ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-12-06 / 49. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. december 6. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁKSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fó'-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Az államosításról. Esztergom, december 4. O A modern alkotmány-fejlődésnek egyik jellemző vonása az államosítás. Az állam nemcsak az összes jogok kutforrásának tartja magát, hanem egyszersmind azok birtokosának és gyakorlójának. Az ily állam, egy, mindent magában foglaló fogalom, mely mindent elnyel, a haza fogalmát ép ugy, mint az egyes polgárokat s azoknak összes jogait. E törekvéséből kifolyólag az állam mindent államosit. Államosítja az iskolát, az igazságszolgáltatást, a közigazgatást, az egészségügyet, a fogyasztási- és élelmi szerek gyártását, mindent a mit eddig vagy egyesek, vagy a társadalom gyakoroltak. A mi államunk is, a mely mellett mindinkább elmosódik a haza fogalma, szintén rohamos léptekkel halad az államosítás utján. Csak a közelmúltban államosították az anyakönyveket és a házasságot, a legújabb trónbeszéd pedig egyik legelső feladatnak igéri. a közigazgatás államosítását. Hogy az autonómia, a kongrua rendezése is bizonyos tekintetben szintén az államosítás fogalma alá tartoznak, az kétséget nem szenved, és hogy az állategészségügyet is fogják államosítani, az egészen nyiltan benfoglaltatik a trónbeszédben. A modern politikusok ezeket a törekvéseket az állami szervezet tökéletesítésének nevezik; a komolyan gondolkodni nem tudó nagy tömeg ezt elhiszi s nem látja be, hogy ez nem egyéb, mint az államnak egyoldalú felépítése, az egyén és a társadalom szabadságának rovására. Mert minél több intézményt államosit meg az állam olyképen mint azt nálunk teszi, annál többet vesz el az egyesek szabadságából és függetlenségéből. Midőn néhány év előtt az országgyűlésen törvénybe igtatták a közigazgatás államosításának elvét, a hosszura nyúlt viták alatt áz akkor még erős ellenzék garanciákat követelt. Érezte, hogy az állam kezébe adni akkora hatalmat, mint a minő a közigazgatás államositása, a kellő garanciák nélkül nem egyéb, mint a polgárok szabadságát és függetlenségét az állam mindenhatóságának kiszolgáltatni: tönkretenni. Követelték tehát a garanciákat, de azok meghatározásában nagyon messze maradtak el a valóságtól. A hivatalnokok szolgálati pragmatikája ugyanis nagyon csekély, úgyszólván semmiféle garancia. Azon arányban a melyben nő az állam hatalma, kell nőnie és terjednie a polgárok szabadságának és függetlenségének is. Mert ha a polgárok egymásután lemondanak jogaikról az állam javára, ha azokat az állami molochnak iá sután föláldozzák, joggal megkövetelhetik viszont, hogy az ö függetlenségük és szabadságuk is az állammal szemben biztosittassék. A polgárok szabadságukat és függetlenségüket az állammal szemben csak egy uton biztosithatják : a választások utján. Csak itt mutathatják meg, váljon megvannak-e elégedve az államra átruházott jogaiknak az állam által való kezelésével, vagy pedig kívánják-e, hogy ezek a jogok máskép kezeltessenek-e vagy sem ? Mert minden jog, a melyet az állam gyakorol, valaha a polgároké volt, a mint minden gyermek tudja, hogy az állam előtt voltak már az egyedek. Hogy azonban a polgárok ezt szabadon gyakorolhassák, tiszta és független választásoknak kell lenniök; tiszta választások pedig csak ugy lehetségesek, ha a választás maga, illetve a szavazás Utk s és a választási jog minél szélesebbre terjesztetik ki. Addig, mig ezt be nem hozzák, semmiféle jóravaló ellenzéki ember meg nem szavazhatja a közigazgatásállamosítását. Minden államosítás növeli az állam hatalmát; az államosított intézménynek összes közegei, a portástól kezdve a hivatalfőnökig kortesei az államnak, s miután nálunk az államot nemcsak a hazával identifikálják, hanem a kormánynyal is, tehát a mindenkori kormánynak. Ezt a legutóbbi választásoknál is láttuk. Az államosított anyakönyvvezetésnek összes közegei ott szerepeltek mint a kormány fökortesei a