ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-02-23 / 8. szám

kiindulási pont is helytelen volt. Minden szövetkezés és egyesülés célja a közös célok, a közös érdekek előmozdítása, és a szövetkezés által elért haszon egyenlő mértékben való megosztása, egyenlő teher, egyenlő jog, a mint ettől eltértünk, akkor már a nyerészkedésnek nyitottunk kaput és nem segítettünk azokon, a kiken segíteni célunk volt. Gazdasági viszonyaink teljesen változván, sürgetően követelik a hitelviszonyok változását is. Jelenlegi hitelviszonyaink nem felelnek meg gazdasági viszonyainknak. Nem gondolunk azokra a szemita operációkra, a melyek száz forintos kölcsön fejében ezreket préseltek ki a népből, a rituális gyilkosságok eme nemét mellőzzük, csak a törvényes hitel eszméjével foglalkozunk és erről egész bátran merjük állítani, hogy reformra szorul. A kis gazda, a kis iparos jelen sanyarú viszonyai mellett a pénzintézetek által nyújtott kölcsöntőkével nem boldogul, és pedig azért nem, mert a kölcsöntőke nem hozza be neki ama hasznot, melyet ö kamat fejében íizetni kénytelen. A nagy tökének meg vannak a maga előnyei, kí is zsákmányolja azokat a maga javára, de nem is siet a kis ember segélyére. A kinek vágya a. kis ember megmentése, a ki a gazdát és a kisiparost megóvni, akarja az elzülléstől, annak első sorban a hitelviszonyok rendezését kell programmjába fölvennie. Hogy ez nem kivihetetlen dolog, mutatja a szőlők újjáalakításáról készített uj törvényjavaslat. Addig is, még vezető köreinkben fölébred egy kis szociális érzék, a bajokon nem lehet máskép, mint a gazdák és iparosok hitelszövetkezése által segíteni. Ausztriában a tartománygyűlések minden lehetőt megtesznek, hogy eme, keresztény szereteten alapuló egyleteket fölvirágoztassák, nálunk bénítják működésüket, akadályokat gördítenek elébük. Miklós Gyula és Pulszky Károly sokkal szerencsésebbek pénzügyi műveleteikben, mint gróf Károlyi Sándor vagy Rakovszky István. Az elsörülraényből, hogy a kisasszony táncrendjében csak két név szerepel, az egyik hétszer, a másik kétszer. Jobb különben, hogy a tisztelt szobalányok nem bíbelődnek az ilyen dolgokkal, mert hogy a farsang elmúlt, a házi kisasszony is piros kendővel köti be fejét, segít takarítani, s ugyancsak pattogtatja nyelveeskéjét, ha ő szobaiánysága lomha kezekkel mozgatja ide-oda söprüjét. A »Fürdő« termei ismét tiszták és fényesek, aminő akkor volt, mikor 60, 80. 100 lány várta türelmetlenül, hogy az első csárdásra rázendítsen a cigány és egész gárda gavallér, — özvegyek és ifjak egyaránt, — jártatta szemeit végig a selyembe, bársonyba, csipkébe burkolt .hölgykoszorún. A táncterem levegője se forró már a táncoló párok tüzes leheletétől. Hideg és kihalt, mint a milyen a kiábrándulás fénye. A gondos mama, aki oly nagyon örült leánya farsangi mulatozásának, már nem huzza összébb óvatosan a nagykendőt, nem azt mondja: vigyázz, meg ne hütsd magadat, hanem : szaporán, láss a dologhoz. A jelmezes csörgő sipkák a szoba sarokba gurulnak, a holló szárnyak a hátról a kalapokra repülnek, a báli ruhákból bélést csinálnak, s mire a jövő farsang megjő, talán hiányozni fog a táncosnők közül kettő-három, kiknek addig a valóság megadja azt, amiről annyit ábrándoztak. Csak egyben nem hozott a farsang kiábrándulást: a papák tárcájában. Plagiosippus. ket támogatta műveleteikben a liberális erkölcs, ezeket meg bénítja a liberális morál. A hitelről azonban kimerítőbben majd más alkalommal. — Püspöki konferencia. Ő Eminenciája a Biboros-Hercegprimás a püspöki kart február 27-ére budavári palotájába konferenciára hivta össze. — Inf'iilák ! hol késtek a minisztériumban l Ennek a Bánffy kormánynak nincs más gondolata mint a hatalmon maradás, nincs más taktikája mint