ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-03-01 / 9. szám

egoizmusát tartja szem előtt s mely csak megyei s állami, tehát parancsszóra szavazó, tisztviselőkből, kenyerőket féltő körjegyzőkből áll, akkor e párt az uszályhordozó sajtó szemében nem más, mint a szabadelvüség ellensége. Ám legyen, az álszabadelvü s alávaló eszközökkel dolgozó sajtót s annak hiveit az ellenkezőről meggyőzni úgyis lehetetlen, de a vicinális eredményeket s a paralyzis progressivát termő korban egy egészséges ellenzék alakulását s annak jogosultságát megengedi minden elfogulatlan s köztisztességben álló ember, nem úgy mint a nógrádi hires szabadelvű párt. Ki tehet róla? Sic fata tulere. Az uj főispán fogadtatása, bár a. vmegyei Il-od aljegyző — a képviselőségre érdemeket szerzendő — időt, fáradságot nem kiméit, távolról sem volt olyan impozáns, mint a milyennek azt a liberális lapok felfújták. A balassagyarmati polgárság, melynek még élénk emlékezetében vannak a megboldogult Budnay főispán által elkövetett törvénytelenségek, nem jelent meg a vasútnál a főispán fogadtatására, csupán csak egy néhány recipiált honpolgár, kiket a járás főszolgabirája összetoborzott A városi főbiró elég tartózkodóan üdvözlé a főispánt. A bevonulás sötétben, alig itt-ott látható gyertyafény pislogása közepette történt. Másnap reggel Dániel László főispán a vármegyei tisztikar s a torontáli küldöttség szemkápráztató diszmagyarba öltözött tagjaitól kisérve, csendesen, éljenzés nélkül a róm. kath. templomba ment, hol dr. Walihora losonci esperes plébános mondotta az ünnepélyes Veni Sanctet s a szt. misét. Az isteni tisztelet után a főispán kíséretével viszament a vármegyeházára, nemsokára Török Zoltán alispán megújította a közgyűlést s indítványára egy küldöttség ment meghívni az uj főispánt a közgyűlésre A belépő főispánt a kormánypárt a megrendelt éljenzéssel fogadta, ki letévén a szokásos hivatalos esküt, (?!) elmondá beköszöntő beszédjét. Pártja éljenzéssel, az ellenzék hallgatással kisérte e beszédet. Majd a szokáshoz hiven Nagy Mihály tb. főjegyző üdvözölte a beteg főjegyző helyett a megye részéről a főispánt, utána felszólalt Szontágh Pál s'mindkét beszédnek jegyzőkönyvbe iktatását indítványozta, hogy mint »

testis temporum« az utókornak is fenmaradjon. Ezután Scitovszky János, az ellenzék vezére úgy a saját mint pártja nevében kijelenti, hogy a főispán iránt bizalommal nem viseltetnek, azért mert az előző főispánok működése sötét foltokat hagyott a megye történetének lapjain s oly keserű csalódást a megye független elemének szivében, hogy ezek után az uj főispánnak mint a megmételyezett kormányrendszer kreatúrájának és neveltjének működése iránt bizalommal nem viseltetnek. Scitovszky beszédje alatt a kormánypárt emberei éktelenül lármáztak s oly kifejezéseket használtak, melyeket e helyütt leirni az illem meg nem engedi. S midőn ily viselkedés mellett az ellenzék is kifogyott türelméből és Simonyi Dénes odakiáltotta a liberálisoknak: »ez mégis csak impertinentia,« a főispán őt rendreutasította. Simonyi látván, hogy a főispán elfogult, a mennyiben az ő pártja bármit is kiálthat és tehet büntetlenül, a rendreutasitást visszautasította. Lett erre nagy lárma s a főispán, ki beszédjében azt hangoztatta, hogy a békét jött helyreállítani, ennek mindjárt az ellenkezőjét tette, midőn a főügyész felszólalása után Simonyit széksértés cimén 100 frt pénzbirságra Ítélte anélkül, hogy a közgyűlés erről határozott volna Pártjának tetszett s a főispán megnyugodva zárta be a rendkívüli közgyűlést. Következtek a küldöttségek tisztelgései. A torontáli küldöttség és a vármegyei tisztikar tisztelgése után jött a róm. kath. klérus, melyet dr. Walihora János losonci esp.-plébános vezette. A kevés tagú küldöttség megjelenése azon hatást keltette, hogy a kath. klérus nem ok nélkül húzódott vissza a tisztelgéstől, mert mint a vármegye lakossága nagyobb részének vezetője, legjobban tapasztalta azon törvénytelenségeket, melyeket Rudnay főispán közegei által elkövetett s a melyek az erkölcsöket megmételyezték Nehogy a ferde kormányrendszer neveltjének a bizalmat előlegezze, inkább távol maradt a tisztelgéstől s a kik tisztelegtek is, azok is C:ak ez elv megvédése végett tették: ^Ecclesia praecedit.