ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-08 / 10. szám

öreg úr elkeseredve vonult vissza, s azóta a közéletben se szerepel. Tarnóczy fecskendő gyárának panamájáról máshol számolunk be. De itt van a megnemesitésre előjegyzett Földiák Gyula liberális bankár kender és lenipar-részvénytársasága, melyet 1891-ben Bánffy Dezső elnöksége mellett alapitott, amely most szépen likvidál, s részvényesei 650,000 forintjuknak üthetik a nyomát. Hasonló sors érte Földiák — csak úgy rázta ki a részvénytársaságokat a kormány kegyes mosolyával — üveggyár részvénytársaságát, s a részvényesek két millió ötszázezer forintja elszámoltatott liberális képviselők és főszolgabirák által. Jobb létre szenderült az egyházpolitikai kortesfogásokra alakult budapesti józsef-városi takarékpénztár, s 2 évi virágzás után Földiákot, alapitóját követte a gyászba. Haas és Deutschék, miután kiszipolyoztak egy magyar uradalmat, eladták négy milliócskáért Erlangeréknak, kik Frankfurtból jönnek hozzánk egy magyarországi nemzetség-fát alapitani. Mennyi érdeket lehet Magyarországon a liberális kormánypárt segélyével teremteni, s mennyi ember megy tönkre a kegyelmes és nagyságos képviselő urak miatt, kik még arra is ráérnek a liberalizmus nevében, hogy a börzén árfolyam - csökkenést rendeznek, s ezalatt a börzianerek a zavarosban halásznak. — Választási szabadság. A megyebizottsági tagok választásánál Trencsénmegyében két párt állott egymással szemben; a kormánypárt és a néppárt. A néppárt a megye legtöbb választó kerületében győzött; de választásukat egyszerűen megsemmisítették és pótválasztásokat rendeltek el. A pótválasztásnál oly botrányos visszaélések történtek, hogy nem a parlamentben megtámadni, hanem a helyszínen kellett volna megkorbácsolni a választást vezetőket és azokat, akik megengednek maguknak ily botrányos visszaélést a polgárok választói jogával és az ebben rejlő magyar alkotmánynyal szemben. Az eljárás teljesen a stomfai rendszer szerint ment. A választási elnök minden választó kerületben az u. n. liberális szavazókat bocsátotta először az urnához, pedig törvény szerint, itt nincs sorshúzás arra nézve, hogy melyik párt szavaz előbb, hanem szavaznak a választó polgárok a szerint, amint jönnek. A néppárti választók teljesen ki voltak szorítva a választás helyének teréről. És az elnök elkövette azt a botrányos visszaélést, hogy a liberális szavazókhoz intézett kérdésekkel és idöfecsérléssel lehetlenné tette, hogy a néppárti szavazók leszavazhassanak, úgy, hogy a bejött szavazó polgárok legnagyobb része a nélkül ment el, hogy választási jogát gyakorolhatta volna. Egyik kerületben meg leszavaztak 125-en, a 125 közül volt 92 néppárti szavazó, kik mind Írásban kijelentették, hogy ők néppárti cédulával szavaztak és erre esküdni is készek. Mikor a választás eredménye összegeztetett, akkor a néppárti szavazók száma leapadt 25-re. Ez nem történhetett meg máskép, mint úgy, hogy egyszerűen ellopták a választási cédulákat, illetőleg kicserélték. Magyarországon annyira vagyunk, hogy az állam legsarkalatosabb joga, — De ott volt az ! Kati néni. — A többi meg ugy volt, ahogy előhb mondottad ? — Eltalálta, Kati néném! — No köszönöm lányom ; de megállj csak. Tyűh, atta fikomját, el kell mennem! Örzsimtől akarom hallani, hogy miért is szenved az urától. Hát még azért is kikap az asszony, ha becsületes marad ? Teremtő Atyám, de sokszor is tesznek bolondot ezek a mi embereink. És még ők mondják, hogy ostobák a fehérnépek! De meg is mosom én most a vőm fejét, hej csak otthon érjem. Ezeket mondva, már az ajtónál van, hogy szalad az Orzsiékhez, de Julcsa eléje áll. — Kati néném! ugy-e haragszik rám ? — Már honnét gondolod azt gyermekem? — Hát csak onnét. Tudja Kati néném, mikor meghalt szegény édes anyám és én árva lettem, hát nem gondolt senki vélem csak nénikém. Aztán ha idejöttem, ha elmentem, volt számomra mindig jó szava s megkapta szöszke fejem, s olyan cuppanós csókokat adott, mintha csak tulajdon édes lánya lettem volna. Most meg el akar menni, pedig el se váltunk még. — Eredj te