választásoknál. Az anyakönyvi felügyelőktől kezdve, a kik sok helyen mint kormánypárti elnökök klochoskodtak, egészen a legutolsó anyakönyvvezető helyettesig mind ott voltak és a kormánypárt mellett korteskedtek. Hátha még a nagy közigazgatási apparatus egész teljességében, minden erejével a kormány szolgálatára fog állani! No akkor ugyan ellenzéki ember Magyarországon föl ne merjen tépni, mert biztos lehet róla, hogy ez a nagy, egyedül a kormány kegyétől függő kolosszus cl fogja nyomni. Hiába hivatkoznak arra, hogy a közigazgatás Európában már mindenütt államosítva van és hogy ez a közigazgatásnak legtökéletesebb formája. Mért a közigazgatás államosításával AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Nemes Kelecsényi Dénes bukása. Éljen Kelecsényi Dénes függetlenségi képviselőjelölt ! kiáltja néhány jó torkú kortesvezér. ki gégéjét már három hétig tartó gargarirozással előkészítette a nagy küzdelem napjára, nem használván e célra semmi egyéb gyógyszert, mint a vitis vinifera gyümölcsének pihent nedűjét. Dénes barátunk — mint mondják — izzadott vagyis sviccölt hatalmasan már három hét óta, édesapjának keservesen és élelmesen szerzett bankói csakúgy repültek, mint öszszel a vén asszonyok nyara, pedig hát nem szeretett sem az apa, sem a fia szőrt ereszteni. De ki tehet róla, ha kellett. »Uram! ötezer forintra van szükség, hogy a dörgői szavazókat megnyerhessem; ezek nélkül pedig nem győzünk« — igy állit be Tollas .Józsi kortes főkáplár ur. — »Nehéz fejű emberek ezek, s közmondásuk »babra nem játszunk«, »a pénz beszél« s igy bizony ha nem kenegetünk, még megesik, hogy megbukunk. Mert hát nagyságos uram, ha mind olyan becsületes emberek volnának mint én, (pedig ö volt a legnagyobb huncut) akkor könnyen menne az egész.« Még be se fejezte mondókáját Tollas uram, már lélekszakadva beront a képviselő-jelölt ur házába Csahos Péter, maróti pártvezér, »Uram pénzt, sok pénzt! Hiába beszélek én annak a sok keményfejü embernek, hogy nagyságod függetlenségi. A kutyák nem hiszik, s azt mondják lehetetlen, hisz zsidó és még engem neveztek el csalónak, a ki a kortespénzt zsebre vágtam, pedig tetszik tudni, hogy én vagyok az egész kerületben a legbecsületesebb ember. Hat ezer forint azonban elegendő lesz, s ugy elnémítom őket, hogy nem is fognak mást kiabálni, minthogy éljen Kelecsényi Dénes képviselő-jelöltünk! én pedig amor.dó vagyok, éljen! Nem is lesz más a mi képviselőnk, mint nagyságod, ha egy kis fáradtsági dijat nem fog sajnálni.« De ezzel még nincs vége. Huszonöt község van a kerületben, s ahány község, annyi jóakaró főkortes, a kik után indul az egész falu, ha van pénz. Dénes ur pedig vakarja a füle tövét és hangosan kezd monologizálni: »David, Dávid, khölött ez nekhed?« Nerá csoda, hogy ennyi gond terhe alatt, gyerekkori nevén szólította magát. Nem hittak őt azelőtt Dénesnek, édes mamája ha gyerekkorában megdicsérte, mindig azt mondta neki: »Dovidkham, the edj oronyos jerekh vogy !« S ki felejtené el az édes anya szavait? még a késő férfikorban is csengenek az ember fülében. Papája pedig, midőn Dávidunk egyszer gyerekkorában a tiszttartó (iától az iskolában megvett egy 1 forintos tollkést öt krajezárért és otthon neki megmutatta, örömében megcsókolta, s azt mondta »hiába a Khon vér nem thogodja meg mogáth, böszkhe vodjok rád, the vodj az én oronyos jerekhem.« Azóta sok viz folyt le a Dunán s Dávidunk is papáját már Kelecsényi név alatt temette el. Ő pedig, mivel sikerült neki sok oly kedvező üzletet lebonyolítani en gros, a minőket kicsiben kötött gyerekkorában a tisztartó fiával, lett kiskelecsényi és nagy-kelecsényi Kelecsényi Dénes bankár. Boldog lett volna egészen, ha kedves életepárja szivébe nem férkőzik a nagyravágyás ördöge Flóra őnagysága egész határozottan kijelentette Dénes urának, hogy ha nem választatja meg magát képviselőnek, ugy elválik tőle s ott hagyja faképnél, mert hogy ő örökösen csak a Lipótvárosban szerepeljen mindig mint lady patroness, olyan nincs. Utóvégre is akármilyen sikerültek is a keieskedők mulatságai, de folyton a kereskedők,