás jelenségeket, hogy a magán életben, a családi körben, a bizalmasok társaságában vallott higgadt, komolyabb nézeteket megcáfolja az egyed, mihelyt mint a nyilvánosság embere ir vagy beszél, nyilatkozik vagy cselekszik. Ha az ilynemű jelenségek visszássága és ferdesége az első tekintetre észrevehető ; ha továbbá bizonyos, hogy a társadalom csak az egyedek összesége: akkor kétségtelen, hogy a társadalom átalakítását az egyedre gyakorlandö oly befolyásnak kell megelőznie, a mely necsak az ecsetelt ellentétek kiegyenlítése szükségességének belátására képesítse, hanem arra is határozza és indítsa, hogy magán életében vallott elveihez és meggyőződéséhez, mint a nyilvánosság embere és a közvélemény tényezője is következetesen és szilárdul ragaszkodjék. Ezen mélyreható feladat megoldása lebeg a katholikus körök előtt és képezi azon fontos célt, melynek lehető megvalósítása biztosítja részökre úgy a jelen meleg érdeklődését és hathatós támogatását, mint a jövő osztatlan elismerését és maradandó háláját. E feladat megoldását kívánta körünk is a mult év folyama alatt előmozdítani azon részint egyházi, részint társadalmi vonatkozású kérdésekkel foglalkozó felolvasások által, a melyeket dr. Kereszty Viktor (A polgári kötelességekről): dr. Machovich Gyula (A szabadkőművességről); Mattyavszky Lajos (Búcsú az ó évtől); dr. Walter Gyula %J(k XVII. századbeli ellenreformáció mozgalmaiból) tartottak és a t. hallgatóság részéről szives érdeklődéssel és elismeréssel találkoztak. Azonban jólehet komolyan igyekezett a kör e tekintetben feladatának megfelelni, mindazáltal elég teendője maradt még a jövőre is, amenynyiben okvetlenül oda kell törekednie, hogy e felolvasó estélyeket szélesebb alapokra fektesse, hogy azok jótékony hatása minél tágasabb körökre áradhasson szét. Hogy Horácz intelmét követve, a hasznosat a kellemessel párosítsa, szorgosan gondoskodott körünk testüditő szórakozásokról is és a sűrűbben tartott társas vacsorákon kivül farsangban egy táncvigalmat; a nyár folyamán pedig erdei mulatságot rendezett, a melyek sűrű látogatottsága és vidám hangulata épp úgy bizonyítja a kör népszerűségét, mint azon józan elveket, a melyeket beléletében érvényre juttatni törekszik. Önszerezte örömein kivül nem nélkülözött olyanokat sem, a melyek forrásai a legmagasabb helyek kegytáraiban fakadtak számára, akkor, midőn elnöke gr. Csáky Károly hőn szeretett apostoli királyunk ő felsége által a kurzolai püspöki címmel lön kegyelmesebben kitüntetve, (Éljenzés.) mig alelnöke Mattyasovszky Lajos Szentséges Atyánk által a sz. Gergelyrend lovagjainak diszes soraiba emeltetett. (Éljenzés.) Mig azonban e megtiszteltetések őszinte, igaz örömet szereztek a kör tagjai számára, nem maradtak megkímélve oly esetektől sem, a melyeket nem lehet mély sajnálkozás nélkül örökíteni meg évkönyveink lapjain. Mint a derült nyári égen nem ritkán váratlanul sötét fellegek csoportosulnak és csattogó villámok cikáznak : akként érte ily nagy változást legkevésbbé sem sejtő körünket a szomorú hir, hogy gr. Csáky Károly c. püspök, kanonok és elnök űr ő méltósága, ki három éven át viselt e tisztében, különösen a kör keletkezése és első szervezkedése gondteljes napjaiban a legnagyobb odaadással és fáradhatlan buzgalommal vezette, rendezte a kör ügyeit és kitartó lelkesedéssel törekedett annak érdekeit előmozdítani, virágzását biztosítani, búcsút vesz azon hivatalától, a melyben mindig a legőszintébb tiszteletet és ragaszkodást tapasztalhatta. (Lelkes éljenzés.) Meg vagyok erősen győződve, hogy az egész kör egyértelmű nézetének kölcsönzők kifejezést, midőn indítványozni bátorkodom, hogy a távozó elnök űr ö mltsának a kör érdekében szerzett nagy érdemei jegyzőkönyvileg megörökíttessenek. (Általános helyeslés.) Nem kevésbbé leverő és nehéz gondokat okozó további eseménye a lefolyt évnek a főmagasságu és ftdő Bibomok, hgprimas és érsek úr, körünk hódoló tisztelettel övezett kegyelmes Védnökének jószágkormányzóságátől érkezett azon átirat, a melynél fogva a kör helyiségére vonatkozó szerződés, az épületnek más irányú rendeltetése folytán, nem újítható meg. Azon sokoldalú figyelmet, minden körülmén ynyel bölcsen számoló óvatosságot, jelent és jövőt egyaránt higgadtan mérlegelő elővigyázatot és nem annyira a lelkesedés vérmes reménykedése által sugalmazott gyors és bátor intézkedést, mint inkább a különös helyi viszonyokat figyelembe vevő, megfontolt eljárást kivánó feladat megoldása előtt áll tehát a kör, hogy tagjai számára alkalmas helyiségről gondoskodjék. A választmány már több izben behatóan foglalkozott e kérdéssel és annak tüzetesebb megvitatását egy szűkebb : Mattyasovszky Lajos, Magurányi József, Szecskay Kornél és dr. Walter Gyula tagokból álló bizottságra ruházta, a melynek megállapodásairól azon kérelem kíséretében van szerencsém az alábbiakat tiszteiette) előterjeszteni, hogy a m. t. Közgyűlés a javaslatra vonatkozólag becses véleményét nyilvánítani méltóztassék. A helyi viszonyok gondos tanulmányozása után abban állapodott meg a bizottság, hogy miután ujabb bérlet lehetősége ki van zárva, felhatalma-