ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-04-12 / 15. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1896. április 12. 15. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő' s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÍLMlN DÁNIEL. Főmunkatárs: Br. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Általános szavazati jog és átkos szavazás. Esztergom, április 10. O Egy csöppet sem csodálkozunk rajta, hogy oly választások után, aminőket a Bánfí'ykormány produkált, Magyarországon is mindinkább tért hódit az általános szavazatjog behozatala iránt megindított mozgalom. Ha ez behozatnék, akkor^lT Tarnórayék, Szulyovszkyék, Bartalék és Sziebenlisztek nem nyakazhatnák le százával a választókat, mert ezrek jogainak elkobzására még sem vállalkozhatnának. Nem is kell félni; mert oly országban, ahol a hivatalos apparatus már a választási lajstromok készítésénél úgy dobálja ki a választókat, mint a rosta az ocsút, hiú ábránd azt gondolni, hogy sikerül az általános szavazatijogot meghonosítani. S ép azért gyakorlati eredményt sem Kassics mozgalmától, sem attól a népgyüléstöl nem várunk, mely május 10-ére Budapestre hivatott össze, hogy ott az általános választói jog mellett agitáljon. Igaz ugyan, hogy ha egyszer valamely állam az úgynevezett parlamentáris kormányforma alapjára helyezkedett, ez a kormány forma végkifej lésében az általános választó-jognál végződik ; mert ha elfogadjuk azt, hogy a királyok vagy államfők nem Isten, hanem a nép nevében uralkodnak; ha továbbá a katonáskodást minden férfiúnak kötelességévé teszszük, ha végre mindenkitől megköveteljük, hogy adót fizessen, akkor meg is kell adnunk mindenkinek a jogot, hogy a képviselő-választás utján az ország kormányzására befolyjon. Mindezt azonban minálunk hiába fogják hirdetni ; még Kossuth Ferencnek apai neve és Ugrón Gábornak ragyogó ékesszólása és népszerűsége sem fog a dolgon segíteni. Magyarországon oly kevés a választó, hogy annál kevesebb, Európának csak egy parlamentárisnak csúfolt országában — Szerbiában van s ezeknek 1 legnagyobb része is, nem a törvény erejénél, hanem csak az öszszeiró küldöttségi és a választási elnökök kegyelméből birja és gyakorolhatja választói jogát. S mégis akadnak oly naiv polgárok, akik azt hiszik, hogy nálunk ki lehet vívni az általános szavazati jogot'? Jobb volna tehát, ha nem pazarolnák hiábavaló törekvésekben erejöket és inkább követelnék a választói jognak kiterjesztését, mert igy hamarább célt érnének. Azután Magyarországon mindenekelőtt a választói jog j védelme mellett kellene agitációt indítani, hogy azt lelkiismeretlen elnökök és kortesek kényök-kedvök szerint el ne koníiskáltassák. A nyitrai, girálti wb stomfai jogfosztogatások alkalmából, sem az ellenzéknek bátor fölszólalása, sem a sajtó utján megnyilatkozó közvéleménynek fölháborodása, sem a peticionalis jognak igénybevétele nem használt semmit s ép azért népgyüléseket kellene tartani, s igy a választói jog védelme mellett agitálni. Egyébiránt az amugyis szük keretben mozgó választói jognak legbiztosabb védelme volna a titkos szavazás. De hát ettől minálunk nagyon félnek. Azt mondják, hogy magyar nemzeti szempontból meg nem engedhető a titkos szavazás, mert akkor nemzetiségi képviselők is bejutnának a magyar parlamentbe. Hát oly gyönge lábon áll a magyar állam, hogy azt néhány, a parlamentben résztvevő nemzetiségi képviselőnek jelenléte veszélyeztetné? Ha igy van a dolog, akkor az 1868. óta uralkodó liberalismus ugyancsak szegénységi bizonyítványt állife- ki saját működéséről Akkor az a sok nagyhangzásu frázis a konszolidált erő, államról nem volna egyéb liberális hazugságnál, ép úgy, mint a többi I nagy mondásai. Mi ellenkezőleg azt hiszszük, hogy nem I is volna rosz, ha az a kevés számú nemzetiségi képviselő, aki bejutna a parlamentbe, mert sokan úgy sem volnának, ott adná elő panaszait, s akkor sokkal hamarább megértetnők magunkat a nemzetiségekkel. Most a kormány csak a nemzetiségi vidékeken erö! szakoskodó közigazgatási közegek utján értesül a nemzetiségekről; ezeknek a tisztviselőknek pedig vajmi sokszor van okuk úgy föltüntetni a nemzetiségi állapotokat, hogy abból j csak nekik legyen hasznuk. Ellenben a közvetlen érintkezés sok félreértésnek állana útját, sokat tisztázna és hamarább vezetne a nemzetiségek megnyugtatására. Egyébkint be kell vallanunk, hogy a mostani liberális rendszer még a titkos szavazások alkalmával is megrabolja a polgároknak szabad választási jogát. Tanúságul szolgáljanak a legutóbbi megyei bizottsági választások. Sok helyen többségben volt a néppárt, mégis a liberális jelöltek győztek. A liberalismus zsarnokság, amely minden szabadságot AZ „E SZTER GOM" TÁRCÁJA. Tavaszi csicsergés. Hí. Kályhámban vigan pattog a tüz — odakünn az idő borús és hideg, néha-néha fagy, szóval »kritikus« tavasz van. Az emberek téli gúnyába burkolva sietnek az utcákon, néha az egyik odakiállt: »Jaj! de kutya idő van!