ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-29 / 13. szám

tőnek tartjuk ugy, hogy a papság a kormánynyal függési viszonyba ne hozassék ; mert ha igy kellene a kongruát megoldani, akkor maradjon a papság inkább szegénynek, mintsem kevésbbé szegénynek — hisz gazdagnak ugy sem teszik — és a kormány kegyétől függőnek. Egy kis állami kongrua izleltetőül máris szolgál a kormány. Az egyházak segélyezésére fölvett összegből ugyanis egy kis részletet máris akar fordítani a szegényebb javadalmazásu katholikus papok segélyezésére; az állami költségvetésnek gazdagon teritett asztalánál lehulló morzsákból máris akar juttatni a katholikus papoknak. Föl is szóllitotta már az egyházmegyei hatóságokat, hogy terjeszszék föl a segélyzendők lajstromát. Némelyek megtették, de a legtöbben nem. Amazok eljárására semmit sem mondunk; de ez utóbbiakét egyenesen helyeseljük. E morzsák szétosztása is bizonyára akként fog történni, mint a vallásalapból eddig is kiutaltatni szokott segélyezések adományozása. Igaz ugyan, hogy ezeknél is megkérdezték az illető egyházmegyei hatóságot is; de ki nem hagyták saját közegüket sem. Meg lett kérdezve főispán, alispán, főbíró, falusi jegyző s jaj volt annak a papnak, a ki nem kapott jó információt. És ha a választásoknál ellenzékeskedni mert, bizonyára item kapott semmit, de még ráadásul bele is került a fekete könyvbe. Ilyen természetű kongruából nem kérünk. Ez ugyanaz, a milyen volt a németországi hírhedt »

Brodkorbgesetz«, vagy az olaszországi exequatur, vagy pedig a francia kormánynak ismeretes eljárása, hogy akkor vonja meg a pap fizetését, a mikor neki 'tetszik, illetve a mikor a pap magatartása nem tetszik. Azon időben, mikor a szomszéd Ausztriában rendezték a kongruát, többször megfordultam egy ottani vidéki városban. Éppen választások voltak. A városban egy ismert liberális zsidó képviselőjelölt lépett föl, a ki már eddig is képviselte a kerületet A katholikusok akkor először próbálkoztak és egy népszerű vidéki plébánost léptettek föl konzervatív programmal. A nevezett városnak két tevékeny fiatal káplánja — hecckáplánok a javából — természetesen a plébános mellett foglaltak állást és dicséretre méltó tevékenységet fejtettek ki. Egyszerre csak megjelenik náluk a »bezirks-hauptmann,« amolyan főbiróféle, és miután a liberalizmus mindenütt terrorizál, kereken kijelenti nekik, hogy vigyázzanak, mert pórul járnak a congruával, ha agitálni fognak. A két derék lelkész azonban meg nem ijedt, tovább is dolgozott, a liberális jelölt pedig megbukott. Igaz, hogy a kongruának is a fele megbukott, mert éppen a felét kapták annak, mint amit kaphattak volna, ha nem »heccelnek.« Ime igy néz ki az állami kongrua, vagy olyan kongrua, a melynél a domináló szerepet a kormány viszi. Kiszolgáltatja a papságot a mindenkori kormányok kénye-kedvének; a kultuszminisztert, de nem is ezt, hanem a falusi jegyzőt, mert ettől indul minden információ, a püspökök fölé helyezi, tönkreteszi a papság önállóságát és függetlenségét. Igaz ugyan, hogy a mi papságunk javarészben önérzetes s inkább a püspök szavára hallgat, mint a kormányéra, de még a gyengébbeket sem szabad kitennünk a kísértésnek, a melyet a mammon minden emberre többé-kevésbé gyakorol. Ezeket akkor irtuk, mielőtt a miniszteri összeiró rendeletet láttuk volna. Most már előttünk fekszik és íme máris kilátszik a lóláb. A rendeletnek 41-ik és következő §§-ai, a fölülvizsgáló bizottság ugy van megalakítva, hogy abban a hivatalnoki kar túlsúlyban van. Ezek pedig mindig leszavazzák a lelkészt, ha nem áll be kortesnek. Nem adhatjuk cserébe a kogruáért a papság függetlenségét, püspöki karunk tekintélyét. Nem fogadhatunk el oly kongruát, a melynél a püspök a kormánynak végrehajtó közege, hanem csak olyat, a melynél a püspök papságának atyja és ura. És ezt akarja bizonyára a- püspöki kar is, s bizton számíthat papságának támogatására. Függjön a püspökétől, de ne liberális kortesektől s azok révén a kormánytól. Inkább legyünk szegények, de függetlenek ; akkor lesznek lignei calices, fakelyhek, de aurei sacerdotes, aranypapok. Külföld. — cs.