ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-15 / Rendkívüli szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. október 15. Rendkívüli szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Eélévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajeár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fö-út, Lencz-ház, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. Frey Ferenc. Esztergom, október 14. 1892-ben Esztergom városa új képviselőt küldött a törvényhozásba, hogy érdekeit, politikai meggyőződését ne idegen, hanem olyan képviselje, ki vér a mi vérünkből, csont a mi csontunkból. A képviselő Frey Ferenc volt. Az emberek sejtelemmel eltelve néztek feléje, s várták, mit fog az új ember foganatosítani, mint fogja megállani helyét ott, a hol az emberektől követelni szoktak. A mi sejtelem volt, az csakhamar bámulattá fejlődött. Az új képviselő nem azok közé tartozott, kik pózoló, öblös, szóvirágokkal teli beszédeket tartanak, — ö a csendes, hangyaszorgalmú munkálkodást tűzte ki céljául, s a bizottsági szaktanácskozásokban fejtette ki azt a működést, a melynek eredményét a törvényjavaslatokban szokta a t. ház szemlélni. A plenumban csak fontos és vitális kérdésekben emelte fel szavát, s ez szerezte meg neki nemcsak a t. házban, de pártjában is azt a tekintélyt, a melyet pártvezére Apponyi, esztergomi látogatásában oly emelkedett érzelmekben tolmácsolt. Szülővárosa örömmel s kegyelettel szemlélte méltó fiának emelkedését, s e meggyőződés csak fokozódott midőn azt látta, hogy képviselője nemcsak országos nemzeti érdekek előharcosa, hanem kerületének s választó polgárai ügyeinek is hűséges atyja. Nem volt ügy, a melyet polgártársai érdekében fel ne karolt volna, s nem volt alkalom, a mikor polgártársainak ne használt volna. Ez szerezte meg neki nemcsak a tiszteletet, hanem a szeretetet is, a mi a népszerűség aranyforrása. Látták Esztergom választói, hogy képviselőjük előtt első az ö érdekük s javuk, értük küzd és hivatással, nemes ambícióval éli be magát képviselői, alkotmányos értelemben vett kötelmeibe. Még azok is, akik azelőtt politikai ellenfelei voltak, tisztelettel s elisme-] réssel adóztak működésének, mert tapasztalták benne az önzetlen hazafit és polgártársat./ Öt év nagy idő a törvényhozói életben, a hol változatos az apály és dagály. Ennyi időt hivatással betölteni egy férfiúnak, a kire egy város néz, ehhez termékeny tehetség, akarat-erő és munkakedv szükséges. E hármas kellék egyesült Frey Ferencben, ezért nőtt polgártársai szivéhez, ezért tudta magát érvényre juttatni s a beléje helyezett bizalmat megtartani. Mikor az emberek oly szeszélyesek, oly érdemet felejtők, akkor megőrizni egy város rokonszenvét, ehhez nem közönséges tulajdonok, ehhez erények kellenek. Frey Ferenc a politikai erényekkel evezte át az öt éves ciklust és szószólója volt az erkölcsi s nemzeti fejlődésnek, a keresztény meggyőződésnek, mikor ezeket a szabadelvű párt a tönk szélére juttatta. De midőn országos kötelességei a küzdtérre szólították, polgártársain is lelke egész melegével csüngött s az esztergomi polgárok a megmondhatói, hánynak ügyét-baját, érdekeit intézte el szerencsésen. Nem csodáljuk tehát, sőt természetesnek találjuk, hogy az országgyűlés lejártával Esztergom keresztény, független, önérzetes, a haza függetlenségeért lelkesülő ellenzéki polgársága újból beléje helyezte bizalmát s neki ajánlotta föl a mandátumot. Önmagához, nemes gondolkozásához, becsületes hagyományaihoz hü Esztergom, midőn a Frey Frerenc által kibontott zászló alá sorakozik. Ez annál inkább hivatása, mert Bánfíy kiirtani igyekszik az ellenzéket, hogy annál könnyebben teljesíthesse Ausztria akaratát és a katholicizmusnak leigázását. Esztergom választópolgársága Frey beszámoló s programmbeszédjéböl meggyőződhetett, hogy milyen a szabadelvűek uralma Magyarországon; olyan terveket kovácsolnak, amelyeket eltűrni többé nem lehet. Nem hiszszük, hogy Esztergom polgárai Földváry István megválasztása által eltűrjék, vagy épen lehetővé tegyék azokat a merényleteket, amelyeket a kormány hivatalosan az alkotmány, a vallás és a választók szabadsága, egyéni jogai ellen elkövet, mert akkor az elzüllés és válság elé viszik városunkat. A politikai tisztességes kormányzatra legképtelenebb férfiak kerítették kezükbe az ország sorsát, kik a pokollal is készek szövetkezni, csakhogy megejtsék s ártalmatlanná tegyék a vallást, a hazafiűi erényt és becsületet. Az elzüllött szabadelvű-párt