kis bolondosom; cuppanósabb az urad csókja. De ne mondd, hogy nem szeretlek! s ekkor Kati néni megöleli Julcsát, hogy csak ugy fulladozott a sok csóktól mind a kettő. — Isten áldja Kati néném, már látom, hogy még mindig szeret; igy szól Julcsa és haza felé az alkomány bázisa, a nép választási joga — főispánok, alispánok és főszolgabirák jóakaratára van bizva. Ez a rendszer azon útra vezetheti Magyarországot, amelyet nem óhajthat senki sem. Ez egyszerűen a forradalom utja! Azon a címen, hogy valaki néppárti, azt mondani a főispánnak, hogy nem tűröm meg, hogy a megyében néppárt legyen, hát ilyen joga lehet egy kajmakánnak vagy szatrapának, de nem egy alkotmányos főI ispánnak, nincsen még a magyar parlamentnek ' se. A nemzet közkincse az alkotmány Ez a polI gárok közjoga. E közkincsnek a néppárt épen olyan j jogos részese, mint akármelyik párt ez országban. I Bécsben a politikai uralmat oly párt vette kej zébe, melylyel Bádeni élet-halál harcot vív. Volt-e ott az antiszemita mérkőzés közben eset arra, — ! dacára, hogy maga a korona is tiltakozik az antiszemiták állásfoglalása ellen, — hogy a kormány I oly visszaélést követne el, mint amilyent nálunk : rendre és sorra elkövet a jelenlegi kormány úgy a néppárt, mint az ellenzék minden árnyalatával szemben? Mit mutat ez? Azt, hogy a választások tisztasága iránt Ausztriában teljes erkölcsi színvonal áll fenn, míg Magyaországon a visszaélés az ázsiai állapotoknál is gonoszabb. Örömünnep vagy tüntetés? Az a kérdés, vájjon Esztergom vármegye május 13-án osztatlan örömmel fogja-e ünnepelni hazánk ezeréves fennállásának ünnepét, vagy megzavarja-e ezt a szent ünnepet egy idétlen politikai demenstráció, amelyet néhány, a kormány kedvében járni akaró uri ember akar rendezni? Ezt a kérdést vetette fel Esztergom vármegye alispánja a megyebizottsági tagokhoz intézett legújabb körlevelében, melyben a törvényhatóság által rendezendő május 13-iki díszülés programmját közölte. E programm 7-ik pontja igy szól: »dr. Földváry István beszéde az ország alkotmányos kormányáról .« Szeretnénk tudni mi köze báró Bánífynak az ezredéves ünnephez ? Az az egy év, amelyet a kormányon töltött, vájjon följogositja-e őt, hogy az ezeréves mult mellett felemlittessék és esetleg a hivatalos demonstráció által 999 év örvendetes és szomorú, de mindig dicsöségteljes történelmét ! talán háttérbe is szorítsa? Vájjon megérdemli-e Bánffy, hogy az ezredéves mult és ő felsége, fejedelmi erényei által koszorúzott, hosszú uralkodói pályája mellett felemlítessék ? Eddig csak Stomfán, Nyitrán produkált valamit és ezt az egész művelt világ ázsiai barbárságnak bélyegezte. Tudtunkkal Esztergom vármegye határozottan ellenzéki. Két kerülete ellenzéki képviselőt küldött az országgyűlésbe, a harmadik kerületben pedig csak alkalmas ellenjelölt hiányában bírt a kormánypárti nagy erőfeszítések közt győzni. Mire való tehát az ellenzéket egy tehetetlen, nevetséges kormány glorifikálásával izgatni? Mint tudomásunkra esett, az ellenzéki bizottsági tagok máris komolyan gondolkoznak azon, hogy a milléniumi ünnepnek a napi politika piszkos sara által való ezen bemocskolását megakadályozzák. Ha pedig az ünneprendező urak, mind ennek dacára jónak látnák az örömünnepet i a politika piszkos hullámai közé vetni; úgy az ellenzék megbízásából egy kiváló ellenzéki szónok tiltakozni fog a hazafiúi kegyeletnek ilyetén megsértése ellen, és az ellenzék testületileg fogja elhagyni a tanácskozó termet. De reméljük, a dolog ennyire menni nem fog és a rendezőség ideje korán leveszi a programúiról a hetedik pontot. Nagy tapintatlanság volna, ha ő Eminenciája a hercegprímás, a római egyház kardinálisa jelenlétében magasztalná az egyházpolitikai úgynevezett reformokat életbeléptető minisztériumot, egy oly férfiú, aki ama famózus megyei közgyűlésen, midőn a berendelt jegyzők segítségével bizalom szavaztatott az egyházpolitikai javaslatokért a kormánynak, gúnyos és pikáns beszédével tette nevetségessé az egyház házassági törvényhozását és bíráskodását. Beméljük, hogy a hercegprímást ily