ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-01-12 / 2. szám

T fordítva, az meg, hogy a nép által fizetett s föntartott óriási, az egyházpolitikai törvények által megszaporított hivatalnok se reg nemzeti színű vagy fekete-sárga zsinórral fojtogatja-e a népet, osztrákkal szövetkezve vagy tőle különváltan, egészen mindegy. Arisztotel alkotmányokat jókra és roszszakra osztja aszerint, amint a kormányzottak vagy a kormányzók hasznát eredményezik. Hogy nálunk az égig magasztalt szabadelvek uralma alatt a kettő közül melyik eset állott be, nem szükséges kutatnunk, hisz a tömegek közt folyton terjedő nyomor mellett ott vannak az unalomig emlegetett húsos fazekaknál a szabadelvek önzetlen hazafiságu apostolai. Nálunk tehát az eddigi pártalakulások rosszak voltak, mert rosszat eredményeztek. Rosszat pedig eredményeztek azért, mert az ellenzékek nem voltak igazi, a kormánypárttal elvi ellentétben álló ellenzékek. Egyik is, másik is a szabadelvüségre esküdött. Az ellenzékeknek, a hatalomnak kedvező szabadelvüséggel szemben a népeket védő igazelvüség alapjára kellett volna állniok, nem pedig a néprontö szabadelvüséget a kormánypárttal együtt dicsőiteniök. Ha ezt teszik, nem állt volna be az egyházpolitikai megrohanás alatt a pártok bomlása, s a kormánypárt kegyét nem biró, vele rokonságot nem tartó ellenzék végveszedelme. Uj pártalakulásra van szükség! Az eddigi pártalakulások nem szolgáltak a nemzet javára. Hova menjünk? Az élet igéi melyik párton vannak ? A szabadelvű kormánypárton nem, oda nem megyünk, mert ott a hitetlen szabadelvüség kötelező. Ott hivatalnokoknak hivatalból az igazság ellenségévé kell lenniök. Ott tehát az igazelvüség proscribálva van. Ugyan igy állunk az EötvösJuszt-Kossuth frakcióval. Apponyi s Ugrón pártja az igazelvüség és szabadelvüség közt laviroz, sántikál, ott az igazelvüség csak facultativ. Végre Szapáry pártja se nyílt, még nem tudni mi lesz belőle, s az igazelvüségét véka alá helyezte. Az igazság hü és elszánt barátai, önérdekükről lemondva, egyedül a haza javát tartva szem előtt, végre kibontották az igazelvüség zászlaját s megalakították a kereszténység alapján álló néppártot. A szabadelvű phrázisok rabszolgái s a kétkulacsos »jó katholikusok« megbotránkoztak e »merénylet«-en. Siettek vallást tenni szabadelvüségökről, s kiátkozni e pártot. Keletkezésétől mai napig becsmérlés, rágalmazás, üldözés volt osztályrésze. Az igazság mindig üldöztetett! Krisztus is az igazságért halt meg. Az igazság mindig győzött, e párt is fog győzni, bár hősi küzdelmek és szenvedések árán. A keresztény hivők ez igazelvü pártja tartja kezében Dávid parittyájának kövét, mely lefogja teríteni a hitetlen szabadelvüség dölyfös Góliátját. Ez üldözött párt fogja bevinni az ország tanácstermébe s onnan szerte az országba az igazságot, szabadságot és jogot, hogy véget vessen a hatalom féktelenségének s az önérdek bálványimádásának; hogy a közéletben újra trónra ültesse a becsületet és lelkiismeretet. A szabadelvüségnek már nincs jövője, lejárja magát mindenütt, trónvesztett lesz nálunk is. Politikai szemle. — Apponyi magyarázata. A nemzeti párt január 7-ki értekezletén Apponyi Albert gróf élő szóval ismételte köszönetét pártja újévi üdvözletéért. Ebben a beszédében eloszlatta azon baljóslatú kommentárokat, melyeket karácsonyi békeajánlatához sokan fűztek. Apponyi kijelenti, hogy békeajánlatával legtávolabbról se gondolt a pártok politikai helyzetének megváltoztatására, az úgynevezett fúzióra, legkevésbbé pedig saját politikai programmja bármely pontjának feláldozására, vagy csak ideiglenes elhallgatására; ép oly kevéssé jöhet csak szóba is annak az ellenzéki kötelességnek elmulasztása vagy lanyha teljesítése, mely a nemzet legfőbb anyagi érdekeit érintő közgazdasági kiegyezéssel szemben ránk nehezedik ; ezekről szó sem lehet, mert politikai immoralitással és kötelességmulasztással, sem egészséges békét létrehozni, sem a nagy nemzeti ünnepet méltóan megülni nem lehet. Csak arról