ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-06 / 49. szám

építtetne az elmebetegek számára ; erre is volna ott elég hely. Ez eszme megvalósítása ellen figyelemre méltó érvet nem hallottunk. Nem lehet eléggé ajánlani ez eszmének komoly megfontolását, s a részletekre kiterjedő tárgyalások minél előbbi megkezdését. Ez eszme megvalósítható s a kik létre hozzák, az utókor hálás tiszteletére lesznek érdemesek. Elzárás vagy pénzbüntetés? A század végére való szomorú incidens al­kalmából vetődik fel e kérdés. Arról van sző, lehet-e egy egyházi férfiút, két neves intézet hittanárát és lapszerkesztőt, i nyilvános helyen néhány forintért tettleg bántal­mazni, — vagy pedig vakmerő tetteért bizonytalan j számú napokat fogságban kell-e leülnie a merény- j lőnek, hogy az általa elkövetettnél nagyobb meg- j gyalázást szenvedvén, elmenjen kedve a járda­hősöknek az utcai botrányos jelenetek insceniro­zásától, s megadassék a lehetőség, hogy a mi különben is felforgatott társadalmi életünk nyu­godalma valahára visszatérhessen megszokott csendes medrébe. Eléggé ismeretes vakmerősége annak az idevaló joghallgatónak, aki lapunk szerkesztőjét nyilvános helyen inzultálta. Ezért a rendőrkapitány őt a minap 10 frt azaz tiz forint pénzbüntetésre ítélte. Az itélet enyheségével az intelligens körök­ben méltó feltűnést keltett, ennyiben tehát nem is maradhatott. Korrigálására bántalmazott szer­kesztönk dr. Hütt Árpád ügyvédet kérte fel, kinek szakavatott tollából ered az alábbi felebbezés, ! mely uj stádiumba emelte az ügyet, a mennyiben immár a körül forog a kérdés, hogy az e fajta kihágásra előirt büntetésnek mindkét neme alkal­maztassék-e a magáról megfeledkezett jogász j úrra, vagy csupán a kiengesztelőnek szánt, de j buzditónak is beváló kis birság, — szóval, hogy ; lehet-e a század végén hazánkban egy intelligens I embert nyilvánosan 10 frtért reálisan inzultálni, j avagy, mint a társadalom veszélyes eleme, sza- j badságának elvonásával lakol-e majd a panaszlott? Ez elvi kérdést van hivatva tisztázni az erélyes felebbviteli beadvány, melyet az alábbiak­ban szó szerint bocsátunk közre : Tekintetes Városi Tanács! Közcsend elleni kihágással vádolt Zwillinger Ferenc elleni feljelentésem tárgyában hozott 158/kih. 896. számú itélet ellen felebbezéssel élek a következő okokból: Sérelmes az itélet, mert a tényállás helyes megállapítása dacára azon kihágás minősítése teljesen helytelen s akként a kiszabott büntetés sem áll megfelelő arányban az elkövetett bűntény nagy­ságával. Helytelen a minősítés, mert K. B. T. K. 75. i §-ában foglalt rendelkezést szószerint venni nem lehet, hanem a B. T. K. 261. §-ával való logikai j összefüggésben kell tekinteni; e szerint pedig a j kihágás fogalma alá esik a nyilvános helyen történt bántalmazás akkor is, ha az nem kölcsönös, már csak azért is, mert egy ilyen oktalan orvtámadás­sal egyrészt a közrend épp úgy megháborittatik, mintha a támadás viszonoztatott, vagyis ha a bántalmazás kölcsönös lett volna, — másrészt ! pedig észszerüleg elképzelni sem. lehet, hogy va- j laki, ha mást tettleg bántalmaz, csupán azért, mert az ütlegeket vissza nem kapta, kisebb bűn­tetés alá essék (becsületsértés vétsége), mint azon j esetben, ha visszakapván ütlegeít, verekedéssé j fajul az inzultus. A tételes törvények ezen ellenmondásának kiegyenlítése céljából a belügyminiszter 1881. november 8-án 1515. sz. alatt kelt rendeletében a K. B. T. K. 75. §-ában minősített kihágás is­mertető jelét a testi bántalmazásnak nyilvános he­lyen való elkövetésébe helyezte, akár verekedés, — vagyis kétoldalú inzultusról, akár oly esetről legyen szó, midőn valaki mást orvul megtámad és nyil­vánosan egyoldalúlag bántalmaz, vagy bántalmazni megkísérel. Ezen rendelet értelmében tehát a nyilvános helyen egyoldalúlag bántalmazó egyén is a K. B. T. K. 75. $-ában meghatározott súlyosabb büntetéssel lévén