ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-20 / 51. szám

4 ESZTERGOM. 1896 december 20. alapokat, mint »közvagyont«, a kormány kezelése alatt álló állami javakkal. Mig a kormány törvénytelen gazdája, mondjuk, sáfárja volt az alapok és alapítványoknak, Ghyczy et comp, javaslatai már egyenesen konfiskálói lettek az egyház vagyonjogának, kikergették volna a dominiumból. Természetesen mindkét állapot rossz volt, de ha a »kisebbik rossz« eltűrésének elvét elfogadjuk, úgy kétségtelen, hogy az, az akkori kormány által vallott elvre alkalmazható. Az igaz, felelősség nélkül kezelte a kultuszminiszter ezen alapokat, mi ellentétben áll a miniszteri felelősség elvével, de e visszaélésben is történt némi orvoslás az ellenőrző-bizottság kinevezése által. S már ezen szempontból is tűrhetőbb volt a kormány felfogása, mint Ghyczy és társainak határozati javaslatai, melyek Ö Felsége kegyúri jogát is prejudikálták s az 1790. évi XXIII. és XXVI. t.-cikket is. melynek paizsa alatt állnak tulaj donképen az alapok, lábbal tiporták. Hiába, az alapokra az 1791: XXVI. t.-c. által demarkacionalis vonal van húzva, melyekre nézve, mint a törvény mondja: »Sua sacratissima Maiestas sihi inspectionem benigne reservavit.« A 48-iki törvényhozás, mint Trefort ismételten kijelentette, nem érintette a régibb jogszabályt s így az alapokat nem is vonta az országgyűlés hatáskörébe. Amint a ház belevegyült volna a katholikus alapok és alapítványokba, azon az úton és jogon beavatkozhatott volna a protestáns alapok és alapítványokba, dacára, hogy a katholikusét a törvény és a főkegyúri jog, a protestánsét pedig az autonómia födözi. Igaza volt Boér Antal képviselőnek, hdgy még a bizottság kiküldése is fölösleges, mert a jogi alap : a katholikus vallás és nevelésügy: a jogi személy: a katholikus egyház és hivek, oly közismert tény, hogy az alapok fölött senki más nem rendelkezhetik, mint a főkegyúr, vagy a katholikus autonómia, mint a főkegyúr mandatáriusa. Egy tekintetben volt egyező számos képviselő felszólalása Boérral: t. i. az alapok és alapítványokra vonatkozó kontroverziát semmi sem tisztázhatja, mint az autonómia létesítése. Azért a vitába majd mindenik képviselő egyúttal az autonómia kérdését is bevitte. Külföld. —cs.— Bismarck azon leleplezéseivel, melyek egész Európa figyelmét fölkeltették, mélyre ható bonyodalmakat akart előidézni. Ezt mutatja azon folytonos hullámzás, mely az egyes érdekelt államok politikájában jelenleg is érezhető és mely egyedül Bismarck nyilatkozataiban birja okát. Néhány nap előtt Rudini olasz miniszterelnök erélyesen tiltakozott azon állítás ellen, mintha ő 1891. évben szerződést irt volna alá Oroszországgal. Erre feleletül a »Hamb. Nachr.« újból hangsúlyozta, hogy történt megegyezés Olasz-és Oroszország között és ha nem Budini, akkor más államférfi működött ez ügyben, mely szerződés szerint azután Oroszország kárpótlást eszközölne francia részről Olaszország keleti politikájáért. — Azonban ez ujabb híreszteléseket szintén visszautasította Budini és határozottan kijelenti, hogy sem ö, sem más miniszter nem irt alá semmiféle orosz-francia szerződést. Budini elmondja, hogy 1891. okt. 13-án Milanóban Giers orosz miniszterrel Bécs és Berlin tudtával és helyeslésével érintkezett és élesen elitéli Bismarck politikáját, midőn hangsúlyozza, hogy a béke fentartására éppen nem szükséges az a túlságos titkolódzás, melyre Bismarck terveit építette. Sőt e politika határozottan veszélyes és erkölcstelen volt. Mert a szövetségesek bizalmát egyedül föltétlen biza- j lommal lehetett volna ápolni, nem pedig mesterséges eszközökkel. Sőt Bismarck eljárása olyan volt, mely a hármasszövetség minden tagját sértette, mert ama titkos szövetség által Oroszország kezébe adta őket, ki ama titok birtokában minden pillanatban szétrobbanthatta volna a szövetséget. Ami pedig azon