ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-20 / 51. szám

Lássuk meg azt az időt, mikor keresz­tény hit, jellem, tehetség és munka fog kvalifikálni, Wlassics »közéleti erkölcstana « pedig diszkvalifikálni. Annak a kormánynak, a mely Magyarországot regenerálni akarja, keresztény hittel és lelki emelkedettséggel kell birnia. Szilárd meggyőződésünk, hogy Magyarországnak csak akkor lesz ilyen kor­mánya, ha a felirati vita folyamán életképes­ségéről tanúskodó néppárt türelemmel s bá­torsággal fogja irányelveit érvényre juttatni. — A csacai man dátum. Lánczy Leo le­mondása folytán megürült csacai kerületben dr. Csernoch János esztergomi apát-kanonok újra fel­lépett néppárti programmal. Ellenjelölt eddig nincs. A választás valószínűleg január 5-én lesz. — Vigyázzunk. A papi javak elvételének szele kisért, s titkon már ki volt adva a jelszó. De mert a liberalizmusnak egyik-másik orgánuma nagy gyűlöletéből kifolyólag, mely eltölti, mihelyt valami katholicizmust érdeklő dologról van szó, el nem titkolt örömmel idő előtt napvilágra hozta, siettek az intéző urak az egészet visszavonni, illetőleg úgy tüntetni föl a dolgokat, mintha ilyesmi eszük ágában sem volna, akár a jelent, akár a jövőt illetőleg. Tekintve azonban azt a sok Ígére­tet, a mely a bársonyszékekből hangzott szét és teljesedésbe még sem mentek soha; emlékezve arra a sok visszautasítás és tagadásokra is, a melyek a generálisok »szent meggyőződésük« da­cára is megvalósultak, azt hiszszük, most is fel vagyunk jogosítva, készpénznek nem venni 0 ke­gyelmessége, a miniszterelnök űr jelenlegi kije­lentéseit, melyeket a főrendiház felirati bizottsága előtt tett. Tudok erre egy mesét is, a mely régi­sége dacára is elég jó. Hogy is van csak? A pász­tor őrzi barmait az erdő szélén, s unalmát el szeretné űzni. Hopp! Megvan! szól, a távolabb dolgozó munkásokat észrevevén. Emberek! se­gítség ! itt a farkas! kiáltoz a fiú. Persze össze­szaladtak azok a munkás emberek, s ugyancsak boszankodtak, mikor azt vették észre, hogy fel vannak ültetve, s a pásztor-gyerek mulatott rajtuk. Többször is ismételte ezt a fiú, úgy, hogy aztán az emberek megboszankodva, akkor sem siettek védelmére, mikor pedig igazán eljött a farkas és széttépte a jószágot, mi reá volt bízva. Szegény Bánffy is unatkozik, s unalmát elűzni akarván, a secularisatio szelével ijesztget, hogy a kath. lapok segítségért kiabáljanak egész addig, a mig 0 ke­gyelmességének kijelenteni méltóztatik, hogy az j egész tréfa, a kath. lapok tréfája. »ő tőle minden ! távol állatik, s nem terveztetik.« Ezalatt pedig azt j gondolja, hogy igy majd a publikum később is j tréfának veszi a lapok felhívásait, még akkor is, ha a tréfa valóvá lesz, ha a titkolt terv Bánífy úr szivecskéjében már akarattá érlelődött. Ha azonban igy sikerült átlátni a kártyán, ne hagyjuk annyiba a dolgot, hanem hassunk oda, hogy meg­ismerjék igazán, mi az a mumus, a mivel ismé­telten fenyegetnek. A kultuszminiszter úr úgyis arra hiv fel, hogy foglalkozzunk, érintkezzünk a néppel, s a hosszű téli estéken át népszerű fel­olvasásokkal tágítsuk a nép ismeretkörét. Engedjünk e felszólításnak, ismertessük helyzetünket, leplez­zük le a most még rejtegetett célzatokat! Igen, tartsuk feladatunknak előkészíteni a talajt, hogy akkor, a mikor ezek a rejtegetett dolgok napfényre jőnek, a közvélemény ne holmi Bánífy atyásko­dását élvező zsornálokból szedjék ismeretüket, ha­nem tudják miről van szó. És ezt tegyük meg minél előbb, mert csak igy akadályozhatjuk meg azt, a mit a conventiós, de