ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-02-02 / 5. szám

hazatér görnyedve, a muzslai atyafi, meg az a tabáni jó asszony sem tudja eléggé fölpanaszolni, hogy »nem győzünk keresni az urakra.« Szabadság-érzete a föld szeretetével tart nála lépést. A nép csak addig lelkesül a szabadságért, mig földét szereti; mihelyt ezt a földjét kirántották lábai alól: kialudt benne a szabadság érzete is. Szabad gazda csak a saját földjén terem. S a föld első terméke, mely minden egyéb termőket s. virágzást biztosit: a szabad gazda-nép. Nincs is a föld hátán állás, foglalkozás, vagy pálya, mely annyi szeretettel csüngene életföntartasának eszközén, mint a gazda a maga verejtékes és istenharmatos rögén. Azért a gazda-nép a nemzetek gerincze; a legszívósabb konzervatív hatalom, mely nélkül a nép jött-ment, hontalan világpolgárokká, a föld maga pedig futóhomokká s meztelen sziklává lészen. A liberalizmus, amily egyoldalii és könnyelmű lump-szisztema, már bölcsőjében örökségül kapta a lábai alá az uti-laput, amely csiklandozza a talpát s a nemzeti piac helyett világpiacot, a földet szerető gazda-nép helyett jött-ment, kóbor munkás-csőcseléket, az iparosmunka helyett svindliszabadságot, a nemzeti érzés helyett volapük világpolgárságot teremtett. Bizony nemes hajlandóságai ellenszenves borzongással töltekeznek, valahányszor gazdákról, földmíves népről, a tisztes munka védelméről s más, neki kiállhatatlan dolgokról van szó. Jó species ez a liberális gazdálkodás, akárcsak a tizenkettedik jogászévébe hajló első-éves budapesti joghallgató: keveset tud, sokat lumpol, — okosat nem tesz, — bolondot beszél, — bankónak s vászoncselédnek kitekeri a nyakát. Már most érdekes megtudni, hogy Németországban is mikép nyilatkozik meg ez a földjét s szabadságát szerető gazda-nép a börziáner liberalizmusával szemben. Ott jelenleg már annyira vannak, hogy a gabona-eladást állami monopóliumnak akarják deklarálni, kivált, hogy a berlini Kohn-okat és Rosenberg-eket, ezeketa liberális mustra-szenzálokat elkerüljék. De ezt a monopóliumos gondolatot csak a kétségbeesés sugallta. Ez volna ám csak a haddel-hadd. A Kohnok csöböréből az állam (oh te omnibusza a modern szolgaságnak !), mondom, az állam vedrébe lépni. Adé szabadság ! így volnál csak bepácolva! Mert nincs az a pácoló teknő, melyben a szabadságnak önérzetes rostjait űgy meg nem dolgoznák, mint abban a szfinkszes valamiben, melyet az az arabs hangzású, modern szó, — bocsánat, hogy ezennel másodszor merem kimondani — állam jelent. Alig hogy neszét vették a törzsökös westfáli parasztok az állami gabona-eladás monopóliumos álmának, rögtön kiléptek a gátra s ekkép nyilatkoztak : Mi vesztfáli gazdák, szabad polgárok gyanánt akarunk élni s halni a mi szabad telkeinken. Nem akarunk állami fölvigyázat alatt vetni s aratni; s el akarjuk adni a jószágunkat, akinek tetszik. Inkább akarunk még jobban szorongni és vergődni és fáradni jobb jövő reményében, de a szabadságunkat oda nem adjuk ; nem teszszük meg azt a lépést, mely csak első s utána jön a többi, a földbirtok elállamositásához. Ora et labora! ez a mi jelszavunk. Tiszta erkölcsöt s önmegtagadó erényt, — brr, liberális dandyk ! —• házainkba és községeinkbe és körültekintő, intenzív gazdálkodást réten, erdőn, mezőn ! S politikánkban követeljük a valutarendezést, a tisztességtelen üzérkedés s a börzének megrendszabályozását, igazságos tarifákat, a hypothekáris adósságtehernek megkönnyebbítését. Védjük meg érdekeinket okosan s erélyesen! Hát bizony ez a szózat a magyar gazda szivéből is szakad. Gondolják-e gazdáink, hogy a gazdasági hanyatlást szolgáló, gondolatlan liberális pártok segítenek majd rajtuk ? Frász töri őket, ha csak ezt a szót, »gazda«, olvassák. Tartsunk össze s követeljünk a programmban magunknak is helyet. Fővárosi levél. Budapest, 1896. január 31. Mindazok a halvány remények, melyek némileg jogosultnak tüntették fel azt a várakozást, hogy első sorban a helyzet békés alakulására van kilátás, egyszerre megsemmisültek. Gróf Apponyi Albert