ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-06 / 49. szám

•2 ESZTERGOM. "1896. december 6. mindenütt karöltve jár a titkos szavazás, miután egyedül ez védi a polgárok függetlenségét az állam mindenhatóságával szemben. Addig mig ez be nem hozatik, semmit sem szabad engedni államosítani, hacsak a polgárok nem akarnak minden jogaikról lemondani. Oly választási törvény mellett, mint a minő a mienk, minden szavazat, mely valamely intézmény államosítására adatik, politikai öngyilkosság, előmozdítása az abszolutizmusnak, mely annál veszedelmesebb, minél több ember gyakorolja, mert a törvényesség és szabadság leple alatt gyakorolják. Az államosítás veszélyeivel szemben a garancia nem a hivatalnokok szolgálati pragmatikája, ámbár az is jó, sőt szükséges is a mindenható állammal szemben, hanem a szabad választás, mely csakis titkos szavazás, minél nagyobb számú választópolgár mellett lehetséges. — A prímás és a Pázmány-egyesület. A katholikus irók és hírlapírók Pázmány-egyesületének ügyvivő választmánya csütörtökön tisztelgett Vaszary Kolos bibornok, hercegprímásnál. 0 Eminenciája megható és jelentőségteljes beszédben válaszolt dr. Hummer Nándor üdvözlő beszédére. Helyeselte azon elveket, a melyek egyesitik a katholikus írókat és hírlapírókat, rámutatott azon helyzetre, a melyben élünk és a jövőre, a melyben forogni fogunk. Végtelenül fölemelő s bátoritó ránk () Eminenciája lelkes megnyilatkozása, hogy a kath. sajtó küzdelmében velünk együtt lesz mindenütt. Mély hála Ő Eminenciájának, hogy biztat, lelkesít bennünket. Az kell első sorban a katholikus sajtónak, hogy a püspöki kar támogatásával eszközt nyerjen céljai megvalósítására. Nagyon szükséges, égető szükség a kath. sajtó felkarolásának hordereje, s midőn Magyarország hercegprímásában, a katholikus sajtó apostoli s hazafias lelkületű vezércsillagát üdvözöljük, adjuk örökbecsű beszédének kivonatát: Meghatottan köszöni meg a tisztelgést, amelyet nagy örömmel fogad. Igazat ad a szónok beszédében kifejtett érveknek, amelyek arra késztették a katholikus irókat és hírlapírókat, hogy tömör egészszé egyesüljenek s igy egyesült erővel vegyék föl a küzdelmet. Tényleg nehéz időket élünk. A Nyugat felöl jövő egészségtelen áramlat, már Magyarországot is eltölti. Ez ellen az áramlat ellen küzdenünk kell a keresztény anyaszentegyház zászlaja alatt, mert ez volt főfentartója az ezeréves magyar államnak, mint azt egy kiváló francia államférfiú is kifejezte. Jelenünk szomorú s a jövő sem vigasztaló. Ezért szüksége van az anyaszentegyháznak minden tagja buzgalmára. De különösen a katholikus irók és a katholikus sajtó munkásainak tollára, amelylyel a népet fölvilágosítsák, megóvják és helyes irányban vezessék. 0 ott lesz velük mindenütt, erkölcsileg és anyagilag egyaránt s mindenkor számithat rá az egyesület. Végül még- hangsúlyozta, hogy vezércsillaguk legyen mindig az igazság s ismételten megköszönte az egyesület tisztelgését. — Egyházpolitikai hullámok. A főrendiházban kedden minden ok nélkül felvonult a szabadelvű tábor a hajdani egyházpolitikai ellenzék ellen. A háznagyválasztásnál próbálkozott meg a liberális párt azzal, hogy ki tudja-e buktatni gróf Szapáry Istvánt; gróf Keglevich István volt a liberális jelölt s egyúttal a bukott is, mert csak 45 szavazat esett reá, mig gróf Szapáry Istvánra 62 főrend adta szavazatát. Több liberális főrend is gróf Szapáry Istvánra szavazott, elitéléséül ennek a teljesen indokolatlan szabadelvű akciónak. — Kongrua-összeirás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter valamennyi egyházmegyei főhatósághoz és törvényhatósághoz a lelkészi és segédlelkészi jövedelmek összeírásának felülvizsgálata tárgyában ujabb rendeletet intézett. Egyetértve a belügyminiszterrel, a következőket rendeli : A jövedelmi összeírásokat és az azokhoz csatolt okmányokat az egyházmegyei hatóságok vizsgáljak át. A mennyiben mégis a törvényhatósági felülvizsgáló-bizottság alaki hibát vagy hiányt