a strébereket, a krakélereket hívja fegyvertársul táborába, mert politikai erényekkel önérzetes ember ott nem boldogulhat. Ha valaha igazolt volt nemzeti követelményekkel, becsületes politikai meggyőződéssel a magyar országgyűlésen egy pártnak küzdeni, ez a küzdelem ma parancsoló szűkség, amelyet a magyarnak létérdeke s alkotmányos szabadsága egyenesen meg is követel. Ilyen pártnak tagja s harcosa Frey Ferenc. A zászlót, melyet kibontott, kövesse Esztergom polgársága, mert emlékeztet arra a kötelességre, amelyet a becsületes hazafi soha meg nem tagadhat. AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Egy képviselő pro grammbeszédje. Fütyölőváry Pista hírnévre akart szert tenni, próbált már mindenfelé szerencsét, de kísérletei csütörtököt mondtak. Végre okos gondolat fogamzott meg agyában: föllépek képviselőnek s lesz pénz meg posztó is, ha tudniillik a kegyes atyai kormány jóindulatát és hatásos támogatását megnyerve, fölcsapok a döcögő és szertehulló liberalizmus szekértolójának. Gimpliket fogni igen könnyű s akad majd egy kis méz, amelyre rászállanak. A gondolatot követte a tett s lőn általános öröm, s az első gimplik, kik a mézre rászállottak, volt egy egyházi személyiség és az egyház vagyonán fölcseperedett néhány katolikus tiszt. Egy szép vasárnap délután rikácsoló zene hangjai verték fel a csendes város békéjét. A zenét óriási sereg gyerek követte, azt hivén, hogy Paprika Jancsi tartja mutatványait. Pedig dehogy, programmbeszéd volt, még pedig liberális a javából. Uraim — így szólt Fütyülőváry képviselőjelölt úr — én »a kath. egyházat'múltjánál fogva becsülöm« (voltra nem ád a zsidó), de azért a zsinagógának nincs párja. Az én jelszavam a béke s azért óhajtom, hogy az ország katholikusai az összes pofonokat, amiket egymásután kapnak, nyugodtan vágják zsebre. Önök, uraim, nem tudják, mily haszon háramlik a városra abból, ha én belőlem lesz képviselő. Én első sorban kérni fogom, sőt követelni fogom (ha ugyan mameluknak lehetne ezt tenni), hogy önök mindennemű adók alól mentessenek föl. (Éljen!) Én, uraim, óhajtom az összes adók reformját és ez egy rendkivül jámbor óhajtás, mert hisz a magas kormány nem óhajtja és ehhez szabom én is óhajomat, de azért önök előtt erősen hangsúlyozom. Tudják-e önök uraim, miért olyan nagy az adó? azért, mert egyesültek. S ki annak az oka? Oh én nem, aki a tervezetet kidolgoztam, ki azért a dicsőséget arattam, kit az én lapjaim ezért egekig magasztaltak, ki még nyaralni is mentem, hogy e fontos művet véghez vihessem. de tudják, az a másik úr, a Pilátus, kit most az én körteseim juttatnak a krédóba. Uraim! ha én leszek a képviselő, lesz új gymnázium (igaz, hogy eddig is volt s lesz is a város pénzén), nekem csak egy szavamba kerül s a kormány ad pénzt, rengeteg pénzt (bizalmasan azonban megsúgta szomszédjának, ád ám, hisz katholikus intézetekre soh'se ád egy garast sem). Uraim ! ha én leszek képviselőjük, véghez viszem azt, amit már rég Ígértek önöknek egyéb i liberális jelöltek, kikotortatom nemcsak a kis, de j a nagy Dunát is s lesz téli kikötő, majd ha fagy. A vágóhíd javára költeményeimből milléniumi kiadást rendezek, s a Sz.-Tamás hegyet pedig lehordatom, hogy Budapest zsidó-liberális levegője a maga ozondússágával juthasson ide önök becses szagló-érzékéhez. Uraim ! ez alkalomból hálatelt szivvel emlékszem meg volt liberális elődjeimről, akik alatt a törvényszéket elvitték s én biztosan visszahozom, mert lássák, én csak az önök javát akarom. Mikor a polgári házasságról volt szó, én voltam az első, aki a szentszékek ellen kikeltem a megyegyűlésen s volt is foganatja beszédemnek, a kormány beszüntette a szentszékeket s így most legalább nem jön városunkba a szentszékhez az egész országból az a sok váló fél és ügyvéd és tisztább a levegő. Lássák, ezt is csak tisztán egészségi és nem vallási okokból tettem. Különös tekintettel a vendéglősökre, kiket ezáltal a szentszékekhez beözönlő idegenek kiszolgálásától megmentettem. (Itt a főkortes, Nyídervári Pali közbekiált: »Eláll! mert hisz a pörökböl én is zsebeltem. «) Tisztelt polgártársak ! Városunk jövője kezeim között, tőlem függ a pénzügyi igazgatóság elhelyezése, és ha nem választanak meg engem képviselőnek, Istók úgyse, a miniszter boszüból a pénzügyi igazgatóságot Kesztölcnek adja, vagy pedig (ryíván helyezi el. Nagyrabecsült választók ! Önöké mindenem, szivem, lelkem, pénzem, sőt minden, ami a magas kormányé. »Hé! kvótával mi lesz?« (Közbekiáltás.)