ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-11-08 / 45. szám
példája megrettenthetné mindnyájukat. Vigyázzanak, hogy hatalmi elkapatottságban át ne idézzék a határról Lueger szellemét! Egyedül a zsidóság magatartásán múlik, antiszemitákká legyünk-e vagy sem. Liberális választások. Vágvecse. A fő- és alfarmatringosok serege Vág-Vecsén győzött tehát. De a kérdések kérdése az, hogy: hogyan ? feleletül azt mondhatná valaki: tudjuk, nem kell magyarázni, hisz Nyitramegyének hírhedt választókerülete az a vág-vecsei. — Nem említem a sókszelöcei plébános Markusz Istvánnak a visszautasítását, kit az igazság szeretet a halálos ágyról úgyszólván odakergetett az urnához, s kinek szavazatát az elnök elvetette, mert a tényleg valódi korát bemondá, s nem a jegyzékbe fel vettet. — Az ilyen egy nyitramegyei lakost már nem hozhat ki a sodrából. —• Hanem a mi csakugyan boszszantó, annak illustrálására csak egy szűkebb körben mozgó valóságot kell előadnom. A történet Nyitra-Ujlakról szól. — E mezővárosnak csúfolt faluban az egyforma előés keresztnevek nem ritkaságok. M ttr £i legutóbbi bizottmányi választások alkalmával megtette a fő intéző, hogy s itt tények következnek : Moravcsik András leszavazott az ugyanazon névre hallgató, mint gazda szavazattal is biró egyén helyett, — a béres Moravcsik András beadta voksát, s mikor az a szavazatra jogosított gazda oda lépett az urnához, a választási elnök eldobta, mert Moravcsik András csak egy van, s az már leszavazott. Ez a jelen igazságszeretet ismétlődött most VágVecsén. Az említett béres Moravcsik (Pupák) András ismét szavazott. Egy asztalos Rajter István továbbá, ki az összeírásnál hiába követelte felvételét a szavazók közé, nem vették fel, mert nem dolgozik legénynyel — s most Vecsén leszavazott persze a kormánypártra Rajter István kovács mester helyett, ki mint legénynyel dolgozó mesterember fel is vala véve. Még egy harmadik szembeszökő esetet. Van itt egy Pálenik István nevű 29 éves szavazattal biró gazda. Szavazott helyette egy majdnem kétannyi korú ács legény. Negyedsorban szerepel egy Moravcsik József, ki a rózsafüzér társulatnak előimádkozó tagja, s a »pietas ad omnia utilis« elv alapján állva legkevésbbé sem röstellette a . csalás palástját felöltem, s más Moravcsik József helyett leszavazni. Lehetne ezt még folytatni. De minek volna az, ilyen igazak említésére, meg nem mozdul egy vastag bőrű nyitramegyei svihák ; hogy is tudnának csak eipirulni ezek a jeles honfiak, mikor ilyen alkalommal még a felfüggesztett jegyzőt is kiküldik korteseknek, hogy a kormánypárti igazságot a választóknak hirdessék ők, mint az igazság legkvalifikáltabb képviselői s hogy a szegények éhen ne haljanak: mert az ilyen apostolok részére gyűjti a szegény nép a megyei pótlék-tarisznyába a véres verejtékkel szerzett garasait. Még lehetne megemlíteni a választás helyén ama rugdosásokat, melyekkel a néppárti választókat bizonyos emberek traktálták, hogy tévedésbe ejtsék őket, mikor már a választási helyiségben egybegyűltek koro • náját valóban furcsa garnirungjával együtt megpillantva okvetlenül megzavaródottak voltak már amúgy is. Elég is lesz ebből, mert még ezen emléktől is felkavarodik az ember gyomra. — Örüljön ezen pyrrhusi győzelemnek a török basát liferált, vallást dédelgető családból származó grófi képviselője a vág-vecsei kerületnek ; majd meglátjuk, a