ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-11-08 / 45. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. november 8. 45. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA. OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bólyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A választási hóhérok. Esztergom, november 7. A régi Velencének volt egy typikus alakja, kit az emberek kerültek, kit az emberi társaságból teljesen kizártak, ki elől, mint valami bélpoklos elöl menekültek, s ez volt a hóhér. Jól díjazott, de megvetett állása volt. Az elkorcsosult liberalizmus ehhez hasonló állást teremtett a választási elnökök személyében. A mióta kiadta az eszmefogyatékos, de erőszakos Báníly a jelszót az ellenzék és főképen a néppárt kiirtására, azóta a választási elnököket valósággal a hóhérok szerepére kárhoztatta. A lefolyt választások fényesen igazolják ezen állításunkat és a tisztes kivételek leszámításával mondhatjuk, hogy választási elnökeink valóságos hóhérmunkát végeztek. Hirdetik nagy garral, hogy a néppárt izgat a létező törvények ellen, azaz alkotmányos uton törekszik a lelkiismeretet sértő törvények megváltoztatását keresztül vinni, s ugyanakkor, midőn a törvény elleni küzdelem vádjával sújtják a pártokat, ők maguk illetve a választási elnökök az ország törvényeit lábbal tapossák. A lefolyt választási küzdelmek bizonyítják, hogy az egész választási folyamat nem volt egyéb, mint a törvénytelenségek hosszú láncolata, a törvény által biztosított alkotmányos jogok arcul csapása. Ily módon Bánffy ur az országházba nemcsak embereket, de ökröket is szállíttathatott volna. Mert igen sok helyen kiket találunk a választási elnökök székeiben? Minden emberi érzésből kivetkőzött egyéneket, kik a furfang, ámítás, erőszak ós jogtalanság ezer nemeivel fosztották meg a polgárokat törvény biztosította jogaiktól. Öreg emberek, kik végig élték Haynau rémuralmának napjait, azt állítják, hogy a jelen választások alatt lelkükben föltámadt a forradalom után bekövetkezett rémuralom képe azzal a külömbséggel, hogy nem egy, hanem a Haynauk egész serege végezte vérfagyasztó munkáját. A Tarnóczy által inaugurált rendszer bevált, sőt tökélyesittetett. Tarnóczy dicsőségét megirigyelte az ismeretlen exisztenciáju egyének egész serege és vállalkozott herostratesi dicsőségére. A híres Nyitrát és Stomfát felülmulta az uj Nyitrák és Stomfák egész serege, és az emberek bámulva kérdik, tehát kiveszett már minden emberi érzés a választási elnökök és az erőszakkal megválasztott újdonsült képviselők szivéből'? Örültök ezek, vagy Afrika sivatagjaiból kikerült v; dak ? Oh nem, csak hóhérok, kiket a központból kegyelmes utasításokkal elláttak, kiket a liberális szabadság nevében kitanitottak arra, miként kell a törvényeket lábbal taposni, és a jogokból gúnyt űzni. Nyitra, Pozsony, Trencsén, Árva stb. megyékben már nem akar tisztességes ember a választási elnök szerepére vállalkozni, nem akar azért, mert utasítást kapott arra nézve, hogy minden lehetőt elkövessen a kormánypárti jelölt érdekében. Becsületes emberek nem akarnak a hóhérok szerepére vállalkozni. És ezen hóhérok Érsekujvárott, Aranyos-Maróton, Csacán, Stomfán, szóval egész Nyitra, Pozsony és Trencsén megyében igazi mészáros munkát végeztek. Ha látták a néppárt óriási többségét, a legszemtelenebb eszközökhöz folyamodtak. Egyik helyen a választási elnök látván a néppárt óriási seregét, hozzák halasztják a választást és nem akarván az összes választókat viszavetni, dél felé odébb állanak. Másutt kikiáltják az alig 200 szavazóval rendelkező liberális képviselőjelöltet képviselőnek s az 1200 szavazóval biró jelöltre nem engedtetik meg a szavazást, mert nincs megnevezve állása, s utóbb meghamisítják még a szavazást kérő, s rendesen kiállított beadványt is. Ezreket fosztanak meg szavazati jogaiktól, s ahol ez sem használ, neki indítják a katonaságot az ártatlan és türelmes népnek, mely bárány módra elszenvedi e zsarnokok erőszakos gonosztetteit. Isten szabad ege alatt hagyják állani éjjel nappal, és miután három egynevü vagy hasonnevű jelölt nevével elkinozták a felét, a másik felét egy másik hamis szavazatszedö bizottsághoz utasítják, mely elfogadja szavazataikat, hogy aztán végén egyszerre egy csapással megsemmisítsék a tévútra vezetett nép beadott szavazatait, mint a melyek nem az illetékes bizottságnál adattak be. Vége-hossza nem volna e szemérmetlen gazságok elösorolásának s Tarnóczy meg Szulyovszky bátran mondhatják, nem hittük volna, hogy ilyen gazemberek is akadnának? mik vagyunk mi ezekhez képest? Csak kis Miskák. