ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-29 / 13. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1890. március 29. 13. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. /felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény, — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A földműves gúnyája. Budapest, március 27. A nemzet-föntartó elem érdekeinek védelme lévén főcélunk, nem zárkózhatunk el ama kérdések szellőztetése elöl, melyek a földművelő nép jólétének elő- vagy hátramozditását eredményezik. Van a liberális kormánynak egy mostoha gyermeke, melyet jó és igazi mostoha nTódjár^rjOTelnáspángol *s" ez a földműves. Kell pénz, előrántja fülénél 1'ogVa a o^günytr~(§s azt mondja, fizess. Kell katona, megfogja üstökénél és kiálltja, rukkolj. Jön választás, akkor azonban már azt mondja: coki paraszt! ha t. i. nem k

ormánypárti. Ennek a jó Istenadta népnek ügyeivei fo^talltoztak e napokban a kitűnő jogász és tanár urak a képviselőházban, szőnyegre kerülvén a földmüvelés ügyi tárca költségvetése. Egekig magasztalják és dicsői tik a föld munkásait, de annyi bizonyos, hogy ügyét egy lépéssel sem viszik előbbre. Agyonboldogitják a népet egynéhány beszéddel s a vége az lesz, fizess. A hamupipőkének is azon szerep jutott, hogy diszbe öltözött nó'vérei helyett, neki kellett dolgoznia, minálunk a földművelő osztály a hamupipőke sorsára jutott, csupán egy dolog vigasztalhatja s ez, hogy van mégis társa, ki hasonló sorsban sinylödik, a kis ipar. De ez éppen olyan vigasz, akár a Reb. Giceszbájszer jókivánatai. Nem kérünk belőle. Érdeklődéssel várjuk a tárgyalások folyamát és kíváncsiak vagyunk, fog-e végre valami okos dolgot kisütni aBánlt'y-klikk, melylyel az agyonsanyargatott és a terhek alatt nyögő földműves osztály terhein és sanyarú viszonyain lendítene ? Nagy reményekkel nem kecsegtetjük magunkat, de nem is szó'hetünk nagy terveket. Nem azért, mintha mi talán Bánffy úr és társainak nagy tudományát : kétségbe vonnánk, az igaz, hogy sokat nem ' is adunk rá, de a fő ok, a melv miatt mi a ! földművelő osztály érdekeinek előmozdítását í nem igen reméljük, egy szóval fejezhető ki: a liberalizmus. Hosszú, s évtizedeken keresztül tartó tapasztalatok meggyőzték minket arról, hogy : a liberalizmus a középosztálynak igazi sírásója. A liberalizmus tönkre tette a földműves és a kisiparos osztályt, igazi mostoha módjára bánt el vele, a hamupipőke sorsára, és a jól tartott testvérnek, a nagy tökének játék lapdájává tette. Ahol a földműves osztály még nem züllött el egészen,' ott már öntudatra is ébredt s megkezdte a tétért való nagy harcot. Az öntudatra ébredt földműves belátta, hogy itt élet-halál harcról van szó, s a legnagyobb, valóban égbekiáltó igazságtalanság az, hogy midőn reá,^m\ni valami türelmes csacsira minden terhet reá raknak, ugyanakkor öt, s az ö véres fáradságának gyümölcseit, terményeit, a minden tehertől menten fickándozó nagy töke, s annak képviselője, a börze szeszélyeinek dobják áldozatul. A szegény földműves nem is tudja, mily veszélyes játékot űznek az ö bőrére az adómentes börziánerek. Igazi hazárdjáték ez, melynél Dániel-féle kártyákkal játszanak, a földműves pedig viszi a szótlan gibic szerepét, hallgat, pénzt ad, izzad, töltöget, és mindig ö huzza a legrövidebbet. Az ó-szövetségben volt Izrael népének egy Azazel nevű bűnbakja, erre a kecskebakra ráruházták összes vétkeiket s kivitték a határba. Az aranyborjú imádói, ugylátszik még most sem tudnak meglenni egy ilyen bűnbak nélkül, s ezt- megtalálták a földművesben. Körülfogják, korültánczolják, rásózzák összes terheiket, s miután már jól megterhelték, kiviszik a határba. Ebben a tekintetben nem is remélünk j mi semmiféle javítást a liberális kormányrendszer részéről, mert hisz akkor az eddigi I elveivel teljesen szakítania kellene s nagy j lenne a jajgatás és panasz Izraelben, meg a I pártkassza nagyon hamar kiürülne. Mindaddig, mig a földműves és iparos osztálynak I nem sikerült a liberális uralmat lerázni nya! káról, nem is várhatja sorsának javítását. A földmivelésügyi miniszter expozéjával csak • ugy