fedezne fel, nevezetesen arról győződnék meg, hogy az önbevallást igazoló okmány nincsen megfelelően kiállítva, kötelességében áll a végleges határozathozataltól tartózkodni és az illető lelkészt az egyházmegyei hatóság utján szabályszerű bizonylat kiállítására felhívni. A lelkész ilyen esetekben a kiigazítást vagy pótlást a vett értesülés napjától számított 15 nap alatt tartozik teljesíteni és a törvényhatósági felülvizsgáló-bizottság a kiigazítás vagy pótlás végett visszaküldött jövedelmi összeírás felülvizsgálata végett 60 napon belül ujabb határidőt tűz ki. A felebbezés beadására megszabott 30 nap eltelte után az összeirási füzet megfelelő záradéka csak azon esetben töltendő ki, ha a felébbre* nem adatott be, ellenkező esetben a záradék kitöltetlenül hagyandó. Ha valamely jövedelmi vagy kiadási tétel elen felebbezést adtak be, a megfelebbezett összeírás mindhárom példánya a bizonyító okmányokkal együtt a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjesztendő fel. — A néppárt a ház bizottságaiban. Bár a kormánypárt egy része s a Kossuth-párt nem akarta, hogy a néppárt a bizottságokba való bejövetele által parlamenti pártnak hivatalosan is elismertessék, a képviselőház egyes bizottságaiba a néppárt következő tagjai jutottak be : A közoktatásügyi bizottságba: Mócsy Antal. A gazdasági bizottságba : Buzáth Ferenc. Az igazságügyibe : Kubicza József. A kérvényibe : Molnár János. A közgazdaságiba : Bakovszky István. A közigazgatásiba : Zmeskál Zoltán. A pénzügyibe: ifj. Zichy János gróf. A számvizsgáló-bizottságba: Farkas József. A mentelmibe : Zichy Aladár gróf. A nap lóbiráló-bizottságba: Lepsényi Miklós. Az összeférhetlenségi bizottságba : Szabó István. A zárszámadási bizottságba: Páder Bezső. A földmivelésibe : Marsovszky Endre. — Képviselőink a bizottságban. Az országgyűlési bizottságokba az esztergommegyei képviselők közül beválasztattak : Frey Ferenc a II. biráló és közlekedésügyi, dr. Hulényi Győző a napló^ biráló, végül Kobek István a gazdasági bizottságba. — A biráló bizottságok. A képviselőház a biráló bizottság tagjaivá következő képviselőket választotta meg. Az I. biráló bizottságba: Barabás Béla, Bogyay Máté, Dósa Elek, Molnár Károly, Bulfy Pál, Sréter Alfréd, Takácsy Sándor. —

A II. biráló bizottságba: Apáthy Péter, Bartha Ödön, Fischer Sándor, Frey Ferenc, Kozma László, Ortutay Gyula. Váradi Gábor. — A III. biráló bizottságba: Craus István, Drókus Ernő, Győry Elek, Ivánka Oszkár, Jovánovich Szilárd, Prik Lajos, Szulyovszky Gusztáv. — A IV. biráló bizottságba : Bornemissza Ádám, Endrey Gyula, Fehérváry Károly, Hegedűs Sándor, Kristóffy József, László Mihály, Mara László. — Az V. biráló bizottságba : Eötvös Károly, Halász Zsigmond, Makfalvay Géza, Mayer Károly dr., Münnich Aurél dr.. Purgly Sándor, Schmidt Gyula. —• A VI. biráló bizottságba: Hentaller Lajos, Kabos Ferenc, Örley Kálmán, Pulszky Ágost, Szentiványi Árpád, Szentiványi Kálmán, Zsámbokréthy Emil. — A VII. biráló bizottságba: Barcsay Kálmán, Justh Gyula, Pinkovits József, Szerb György, Terényi Lajos. Tomcsányi László, Tuba János. — A VIII. biráló bizottságba : Fest Lajos. Jagits József, Kiss Ferenc, Komjáthy Béla, Kubinyi Árpád, Magyari Kossá Géza, Morzsányi Károly. — A IX. biráló bizottságba : Issekutz Marcell, Kováts Pál, Meskó László, Molnár Béla, Molnár János, Sirnó Lajos, Szivák Imre. — A megtámadott mandátumok e bizottság között a következőképpen soroltattak ki: — Az I. biráló-bizottságba került: Reitter János nemzetipárti, Mattyasovszky Gyula kormánypárti és Zichy János gróf néppárti kérvénye. — A II. biráló-bizottságba: Wolfner Tivadar és Sipeky Sándor kormánypártiak kérvénye. — A III. birálóbizottságba jutott: Emmer Kornél kormánypárti, és Korniss Ferenc nemzeti párti kérvénye. — A IV. biráló-bizottságba: Berger Ignác és Hock János nemzeti párti és Mezőssy Béla függetlenségi kérvénye. — Az V. biráló-bizottságba: Várossy Gyula Ugron-párti, Meszlényi Pál és Jurits