inzultusnak nem fogják kitenni. Könnyen megeshetik az is, hogy a dolog izgatott discussionak lesz kitéve, amidőn a fejleményekért senki jót nem állhat. Ne tegyék tehát ő Eminenciájának a megjelenését lehetetI lenné, hanem egyszerűen vegyék le a 7-ik pontot a napirendről. F. Külföld. — cs,— Midőn az olaszok Bómát elfoglalták, a pápai hadsereg fegyvereit is elszedték. Nemsokára látogatásra jött hozzájuk Afrikából a jelenlegi Menelik király, kit nagy kitüntetéssel fogadtak az »uj Rómában«. Az ajándékok között, melyekkel neki kedveskedtek, a pápai zuávok elfoglalt fegyvereit is átadták Menelik ő felségének, ki aztán ezen fegyverekkel e hónap elején, a pápa koronáztatásának évforduló napján az olasz hadsereget tisztára elverte. Soha olyan csúfosan nem pusztítottak el hadsereget, mint ez az afrikai király a dicsőséget kereső olaszokat. Valóságosan úgy játszott velük mint macska az egérrel. Éheztette, szomjaztatta; majd egy kis mozgást engedett számukra »keresztény nagylelkűségből«, mint Menelik emlegetni szokta. Mikor azonban az olasz vezér komolyan kezdett fellépni, úgy agyoncsapta őket. hogy az egész világ megcsodálhatja. Baratiére tábornok még az ágyúit is otthagyta s az olasz katonák ijedtükben 60 kilométerekre futottak egyhuzamban. Rómában óriási hatást tett a kudarc hire. A nép különben is a végső fokig elégedetlen a jelen kormánynyal, az afrikai háborút pedig rossz ' szemmel nézte mindenki. De Crispi erőltette az I egész vállalatot, hogy igy a figyelmet elfordítsa a i belügyek undorító folyásától. Most tehát kényte• len a minisztérium lemondani, inert a parlament elé lépni nem mer. Úgy látszik, az »egyesült Olaszország« már az első huszonötéves jubileuma után kétségbe esett jövőnek néz eléje. A franciaországi állapotok megfigyelése tanulságos különösen nekünk magyaroknak, kik hasonló viszonyok között élünk. És mintha a legkisebb részletekig onnét vették volna a mintát, nálunk is ugyanazon jelenségek merülnek fel a közéletj ben ép úgy, mint a politikában. Igy ott is virágzik a jelentéktelen emberek uralma. A most elhalt Floquet pályáján végigtekintve ! csodálkozva kell látnunk, hogy a politikái emelkedés mily hitvány tényezőktől függ. Floquet ügyvéd volt a legközönségesebb tehetségekkel. Mint ilyennek pörös-ügye kevés akadt és igy maradt elég ideje a politikai ábrándozásokra Dicsvágya mérhetlen nagy lévén, folyton azon törte eszét, mivel tehetné magát híressé. Midőn Sándor orosz cár a párisi világkiállítás alkalmával az igazságügyi palotát is megtekintette, Floquet a tömeg közül előre tolakodva a cár szemébe kiáltotta: »Monsieur! éljen Lengyelország !« És Floquet neve e pillanattól kezdve világhírű lett. Rögtön ünnepelték őt mint a népjogok és a szabadság bátor védőjét. A legközelebbi képviselőválasztásnál Parisban az összes 38 jelölt között a legnagyobb többséget kapta. Csakhamar miniszter, majd kormány elnök lett. A »nép« előtt csodálatos alak maradt, a magasabb helyek jóindulatát pedig biztosította olyasféle tettekkel, mint pl alázatos bocsánatkérése az orosz követségnél a cár megsértéseért. Csakis a Panama bírta őt is tönkretenni. Mert hát 300,000 fr. erejéig volt itt érdekelve. És bár nagyon hangsúlyozta, hogy az egészet csak hazafiasságból tette, nem kegyelmezett a felzúdult közvélemény és elűzte őt a hatalom polcáról. »Hazafiasságból*, ezt az eszmét különösen emlegetik most. Különösen a jelenlegi radikális minisztérium egyenesen hangsúlyozza, hogy őt megbuktatni hazafiatlanság. Az óriási korrupciót leleplezni, a panamabotrányokat, a déli vasút óriási csalásait, a számtalan sikkasztást emlegetni hazafiatlanság, — mert hát itt miniszterek szerepelnek és zsidók. — Ez utóbbiak ellen is mindig erősebb áramlat keletkezik Franciaországban. Drumont, d'Hugues és más ismert irók egész erejükkel a zsidók tizeiméinek felderítésére törekednek. Valamennyi botrányos ügynél a főszereplők zsidók voltak. Arton, Raynal, Reinach, Oberndörffer és általában a Panama és a déli vasút összes üzelmeiben ők voltak a kiváló hősök. A francia akadémia ismert alakja, Boissier