— Zichy Nándor gróf bécsi szereplésével a Sz. Mihály-egyesületen a külföldi kath. lapok élénken foglalkoznak. Kr önösen helyeslik a magyarországi néppárt vezéreinek azon szerencsés lépését, hogy Európa katholikusaival szoros összeköttetésbe lépnek. A szabadkőművesség világegyesület, mely minden nemzetiségi és nyelvkülönbséget félretesz, midőn arról van szó, hogy a kereszténység érdekeit elnyomja. Egyesült erővel támadnak a világ bármely pontján, midőn a vallásosság elnyomására törnek. Ezekkel szemben a keresztények: „oldott kéve

11

, mely tehát ellenállásra nem képes. Egymástól elzárkózva, a liberális frázisok ámításaira hallgatva minden tömörüléstől irtóznak. Mig a a liberálisokat a londoni nagypáholy, vagy bármely külföldi nagymester egész nyíltan kommandirozta, addig a keresztényeket rémítgették a hazaárulás gyanújával, ha mertek volna más országban lakó elvtársakkal érintkezni. Es a csalás sikerült. Németországban 1870. után a kultúrharc igy jöhetett létre, Ausztriában a liberalizmus szintén ezen ok miatt erősödött meg 1866. óta. Magyarországban is a politikai szervezetlenség tette lehetővé az ellenfél politikai sikereit. Ezen bajok orvoslása miatt fáradnak Zichy Nándor és Eszterházy M. grófok Münchenben és Bécsben, és különös örömünkre szolgálhat azon kiváló lelkesedés, melylyel a két nemes vezért külföldi testvéreink fogadják. Ha a szabadkőműves »testverek« európai uijomása alatt lettünk leverve, nagyon természetes, hogy a győzelmet sem vívhatja ki egyedül, hanem erre az európai keresztények szövetsége szükséges. Enélkül a küzdelem aránytalan eszközökkel folyik és a sikerre semmi kilátás sincs. Bécsben a keresztény-szocialisták minden irányban győznek. Most már kétségkívül Lueger lesz a polgármester, mert a választók ezt jelöltjeiknél egyenesen kikötötték — és olt szavukat becsületesen szokták megtartani. A zsidók kezében levő liberális kormány ezért nagy zavarban van. Azt biztosan látja Badem, hogy a községtanács ujabb feloszlatása az antisemitismus eddig nem tapasztalt föllendülését vonná maga után. Sőt már az is bizonyos, hogy a legközelebbi választásoknál a tartománygyülésben is többségben lesznek az antisemiták, mert itt a liberalismus véglegesen hitelvesztett lett. Az antisemitismus nagy elterjedését hatalmasan jelezte azon gyűlés, melyet most Lueger és társai az igénytelen Betz-ben hívtak össze. Az első szóra 6000 résztvevő jelent meg, melytől a kormány annyira megrettent, hogy a gyűlést betiltotta. Leirhatlan felháborodást okozott a hitvány erőszakoskodás, úgy hogy Badeni elhatározta a tartományi helytartó, Kielmannsegg föláldozását. Ez a lutheránus államférfi kiváló ellensége volt mindig a keresztény mozgalmaknak és bukásával Badeni az antisemitákat kiengesztelhetni véli. De a keresztény-sociaJistᣠsokkal hatalmasabbnak érzik magukat, mint*högy ily csekélységgel megelégedjenek. Nekik Badeni kell, a rendszer megbuktatása. És ezt rövid idő múlva megvalósítják, mert a józan és romlatlan ausztriai nép világosan látja, hogy a liberalizmus nem más, mint az ámitás és hazugság rendszere, melyet megvetéssel kell félredobni. E hő 17-én gyűlést tartottak Bécsben a vasúti alkalmazottak. A birodalom minden részéből mintegy 1500 jelent meg érdekeik megbeszélésére. (Mert itt ez lehetséges!) Politikai szemki tudja mi lesz a nevük az uj világ hegyeinek — szirtjeit képezze. Amit itt mondok az nem is mese ! A legújabb kutatások e mesés sejtelmet tüzetes keretbe foglalják és számokban is kifejezik. , Az ember mélázva áll sokszor az ó-világ leszerelésének e medre mellett; nézi a lesikló hajót, a szalon-gőzös födélzetén sétáló s ingerkedő közönséget, s nem gondolja el, hogy nem a folyam hátán, hanem a méhében folyik le tulajdonképen az élet, a fejlődés játéka. Fönt csak az ember játszik ; lent uj világok árama siklik le zajtalanul. A mi