a gseftelés, az alku, az adás-vevés, nincs más iránytűje mint a korteskedéSo Mindenütt korteskedni, és sehol semmi mást nem respektálni! Más érdemet ez a kormány nem ismer, egyházi, társadalmi, socialpoiitikai téren egyaránt, mint a kortes érdemet. De az egyház, a társadalom, a nemzetgazdaság nem politika ; mert a politika efemer és taktikázás ; az egyház, a társadalom, a gazdasági problémák pedig állandó, a napi politikai árfolyam hullámzásától független érdekek. Ezeket csak kiI tartó s odaadó munkássággal lehet előmozdítani, amely munkásság beüt s megtermi gyümölcsét akkor is, ha politikai tekintetben az illető nem a kormány eszköze, hanem független gondolkozású hazafi. De a kormány nem lát semmi elismerni való érdemet sehol, csak a szolgalelkü kortesekj ben. Lehet valaki a nép vagyonosodásának oly ! tényezője, mint Károlyi Sándor gróf; lehet valaki ! a népnevelés bajnoka, az iskolaügy apostola, lelki pásztor, buzgó pap, azoknak az elismerésből, a kitüntetésből nem jut annyi mint egy árvalányhajszál. Másokat meg, kik esetleg semmit sem tesznek olyat, mi egy független jellemű, észre s reputációra tartó embernek imponálna, azokat fölkócsagozzák, fölbokrétázzák, megrend jelezik, • bárókká, grófokká teszik, . . . sőt szeretnék meg is infulázni. * S igy az intézkedést, a befolyást egyházban, államban, s társadalomban mindinkább szolgalelkü szikofanták kezeibe szeretné a kormány játszani, hogy mindenütt ugy tánczoljanak amint ; Bánffy és kortese fütyülnek. Pedig gondolhatni, hogy mit értenek ezek \ az emberek — saját • vallomásuk szerint — a szociális kérdésekhez, mit az egyház érdekeihez, mit a társadalom reformjához. Mindegy, ha nem is értenek semmit, az reájuk nézve nem baj. Ha csak a politikának szolgál minden, akkor rendben ; van a társadalom, az egyház, a történelmi fejlő; dés, az eszmék logikája s ami még van más I efféle silányság. Látnivaló tehát, hogy haladunk az abszurditásnak abba az uttévesztőjébe, ahol az eszköz céllá lesz, a hol az ember szolga lesz s minden érdek azért van, hogy az időnkint fölülkerekedett I parvenüknek ostobaságát szolgálja. S mi lesz akkor az egyházból, mi a társaI dalomból, mi a népnek kenyeréből ?! Az eszét ! szegte mamelukok azt mondják : tudja fene, mi i lesz: egy magyar királyi, bizantin, koncleső részvénytársaság. Aktuálissá lett ez a kérdés ismét a Bánffykormánynak egy sületlen basáskodó eljárása folytán, melyet az egyházzal szemben tanúsított. Bende püspök fölterjesztett két jeles egyházi férfiút, — Nyitrán emlegetik a nevüket is, — fölterjesztette őket azon célból, hogy a király ő Felsége az ez egyiket apáttá, a másikat c. kanonokká kinevezze. De Bánffy, Percei, Wlassicsnak ily apátok és kanonokok nem kellenek. Miért ? rosz papok talán ? vagy indolens, hivatásuknak s feladataiknak meg nem felelő férfiak ? Féltik talán a miniszter urak az egyházat, ha alkalmatlan praelatusai lesznek s nem egyeztethetik össze lelkiismeretükkel, hogy az egyház Fővédnökének, a királynak oly férfiakat fölterjeszszenek, kik a »védett«

; »védnökölt» egyház kárára legyenek ? szó sincs róla. Mit egyház, lelkiismeret, alkalmas infulátusok; nekik politikai szolgalelkűség kell. A fölterjesztett urak pedig ! tisztességes néppárti ellenzékiek ! s ezt nem röstelik j a kormány emberek nyilván bevallani s ily országos j botrányokkal bizonyítgatni ! Nem röstelik bevalI lani, hogy bolond, a ki törekszik, dolgozik, vesződik, áldoz a jó ügyért; a magyar kormánytól ugyan ne várjon elismerést* Adja be a derekát s akkor lehet akármilyen paralitikus. megkoszorúzzák és meginfulázzák. Igy szolgálja a magyar kormány a közügyet, a közérdeket. Nem vezet-e ez a rendszer egy ázsiai szolgaságba ? Másrészt azonban ez a brutalitás is egy