azért függetlenségüket megőriző újságok irtak Bánffy papa terveiről a közvélemény előkészítését, átgyúrását illetőleg. — Apponyi s a „Pesti Hirlap" demago- j giája. A »Pesti Hirlap« támadja Apponyit, dema­gógnak mondja, mert a képviselőházban Pulszky Ágost föliratával foglalkozva, rámutatott azon pén­zes egyénekre, kik a kormány háta megett I állanak, akiket csak azért nem mérlegelt, mert j oly fejtegetéseknek terére kellene lépni, melyeket I az ország társadalmi békéjének érdekében mel­i lőzni kivan. Mivel tehát Apponyi, bár a lehető kímélettel és elburkoltan ráutalni merészelt a zsi­dóság bomlasztó hatalmi befolyására a társadalom­ban és politikában, a »Pesti Hirlap« szerint már belevegyült a demagógia hangja. Persze a király ellen tüntetni, egyháznagyokat inzultálni, a leg­szentebbet az oltárról lenyilazni, — papokat in­zultálni, ez nem demagógia, hanem Izrael ő ke­gyelmességét kellemetlen szóval megérinteni — ez az, amelynek minden fszköz felhasználásával ele­jét kell venni, nehogy * Magyarországban is nem sokára oda fejlődjenek a dolgok, ahová fejlődtek szomszéd Ausztriában, ahol már többé nem a »merkantilizmus« »töke-uralom«, >börze-szédel­gés « elburkolt szólamokat használják, hanem egye­nesen kimondják: »Juden 'rrausz!« — Ettől fél a Pesti Hirlap. — A néppárt győzelme. Most már értjük, miért nem kell a liberálisoknak a titkos szavazás és szabad választás. Érzik ők, hogy uralmuknak csakhamar vége szakadna. A hol a legutóbbi napokban községi választások történtek, minde­nütt a néppárt jelöltjei győztek óriási többséggel. tű még máskor nem volt kezemben mint múltkor, mikor a Száli lányom kezéből egy szálkát vettem ki. hát így tévedtem Nagyságos Uram; — de (is­mét még kedvesebb mosoly) meg vagyok győződve, hogy ezentúl nálam méltóztatik dolgoztatni; mert a szövetek beszerzését illetőleg széleskörű isme­retségeim vannak, kiállítás tekintetében pedig az elsőrangú művészekkel vetekedem, áraim pedig nevetségig alacsonyak. — Majd meglátjuk, mondám, visszanyerve higgadtságomat. Megállapodtunk a szövetben is. — Ára ? — Kérem, mint állandó kundschaftnak 15 forint . . . — Jól van (hisz költő vagyok, gondolám magamban). — Holnap már felöltheti Nagyságod. -— Helyes. Vigan fütyörészve haladtam hazafelé. Gon­dolatban megvolt már az egész terv. Ma kedd van, szerdán »feiölthetem«, vasárnapig, mire az »Esztergom« megjelenik, még »meg is járhatom« új nadrágommal, hisz péntek is közbeesik s így a következő tárca az »enyém« lesz. Másnap reggel, még éhgyomorra, beállít hoz­zám maga Deitelbaum (úgy látszik, föltűnt neki, hogy nem alkudtam). — Jó reggelt kívánok. »kedves« Nagyságos Ur. — Jó reggelt, hát gyalog jött? — Gyalog, nagyságos uram s bocsánat, hogy ily korán, — de pontos ember vagyok. — Tehát készen van a nadrág? — Szolgalatjára. Elvonultam »belső termeimbe« megpróbálni. Sokáig nézegethettem magamat új nadrágomban, mert Ármin — tán rosszat sejtve — utánam sompolygott. — Szabad nekem is megbírálnom ? — No hát mit szól hozzá? — So war ich léb', így még nadrág nem sikerült. — Helyes, tehát mi is az ára? — Amint mondtam, Nagyságos Úr, önnek 15 frt. Még egyszer végig néztem magamon s mi­után Ármin látva, hogy nincs »külön kijarat« az »öltözőből«, tisztességtudóan kivonult a másik szobába; csakhamar, karomon a nadrággal, meg­jelentem »fogadotermemben«. — Kedves Ármin sógor, kezdem ellágyulva, egyelőre nem látott kiadás elvitte »fölösleges« pénzemet s nem akarnám, hogy pénzzavarba jöj­jek, türelmeskedjék elsejéig a nadrág árával, akkor beviszem