ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-04-19 / 16. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. április 19. 16. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri,közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés , JA; • után 30 krajcár. A mellőzött hercegprímás. Esztergom, április 1 ( f/V' Magyarország primása a magyar alkotmány egyik sarkköve, ellenben Bánffy Dezső báró miniszterelnök a magyar alkotmányosság 111lokszerája. A képviselő uraknak napról-napra uj árkánumok jutnak eszükbe, a miniszterelnöki székbe begubózott íillokszera pedig a maga módja szerint rág, szúr és pusztít. Nem beszélünk rébuszokban. Magyarország miniszterelnöke az alkotmány és annak jogfolytonossága iránt szinvak. Ha figyelmeztetik botlásaira, nem érti meg, mert meg sem értheti az, ki a jogot csak mint dilettáns hallgatta s Szolnok-Dobokában az ököljogot gyakorolta. Még ö szokott megharagudni s méltatlankodva pusztítja tovább, a mit ezer év alatt elültettünk. Alkotmányos miniszter és soha se tudja megérteni az alkotmányosságot; képviselő és lenézi a népképviselet akaratát; államférfiú és fumigálja a közjogot. Ha ez helyén való, akkor miért nem kommandirozzák be a lédeci kis bírót Magyarország miniszterelnöki székére? Ha Bánffy báró humoros oldalról fogja föl Magyarország hercegprímásának közjogi jellegét, biztosíthatjuk, hogy az egész ország sem lát ő benne többet egy humoros, az uborkafára véletlenül felkúszott délibábos alaknál. Ha a miniszterelnök a primás jogának arculcsapásában elmésségét produkálja, szolgálhatunk neki azzal az elismeréssel, hogy máris sikeresen pótolja a hanyatló Fliegende Blättert. A nevetség pedig előbb-utóbb mindig öl, ez ellen még a millenium szemfényvesztegetö tüntetése se használ, se az a helyeslés, melylyel a törvényhozás a gálabürger miniszterelnök fejtegetéseit kiséri; melyek mindegyike egy-egy arculcsapása az alkotmányos tisztességnek. Arról van szó, hogy a milléniumi ünnepélyek egyik fénypontján, a törvényhozás két házának együttes tisztelgésén, a szónok nem az ország hercegpimása lesz, hanem Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke. A törvényhozás nevében ha beszélnek a fejedelem előtt, annyi, mint a nemzet érzelmeit tolmácsolni a korona előtt. Magyarország prímásának századok által szentesitett alkotmányos szokáson alapuló előjoga, hogy a nemzet korszakalkotó ünnepségein vagy az alkotmányos küzdelemben ö volt a nemzet közérzületének szóvivője és tolmácsolója. Ha ünnepelt az ország, a primás vezette azokat, ha feljajdult a nemzeti közérzület, a primás állt a trón elé s adta elő a nemzet panaszát. A közbizalomnak gyúpontja a primás s a nemzeti érdekek képviseletében vezérszerepet visz. Az a szoros összeköttetés, mely a katholikus egyház és az állam között fönforog, az ország prímásának eminens szereplését a közjogi térre, a politika ünnepi megnyilatkozásába is kiterjesztette. A magyar faj csorbíthatatlan hatalmi állása, a nemzeti alkotmány fentartása, a magyar közjog alapján a nemzet és korona közötti szolidaritásnak megóvása fel és lefelé, ez a hivatás, ennek képviselete, ennek szószólása mindig végigvonul a magyar prímások történeti szereplésén. Ama emlékezetes jelenet óta, midőn Bánffy Lukács vagy egy Lodomér az elképedt és megnémult országnagyok között, szembeszállnak még a fejedelem önkényével is, a közbelépés merészsége azonnal a prímásokat avatja a törvényes nemzeti ügy vagy közérzület bajnokává. Nem pusztán ceremoniális alkalommal nyilvánult e funkció, hanem állami fontos, sőt nemzetközi akciókban is. Különösen a mohácsi vész után, midőn a nádori méltóság betöltése annyi alterkáció és szétvonás meleg ágya lön, lett a primás a korona első tanácsosa és annak a nemzettel való érintkezésében első funkcionáriusa. Politikusaink és politikai szereplőink vagy a szélsőségek martalékai voltak, vagy pedig oly irányban tévelyegtek, mely a nemzet és korona között közeledést létre nem hozhatott. Kellett tehát a sarki ellentétek közt oly eszményi diagonalis, mely a törvényszerű a korona állandó érdekeivel kiengesztelt magyar nemzeti politikának középutját jelzi. Ezen eszmének megtestesítője volt a primás és ebben rejlett méltóságának közjogi és történeti jelentősége. Nemcsak a koronázásnak méltóságához kötött joga, nemcsak kancellári tiszte, nemcsak primási jogai, de azon