leszünk, mint a szőlőkre vonatkozó uj törvénynyel, szép szölöfürtöt akaszt ki, de az a baj, hogy oly magasra, hogy nem tudják elérni Olcsó oltványok helyett ad jó drága kölcsönt, az ingyen oltványokat pedig valószínűleg a hazafias (értsd kormánypárti) érdemek jutalmazására tartja fönn. Nem kölcsönöket kérünk, hanem jutányos árú veszszöket és oltványokat, nem rabló mencseszteri rendszeren alapuló gazdasági viszonyokat, hanem oly sociális rendszert, mely a földművelő nép vállairól a terhek nagyrészét leszedvén és az elkényeztetett börzének is azokból juttatván, a köz- és nemzetgazdaság AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA^ Leksziből Elek. Irta: "Valnicsek Béla. A műkedvelői előadást igen szép közönség nézte végig s jóllehet a szereplők az egyszer nagyon kitettek magukért, Kalotay Lekszi csöpp érdeklődést sem mutatott a játékuk iránt. Egész este Sárdyné közelében volt, annak a szép aszszonynak a közelében ki a második sorban, jobbról az első széken ült. Kalotay Lekszi eleinte hátul volt a fiatalság között, kiknek a nagyszámú hölgyközönség miatt nem jutott ülőhely, de mikor észrevette a szép asszonyt, a fal mellett előbbre tolakodott s oda állt a rendezők közé, ugy hogy Sárdyné közelébe került. Sárdyné nem vette mindjárt észre Eleket, hanem mikor meghallotta azt a mély rezgésű, férfias hangú »éljen«-t, mely anynyira kivált a többi közül, úgy gondolta, hogy ez nem lehet másnak a hangja, mint a Kalotay Lekszié. És nem csalódott, mert mikor a hang irányába nézett, tekintete Kalotay mosolygó szemeivel találkozott. A fiatal ember ugy érezte, mintha a szép asszony forró szemeivel, lágy tekintetével végig simogatná arcát, mely néhány pillanatra lángba is borult. Aztán egészen Sárdyné mellé állt s üdvözölték egymást. E pillanattól fogva Kalotay édes keveset törődött környezetével és csupán Sárdynéval beszélgetett, egészen az előadás végéig, mikor elbúcsúztak. Az előadás után a quadrobnál Kalotay Lekszi is az ajtó közé szorult s amint kifelé tolakodott, hátulról valaki megérinté vállait. Visszanéz, hát a Babarczy Ödön volt, a puszibarátja. — Szervusz. Hová mész ? — Haza. — Én is, menjünk együtt. Kalotay meg Babarczy nagy nehezen megkapták ruhájukat, s fejüket jól behúzva kabátjuk prémes gallérja közé, mert csúnya, hűvös idő volt. megindultak. Jó darabig szótlanul mentek egymás mellett s mikor egyik elhagyatott utcán csupán kettecskén bandukoltak, Kalotay Lekszi megszólalt. — Pajtás, beszéltem Sárdynéval. — Láttam. Aztán elhallgatott Lekszi; Babarczy ugy vette észre, hogy Elek még szeretne valamit mondani, de nem tudja szóljon-e, ne. Majd így szólt: »Tudod mit mondott az az asszony ? Miért vagyok olyan ügyetlen, hogy ott hagytam őket.« — És sajnálod Lekszi, hogy jobb helyre helyeztek át? És magad is úgy véled, hogy ügyetlen voltál akkor . . . Kalotay gondolkozott egy keveset. Igazad lehet barátom, de azért mégis sajnálom áthelyeztetésemet. Látod, Sárdy igen jó barátom s én minden gyanúsítás nélkül járhattam volna házához . . . — És a lovagiasság, a családi szentély ? Ez mind bliktri neked? Kalotay Lekszi nevetni iparkodott, hanem a nevetésébe belevacogtak a fogai a nagy hidegtől. — Hm. Lovagiasság, családi szentély ? És nagyon-nagyon elgondolkozott e pár szó fölött Azután egyetlen szót sem szólt sem Kalotay" sem Babarczy egészen addig, hol utjok ketté vált. Itt Kalotay kezét nyújtva Ödönnek, így szólt: »Mégis ügyetlen voltam, barátom ügyetlen, hogy ott hagytam Sárdyékat.« — Majd máskép beszélsz egyszer, ha már nem Kalotay Lekszi, hanem Kalotay Elek lesz a neved s azzal elváltak. . . . Babarczy Ödön aztán nagyon kéveset találkozott Lekszivel, s ha összejöttek is olykor, csak a legrövidebben üdvözölték egymást. Már két év is eltelhetett, hogy egyáltalán nem találkoztak. S egyszer csak Babarczy legnagyobb csodálkozására hallja, hogy Kalotay nős s már családja is van. Aztán egyebet is hallott. Azt mondták neki, hogy gyönyörű szép asszony a felesége s hogy Elek nagyon féltékeny rá. Nem szereti a házibarátokat s lehetőleg még jó barátaitól is tartózkodik. Ödönnek ekkor önkénytelenül is eszébe ju-