a képviselőház e hó 25-iki ülésén indokolta meg ismeretes indítványát a választások tisztaságának biztosítására s ime, Bánffy miniszterelnök visszautasítván a sorrendnek gr. Apponyi kívánsága szerint való kitűzését, megtagadván minden garanciát arra, hogy a kúriai bíráskodásról szóló javaslatból törvény lesz a kellő időben, elejtette a fonalat, mely ezeken az úgynevezett béketárgyalásokon végigvonult s el a tiszta választások biztosítását is. Ilyenformán teljesen kiszorul a tisztelt Ház üléseiből az Isten-béke hangulata s helyette irtózatos erővel robog a bodvavölgyi vicinális. Fűtik a képviselőházban ezt a vasutacskát határozati javaslatokkal s napról-napra erősebb az ijedelem a vasúti koncessionáriusok között, mert nem lehet tudni, hogy melyik vasút ügyiratai tétetnek ki ép úgy közszemlére, vagy talán közmegbotránkozásra, mint a bodvavölgyi akták . . . Volt is meglepetés, mikor gr. Csáky Albin előterjesztette határozati javaslatát, melylyel gátat akar vetni, hogy ne csak a főispánok, hanem sem köztisztviselők, sem képviselők vicinális koncessiók révén ne értékesíthessék befolyásukat. A Csáky-féle határozati javaslat legjobban meglepte magát a szabadelvű pártot, melynek tiagy része nem is sejtette, hogy a vicinális-üzletnek ilyen hirtelen vége szakad, de azért zajos helyeslések között, egyhangúlag elfogadták, holott másfél hónappal ezelőtt ugyanezen többség, ugyanezen, csakhogy egyik ellenzéki férfiú ajakáról elhangzott s persze konkrét adattal még nem támogatott — indítványt ridegen visszautasította. Az ellenzéknek e szenzációs fordulatra csupán e néhány szava volt: 0 jerum, je rum, quae mutatio rerum Megjegyzendő, hogy a Csáky-féle határozati javaslatnak nem lesz visszaható ereje, mert jóllehet beadtak javaslatot arra nézve is, hogy parlamenti vizsgáló-bizottság küldessék ki mindazon vicinális vasúti ügyekben, melyekben köztisztviselők és képviselők szerepelnek mint engedményesek, de a szabadelvű-párt azt leszavazta. Egyébiránt a bodvai vicinális vasút kisiklásánál néminemű sérüléseket szenvedett Miklós Gyula, volt főispán, a körülményekhez képest elég jól érzi magát, miről az is tanúskodik, hogy a képviselők között is megjelent, a szabadelvű-párt nem épen kellemes meglepetésére s a tett látogatás után igen érzékenyen panaszkodott a »méltatlanság*- felett, melylyel a t. Házban fogadták... Székesfővárosunkban újabban hamis ezüst egy forintosok vannak forgalomban, melyek — ha nem Újpestről kerültek hozzánk — mindenesetre Újpest hírnevének kisebbítésére lesznek. Ezek a hamis ezüst forintok igen ügyes utánzások s csak az az ismertető jelük, hogy 1888. évszám van rajtuk és könnyebbek a valódinál. A hamis forintosokon kivül még hamis egy koronásokat is fedeztek föl, melyeknek ismertető jele, hogy 1894. évszám van rajtuk, szinük szürke és igen puhák. Ilyen pénznek tehát csupán véletlenségből is birtokában lenni veszélyes, valaminthogy felülfizetésképen sem tanácsos vesztegetni, különösen bérkocsisoknak, kik mostanában úgyis zord hangulatban vannak. A rendőrség ugyanis, tekintettel néhány bérkocsis túlkapásaira, erélyes átiratot intézett a bérkocsis-ipartestülethez, melyben felszólítja őket, hogy figyelmeztessék tagjaikat arra, hogy tartózkodjanak minden gorombaságtól, különösen hölgyekkel szemben s több viteldíjat ne követeljenek az utastól, mint amennyi a kocsiban ezentúl kifüggesztendő vitelbér-díjszabályzatban van. E szigorú átirat bizonyára sok mellékjövedelemtől fosztja meg a bérkocsisokat s ha hozzáveszszűk még, hogy bizonyos tekintetben a színházlátogatás is feleslegessé kezd válni s oda sem kell majd bérkocsi, amennyiben a darab zenés és énekes részleteit a Telefon-Hirmondón át is meghallgathatjuk, immár be kell látnunk a bérkocsisoknak sajnálatraméltó, ámbátor eddig még aranyórás, meg aranyláncos helyzetét.... Mert kérem már telefonon át is hallgathatjuk a színdarabok énekes részleteit s ami fő, tisztán, érthetően s így, ha valamelyik kedvenc énekesünk fellépte rekedtség vagy egyéb ok miatt elmarad, nem kell