« azzal rohan a meleg otthonba. Igazán el kellene hagyni azt a »tavaszi« jelzőt. Ugy-e bár megteszi szerkesztő uram ? ha ugyan addig nem áll be változás. Vannak pillanatok az ember életében, midőn a hazaszeretet lángja majdnem fölemészti a sziveket, ilyenkor képes minden bolondságra, különösen mikor éretlen az ész, felületes a gondolkozás. Az érzelem irányitó nélkül működik úgy, hogy az ily állapotban történtek nem esnek beszámítás alá. Azért tett a váci püspök oly fejedelmi alapítványt, habár a váciak csupa hazaszeretetből beverték a püspök ablakait. Diák voltam, tavaszi szünidőnk volt. Szépen összebeszéltünk, hogy kirándulunk az ácsi honvédemlékhez. Mindegyik csinált valamit, az egyik ódát, a másik hymnuszt; a közös bizalom engem választott szónoknak Törtem a fejemet, hogy szép legyen a »szonoklat« és elragadó. Az ismeretes Kossuth-imából ollóztam valamit: elneveztem azokat a vitéz honvédeket isteneknek, persze Kossuth volt a fő-isten. Fölálltam a szobor legmagasabb lépcsőjére és szónokoltam tüzesen az én három szem hallgatóimnak. Hangzott a dörgő »éljen* kiabáltak s végül engem, habár teljes erőmből kapálództam, vállukra vettek s ugy hordoztak a szobor körül. Túltettem én igazi szívből jövő frázisaimmal akárhány most szereplő hazafiakon! Majd ha szerkesztő uram fölrándul Ácsra s a vonat elrobog ott az emlék szobor mellett, idézze föl képzeletébe azt a régi boldog gyermekkort! Még nem is oly rég, mikor Esztergomban laktam, nagyon szerettem járni a szentgyörgymezei honvédtemetőbe ott már rendesen várt bennünket egy öreg 48-as honvéd. Tudta ő már miért: kapott tőlünk egy-egy jó (?) szivart, egy pár krajcárt. Beszélt nekünk rémséges dolgokat, hogyan verték meg a »nemetet«, hogyan »cuppant« mellettük itt a Dunába az ágyúgolyó. Mi hallgattuk csendesen, áhítattal s képzeletünkben láttuk a jó Schulcz tábornok vitéz alakját, amint buzdította a vitéz honvédeket. Elméláztunk, merengve néztünk át Kövesd kopár hegyeire s láttuk ott füstölgő csatasorokban a harcoló vitézeket. Majd rákezdtünk valami hazafias nótára, eleinte lassan, majd tüzesen, ugy hogy a mi honvédunk bizony könnyezni kezdett. Éle még vagy pedig már nyugszik csendes sírjában? nem tudom. Az öreg honvédről eszembe jut egy adoma. Egy katonaviselt öreg meséli lelkesen a fiatal nemzedéknek a hires francia futást. Egyik merész hallgatója oda szól: »Hat uram-bátyám! aztán szaladtak-e azok a franciák?« »Dehogy öcsém! mi futottunk, a franciák meg utannunk!« Magyar ruha! Szép az, gyönyörű egy viselet ! Örültem is mikor olvastam, hogy a pesti ifjak mind magyar ruhában fognak járni; mily szép lesz az, gondoltam, ha majd az idegenek látják a mi deli ifjainkat, az igazi magyar fajt ebben a népviseletben! Egy egyetemi hallgatóval beszéltem.. »Hat hogy vagyunk a magyar ruhával ?« »Hagyja el kérem! magyar ifjú nem öltheti azt fölI« »Mar miért ?« kérdem megütközve. »Azért, mert csupa zsidó bújt bele, mi keresztények rösteljük magunkat. Csupa görbe láb, görbe orr. Nem is fogunk csináltatni U Hazafias fájdalmamban elszomorodtam erre a hirre. Talán ilyen lesz az egész milléniumi ünnepély ! ? Talán . . . talán . . . ném ! Közelgett az űrnapja Hárman összebeszéltünk', hogy diszmagyarba öltözünk s ugy visszük a diákok zászlóját. Igen ám, de mind a hárman szegények voltunk, hol vegyünk ruhát ? Tanakodtunk, tanácskoztunk, végre kisütöttük, hogy kölcsönzünk azoktól, kiknek van. Megkezdődött a koldulás. Kezdtem az öltöztetést alulról. Csizmát sok k eresés után találtam ; igen ám, ele kissé rövid volt a feje. Nem tesz semmit, majd kitágul. Lett nadrág is, egy kissé bő volt ugyan, de hát kell alá venni még egyet. Atilla is került valahonnét, igaz hogy nem rám szabták, de azért megteszi, legalább kisé szellős lesz a nagy melegben ! Találtam kucsmát is . daru tollal, meg aranyrojtú nyakkendőt. A kard, az aggasztott kissé. De nem hiába voltam instruktor egy helyen, megkértem az urat, adott kardot, lelkemre kötötte azonban nagyon, hogy vigyázzak ám rá, mert öregapjátől örökölte. Egész szerdán délután magam tisztítottam