« A tisztelgések után „nagyszerű" ebédet adott a főispán a vmegyeház nagytermében, melyen körülbelül 300 an vettek részt, hogy kik, azt legjobban a képviselőségre aspiráló Il-od aljegyző tudná megmondani, a ki miután az ellenzék tömegesen Yiszaküldte a meghívókat, derüre-borura I meghitt mindenkit, a ki csak ép kéz-láb jöhetett i s oly számot hozott össze a nagyterembe, .mely mint tömeg sokat mutatott ugyan, de viselkedésével annyira áthágta az illem szabályait, hogy ezt még a főispánnal jött torontáli küldöttség tagjai is megsokalták, s kedvöket vesztve a 4 órai voi nattal elutaztak. Köbölkút, február 21. Köbölkúton az újonnan építendő orgona javára rendezett színielőadás és az ezt követő ! táncvigalommal egybekötött tombola úgy erkölcsi, i mint anyagi tekintetben a legmeszebb menő vái rakozást nagyban felülmulta. Úgy az előadáson, mint a táncvigalmon a környék intelligenciájái nak szine-java részt vett. A termek, különösen a színpad oly pazar fénynyel voltak feldíszítve, hogy ! bármely vidéki város becsületére vált volna. Szé! kesváry Imre áldozatnak nevezhető pénzösszegen j kivül nem kiméit időt, fáradságot s eszközt, hogy I az ügynek sikere legyen. De szavak helyett beszéljenek a tettek. A színielőadás és a táncvigalom, mely egyes részleteiben az ezredév megünneplése is volt, 228 frt 82 krt jövedelmezett. ! A kiadás összege 65 frt 82 kr., tisztajövedelemnek maradt tehát 162 frt 38 kr. Felülíizettek: Eitner Ákos 1 frt, Antal János 1 j frt, Roronkay Jenő 50 kr., dr. Gláser Zsigmond 1 frt, ! Grünhút Sándor 1 frt 40 kr., Hein János 1 frt, Horváth Dezső 5 frt, Jungmann Károly 2 frt 50 kr., Klinda Aranka 1 frt, bátorkeszi Kobek István 20 frt, Luczenbacher István 10 frt, Le Vray Gusztáv 2 frt, Kosa Lajos 1 frt, Keményfy Kálmán Dániel 1 frt 50 kr., gróf Majláth Gusztáv 5 frt, Meisermann Ignác 2 frt, Némethy Lajos 1 frt, N. N. 1 frt, Özv. Perzsa Győzőné 5(i kr., Rudolf Béla 1 frt, Radó Antal 50 kr., Schável János 2 frt, Stern Mór 50 kr , Stern Dávidné 1 frt, Székesváry Imre 2 frt, Szvoboda Sándor 1 frt, Seyler János 1 frt, Stóhl Ferenc 1 frt, ifj. Szauder Mihály 1 frt, Vimmer Imre 2 frt, Vizenberg Dávid 1 frt, Vilhelm István 50 kr. Az ügy iránti nemes lelkesedésért Isten áldása szálljon a fönt nevezettekre. Igen értékes tombola tárgyakat adtak Özv. Zách Józsefné ő nagysága, Székesváry Imre plébános úr, hasonlőlag kézimunkákat Klinda Aranka és Stern Róza úrhölgyek ajándékoztak. A fönt kimutatott összeg azonban magába véye igen csekély volna, ha főméltóságu herceg Pálfy Miklós úr kegyelmes pátrónusunk 400 frttal nem veti meg alapját az új orgonának. A községben kibocsájtott íven pedig már 311 frt 65 kr. folyt be, melyhez nagyobb összegekkel a következő szives adakozók járultak: Székesváry Imre 20 frt, Stampay János 5 frt, Linter .lános 6 frt, Szauder István 10 frt, Hogenbuch Ferenc 10 frt. Hogenbuch Ádám 5 frt, Vilhelm István 10 frt, Herényi József 5 frt, Vas János biró 5 frt, Szőcs János 5 frt, ifj. Szauder Mihály 5 frt, Matusek András 5 frt, Hubik György 10 frt, Szaller János 10 frt, Barta Gáspár 5 frt, Szauder András 5 frt, Szvoboda Sándor 10 frt. A meg nem emiitett fillérekért is Isten fizessen meg a nemeslelkü adakozóknak. A vidékről beérkezett összegek ezentúl is hirlapilag köszönettel nyugtáztatnak. A Bazilika hegye. Vendégeket várok Európából a Milléniumra. S bár az én jőszántamból a Góhér- s a Varjuutcákat, a Zúgó-sort, s a Zöld-tengert ugyan meg nem látják, de már a várhegyre föl kell őket vezetnem. Uram pillants, hát bizony ettől is félek ; mert oly derutt, oly kutyakaparós kép tárul arra felé is az ember szemei elé, hogy egy európai vendég okvetlenül savanyú, s Ízetlen benyomásokat vesz tőle. Pedig mi lehetne itt! Ha a mi várhegyünk ott a Duna fölött nem