sújtandó, helytelen a rendőr­kapitány úrnak azon felfogása és Ítélete, mely sze­rint vádlottat, — a ki a terhére rótt bűncselek­ményt nemcsak beismerte, hanem önmagát még súlyosabb bűntett elkövetésével is vádolja, tehát mint gonosz szándékból cselekvő egyént, — a közrend elleni kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentette és vétségét, csupán a csendhábo­rítás eltiltása tárgyában alkotott városi szabály­rendeletbe ütközőnek találta. Ugyanazért dr. Hütt Árpád A) alatt vallott ügyvédem által kérem a t. rendőrkapitányi hiva­talt jelen felebbezésemet a Tekintetes Városi Tanácshoz felterjeszteni, esedezvén ott: hogy a r.-kapitányi hivatalnak neheztelt Íté­letét egész terjedelmében feloldani s Zwillinger Ferencnek ellenem elkövetett s feljelentésemben ismertetett orvtámadását a belügyminiszter 1881. november 8-án 1515. sz. a. kelt törvény magya­rázó rendelete szerint a K. B. T. K. 75. §-ába ütköző közrend elleni kihágásnak minősítve, őt annak elkövetésében bűnösnek nyilvánítani s a súlyosító körülményeknek a 12. §. értelmében leendő tekintetbe vételével az előirt büntetés mindkét nemének legmagasabb mértékével meg­büntetni méltóztassék. Teljes tisztelettel Keményfy Kálmán Dániel. A városi r.-kapitányi hivatal utján a Tekin­tetes Városi Tanácshoz, mint a kihágási ügyekben eljáró másodfolyamodásu bírósághoz Esztergomban. Ellenjegyzés : Dr. Hütt Árpád s. k., ügyvéd. HIREK. * A hercegprímás adománya a sz.-györgy­ínezei árvaháznak. Főmagasságű Vaszary Kolos bibornok hercegprímás és érsek úr a szentgyörgy­mezei árvaháznak karácsonyfájára 100 frtot ke­gyeskedett adományozni. * Szentségimádás. Az Oltáregylet szokásos isteni tiszteletét a jövő vasárnap, azaz f. hó 13-án fogja megtartani a vízivárosi zárdatemplomban. Sz. mise lesz: 8, 9 és 10 órakor. Délután 5 órakor szentbeszéd és litánia. * A prímás oltárképe. A zohori hiveknek egy küldöttsége járt minap 0 Eminenciájánál, dr. Komlóssy Ferenc képviselő vezetése alatt, támo­gatást kérve az építendő templom számára. O Eminenciája a főoltár képnek megfestetését aján­lotta föl. Dr. Komlóssy a nagy harang csináltatását vállalta magára. * Személyi hirek. Clróf Széchenyi Miklós szerdán városunkban tartózkodott. — Frey Ferenc képviselő családjával néhány napra Budapestre utazott. * A szeplőtlen fogantatás ünnepe. Jövő kedden, azaz: f. hő 8-án ez ájtatosság a vízi­városi zárdatemplomban fog megtartatni. Az ájta­tosság délután négy és fél órakor veszi kezdetét. Először szentbeszéd, utána litánia, mely után az irgalmas nővérek a bold. Szűznek ajánlják fel magukat. Az ájtatosságot a hivek buzgó figyel­mébe ajánljuk. * Halálozás. Pénteken helyezték örök nyu­galomra a szentgyörgymezei temető hideg hantjai alá Szentimrei Lajos kir. albiró nejét sz. Klempár Máriát. Régtől betegeskedett, baja néhány nap előtt ágyba döntötte s most hirtelen szakította ki szerető férje karjai közül a kedves, de gyönge szervezetű nőt. A jbiróság Magos Sándor Ítélő­táblai bíróval testületileg vett részt a temetésen, ott láttuk az ügyvédi kar nagy részét is, mind­annyian mély megilletődéssel kisérték a holtat a sirig. Csendes álmot, boldog felébredést! * Dr. Roszival István apát-kanonok, szemi­náriumi rektorságának ma egy hete ünnepelte har­madik évfordulóját s ez alkalommal az ünnepi ebéden nagyszámú tisztelői szívélyes ovációban részesítették. * Bankett Walter Gyula tiszteletére. Hogy dr. Walter Gyula kanonok mennyire népszerű alak társas életünkben, bizonyitja ujabban az a bankett is, a melyet tiszteletére ma egy hete a »Kerületi betegsegélyzö pénztár« rendezett. Az ünnepelt elnököt belépésekor lelkes éljenzés s a Rákóczy-induló fogadta, s a szívélyes üdvözlés után az egész 34 tagból álló társaság asztalhoz ült. Az első felköszöntőt dr. Áldori Mór egyleti főorvos mondotta dr. Walter kanonokra, utánna I dr. Walter az igazgatóságra, Scholcz Tamás a I munkások nevében éltette