káposzta mennyire fog zsirosodni működése folytán, hisz : az adók leszállítását ígérte — persze nem említve a quóta-bubust. Mundus vult decipi, ergo decipiatur, ez olyan liberális elvhű eljárás ! — Quousque tandem abutemini vös raptores mundi patientia nostra! — illik-e erre az eset? Hout-Szalka. Jakabfíy István egyesült ellenzéki képviselőjelölt látva a ; kormánypárti Konkolyi érdekében mindenfelöl kifejtett aljas pressiót, bár mintegy 150—200 többséggel rendelkezett, tekintve a vál. elnökség szokásos eljárását, nem vitte a választási sorompóba feleit, hanem pár nappal a választás előtt visszalépett. Igy aztán Konkoly Thege Sándort pártfelei, miután az ellenzék teljesen távol maradt, képviselőnek kiáltották ki. Nagyon sajnáltuk, hogy igy cserben maradtunk, s a késői lemondás következtében időnk se jutott új jelölt állítására. Jakabffyról nem tételeztük fel a meghátrálást, mikor ő volt az, a ki e régi kormánypárti kerületet 1884-ben nagy és heves küzdelemben kiragadta a kormány kezéből. Most, sajnos talán túlzott bizalommal volt választói iránt, kiket a múltban sok jótéteményben részesített, s elmulasztotta a szervezettebb elj árasra súlyt fektetni, — s csalódott. »Maledictus qui confidit hominibus« Ilyenkor látszik meg, mi lakik az emberek szivében, mint sok eső után felüti magát a gaz: — most is a sok itatás mellett felburjánzott a gonoszság minden neme. A különben fegyelmi eljárásra érdemeket szerzett jegyzők és birák most megerősödtek állásaikban. Mire ne hunyna most szemet a kormány, csak neki legyen valaki hűséges rabszolgája? Szálkán szabad volt még a gyújtogatás is e napokban, 16-án a kormánypárti biró szalmáját gyújtották fel, 20-án d. u. pedig az ellenzéki szálkai pléb. .sarjú termését és árpa szalmáját tették a lángok martalékává. Hogy mindez a liberálisok műve volt, bizonyitja az is, hogy eddig a csendőrség egy lépést se tett a nyomozásra. A tűz azonban kellett, hogy legyen ürügy katonaságot hozni féltett bőrük védelmére. Mert a ki zsarnok, az gyáva is, fél s őrizetre szorul. Hát a gonosz lelkiismeret nyugtalanító érzelmeinek milyen szuronyokat tudnak kirendelni ? ! Szálkára is jött tehát egy század katonaság Bruckból, de minthogy itt csend és béke volt, mitévők legyenek a harcszomjas hadfiak. Három napig, miután a kormánypártiakkal rögtön barátságba ereszkedtek, táncoltak s vadászgattak a tiszturak, a katonaság egy részét meg kirendelték nyulakat szenvedő fáradtan vonszolja tagjait, vagy fájdalmasan köhécsel, mint akiből minden pillanatban elszálni készül a lélek. Ki vaknak mondja egyébkor magát, meglátja, hogy az előtte álló nálánál többet kapott, morogva s elégedetlenül távozik. Olyat, ki az alamizsnával megelégedett volna, a 2—300 között az ember csak elvétve talál. S ha az osztó egy-néhány fiatalt a többi közül minden adomány nélkül elküld, dolgozásra utalva- őket, füle hallatára szórják ezek még öreg apjára is az áldásokat. A fortéiyoskodásban meg kifogyhatatlanok A kezdő kirukkoltatja gyerekeit is, meghagyva nekik, hogyha kérdezik, »hol van apád vagy anyád« azt feleljék : »ágyban fekvő beteg« ; s úgy összetartanak, hogy ritkán akad köztük valaki, aki megmondaná, hogy ott van a keresett közöttük. Gondoskodik is az esetleg leleplezett, hogy az illetőnek elmenjen az igazmondástól a kedve, mert hetvenhetedik nagyapjának a hibáját is szemére hányja az úton-útfélen