van szó, Jiogy a politikai küzdelmek lojalitása biztosítva s ezzel a mérgező anyag azokból eltávolítva legyen. Nem politikai csereüzletet hoz javaslatba, hanem közös hazafias elhatározást a bajok orvoslására. Apponyi — mint kiemeli — békeajánlatával nem fogja sem a parlamentben, sem a parlamenten kivül lankasztani elvbarátainak buzgalmát, nem fogja gyengíteni ragaszkodásukat ahhoz a politikához, melyet a párt képvisel és érvényre juttatni akar : nem fogja megakasztani szervezkedésüket. — Apponyi ezen nyilatkozataiból nyilvánvaló, hogy kezdeményezésével személyi ambicióinak érvényesülésé* j^em kereste, sem politikai céljainak megvalósulását nem remélte. Nem szabott árt ajánlatának s nem kereste a rekompenzációt. Egy ideális eszme vezette intencióit, melyben csak az a hiba, hogy olyat kínált meg vele, kinél, — értjük a szabadelvű pártot s Bánil'yt, — az ideális eszméknek legkevésbbé van meleg ágya. Azt a pártot, melyet Apponyi az olajággal megkínált, nem lehet már szép szavakkal, lovagias ígéretekkel nemesebb célokra megnyerni. Az, az ő egyházpolitikai győztes mámorában csak annak kezét fogadja el, ki rabszolga módra meghódol neki. Apponyi meghódolni nem fog Bánffynak, tehát az egész békülékenységi mozgalom platóni kus értelmű, kis érzelgö szóváltás a millenium szemkápráztató »Isten-béké«-jében. — Közgazdasági kiegyezés. A Bécsben folyó s Budapesten folytatandó közgazdasági tárgyalások fontos politikai mozzanatot képviselnek. Arról van sző, hogy 10 évre vámszerződést kössünk, közgazdasági s pénzügyi politikát csináljunk Ausztriával. A milyen felületes dolog kormányunk előtt Magyarország agrikulturája, szinte előre látjuk, hogy érdekeink vereségével fogunk újra a kiegyezési hű-hóból kikerülni. Az, hogy az osztrák-magyar banknál néhány kormánypárti úr számára uj állásokat kreálnak, hogy a bankkérdés tekintetében az osztrák kormány hajlandó a paritás alapjára állani, ez még nem országos vívmány. Ez legfeljebb a hű kormánypárti mamelukok előtt lesz görögtüzzel kivilágított »nemzeti« vívmány. — Körmendi választás. Csernél György szabadelvű képviselő-jelölt a körmendi kerület képviselőjévé választatott. A korrumpált kerület, hű maradt önmagához. — A lelkészi congrua ügye 1885—1895. Hasznos munkát végzett Széchényi Miklós gróf jaáki apát, midőn a congruának tiz éves jubileumára annak történetét megírta. Hasznos nemcsak azért, mert a munka bő tájékozást nyújt mindarról, ami a congrua ügyében tiz év alatt történt, hanem főleg azért is

; mert a közölt adatok bőven igazolják azt a régi tapasztalást: könynyebb nagy kérdéseket vetni föl a fölszinre, mint azokat rendezni, avagy onnét eltüntetni. Mert azt csak a rosszakarat mondhatja, hogy a különféle bizottságok, a kérdés fölvetése óta csak tanácskoztak, anélkül, hogy azt előbbre vitték volna. Azt csak az mondhatj a, a ki a munkát kezébe vette s anélkül,'hogy a cimen kivül egyebet olvasott volna, azonnal hozzáfogott tartalmának ismertetéséhez. A ki elolvasta, az kénytelen beismerni, hogy a bizottságok eleget dolgoztak s annyit belátnak, hogy a congruát nem könnyű rendezni. A kérdésbe ugyanis annyi mindenféle jogos érvek beleszövődnek, hogy lelkiismeretesen gondolkozó ember nem könnyen tesz benne elhatározó lépést. Visszatartja attól jogi érzéke, a mely semmi jogot nem akar sérteni. Ha ugy tenne, mint a modern liberalizmus szokta tenni, akkor ugyan régen rendezhették volna a congruát. A liberalizmus ugyanis kíméletlenül szokott eljárni mindenben a mit ő rendez, régi alakjából kiforgat, nem védi a jogos érdekeket, hanem csak a saját önző céljait. A kik a congruát igazságosan akarják rendezni, azoknak a lehetőség szerint minden érdeket kell figyelembe venniök, nehogy oly orvosságot találjanak föl a fönálló bajok orvoslására, a mely rosszabb legyen a betegségnél. Nem szabad a congruát ugy rendezni, hogy ez a rendezés megbénítsa a püspöki kart, de még kevésbbé ugy, hogy papságunk függetlenségét veszélyeztesse, mert inkább leszünk szegény