hatást illeti, melyet e leleplezések a népekre tettek, ez nagyon szomorú. Ez előtt sem viseltetett ugyan senki valami komoly bizalommal a hármasszövetség értéke iránt, mert ez inkább csak a nagy közönség előtti hangoztatásra volt szánva, de ezentúl már ott sem fog hatást csinálni, mert mindenki láthatja, hogy mily semmiségek az ily szerződések, melyek a papíron szépen szólnak, de a szivekben nem élnek, és alattomos intézkedések által minden jelentőségüktől megfosztatnak. Szüksége volt a szabadkőmives páholyoknak arra, hogy Itália szövetség hírében álljon Ausztriával és Németországgal, mert e »szövetség« hangoztatásával némították el a két birodalom katholikusait, valahányszor a megrabolt pápai állam érdekében felszólaltak. És e fogás sikerült is. Ha végigtekintünk a német Centrum és az osztrák-magyar delegáció egyes jelenetein, hol az olasz viszonyok kerültek szőnyegre a pápai államra vonatkozólag, mindenütt komoly képpel állt fel az illető minister és az ildomosság nevében kérte a felszólalókat, hogy ne élesítsék ki az ügyet, mert »egy velünk barátságos szövetségben levő államról van szó.« Ez volt a rendes eljárás, mely aztán az ildomos diplomatákat elnémította. Most aztán kisül, hogy az egész híresztelés csak ámítás volt és a kormányférfiak jót mulattak mindig a komoly delegátusok hiszékenységen. Ez a hiszékenység természetesen már elmúlt és helyette — Hohenlohe kancellár szavai szerint — >a bizalmatlanság felhöje« födi a láthatárt. Oly sokat lehetett elérni ezelőtt a hármas-szövetség hangoztatásával, most pedig semmit! A hadsereg létszámának emelése, a vámpolitika és még sok más ügy állandó indokolását a »hármas-szövetseg« képezte. Mi lesz ezentúl? Hohenlohe a »bizalmatlanság felhőjét* minden pártányalatu politikusnál látja, de e kijelentésének dacára sietnek a szabadkőmives-liberális lapok minden bajért az »ultramontánok«-at okolni. Állandóan gyanúsították azelőtt is a pápai diplomáciát, hogy ez a hármas-szövetség megdöntésén dolgozik. Majdnem elhitették a világgal, hogy a pápa e működésében a népek romlására tör, mivel a béke egyedüli biztositékát : a hármasszövetséget akarja megdönteni. Pedig az a pápai diplomácia bizonyára jól ismerte mindig e szövetségnak értékét, azt a sok mellékszerződést, melyek végső eredménye a semmi. A liberális lapok sugalmazói szintén tudták ezt és igy a rágalmazás most annál utálatosabb. Az egész Bismarck-féle leleplezéseknek talán az lesz legszomorúbb eredménye, hogy nem valósul meg azon természetes és már Windshorst által is hangoztatott óhaj, hogy Ausztria és Németország állandó kölcsönösségi és államjogi viszonyba lépjenek, mi által érdekeik minden irányban föllendülnének és oly tényezővé válnának Európában, mely döntő befolyást volna képes eszközölni minden körülmények között. Városi közgyűlés. Esztergom, december 18. Csütörtökön, december 17-ikén tartott városi közgyűlésre, dacára a tárgysorozatba fölvett fontos ügyeknek, nem nagy számban jelentek meg a képviselők. Maiina Lajos polgármester féltízkor nyitotta meg a gyűlést. Mindenekelőtt bejelentette elnöklő polgármester Ő Eminenciája a hercegprímáshoz névünnepe alkalmából küldött üdvözletet s az arra érkezett választ, mit a képviselő testület örvendező éljenzéssel vett tudomásul. A vám- é« helypénzszedés házi kezelésére vonatkozó tanácsi javaslat egyhangúlag el lőn fogadva s igy a javaslat 1897. január elsején életbe lép. A járásbiróság számára építendő épület helyéül fölajánlja a város megfelelő becsárban a Saskaszárnya Duna felőli részét. A szőllők alatti Biscutti-féle telket ha ingyen adná át a város, azonfelül még tetemes költséget okozna a városnak, az utcának az épités esetére elkerülhetlen rendezése. Megkezdődött ezután a város 1897-ik évi költségvetésének részletes tárgyalása. .A költségvetési tervezet szerint a város jövő évi kiadása 200,752 frt 28 kr.