Mihály néppárti kérvénye. — A VI. biráló bizottságba: Zay Miklós gróf kormánypárti, Tibád Antal nemzeti párti és Kende Béla Kossuth-párti kérvénye. — A VII. biráló bizottságba: Lakatos Miklós Kossuthpárti és Szentiványi Gyula nemzeti párti kérvénye. — A VIII. biráló bizottságba: Lukács László kereskedő ifjak, bank- és váltóüzleti hivatalnokok, vállalkozók, stb. táncmulatságaira járni, mégis csak unalmas dolog. Amit pedig az asszony akar, azt nagyon is akarja. S igy Dávid urnák, vagyis akarom mondani Dénes urnák nem maradt más hátra, mint fellépni képviselő-jelöltnek. Utóvégre ha sikerülhet ez egy Arányinak, egy parvenü Wolfner bőrösnek, miért nem neki, a nemes Kelecsényinek ? A hitsorsosok szavazatai biztosak, a többi jön magától, csak kenjék. A gondolatot követte a tett s a magas kormány hozzájárulását is kinyerte, főkép azon kijelentése alapján, hogy csupán erkölcsi támogatást vár, anyagira nem szorult. Meg is tartotta első programmbeszédjét. Rövid volt, de velős: »Khedves barátim. Azt thodjákh, hogy én magokhath szerethek, de hogy feszthelenebbül beszélhessek, igen szivesen láthok, ha átséthálnak a nagykhorcsmába egy jó pohár borra.« »Eljen Kelecsényi!« Visszhangzott a község, s a főkortesek elkiáltják magukat: »ez aztán függetlenségi jelölt, éljen a függetlenség!* A borral együtt tartott a lelkesedés, s tüzesen éltették főkép az ivásnál közreműködő nem szavazók Kelecsényit és a függetlenséget. A párt szépen gyarapodott, s a becsületes Tollasék, Csahosék, Haluskáék és egyéb kortesek hordták az alkotmányos költségeket. Dénes pedig csak vakarta tovább a füle tövét, de a mellett dörzsölte kezeit, mormogván: »Flörikham! the boldog leszesz.« Ámde a Jehova máskép akarta. Közvetlenül a választás előtti napon berendelték a szavazó polgárokat Kelecsényi ur majorjába s össze is jöttek szépecskén. Italban, ételben nem is volt hiány, sőt az általános óhajra megjelent közöttük még maga a nagyságos ur is. S ez volt az öreg hiba. Midőn a jókedvű és hangulatú polgártársak Dénes urat vállaikra emelve körül hordozzák, Dénes ur örömtől ragyogó arccal, mellét verve kiabál : »én vodjok az igazi függetlenségi«, miközben szája egész fültövéig kinyilik, s orra 36 fokkal erősebb deklinációt mutat. Ezt látván az ellenpártnak egy ügyesen becsúsztatott kortese, elkiáltja magát : »ne higyjetek neki, nézzétek liisz ez zsido!« E szavakra megijedve Dénes ur, még klasszikusabb és typikusabb arcot mutat, mire választó polgárai lélekszakadva rohannak az ellenfél táborába. Flóra őnagysága e napokban beadta férje ellen a törvényszéknél az el válási keresetet. Adolár. Agnelli „Magyar kincse". Van már a magyarnak is kincse. Eötvös báró azt irja, hogy: »Az ég egy kincset ad minden hazának S a nemzet hiven őrzi birtokát*, de bizony a versből csak azt tudjuk, hogy a magyarnak kincse egy szentelt fájdalom. A reális törekvések korszakában immár ez nem egészen igaz, van a magyarnak már markolható kincse s evvel Agnelli, csárii (Nyitramegye) plébános ajándékozta meg a magyart. Kezünkhöz került a »L'encyclopedie Contemporaine<', Parisban megjelenő heti, tudományos folyóiratnak egyik száma, mely a nagy világnak két jeles ember arcképét s több tudományos vívmányt mutat be. Az egyik jelesség Fancourt Barnes, londoni orvos, a másik Agnelli József, csárii plébános. Két férfiú, kik a föld hátán küzködő emberiségnek szolgálnak. Az egyik gyógyít, a másik élelmet s gyógyirt ad; az egyik, speciális szakjára való tekintettel hártyákat s izmokat vág, a másik vért ad és vért tisztit; Barnes készülékeket mutogat, Agnelli virágot, táp- és gyógynövényt, gyümölcsöt s még valamit: gyöngyöket, — dehogy, drágaköveket, — nem, még ez is kevés: krumplit mutogat, de oly alakban, melyen a természet, meg az ő megfigyelése, szorgalma, kísérletei remekeltek, a »magyar kincskrumpli« alakjában. Cseppet sem akarom ellensúlyozni e tréfásnak látszó bemutatás által Agnelli érdemeinek járó elismerésünket. Különben azt nem tőlünk