szabadok, mint gazdag rabok. De ugy sem, hogy az a hivek egyházi érdekeit sértse, amit görög-kath. az a különbség, hogy az előbbiek Luciferben a rossznak szerzőjét, okozóját látták, mig a szabadkőművesek Lucifert minden földi jó szerzőjének tartják és a Lucifer-imádást egészen a keresztény istentisztelet szertartásainak, külső formáinak mintájára gyakorolják. E sátántiszteletet a legteljesebb mértékben mint papok és főpapok az úgynevezett palladisták űzik, akik tényleg az egész szabadkőművességet vezetik. E palladisták közé Miss Dianát 1884. október 18-án saját édes atyja vezette be. A leánynak régi hő vágya teljesült ez által. Csodálatos testi szépsége által, ragyogó szellemével, tüzes lelkesedésével csakhamar megnyerte a testvérek és nŐA^érek szeretét. Sőt midőn kitudódott, hogy Miss Dianát Lucifer víziókban és egyéb szokatlan kegyekben részesiti, általános, hódoló tiszteletnek tárgya és Pike Albert, az 1870-ben megválasztott szabadkőműves pápának, kegyeltje lett. Rövid időközén azt a két legmagasabb fokot nyerte el, melyet a palladisták nőknek adományozni szoktak. De e két legmagasabb fokhoz oly körülmények között jutott, melyek mig egyrészről fényesen bizonyítják nagy tekintélyét és népszerűségét a páholy testvéreknél, másrészről jellemének független voltára vetnek erős fényt. Az első legmagasabb fok elnyerésénél, ugyanis Miss Diana nem akarta magát alávetni a szégyenteljes és leírhatatlan »lakoma próbának«. Azzal védekezett, hogy testét Asmadoeus, a tűz egyik szellemének számára akarja tisztán tartani. A szabadkőművesek legmagasabb fóruma helyt adott kérelmének és a próba alól fölmentette. Midőn azután a »maitresse templere« legmagasabb fokára emelték, a szabadkőműves szertartás-könyv szerint a kath. paptól konszekrált szt. ostyát kellett volna tőrrel átszúrnia. De Miss Diana ezen szertartásnak sem akart eleget tenni, nem a szt. ostya iránt való tiszteletből, hanem csak azért, mivel nevetségesnek tartotta azt, hogy tőrrel egy darab kenyeret átszúrjon. A szabadkőműves pápa, Pike Albert kegye e szertartás alól is fölmentette. A legmagasabb fokozat elnyerésének idejétől azután nőttön-nőtt Miss Vaughau befolyása, tekintélye a szabadkőműves páholyokban. Pike határtalan bizalommal viseltetett iránta s a legkényesebb és legtitkosabb küldetéseket bizta reá. Pike-nek, a szabadkőműves pápának halála, nagy hullámokat idézett elő a szabadkőművességben. Az 1870-ben megállapított hierarchikus egységet fenyegette a bomlás. De Mackey Györgynek pápává (souverain pontif de la Franc-magonuerie universelle) történt választása egyidőre lecsenditette a hullámokat. Csakhogy Mackey tehetetlensége miatt két év múlva kénytelen volt lemondani. Ekkor újból kitört a viszály. Különösen két szekta küzdött egymással hevesen: a luciferiánusok és a sátánisták szektái. Az előbbiek élén álott Miss Vaughau, az utóbbiakat Lemmi és költője Carducci vezették. A harc a szabadkőművesek szt. istenségének elnevezése és szertartási kérdések körül forgott. Végre is a sátánisták győztek, akik 189B. szeptember 20. Lemmit választották meg szuverén főpapnak s elhatároztak, hogy főpapjuk Romában székeljen. E választás Miss Vaughaut szerfölött elkeserítette annyival is inkább, mivel tömérdek hazugságra, csalásra és erőszakra jött reá. Lemondott minden a szabadkőművességben viselt rangjáról, és hogy a három pontos testvérek tőrét vagy mérgét kikerülje, úgy elrejtőzködött, hogy csak igen kevesen tudták tartózkodási helyét. A palladisták azon része, mely Lemmi megválasztásába nem tudott belenyugodni, nemsokára azonban külön testületté kezdett szervezkedni, melynek élére Miss Dianát hivták meg. Miss Diana ekkor előjött rejtekéből és bámulatos erélylyel látott hozzá a modern, reformált szabadkőművesség szervezéséhez. Az általa vezetett szabadkőművességgel főelve gyanánt a teljes nyilvánosságot iparkodott elfogadtatni. Szabadkőműves párthiveinek jelenlétében sikerült neki Lucifert is megidézni s az ő legmagasabb helybenhagyását tervéhez