ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-11 / 41. szám

itt Kakaton mindön héten vásár legyen és ismét fősokadalmak is legyenek, kire mindenfelől bizvást jöhessenek és mehessenek és az miből pénzt terömthetnek, mindönöket áruljanak és vegyenek. Annakokáért im az több nagos uraknak is irtonk az dolog felől; és ti Nagtok gondolja el, az sokadalmak mily alkalmatos napokon legyenek esztendő által és a heti vásárok is mely napon legyenek. Ezt ti Nagtok elgondolván és minekönk megirván, im mi ezt elfogadjuk a mi hitönkre, tisztességünkre, emberségünkre, hogy az sokadalmakra és az vásárokra ide Kakatra mind hódolt és hódolatlanok bizvást jühetnek és mehetnek, senkitül semmi hántások nem leszen, sem útjukban, sem az vásár helyen, akár Lévából, Újvárból, Komáromból, Szombatból, Posonból, Bécsből, Prágából, akár honnét jüjjenek, semmit ne féljenek, hanem bizvást jühetnek és mehetnek minden marhájukkal és áruljanak, vegyenek, az mint sokadalmakban szoktanak. Fogadjuk ezön mi hitönkre, hogy az kinek csak egy marháját valaki elveszi hatalommal, tizet adónk helyében. Mely mi fogadásunknak és Intőnknek megerősítésére adtuk az mi pecsétünkkel megerősített levelönket bizonyságul Isten velünk és veletek.« Ugyanazon év ápr. hó 18-án Memy bég biztosítja Pálffy Miklóst a Kazap Huzein rabváltságának hátralékáról és hogy Hasszán martalóc aga is ki fogja elégíteni hitelezőit. Szűcs Pált, Verebi Lászlót és Eötves Pált. Továbbá kéri Pálffyt, hogy Hachy Cziaffer Bulink basának a Bogár Pálért fizetendő sarcról gondoskodjék és Szentkirályi Miklósnak hitlevelét váltaná ki. Már tiz napra rá, azaz ápr. hó 28-án ismét levelet ir Pálffynak és hitére fogadja, hogy a Budára küldendő követeket »tisztesseges ajándék mellett« visszabocsátja házukhoz, sőt kíséretet is ad melléjek s viszont kéri. hogy a felbocsátandő sajkákat készséggel ereszsze alá Pálffy is. Memy ellen panaszt emelt Pálffy Miklós Ferhát budai pasa előtt levelében, melyet Vince vajda kézbesített a pasának. A panasz oka az volt, hogy Memy számos falut feldúlt. Ferhát jun. 7. kelt levelében így tisztázza a dolgot. Ép midőn a királyi fejedelem követei a mi hatalmas császárunknak küldeni szokott tisztességes ajándékkal Budára érkeztek, ép akkor Dobó Ferenc reá tört Nógrád vidékére és néhány száz barmot és juhot elhajtott, ami még az óta, hogy a hatalmas császár e földet szablyájával megvettetnem történt vala. Ez kényszeritett arra, hogy Dobó Ferenc jószága, vagy jobbágyai ellen semmi jó végre ne igyekeznénk. De olyan faluknak, vagy városoknak, kik az hatalmas császárnak, vagy a királyi fejedelemnek igaz adófizető jobbágyai volnának, romlásukra okot nem adunk. De viszont olyanok, kik az adóból magukat kivonták, mint Szikszóé, ami rajtok esik, magokat okolják. Szőnynek elpusztulása után, szept. 4-én, következő levéllel fordult Pálffyhoz : Mi, nagyságos Memy bég, Esztergom szanchiokságnak főhelytartója és gondviselője Isten kegyelméből. Köszönetünknek utánna ajánlom az szomszédságban Ngodnak hozzánk illendő tisztösséges dologban barátságomat. Annakutánna az felől kölletik írnunk Ngodnak, mivelhogy hallottuk az szénieknek elpusztulását és hogy menni kárt vallottanak volna. Mi annak az elpusztulásnak okát nem tudjuk mi legyen, hanem Ngod hivassa hozzád őket és kérdezze meg tülük, mi okáért pusztultanak légyen el és minekünk irja meg Ngod, hogy tudjunk gondot viselni felölök. Hol pedig ha ismét haza akarnak menni az falura, Ngod küldje haza őket, épüljenek meg és im mi azt fogadjuk a mi hitünkre, tisztességünkre, hogy senkinek meg nem hagyjuk őket nyomorítani, hanem oltalmazőjok leszünk. Mert mi azért jöttünk az szanchioksághan, hogy az fűidet ne hagyjuk pusztulni s ott mindönöknek oltalmazói akarunk lenni. Isten velőnk. In Isztergom. A tevékeny Memy bég okt. 5. ismét tudósította Esztergomból Pálffy Miklóst és pedig, hogy Kazap Húszéin adóssága fejében szabadon ereszti Nagy Lőrinc komáromi katonát. Továbbá, hogy Andre odabasa meghalt, kinek rác rabja esküvel erősiti, hogy az 500 frt váltsádíjat megfizette a pasának. Kérdezi Memy bég, hegy mennyit fizetett Andre odabasa