magának. — Bocsánat, »teinsur«, szivesen megtenném, de nem ismerem még. Igy Pozsonyban a kath. autonómiai hitközség kép­viselőinek választásánál a kath. kör jelöltjei 400 szóval választattak meg a liberálisok 100 szava­zata ellenében. Ebeden pedig az összes tisztikar és képviselő-testület a néppártiak sorából került ki. Miután a harcot a néppárt ellen megkezdték az egész vonalon, védekezzünk mi is, és kezdjük a védelmet alulról. — Közveszélyes főispán. A szentesi álla­potokat jellemző kérvény érkezett a belügyminisz­terhez. Á kérvény beadója arra kéri a belügymi­nisztert, hogy Vadnay Andor főispánt vétesse meg­figyelés alá; mert az utóbbi napokban a várme­gyei ellenzék ellen vak dühében oly cselekede­tekre ragadtatta magát, amelyek nemcsak hogy törvényellenesek, hanem amiket egy épelméjű, jó­zanul gondolkodó ember semmi körülmények kö­zött meg nem engedhet magának. Az esetek hosszú sorozatával megokolt kérvény kimutatja, hogy en­nek a megyefőnöknek a kezében a közhatalom bűnös visszaélésekké válik és hogy ez az ember, mint főispán közveszélyes, kit a kormány a főis­páni székben egy percig sem tarthat meg. — Az ipartörvény revíziója. Az idén meg­tartott IV. orsz. ipartestületi gyűlés elhatározta, hogy feliratban kéri fel a kereskedelmi miniszter t egy novelláris törvényjavaslat beterjesztésére, kü­lönösen oly irányban, hogy a mindinkább elha­rapódzó úgynevezett kontárkodásnak gátat lehes­sen vetni, a kézmivesképesités szorittassék, hogy az ipartestületek megalakítása a megfelelő iparos­létszámmal biró községekben vagy területekben kötelező legyen és hogy az ipartestületek az ed­digieknél hatályosabb hatósági és fegyelmi jogokat gyakorolhassák. A feliratot Achim János, békés­csabai ipartestületi titkár már bemutatta a kikül­dött bizottságnak, mely azt helybenhagyván, leg­közelebb küldöttség által juttatja Dániel báró kezei közé. Az alapítványok fölött való fel­ügyelet. — Egy kis reminiszcencia. — Budapest, december 17. Bárday Sándor miniszteri-tanácsos a jogász­egyesületben felolvasást tartott az alapítványok fölött gyakorlandó felügyeleti jogról. Elpanaszolta, hogy különösen a katholikus egyházi alapítványoknak nincs meg a szükséges felügyeletük, hogy a szám­szék ellenőrzése alatt nem álló alapítványokról a kormánynak egyáltalában semmi tudomása nincs és igy az államhatalom nem tudja minő nagy tömegű pénzek és értékek kezeltetnek a kápta­lanok és egyházi közegek által és hogy azok az alapítók intencióinak megfelelően kezeltetnek-e. — Huncut Ármin, fakadtam ki, előbfoeni megalázkodásomat megbánva, mikor mértéket vett, ismert, most nem ismer? Oda dobtam a nadrágot. — Takarodjék a lakásomból! — De az utam ide meg vissza? s a nad­rággal mit csináljak most? — Nekem készítette, mondám ismét decres­cendo, hát embereijen meg, ura leszek szavamnak. — Szivesen tenném, jó úr, — de első meg­rendelést se kifizetni? . . . Lesz szives 3 forintban utamat megtéríteni, csunyűljak meg, ha annyit meg nem érdemlek, aztán ha pénze lesz, meg tet­szik irni, űjra elhozom a nadrágot s jó barátok maradunk. — Barátod a Goldstein Számi, fakadtam ki elkeseredve, de nem én, a 3 forintot meg majd mindjárt a képeden hagyom . . . — De kérem! — Semm". kérem! — »Hallja az ür«, én törvényre viszem a dolgot (s húzódik az ajtó felé). — Akár a Kúriára, te huncut. — Tanúk előtt meri mondani? Türelmem végleg elhagyott s kirántva az ajtót, nagyot löktem Árminon. Csirr .... egy si­koltás .... csésze, vizes üveg, pohár stb. dara­bokban a földön . . .

Next

/
Thumbnails
Contents