Dunánk, kivált az ausztriai alpesvilágot, a dél-németországi hegységeket hömpölyögteti Esztergom mellett a Fekete tengerbe, A vizben absolute minden kőzet föloldódik, valamint nincs kő, melyen a viz át nem hatolhat. Legkönnyebben azonban a szénsavas mész olvad föl a vizben; pedig ép ez alkotja javarészben az alpesek hegyláncait. A tovaszállitást a viz körforgása eszközli. •»TTawu pst* mondották a görögök; minden folyik, s folyik ép a viz által. A természetnek nagy közlekedésügyét a viz gondozza. A viz hömpölyög a természet erezetében, s a hajtó erőt a nap melege szolgáltatja, mely a vizpáráit a felhőkbe emeli s onnan eső alakjában lesuhogtatja. Minden esőcsepp esési esélye egy-egy kalapácsütés a hegyekre, szirtekre, egy-egy lökés a pataknak, a folyónak; rombol, szétszed és cipel mindent lassan, de folytonosan. A vízmennyiség, mely a természetbén körben jár, óriási nagy, Krümmel a tengervíz mennyiségét 1285 millió köbkilométerre teszi, ami valamivel több mint három millió köbméterföld. E víztömegnek egy része folyton elpárolog s lecsapódik ; a csapadék átlag oly nagy, hogy a szárazföldet egy méter magas viz borítaná, ha az eső egyenletesen eloszlanék; mert Suezben egy év alatt csak 3 centiméternyi, Cerra-Punyiban pedig a Himalaja hegyek közt 14 méter a csapadék magassága. Ebből következik, hogy 15.000 év kell ahhoz, hogy a tenger vize elpárologjon és a körforgás után medrébe megújulva visszatérjen. Igaz, hogy 15,000 év hosszú idő, de a geológiában nem éppen sok. A viz e szakadatlan körforgása a szárazföldet a tenger mélyébe transportálja. Nincs az a szikla a tiroli Dolmitban vagy a Salzkammergut Transtemmján, melynek részecskéi Esztergom mellet 'el nem sietnének, s Tengerszemcsúcs repedezett szirtjei, melyeket a turista tapos a MagasTátrában, visszaadják neki a vizitet Budapesten vagy Apatinban, a Duna-fürdőben vagy pláne még bensőségesebben a mosdó tálban. Első tekintetre nem ötlik szemünkbe a viz romboló hatása a szirtekben s kőzetekben; de csakhamar megváltoztatjuk véleményünket, ha megtudjuk, hogy a föloldott közeg mennyisége a víztömeg VGOOO részét teszi. Hatezer év alatt tehát annyi szilárd tömeg vándorol az óceánokba, amennyi viz özönlik beléjük egy év alatt. Pedig mily nagy ez az évenkinti víztömeg! Basel mellett a Rajna óránként 112 millió köbláb vizet hengerít: tehát hatezer év alatt annyit cipel el az Alpesekből. Sicút mellett a Nílusból 3— 40 millió köbméter viz folyik le a vízállás szerint váltakozva; a Szajnában Parison át 14 millió köb láb viz, s a Gangesban plane 55 millió köbméter viz siet az óceánba. Hogy az amerikai monstre-folyók mennyi vizet hömpölyögtetnek, azt nem tudjuk. A Dunáról azt gondoljuk hozzávetőleg, hogy kétszáz millió köbláb víz folyik le medrében ős Esztergom falai alatt óránként. Ha ezek a folyók a föld hátán 15,000 évig folynának, akkor annyi vizet torkoltatnának a tengerekbe, amennyi a tengeri óceánok víztartalma Az oldott szilárd részek különféle arányokban szerepelnek a folyamok vizében a szerint, amint más és más kőzetben vágódik a folyam medre. Kiszámították, hogy Tenutoburgi erdőségek évenként 36,000 köbméter meszet vesztenek. Az Elba csak Csehországból évenként 52,000 köbméter meszet visz el. A Themse évenként 110,000 köbmétert hurcol s a területet, melyből vizét nyeri (2072 angol négyszögmértföld), 13,200 év alatt egy lábbal mélyebbre mossa. Ezek után rátérünk a legérdekesebb eredményre. Hány év kell ahhoz, hogy a jelenlegi tengerek és Óceánok kitöltődjenek ? Nem kevesebb mint 234 millió év. Borzasztó hosszú idő ; de ha a világ áll addig, akkor természetesen egészen más alakot mutat majd: ahol most a tenger hullámai hömpölyögnek, ott róna vagy hegység terjeng, és ahol most az Alpesek, Kárpátok merednek az égbe, ott akkorra tán a tenger hömpölyög. Hány világrész lesz akkor? s ugyan mit fognak regélni Európáról s rég eltűnt városokról, óceánokról s folyamokról ? ! Mily semmiség evvel szemben az ember . . . hát még a politika!