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. A koldus honvéd. — Életkép. — Tamásfalván a falu derekán van Tamássy István csinos nemesi kariája. A kúria külsejét lombos akácfák árnyékolják körül, környékén tisztaság és rend uralkodik mindenfelé. Az udvar első részét ízléssel rendezett disz-fácskák és bokrok, gondosan ültetett virágágyak s zöldségtáblák foglalják el, hátsó udvarán tevékenyen jár-kel a cselédség, nem hiányoznak az istállókból a szilaj igavonók, a kövér fejős tehenek, a háznagyságú asztagok, s a tizedik szomszédból is látható széna-boglyák. A konyhán fürge leány-cselédek dalolva forgolódnak, a hófehér konyha kéményes tűzhelyén vigan lobog a tűz, mintha csak ház-táj nézőket várnának a házhoz. A ház bejáratánál egy lombos vadgesztenyefa alatt, egy kis fapadon, épp alkonyatkor szép fiatal nő látható férje jobbján, ölében két éves leánykájával. A fiatal anya virágok közé illő viruló arca, s szemeinek nyájas pillantása, csillag-ragyogás a fiatal férj boldogságának egén. Összeölelkezve van itt a jólét a földi mennyország teljes boldogságával. Ámde az idők pár év múlva nagyot változtak. Az 1848. és 1849. viszontagságos esztendők sok családnak feldúlták életét, nyugalmát, békéjét s csendes boldogságát. Igy volt ez Tamássyék családjánál is, hol a honfiúi kötelmek a hon védelmére, a csatamezőre szólították a fiatal férjet. Már két éve nem hallani felőle semmit, nem tudni, hogy elvérzett-e valamelyik csatában, vagy hogy a szabadságharc leveretése után bujdosóvá lett, vagy mi még keserűbb, hogy valahol a hősök dohos börtönében várja talán reménytelenül a szabadulás napját. Meg is látszik az elhagyatottság kis kúriáján. Oly csendes az egész ház, mintha élő lény nem is laknék a házban. A ház oldaláról hámlik a vakolat, az esőzés itt-ott piszkos-sárgára festette a hófehér falakat. A dísz-bokrokon nagyon meglátszik, hogy hiányzik a kéz, mely őket ülteté, a zöldségágyakon, hogy a gondos házi-asszony nem talál örömet ezek tisztán tartásában. Léhán járnak, kelnek a cselédek az udvarban, nem sokat törődnek avval, hogy az állatok rendes időben meglegyenek etetve, itatva, hogy jól menjen a munka. Eltűnt a szorgalom, a munka, a rend a háztól, hiányoznak is a hátsó udvarról a hosszú asztagok, s a magas szénaboglyák. Igen, mert a »heverő ökrök után nem lehet vetni holdakat. « Eltűnt a jó kedv a konyháról is a leánycselédekkel együtt, csak egy maradt ezek közül is hírmondónak, ki dologtalanul lézeng a ház csendes folyosóján. Ritkán lobog a láng a kéményes konyhában, a meleget kedvelő és zsiros falatokat leső macska hosszúkat alhatik a tűzhely kihűlt peremén. A házőrző eb naphosszat a küszöbön támogatja állát, a mult szebb napjairól látszik álmadozni, nem igen akad dolga, hogy megugathassa a házba betérő idegeneket. Ott ül a lombos vadgesztenyefa alatt órákon keresztül csendes némaságban a szegény fiatal asszony az ismert fapadon. Arcáról világ-fájdalom sugárzik, egy-egy percre megjelenik arcán a reménység rózsa-pírja, de újra elborítja homlokát a bánat fellege, mert bármerre tekintsen maga körül, minden, de minden a szebb és jobb napokra emlékezteti, s arra, hogy mennyit veszített. Merően néz sokszor az ég kék azúrjába, majd megerednek könnyűi, némán sír, a halálos nyila újra és újra megsebzi szivét, azt hiszi kétségbeesésében, hogy azon aranyszalag, mely egykor az élethez kötötte, örökre megszakadt, s ez életben számára többé nem virul az öröm rózsája. Ott játszadozik ölében kis leánykája. Mint a folyondár a törzsét, úgy karolja ez át kezecskéivel anyja derekát. Enyelegve csókolja föl anyja könnyűit, nem tudja, hogy ezek a fájó sziv harmatgyöngyei, melyeket a reménytelenség kergetett halavány arcára. Majd szivére hajtja kis fejét, mintha azt akarná neki súgni: »Neked miattam élni kell«, élni is akar, de mégis fél, hogy szive, mely oly közel van a meghasadáshoz, nem-birja sokáig elviselni az élet súlyát; bár csalódnék szive sötét sejtelmében . . . II. A ősz terjeszté halavány fátyolát a természet fölé. Homály lebeg a természet körrajzain, lomhán