sistergő vészjel, amely a sülyedező egyházi szabadI ság hajójáról röppen el a jelen állapotok sötét í éjjelébe; tüzes betűkkel írja ki ez a rakéta beborult látóhatárunkra : autonómiát követelünk; mert i ha már a pénzünkkel ily kormányokat is kell I szolgálnunk, de egyházunkkal s meggyőződésünkkel j a kormánynak robotolni nem fogunk. — Egyházpolitikai rendelettár. Az anyakönyvvezetők, ugy látszik, nagyon furcsának találták a belügyminiszter rendeletét, melylyel megtiltotta azt. hogy a polgári tisztviselők a polgári házasságkötésnél a násznép megjelenését és a menyasszonyi koszorú viselését követeljék. Sok helyen egyszerűen tuitették magukat a miniszter rendeletén. A belügyminiszter ezért kénytelen volt megújrázni előbbeni rendeletét, mely a »házasság megkötésénél megkövetelhető külső alakszerűségekről« szól. »Kötelessége a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőnek szigorúan megkövetelni azt, hogy a házasulok és a tanuk a polgári házasság ünnepélyes jellegéhez méltó és viszonyaiknak megfelelő tisztességes ruházatban jelenjenek meg. Viszont azonban nem szabad a polgári tisztviselőnek ezen követelményeken túl menni. Tilos nevezetesen megkövetelni, vagy a házasságkötésnél való közreműködést attól tenni függővé, hogy a menyasszony menyasszonyi koszorút viseljen avagy a házasulok, azok egyike vagy kisértetök az egyházi házasságra emlékeztető avagy általában szokásos jelvényeket használjon vagy bárminemű jelképes cselek vény eket végezzen. Tilos továbbá megkövetelni, hogy a házasulok a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t.-cz. 39. §-ában előirt két tanún kivül násznépet is hozzanak magukkal. Minthogy azon; ban az id. t.-cz. 37. §-a szerint a házasságkötés nyilvánosan történik, természetes dolog, hogy önI szántából a násznép is megjelenhet s a polgári tisztviselőnek a násznépet a megjelenéstől eltil! tani nem lehet. Fontos a rendelet intézkedése \ amaz esetekre, mikor a házas felek vagy a tanuk ! egyike vagy másika, avagy mindannyian a házasI sági anyakönyvi bejegyzést (a házasságkötésnél j felvett jegyzőkönyv) aláírását, illetőleg kézjegyük odahelyezését, vallási meggyőződésükre való hivatkozással megtagadják. A házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőnek feladata felvilágosítani a házasfeleket, illetőleg a tanukat arról, hogy a házasság törvényszerű megkötése teljesen be van fejezve akkor, midőn a polgári tisztviselő a házasulőkat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánítja. Ennélfogva a polgári tisztviselő e kijelentése után a házasulok már törvényes házastársak. Amennyiben a házasok, avagy a tanuk e felvilágosítás dacára is megmaradnak vonakodásuk mellett, a polgári tisztviselő a házassági anyakönyvi bejegyzés vagy házasság kötésről felvett jegyzőkönyv záradékában jegyezze meg. hogy a házasfelek illetőleg tanuk az aláírást vallási meggyőződésűkre való hivatkozással megtagadták. A házasság megkötéséről szóló tanúsítványt a házasságkötésnél közemüködő polgári tisztviselő az esetben is köteles kiszolgáltatni, ha a házasfelek, avagy a tanuk a fentiek szerint az aláírást, illetőleg kézjegyük odahelyezését megtagadták, Minthogy ez a házasság érvényességére semmi befolyással sincs feltétlenül tilos a polgári tisztviselőnak ama kijelentését, melylyel a házasulókat a törvény értelmében házastársaknak nyilvánította visszavonni, azért mert a házasfelek az anyakönyvi bejegyzést (jegyzőkönyvet) aláírni vo: nakodtak, feltétlenül tilos továbbá ez okból meg; tagadni a házasságkötésről bélyeg és díjmentesen kiszolgáltatandó tanúsítvány kiadását. A beMigtjminister a hozzá beérkezett sok panasz és országgyűlési interpelláció folytán, ezen ujabb rendeletben megismételte mindazt, amit eddig a