is oly szép mint a Boszporus partja, de bizony nyakába veheti az ember nem napszámba, hanem hétszámba a világot, mig hozzáfogható helyre akad, melyen természet, történelem, művészet oly pazar kézzel hintették szét kincseiket. A történelmi perspektívák fényében nem tudom, vájjon Budavára mögé vagy elé tegyük ezt a hegyet?! A természet elragadó kilátást nyújt, s jégben csakúgy ünnepel mint májusi verőfényben. Akár délre, akár északra nézünk, akár a régi fellegváron vagy a víztartó bástyán állunk, vagy a Bazilika oszlopos tornácában járunk, mindenütt megszállja az embert az az érzés: igazán fölséges hely, a halhatatlanság templomának, aranyos kupolájának, s akropoliszi oszlopsorának való ! A művészet szintén ide rakta le a magyar építészet egyik monumentális emlékét. De •— most jön az az elmaradhatatlan »de« — mily környezetben emelkedik ez a hegy! Környezetén rögvest észreveszi az európai utas, hogy Magyarországon jár ; a nembánomság, a nemtörődés hazájában. Pedig ha valahol, itt lehetne könnyű szerrel az egész környéket gyönyörű szép parkká átvarázsolni, s a »Királyi« templomot, a Bazilikát, egy rongy-környezetből kiemelni. Gondoskodtak is arra kezdet óta, s még látni a régi kezdeményezések nyomait. A várnak a kocsiuttól jobbra-balra eső oldalán, hol most már minden párkányzat kipusztult s kőrakások éktelenkednek, nemkülönben a homlokzattal szemben elterülő szép lejtőn utolsó nyomait látni a kertészkedésnek. Itt-ott még Tamasin-t olajfák pompáznak, sárga akác s jázmin bokrok árulják el a régiek gondolatát, hogy itt park készült. Maga a Bazilika közvetlen környezete érthetetlenül sokáig gyászolt kutyakaparós elhanyaI goltságban. Ez szemet szűrt József főhercegnek, s : ő pendítette meg az eszmét, hogy a Bazilika terét j okvetlenül parkírozni kell. Azóta bokrosodik az utak mentén a rózsasövény, ahol még ki nem veszett; azóta sötétlik két-három fenyü csoport, s díszlik a sekrestye oldalán nagy körben pázsitos szőnyeg bokor-partikkal, sőt itt-ott néhány kék i liliom is hajtogatja fringiás leveleit. De mi ez a néhány bokor e páratlan hely I ékesitésére! Tér, bástyák, dombok, romok, viz (mert abból is van elég a várhegy legmagasabb pontján), szőnyeges rét, teraszok, festői falak . . . mindez csak egy vállalkozó, hozzáértő embert keres, aki ebből a helyből paradicsomot varázsoljon. Ahelyett van egy kimondhatatlan kaszárnyaféle »Bagolyvár« a sekrestye felöl; alatta egy kocsmai állás, két »

Viommodite« jobbra-balra, tárt ajtókkal; ez van fönt; lent pedig általános bomlás. A karfák kidöntve, a fák letörve, a bokrok a szekerektől agyongázolva; mert most már nemcsak az uton járnak a kocsik, hanem az ut kapaszkodójának elkerülése végett jobbra az uttől a pázsiton; az egész vigasztalan, ronda benyomást ébreszt. De hát ennek megreformálása rengeteg pénzbe kerülne ? Kerülni, valamibe kerülne ; de nem oly túlságos sokba. A praeparandia májusban úgyis épülni kezd, s a fölhordott köveket ismét leszállítják. A várhegyen meredeken kapaszkodó utat alighanem Kis-Léva bájos utcájának igazítják. I Legalább ugy halljuk, hogy a káptalan lépéseket tett ez iránt s ugyancsak kívánatos, hogy fölterjesztését elfogadják. Valamennyi kocsis, ló, s a í lejtön s a sötétkapu alatt port nyelő ember hálás ! lesz a hatóságnak ez intézkedéseért. A napszámot illetőleg pedig, kérem, fogják be azokat a keddi s pénteki szegényeket, adjanak a kezükbe kapát, gereblyét, kosarat, s igazítsák el a hegynek; ha nem is folynék a munka oly hévvel, mint erős, tagbaszakadt munkásokkal, de lassankint majd csak összekapargálnák s boronálnák a Sión bozontos, fésületlen hegyét, s nekik is jobban esnék azután a pálinka. Tegyünk valamit Esztergom büszkeségeért. Ugy sincs valamirevaló sétányunk ; nyáron pláne a bűzös Kis-Duna mentén s a szunyogos szigeten élvezetből ugyancsak kevés jut. Itt a hegy, akácos, hársfás sorai, tiszta, illatos levegője, csendje, .... mindez arra sürget, hogy szenteljünk ez ügynek egy kis érdeklődést. Mert ha ez megvan, a többi meglesz.