boszankodnunk, mint a színház látogatóinak, sem a jegyre kidobott pénzt sajnálnunk, hanem egyszerűen leteszszük a kagylót, szivarra gyújtunk s tovább dolgozunk íróasztalunk mellett. Ellenben, ha nemzetközi korcsolyaversenyt akarunk látni, a legnagyobb hidegben is ki kell fáradnunk a városligeti tóra. Az első, szószerint vett nemzetközi korcsolyaverseny 26-án folyt le a jégen. A pálya föl volt lobogózva; a verseny iránt nagy volt az érdeklődés, mit az magyaráz, hogy három bécsi korcsolya-egyesület legkitűnőbb korcsolyázóit állította a magyar matadorokkal szembe. Az összes díjakat a magyar korcsolyázók vitték el, csupán harmadik dijat nyert egyik-másik bécsi mesterkorcsolyázó, akik ilyenformán aligha lesznek megelégedve a budapesti nemzetközi korcsolya-verseny eredményével. Bizonyára sokkal elégedetlenebbek, mint postásaink, kiknek nevében a ; kérvényező bizottság kérvényt terjesztett a postaés távirda-igazgatósághoz helyzetük javítása érdekében. Mi méltányoljuk a postások mozgalmát, s tekintettel terhes, fárasztó szolgalatukra s arra, mily lelkiismeretesen eleget tesznek kötelességüknek (az »Esztergom«-ot is például rendkívüli pontossággal hordják szét mindenfelé); hiszszük, hogy kérésük meghallgatásra talál . . . A magyar diák-szövetség diák-konzulátusokat akar felállítani a külföldi egyetemeken és a tervet a nyáron tartandó nemzetközi diák-kongresszus elé terjeszti. A diák-konzul hatásköre lenne a külföldi egyetemeken a magyar diák-szövetséget ünnepélyeken és közgyűléseken képviselni; az egyetemen levő magyarságot lehetőleg egyesületté forrasztani, hogy így megalakuljon a magyar diákszövetség külföldi osztálya, továbbá tájékozást, tanácsot nyújtani az oda érkező magyar diákoknak és tőle telhetőleg támogatni, segíteni őket, nemkülönben útbaigazítani, hol kapható olcsó lakás, koszt s olyan bálozó, farsangi időben, aminő most van, tiszta, kölcsön kérhető lakk, frakk, klakk . . . Szentpétery. Fögymnáziumunk ügye. Czigler Győző műépítész egy átiratot intézett a városhoz, s szak-véleményében behatóan nyilatkozik a főgymnázium újjáépítéséről. Czigler véleményét következőkben összegezzük : A gymnáziumi épület fennállása határozottan veszélyeztetve van, és indokolt volt annak használaton kivül helyezése. Veszélyeztetve van leginkább a tornaterem utcai része, a lépcsőház pilléreinek fennállása, valamint a bejárat födém szerkezete. A veszély oka az anyag és munka gyengeségében és kisebb részben a szerkezetek helytelen alkalmazásában keresendő. Minthogy a baj az épület anyagában, tehát fennállásának főtényezőjében rejlik, az gyökeresen és véglegesen csakis az épület teljes átépítésével szüntethető meg. Az épületen létező bajokon kétféleképen lehet segíteni és pedig vagy véglegesen, — értve ez alatt azt, hogy az épület oly karba helyeztetik, hogy az 80—100 évig, mint azt rendesen számításba szoktuk venni, minden komolyabb szerkezeti bajtól menten fennállhasson, — vagy ideiglenesen, azaz akként, hogy az épület fennállása időközönkint ismétlődő nagyobb javítások által biztosittassék. A második esetet véve alapul, azaz, ha az épület időről-időre nagyobb javításokkal tartatik fenn, akkor szükséges az utcai pilléreknek a tornaterem és a gymnáziumi utca részeken való kiváltása, (hogy teljesen-e, az csak a munkaközben, a vakolat eltávolítása után állapitható meg), ezenkívül a főpárkány kőlemezeinek eltávolítása, a lépcsőház újból való átépítése és a bejárat födémszerkezeteinek vastartók közötti boltozat vagy gerendázat által való helyettesítése ; a tornaterem középfali pillérének kiváltása, úgyszintén az áthajlott tűzfal aláfogása, esetleg újbóli emelése, az udvar vizét kivezető csatorna áthelyezése, a folyók átkövezése, úgyszintén a fedél cserép héj azatának átfedése. Ezek a munkálatok mintegy 26.000 frtba kerülnének, következő csoportosítással: 1. A födémek alátámasztása részletekben 1500, 2. A régi falak lebontása, ablakok kibontásával, a törmelék elfuvarozását is beleértve 1500, 3. A lépcső fokainak kibontása és részbeni átdolgozása 150.