és mennyivel maradt adósa, hogy felküldhesse. Omer aga Forgách Istvánnak egy Hachy nevü rabjáért öcscsét hagyta kezesül, kit ki akar váltani, de tolvajok miatt polgároktól nem merészli küldeni a váltságdíjat. Kéri tehát Pálffyt, hogy három vagy négy olyan legényt köldjön, kiktől a váltságpénzt bátran felküldhesse. Okt. 12-én pedig arról tudósította Pálffyt, hogy Mankutz nevü rab elszökött ugyan, de öcscsét felhozatta Esztergomba, innen pedig a budai basához küldötte, ki azt fogva tartja. Mankutz Ozmán bégnek irta, hogy vagy maga feljön, vagy váltságdíját felküldi, irta, hogy 2000 öreg bőrt ad érette. Memy kéri Pálffyt, hogy a nála levő rabokat ne nyomorgattassa. Okt. 17-ikén kelt levelében köszönetét irja Pálffynak az iszpayák nevében a jobbágyokra való gondviseléseért s kéri, hogy Omer agának, egy megnyomorodott rab helyett zálogul hagyott öcscsét Forgách Istvántól, ki Újvárból Komjátira vitette, vegye magához, mert »nem úgy adta föl öcscsét zálogul, hogy széllel várről-várra hordoznák, hanem úgy, hogy Újvárnál fölebb ne, hanem ott tartság addig, mig egy pénzről másra mögelégiti Forgách Istvánt.« Figyelmezteti végre Pálffyt, hogy a követnek és zálognak semmi bűnök nincsen, azért nem illik őket megnyomorgatni. Tanügy. Az esztergomi iskolák jeliege. Bartal Rezső kir. tanácsos, Esztergom vármegye tanfelügyelője, lapunk mult számában a kir. tanfelügyelőt illető megjegyzésünkre következő levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez, mely világot vet az esztergomi iskolák felekezeti jellegére : Főtisztelendő Szerkesztő Űr! Becses lapjának mult vasárnapi számában »Az esztergomi iskolák róm. kath. felekezeti jellegűek* cim alatt csodálkozását méltóztatik kifejezni a felett, hogy én, mint kir. tanfelügyelő, tiz év után most kételkedem az esztergomi iskolák jellege felett és ezért kérdést intéztem a polgármester úrhoz. Tisztelettel kérem főtisztelendő szerkesztő urat, kegyeskedjék erre, alábbi válaszomat becses lapjába felvenni. A fentebbi cikk olvasásakor eszembe jutott kartársaim azon gyakran hangoztatott panasza, hogy a tanfelügyelő, habár megfeszíti is magát jóakaratú munkájában, azért elismerést semmiféle oldalról soha sem, de alaptalan megtámadtatásban minden oldalról gazdagon részesül; hogy mennyire jogosult ezen panasz, saját magamon is tapasztaltam, én is éreztem huszonhét évi rendes tanfelügyelői működésemben, mert alaptalanul meghurcoltak akárhányszor sok kényes kérdésben, bár soha sem léptem át hatáskörömet, sőt nagyon is csínján jártam el, mégis én húztam a rövidebbet, de zsebre vágtam minden méltánytalanságot; ugyanazért a lapokban megjelent tájékozatlanság-, vagy rosszakarat-szülte támadásokra soha sem reflektáltam. Most azonban, midőn Gosztayer Berta tanítónőnek elbocsáttatása alkalmából követett eljárásomat a lapok oly meggondolatlan felületességgel, mondhatnám roszakaratulag ismertetik és azt elitélik, kénytelen vagyok eljárásom helyességének bizonyítására a következőket előadni: Az iskolaszék elbocsátó határozata elleni felebbezést az iskolaszéki elnök ur, dacára abbeli figyelmeztetésemnek, 'hogy az egyházmegyei hatósághoz, mint illetékes felebbezési fórumhoz terjeszsze fel, ő azt mégis a közig, bizottsághoz terjesztő, erre én azt a határozati javaslatot tettem a közig, bizottságnak, hogy miután a város által fentartott iskolák az 1869. évi képviselő-testületi határozat értelmében, róm. kath. felekezeti iskolák, ennélfogva a felebbezés átteendő az illetékes egyházmegyei hatósághoz; ezen javaslatom ellenében, a megyei főügyész azt indítványozta, hogy mondja ki a közig, bizottság a saját illetékességét és egyúttal oldja fel az iskolaszék elbocsátó határozatát, mely ügyészi véleményt a közig, bizottság szótöbbséggel el is fogadta és azt batározatilag kimondotta ; mire én felebbezésemet bejelentettem és azt az illetékesség kimondása ellen be is adtam. Ezen eljárásom majd minden lapban, természetesen elferdítve, felületesen, egy pár sorban közöltetett; elneveztek ultramontánnak, egy tanügyi lap pedig azt mondta, hogy »meglepo visszatetszést szült, hogy a kir. tanfelügyelő az