ESZTERGOM I. évfolyam 1896
1896-11-01 / 44. szám
I. évfolyam. Esztergom, 1896. november 1. 44. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fő-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Az üldözött kisded. Budapest, 18%. október 31. Bánffy választott. Hatalma erejét a mérlegbe vetette ; nem volt eszköz, még a legbecstelenebb se, melyet a hatalom érdekében megvetett volna. Elv, becsületes küzdelem nélkül, hidegvérű erőszakkal hajtotta a választókat az urna elé, s valóságos Istenkárromlást vitt végbe a szabadelvüség nevében. Ismétlődött a bibliai nagy természeti tünemény. Az elvek, a szabadság és a jog keresztre feszittettek, kinszenvedtek, megrepedt az alkotmány és kereszténység kárpitja, nagy sötétség támadt, az emberek megfélem lettek, sirtak és kezeiket tördelték. Egy kilencszáz éves alkotmány morzsolódik porrá Bánffy silány kezei között, és egy kilencszáz éves vallás szorittatik le polcáról egy politikai martalóc akaratára. A hírhedt hirnévtöl, a melyet reája técscsent az emlékezet, Bánffy nem törődik, csak azt kiáltotta oda a polgároknak: tiz, husz, harminc, és eladták magukat a rabszolga kereskedőnek. Minden sovány ökörrel egyenrangúk a választók, s a kiéhezettekkel van ezeknek egy áruk. A ki öszvér, az már természetesen többet ért. Hatszázezer választóra ráuszította hivatalnokait, ezeket a héjjákat, ezeket a vércséket, és a magyar politikai élet ezen ragadozói, a kik fölesküdtek, hogy törvénytartók lesznek, úgy bántak Bánffy parancsára a törvénynyel, mint a hóhér az elitélttel. Valóságos szónoki figura lett az alkotmányosság szent nevében a legégbekiáltóbb s szemmel látható barbárságot is keresztül vinni. Igy aztán nem csoda, ha a szabadelvű kormány többsége óriási s az ellenzék felényire olvadt le. Parancsot adott Bánffy az ellenzék reá nézve veszélyes oszlopainak kiirtására, és hajszál tartotta magát Apponyit a bukástól. De egy párt iránt se volt dühe oly heródesi, mint az újszülött csecsemő, a néppárt iránt. A politikai hienizmus legborzalmasabb eszközeit mozgósította, csakhogy mandátumhoz ne juttassa. Hogy a néppárt ne érvényesülhessen, ellenében még a Kossuthpárttal is fegyverbarátságra lépett, és mig fölfelé szolgaságig lojális, lefelé Kossuth előtt csóválja a farkát, ámítva a koronát, akárcsak a revolucionárius Crisrji, ki a Garibaldistákkal ölelkezett, hogy a savojai házat sarokba szorítsa, s magát pótolhatlanná tegye. De azért a néppárt Bánffy pribékjei dacára feltámadott. Lángnyelvek hullottak le az égből és vakitó fényök letörte a sötétségverte béklyókat. Kicsiny a csapat, de elégséges arra ; hogy zászlót bontson a törvényhozásban és egészséges magvát képezze egy majdan terebélyes parlamenti pártnak. Hiába az eszmét egyideig elnyomni lehet, de megsemmisíteni nem, mert az kitör és életet követel magának. És éppen a mgyarság szivében, a Dunántúl oly helyek nyitották meg kapuikat a néppártnak, a melyeket a szabadelvüség bevehetetlen váraknak tartott. Azzal . a kannibáli üldözéssel szemben, a melyet a kormány a néppárttal szemben kifejtett, az a 20—22 néppárti képviselő valóságos eredmény számba megy és hogy népszerűbb programmja, mint a függetlenségi párté, azt e számarány fényesen bizonyitja. Mig a függetlenségi párt 7 emberrel kezdte meg az alkotmányos harcot, addig a néppárt 20-al, pedig a függetlenségi párt ellen annak idején, annak csirájában, közel se fejtett ki a kormány annyi jogbitorlást, mint most a néppárttal szemben. Ürülünk, hogy oly erőket látunk a pártban, a kik mint parlamenti szónokok, fényesen megállják helyöket. Egy