attól fogva. — A próbáltabb mást eszel ki. Ha már egyszer kapott, visszasompolyog. Színleg elmegy ugyan egy darabra, s ha nem látják, máskép igazítja ruháját, s vissza kullog szerencsét próbálni. S ha rajta kapják, mint a cigány átkozódik s megesküszik, hogy félesztendeje sem volt már itt. A tömeg közt 15—20 frt ugy eltűnik, mint egy csepp méz egy nagy hordó ecetben. Savanyú képpel áll is majd nem mind' odább, s meg nem áll csak a legközelebbi pálinkás butyiknál és csak kevesen mennek a kenyeres boltba. De azért a következő kedden mégis följön mind, mert e napot úgy tekintik, ha kevés jut is, mint amelyen a néhány krajcár nekik kidukál, mint katonának a lénung, S ha egyik-másik elmarad e napról, következő héten követeli az ő részét úgy, mintha ő vagy nemzetsége tette volna le az alapítványt, melynek kamataiból kapják az alamizsnát. Ha kívánsága nem teljesül, legalább is azt hiszi, hogy az ő részét a koldusbirák pipázták el vagy az osztó szivarozik rajta. Legjobban haragusznak azokra, kik a szegényház emelését javalják, melyben elhelyeznék az idevalókat, a koldulást ezzel beszüntetnék s mindegyiknek kijelölnének valami foglalkozást. »Mar csakugyan el kell veszni a szegénynek — igy jajdul föl egyik rész, mikor ilyen hir jut el hozzájuk, megnyomorítani bennünket a munkával, mikor mi ^anélkül is megvagyunk.« »Gyula te! hallottad, hogy az urak rendezni akarják a szegény-ügyet? — igy szól a másik rész. Hagyjanak csak nekünk békét! a'szondom én, mert mi igy is megélünk. Azt tartom, hogy elfogyott a vágott dohányuk vagy megunták azt, azért akarnak minket olyan házha tenni és velünk dolgoztatni, hogy az eddig köztünk kiosztani szokott pénzt elcigarézhassák.« Pedig akármily szemüvegen nézzük is e dolgot, legegészségesebb megoldása a szegényügynek csak az lesz, ha először is eltávolítjuk innét a nyakunkra beözönlött idegeneket, és másodszor szegényházba helyezzük az idevalókat, és harmadszor mig ezek meg nem történhetnek, nem osztogatunk senkinek, hanem az osztásra eső összeget átadjuk a szent Vincze-egyesületnek. hajtani. Erre mondta aztán találóan egyik ellenzéki földmives a századosnak : »Furcsa dolog ám az is kapitány uram, hogy itt most kutyák helyett a katonákat használják fel hajtoknak!« Német volt az istenadta, lehet talán, hogy nem értette az ellenzéki ember igaz szavait. Udvard Komárommegyének udvardi kerületében okt. 28-án a választás következőképen folyt le. Reggel 8 óra tájban a kerületből mind megérkeztek a választók. A kocsik a községen kivül maradtak és a választók a kortes vezetők vezénylete alatt jöttek be a községháza területére. Fesztypártiak nagy lármával, részeg fővel a sok zászló közepette. Heckenászt-pártiak szép csendben és rendben. A két párt közül a községházától jobbra Heckenásztiak, balra pedig a Fesztyek foglaltak állást; mert ezen az oldalon van a > nagy-korcsma« és »vegyes-áru holt« a megvesztegetett szavazók részére A két pártot 300 dragonyos választá szét, kik közül 50 Stockerauból és 250 Grácból érkezett meg. A választási elnök, Orclódy Béla, 1 l 2 9kor a községháza előtt felállított emelvényről adá hírül, hogy 9-kor kezdődik a választás. A voksolás két teremben történt. Az első szavazó bizottságnak elnökei Baranyai Pál és Géza földbirtokosok Feszty részéről felváltva; jegyző Völgyi Géza. A második szavazó bizottságnál Kürthy István földbirtokos