szerepkör, melyet a. primás, a nemzet és korona közé állva, a múltban betöltött, biztosítja neki azt az előjogot, hogy a nemzet közérzületének szószólója maradjon. Ha megtagadják tőle e funkciót, azok a jogfosztó és ravaszul mosolygó urak ezzel csak azt mutatják meg, hogy: megakarják a primási méltóságot közjogi jellegétől fosztani. E mellőzés tulajdonképpen a liberalizmus harca az alkotmány keresztény jellege ellen, megbontója a magyar nemzet történeti tudatának. Mert lehetetlen, hogy Bánffy, Szilágyi, AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Az esztergomiakról. — Tisztujitás a városnál. — Esztergom, április 16. A városház fekete táblájára krétával vari irva, hogy ma nagy nap, ma tisztujitás van. A város huszárjai tarsolyosan állanak a kaputól a nagy terem ajtajáig és szalutálják a »Veni Sancte«ról oda zarándokló városatyákat. A nagyterem alatt azonban se nagyot, se termet ne értsünk. Gondoljunk egy nagyobb méretű szobát, s előttünk áll a városház nagyterme. Közepén patkóalaku asztal, zöld posztóval leterítve, itt-ott derekas tintafolt tetoválja az idők tisztes korába visszanyúló zöld szinét, különösen az érdemes tanács helye táján, mindmegannyi jeléül az izzasztó tollsercegésnek. Persze a városatyák nem férnek el a hivatalos asztal mellett, azért legtöbben a terem falai mellett húzódó padokon vonulnak meg szerényen. Újságíróknak asztal, hallgatóság számára hely még nincsen, azért a t. hallgatóság vagy a folyosón tolong, vagy patriarchálisán elvegyül a városatyák közé. De az egybegyűlt városatyák egyszerre talpra pattannak. A tanács bevonul, nyájas mosolyokkal, s kézszorításokkal bókolnak jobbra-balra. A polgármester üdvözli a megjelenteket, s küldöttséget meneszt az alispánért. Türelmetlenül várják megérkezését s megjelenését harsány éljen jelenti, mely egyúttal jelzője a tisztujitás megnyitásának is. A polgármester megköszöni a képviselőtestület bizalmát, s leteszi az ősi pecséttel együtt maga és tiszttársai nevében hivatalát. Nem parentálja el őket senki, mert a rosz nyelvek azt beszélik, hogy nagyobb része úgyis újra lesz megválasztva. Az alispán elrendeli először a polgármesteri állásra a szavazást, s óriási többséggel a lelépett kerül ki győztesen a szavazó urnából. A podeszta jobbra-balra hajlong az éljen háború alatt s még le se csillapodik a lelkesedés, már bátor hangon mondja el esküjét, s megfogadja, hogy hivatásos őre lesz a város ügyeinek. A többi tisztviselők szivéről mind egyhangú »éljen« veszi le a követ, csak a közgyám választása kerül egy kis harcba, szerencsére csak papirdarabkákon. Annál választékosabb a küzdelem a kezelő és segédszemélyzeti állások betöltésénél. Sok a hivatott s mindenikre csak egy a kiválasztott. De végre is valakinek meg kell lennie, s azok a boldog »kivalasztottak« este a »Fürdő« termeiben ugyancsak duzzadtak a lelkes önérzettől. De nézzük végig az »uj tisztikar«, ujabban belügyminiszteri névváltoztatással az »előljárósági tagok« egy-némelyikét. A polgármesteri kancellária és a város feje egy zömök emberke, kinek pápaszeménél csak két természetes szeme villog jobban. Amint a »boldog« halandó belép kancelláriájába, kinyit egy szekrényt s mielőtt »meg lenne nézve«, már ott füstölög a vendég szájában a visszautasithatlan polgármesteri »hatos«. Ha igy folytatja »valóságos* polgármestersége alatt is, úgy elfüstölődik évenI kint kétezer szivarja. El-elmereng az aktákba s lelke visszaréved ez olykor-olykor abba a korba, mikor még oly könnyű volt podesztának , lenni, mikor nem kapacitálták a polgármestert vizrezervoárokkal, kövezéssel, villamos világítással, új városházával, fillokszérával, űj főgymnáziummal, reáliskolával, fizetésemeléssel, politikai pártviszályokkal, ellentétek elsimításával. De nem azért kicsiny a bors, hogy ne legyen erős. A többi között van neki egy mai napság nagyon ritka tulajdonsága: szeret dolgozni. Mióta mint helyettes amolyan félpolgármester-féle, — vezette a város ügyeit, kénytelenek voltak a városházán minden aktát azokban a szűk hivatalokban feldolgozni, azóta a szó szoros értelmében nincs ott restanciának helye. E szorgalma és tapintatos modora terelte főképen feléje a választók bizalmát s nem is kételkednek a voksolók, hogy kiveszi részét a város fejlődésében. Azt mondják, nem szónok. Erre hivei azt vetették oda: nem pózoló és cifra beszédű pol-