Bakovszky István, Asbóth János, Zmeskál Zoltán, gróf Zichy János, Molnár apát és mások garanciát nyújtanak arra, hogy a párt élénk részt vehet a debbattirozásban. Ha meghallja az ország, hogy az a maroknyi párt mily pozíciót viy ki magának, az intelligencia megtévesztett zöme is kifog ábrándulni a csalfa félrevezetések illúzióiból és be fog következni a hagyományos keresztény nemzeti szellem diadala a meghamisított közvélemény fölött. Oly ellenzéket fog az ország látni a népAZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ünnepi óda. Vaszary Kolos hercegprímás nevenapjára. Királyi szent jogar fölkent kezedben, Dicső neved, s hatalmad hire nagy, Magas trónod ragyog, mikép a hajnal: Magyar Sión áldott hegyén ki vagy ? Te bízva lépsz a szentek szentélyébe, Hogy égre tárd imás kezed, s szavad; Te annyi sziv és lélek drága étkét, A Krisztus testét hordozod — ki vagy ? Ki hirdeted az alkotó igét, mit Nekünk adott az élet Mestere; Kihez most ezrek jönnek hódolatra, Ki vagy, mi vagy, Te népek embere ? Tán visszajött az ó-világ, s Te benne Caesar vagy, a kit áldva rettegünk ? Vagy tán az Istenek boldog kegyence, Vagy félisten, kit félve tisztelünk ? Igen! Caesar vagy, a béke-császár! Császárrá tett a béke Istene, Hogy biztató vezérünk és atyánk légy, Mikor megszáll a kétely szelleme; Hogy majd, ha bujdosik a sziv, a lélek, Ha szakgató nyomor csatáz velünk, Ha sírva küzködünk a földi léten, A béke áldását kiozd nekünk. Ki szent minden szentek fölött, s hatalmas, Ki csak „legyen u szavával alkotott Világot, népet és királyt a trónra: Hatalmat Néked e nagy Ur adott. Hatalmat, mely kiterjed ígre-földre, Hogy mit leköt birói szent szavad, Nem oldja fel, meg nem bocsát az Isten, Egen s földön mindig kötött marad! Főpappá tett az Ur, hogy féltve őrizd A kincset, mit számunkra átadott . . . S irri a világot formáló erő él, Él Krisztus szelleme, mely áthatott; Hull még a szent malaszt, az égi harmat, A martyrok szive még földobog, Az ősi gyújtó tűz, hitünk s reményünk Fáklyája trónusod körül lobog! Egykor Klió dús csarnokába • hívtad Édes hazánknak ifjú nemzetét, S mint ihletett lobogtatád előtte A szép, s a jó tudás szövétnekét; Es most — szavadra szárnyat ölt a lelkünk, S buzgón emelve ég fel', magát, Mikép királyi sas — ha légbe röppen — Elhagyja régi, szük, hideg lakát. Beszélj tehát, forrón beszélj mihozzánk, Hisz úgy ég, úgy sajog törött sebünk! Mikor hazánknak romjain kesergünk, A biztató szó jól esik nekünk. Oh szólj hozzánk magas vezér, óh biztass, Hogy törjük szét a siró lantokat: A hősi szentek kardjait kezünkbe : Kezdjünk leónidási harcokat! Már tombol a vihar, a vész a házban! De biztatnak reményünk hangjai, Hogy sikra szállsz velünk, hogy még lehullnak A Coriolánok büszke karjai, És templom épül majd a bús romokból, Hol áldó „ Te Deum"-ra gyúlhatunk . . . Es vissza, vissza jő még az örömnap, Lesz még derült ég, s rajta csillagunk! Kászony Lajos. Választási röppentyűk. A liberális szavazók sorát dr. Feiehtinger főorvos nyitotta meg, a mi azonnal feltűnt, s nem maradt észrevétel nélkül. Miért sietett ő elsőnek szavazni ? — Mert tüntetőleg mutatni kívánta, hogy az ő pártügye beteg, nagyon beteg, doktor jár elül, — talán a krízist ki sem állja. Mondják, hogy a két ellenzéki választón elkövetett közismeretü tettleges kapacitáció a kormánypártot 40 szavazattal tette szegényebbé. Ez nyilván olyan nyereség, amit az ellenzéknek saját hibáján kivül kellett elszenvednie. A hatóság a falragaszokon hirdette, hogy a letartóztatás személyválogatás nélkül fog történni.