; a bevétel pedig 120,908 frt 22 kr., igy tehát pótadó utján fedezendő 79,844 frt 6 kr. A közigazgatás 30,878 frt 10 krba kerül. Ezen tételnél Brutsy János képviselő azon kérdést intézte a polgármesterhez, hogy midőn ennyit adunk a közigazgatásra, mit tett a tanács azon megoldásra váró nagy kérdések ügyében, a melyek általános közóhajtás és közbeszéd tárgyát képezik, mint a gymnázium, vágóhíd, kórház és Lőrincutca rendezése. A polgármester azon nézetben van, hogy ezen dolgok most nem ide tartoznak, mégis megadta a kivánt feleletet. A gymnázium és a vágóhidra vonatkozólag jelenti a polgármester, hogy a tanács tevékenysége nem szünetelt, végleges megállapodás még ugyan nincs, de azon van, hogy minél előbb dűlőre jussanak ezen ügyek. A másik két ügyben nem lehetett még tenni. Többen fölszólaltak még ezen ügyeknél s azon óhajtás nyilvánult, hogy a vágóhidra vonatkozólag az eddigieknél sokkal olcsóbb terv készíttessék. Kifejezve lett az is, hogy a kórház ügye a primási kórházzal leendő egyesítés által lenne egyedül érdemlegesen megoldható. Több tétel egyhangúlag minden megjegyzés nélkül lett elfogadva. Számos felszólalás történt ugyan, de ezek többnyire csak azt célozták, hogy egyes dolgokra a tanács és a képviselőtestület figyelmét fölhívják. A kegydijaknál Bártfay Géza volt közgyám azon kérelme, hogy neki évi 360 frt kegydij adassék, hosszabb vitát provokált. E kérdés fölött határozni szavazás útján, az idő előrehaladottságánál fogva, a délután 3 órakor folytatandó gyűlésre halasztatott. A délutáni gyűlésre sokkal nagyobb számmal jelentek meg a képviselők. Bártfay kérvénye mellett 44, ellene 31 szavazat szólott s igy neki a kegydij szótöbbséggel megadatott. Ezen ügy mellett felszólaló, de tárgyhoz nem tartozó dolgokat tapintatlanul előhozó Gere Antal szentgyörgymezei képviselő szavait az általános megütközés nyilvánulása elhallgattatta. A költségvetés további tárgyalása kisebb felszólalásokkal este 6 óráig folyt. Meg kell még említenünk Mittelmann Bódog kenyérmezei gazdasági igazgatónak délelőtti felszólalását, a melyben egészen világosan kimutatta a pótadónak hibás kivetését. Ezen hibáknak helyreigazítása a jövő évi kivetésnél lesz oly módon eszközlendő, hogy a mezei gazdáknak beszámíttassák a jelen évi túlfizetés. A közgyűlés 18-án délelőtt 9 órakor tovább folyt. A még be nem fejezett költségvetés lett tárgyalva. A rendőrkapitány azon kérelme, hogy a második alkapitányi állás betöltessék, nem lett teljesítve; hanem a kapitányi hivatalhoz egy dijnok j alkalmazása határoztatott. A költségvetés letárgyalása után a fölvett tárgysorozat további pontjai lettek tárgyalva. Nevezetesen a főkáptalannak a szenttamási helypénzszedési jogának megváltása a város részére. A fökáptalan ezen jogért tizenötI ezer forintot kivan, a város pedig csak 7500 frtot hajlandó adni, s igy a külömbség oly nagy. hogy i ennek kiegyenlítésére most még kilátás nem lévén, j a dolog rendezése elhalasztatott. Épen déli 12 órakor, a gyűlés folytatása délután 3 órára lett kijelentve. A délutáni gyűlés első tárgya a kőbányák bérlete volt. A városi kőbányák, melyek eddig 320 frt évi bérért voltak kiadva, most árverésen 920 frtért lettek kivéve hat évi időtartamra. A bérlőnek azon kérelmét, hogy a bérlet 12 évre I meghosszabbíttassák, a mely esetben a második hat évben az évi bérletet száz frttal megjavítani kész, a közgyűlés többek hozzászólása után teljeI siti s a szerződést 12 évre megkötni határozza. A gymnázium újra építésének terve és költségvetésének elkészítése került napirendre, a mely ! igen hosszú vitára adott alkalmat. Újra el lett mondva minden, a mit ez ügyben már hallottunk. Az általános vélemény csak az, hogy a gymnáziumot egészen újra kell felépíteni, ez elől kitérni nem lehet. A terv és költségvetés elkészítésével Eggenhoífer József lett megbízva. A fiú elemi és városi alreáliskola ügyében, valamint a fölveendő 200,000 frtos kölcsönről határozni jövő év január 21-én fog a közgyűlés. Több kisebb jelentőségű tanácsi bejelentés és előterjesztés tudomásul vételével a két napig tartó gyűlés végre befejeztetett. Miért nem óhajtják az esztergomi földmftiesek a hegyközség megalakítását? Egy pár hónapja vajúdik már a hegyközség megalakításának az eszméje. Az ezen ügyben megtartott első értekezlet fiaskóval végződött. Számtalan cikk jelent meg ez ügyről a helybeli lapokban anélkül, hogy az ügy egy lépéssel is előbbre ment volna. Legutóbb is Osváth Andor városi tisztviselő, a ki a budapesti vincellér iskolának volt jeles növendéke, szakszerű és szépen kidolgozott felolvasást, vagyis inkább előadást tartott erről a szent-györgy-mezei polgári olvasó-körben, de azért szőlőbirtokos gazdáink még sem akarnak a hegyközség megalakításába belemenni. Hogy ezen dolgot tisztába hozzuk és az intéző körök figyelmét felhívjuk azon okokra, melyek népünket a hegyközség megalakításának eszméjétől visz-