iskolák felekezetisége mellett kardoskodik«, főtisztelendő szerkesztő ur pedig csodálkozását fejezi ki az esztergomi iskolák jellegét illető tájékozatlanságom felett. Ha a cikkíró ur végére járt volna, hogy én mért kérdeztem a polgármester úrtól az iskolák jellegét, akkor rájött volna, hogy én azt fentebb jelzett határozati javaslatom támogatására akartam mellékelni; épen ő tőle is, a jelenlegi iskolaszék elnökétől, mint legújabb bizonyítékot mellékeltem is, mert tudtam, hogy mást nem mondhat, minthogy az iskolák róm. kath. felekezeti jellegűek, amint hogy azt is mondotta. Hogy mindennek dacára mi vezette az iskolaszéki elnök urat arra, hogy róm. kath. iskolákat vezetve, tehát mint róm. kath. iskolaszék elnöke, mért választotta magának felsőbb fórumként a közig, bizottságot és mellőzte törvényes felsőbb hatóságát, az egyházmegyei hatóságot, azt is tudom : »a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon« közmondás érvényesítésével az céloztatik, hogy a róm. kath. felekezeti iskolákat határozottan községi jellegű iskolaszék kormányozza ; ez pedig fából vaskarika. Ime, főtisztelendő szerkesztő ur, ez az ötödik helyreigazító nyilatkozatom, pedig az »Esztergomi Lapok« cikkére még nem is válaszoltam, mely szerint arra kér a polgármester ur, hogy ne bolygassuk ezt a jellegkérdést, mert az nagy kárára lenne az ügynek; hát kérdem, ki lesz okozója annak a kárnak V Ha én, húsz év óta, szemlélője voltam az iskolaszék által elkövetett alaki szabálytalanságoknak, ismerve az iskolák kitűnőségét, ezután is az maradtam volna, há az iskolaszék jellege oly élesen nem állíttatik egymással szembe azáltal, hogy a kérdéses felebbezés a közig, bizottság elé terjesztetett, ebből világos, hogy az provokálta a bolygatást, aki válogatott a felsőbb fórumokban. — Kiváló tisztelettel Esztergom, 1896. okt. 5. Főtisztelendő Szerkesztő Urnák alázatos szolgája Beleházi Bartal Rezső kir. tanácsos, tanfelügyelő. A tanfelügyelő úr levelének készséggel adtunk helyet, mert nyilatkozatát az esztergomi iskolák jellegére vonatkozólag fontosnak s irányadónak tartjuk. A sajtó kritikájára nézve panaszhang is vonul ugyan át levelén, legyen azonban a tanfelügyelő úr meggyőződve, hogy a nyilvános pálya tényezője nyilvános kritika tárgya, s a mi felszólalásunk is elmarad, ha becses nyilatkozatával előbb világítja meg a kérdéses ügyet. Irodalom és Művészet. Megjelent: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701-ben. Közli Némethy Lajos. A nagytudományá s országos nevű történetíró e munkája ujabb bizonyítéka az ő fáradhatlan s szakavatott történeti munkásságának. Különös érdekű ránk, esztergom-megyeiekre, mert millenáris multunk felépítéséhez egy hatalmas emlékkővel járul. Az érdekes s betűrendes mutatóval ellátott művet melegen ajánljuk. — Ara 30 kr. Milléniumi beszéd. Vojnics Dömének, az esztergomi főgymnázium igazgatójának a pannonhalmi országos millenniumi ünnepélyen tartott beszéde külön kiadásban is megjelent. Hazafias lendülettel kidolgozott beszéd. XIII. Leo pápa ő szentségének körlevele az egyház egységéről. Esztergom, Buzárovits Gusztáv könyvnyomdája. 1896. 8-r. 41 1. Az esztergomi főmegye körleveleinek XXV. számával kaptuk. Könyvárus utján is bizonyára kapható. Kivánatos, hogy a felekezetek, a nem egyesültek és protestánsok elolvassák és felette gondolkodjanak, imádkozva Krisztus megkereszteltjeinek egyetértéseért a hitben. Felhivás megrendelésre. Ecce Sacerdos Magnus. Vegyeskarra, orgona vagy harmonium kísérettel. Irta : Kontor Elek. Zalka János, győri m. püspök ur ő Nagy méltóságának áldozópapi jubileuma alkalmára irt, s Buschek Antal győr-nádorvárosi esperes-plébános urnák : Győr jubiláris püspöke cimü diszmüvéhez csatolt zeneműnek külön kiadását ajánlom ezennel a m. t. érdeklődők szives figyelmébe. Az Ecce Sacerdos, vegyeskarra, egyszerű orgonakisérettel, ünnepi alkalmakkor templomban, vagy iskolai hangversenyeken nagyobb nehézség nélkül és jutalmazó sikerrel előadható egyházi zenemű. A partitura ára szerzőnél, bérmentesen : 50 krajcár, a négy szólamé: 30 kr. együtt: 75 kr. Bolti ára : partitura 80 kr.

; a szóla-