és Czibula, bajcsi uradalmi felügyelő, szintén felváltva, jegyző Miholics István. A bizalmi férfiak kormánypárti részről: Farkas Ferenc, Jankavics Aladár földbirtokos, Jávor Béla ker. orvos és Móricz Albert. A bizalmi férfiak ellenzéki részről : ifj. Kálmán Rudolf földbirtokos, Kecskeméthy Béla földbirtokos, Diósi Pál és Neográdi Kálmán oki. gazdatiszt Naszvadról. A bizalmi férfiak szintén felváltva őrizték ellent a csendben folyó szavazást. A szavazás megszakítás nélkül délután 5 óráig folyt, mialatt kint mind a két pártbeliek cigány-zeneszó mellett vigadoztak. A Feszty-párt azon öröm miatt, hogy nem hiába ettek-ittak és zsebeltek 5 — 10—50, sőt több papirforintokat; az erős lelkű ellenzékiek, hogy testi éhségüket és lelki felháborodottságukat a zeneszó vigasztalásának hangjaival enyhítsék. A Feszty-párton valamennyi szavazó, zsidó, elámított kálvinisták és megvesztegetett, hittagadó katholikusok, buzdították egymást és éltették a lelketlen szabadelvűpártot. Az ellenzék részéről egyetlen zsidó sem volt található, egy pár nyilt szivű kálvinista és a többi mind hitvédő, tiszta lelkű katholikus. Az első választó bizottságnál leszavazott Feszty részére 802, Heckenaszt részére 378. A második bizottságnál Feszty részére 784, Heckenaszt részére •187; s így Feszty 1586 szótöbbséggel Heckenaszt ellenében — ki 566 voksot kapott — kormánypárti képviselőnek megválasztatott. Hogy Heckenaszt megbukott, részint ő volt az oka, mert választóival nem igen törődött; Feszty körülbelül 30 ezret költhetett a mandátuma megszerzésére. Az is segített Pesztyn, hogy kortesei Heckenaszt visszalépését hirdették, mi miatt több száz választó otthon maradt, pl. Naszvadról alig jött be néhány szavazó Heckenaszt részére. 5 órakor a választási elnök kijelenté a zárórát 6 órára. Hatkor pedig kijelenté Fesztynek megválasztatását, mely után a megválasztott képviselő köszönetet mondott az elnök fáradozásáért és a választóknak hozzája való ragaszkodásukért. Intve a még kevés vidéki választókat, hogy ne tartsák a római elvet: »Jaj a legyőzötteknek«, mert ő minden törekvésével azon lesz, hogy a haza viruljon, a népek pedig szeretetben együtt éljenek, miközben valaki közbekiáltott: »Zsido politika az egész!« Ezután a községházán megcsináltatott a jegyzőkönyv, mely három példányban íratott meg, az egyik Feszty Bélának, a reá szavazott választók jegyzékével, a másik kettő a központi választmányi bizottságnak, mindegyik aláírva a választási elnök és jegyző által. A jegyzőkönyv ellen senki sem tett kifogást. A választók közül csak egy lett visszautasítva, Makai Ferenc, »süketnémasága és testi fogyatkozásai folytán, ki nem jelenthetvén szavazatát, elutasittatott.« A választásnak egyedüli incidense a választás kezdetén volt. Ugyanis az udvardi káplán, Csémy Antal választó-polgár »passe-par-tout«-val ment a boltba szivart venni, mikor még a két párt szorosan nem volt ketté választva. Útjában megállítja Jankovics Aladár, a volt Hirsch báró kebelbarátja, hogy: »Hova megy, szent atyám?« »Miért kérdezi az úr?« volt a felelet. »Mert itt járni nem szabad«, felelt vissza. »Megyek a boltba szivart venni.« »Elkísérem.« »Tessék«, volt a válasz. A káplán bement a boltba, hol egy pár percet töltött, majd kijött és ment vissza választóihoz. Egyik Feszty-választó megszólítja ezen szavakkal: »Ugy-e bár tisztelendő úr, emberek kellenének,«