dr. Waltert, Brutsy I János az orvosi karért ürített poharat, mire dr. Aldori felelt. * Ferenc napja. Xavéri Sz. Ferenc napján számos gratulánsa akadt az esztergomi társaság f ünnepeltjeinek. Bíümelhuber Ferenc, pápai prae­látusnál, Maszlaghy Ferenc prépost-kanonoknál, Frey Ferenc képviselőnél, dr. Horváth Ferenc pá­pai kamarásnál, Bellovits Ferenc tanárnál stb. na­gyobb társaság gyűlt össze, elhalmozva üdvözle­tükkel közéletünk rokonszenves alakjait. * Pulay Géza kir. törvényszéki elnök Ko­máromból városunkba érkezett, hogy a város ál­tal az új jbirősági épület számára felajánlott Bi­zutti-féle telket megtekintse. * Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájának és könyvkötészetének kitüntetése. Az ezredéves kiállítás kitüntetettjeinek névsorában örömmel ol­vassuk helybeli jőnevű cégünk, Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájának és könyvkötészetének kitün­[ tetését. Szép, a nyomdászat minden követelmé­nyeinek megfelelő nyomtatványaiért, valamint ele­gáns könyvkötészeti munkájáért a kiállítási érmet kapta. Midőn a megérdemlett kitüntetéshez őszin­{ tén gratulálunk, egyúttal kívánjuk, hogy a nagy közönség fokozódó pártfogásában nyerjen a városi és hazai ipar emelését célzó törekvése jutalmat és elismerést. * Néviinnepély. A helybeli ipartestület tagjai elnökük, Dóczy Ferenc névünnepe alkalmából a kath. legényegyesület nagy termében f. hó 4-én csütörtökön társas-vacsorát rendeztek. A népszerű elnök tiszteletére megjelent az iparos világ szine­java, az intelligenciának számos tagja. A köz­ügyek terén, s a társadalmi életben fáradhatatlan derék iparosra dr. Fehér Gyula, Maiina Lajos polgármester, dr. Anhäupel György, dr. Berényi, Wanitsek R. és Magyary László mondtak nagy­hatású toasztokat. Szenttamási Béla ügyvéd pohár­köszöntőjében az esztergomi iparosokat éltette. Az ünnepelt férfiú ismételten is kifejezést adott meghatottságának, s dr. Fehér Gyulára és Maiina Lajosra emelte poharát. A 90 főre menő társa­ság éjfélig maradt együtt vidám hangulatban, melynek fokozásához nagyban hozzájárult Jónás Pali zenéje. * A bazilika karmesteri állására összesen 34 pályázat érkezett be, ami kétségtelenül bizonyitja az állás tekintélyes voltát és vonzerejét. A pályá­zók következők : Kersch Ferenc nagyváradi székes-­egyházi, Janetsek István budapesti, Hirschmann Ferenc eperjesi főegyházi karnagyok, Holler Jenő szathmár egyházmegyebeli áldozőpap, Hajmásy János áldozópap, a gráci érseki szeminárium kar­vezetője, Gaal Ferenc szabadkai zenede jigazgató s templomi karnagy, Fischer Vilmos bécsi, Eckhardt Antal pécsi, Dressler Ferdinánd schönbergi (Morva­ország) plébánia-templomi, Dötsch Károly budapest­tabán plébániai, Cziczka Sándor Selmecbányái, Brem Aurél mindelheimi, Bodrogi Lajos a buda­pesti szervita templomi karnagyok, Bauerle Her­mann württembergi helyettes plébános, Antos Károly körmöcbányai főtemplomi, Fortain Bernát Ferenc alsweileri (Rheinland), Klick Károly neusei (Porosz­Szilézia), Krecsy Ede pannonhalmi főmonostori, Krenn János bécsi, Lütz Eduard aichachi, Mayer Ferdinand spaichingeni (Württemberg), Meyer Máté landshuti, Németh István somorjai, Pilar Vince höritzi (Csehország), Pötzer Gyula judenburgi (Steierország), Ponten Antal zyfflichi (Rheinland), Schmalchoffer József regensburgi karnagyok, Schön­wälder Kálmán esztergomi karzenész, Schvenck bre­genzi karigazgató, Szokolovszky Odemár brauns­bergi karigazgató, Sztraka István esztergomi kar­tag, Szegő Sándor budavári Mátyástemplomi hely. karnagy, Szentgyörgyi Sándor besztercebányai sz. egyházi alkarmester, Weicker Károly regensburgi tanitó és karvezető. E 34 pályázó fele magyar­országi, fele külföldi. Valószínűleg még e hét fo­lyamán dönt a főkáptalani konzisztorium a pá­lyázatok fölött. * Egy plébános kitüntetése. Az ezeréves kiállítás befejezésével általános feltűnést keltett.

Next

/
Thumbnails
Contents