ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-11 / 41. szám

Olvasóinkhoz. Kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy a kerületeikben lefolyó választási mozgalmakról ós a „szabadelvű" párt „alkotmányos fogásairól" illetve a törvényekkel homlokegyenest ellenkező erőszakos eljárásról röviden értesíteni szíveskedjenek. A szerkesztőség. — Nemtelen fegyverek. A konkolyhintő megkezdte munkáját és a zavarosban halászni készül. E liberális elvnek: »a eél szentesíti az eszközöket * megfelelően, valótlan híreket ereszt szélnek, hogy igy felkeltvén a kölcsönös bizalmatlanságot és sokakat félre vezetvén, ő diadalt arathasson. A nóta már régi, melyet a helybeli liberalizmus szócsövei mindannyiszor előrántanak, midőn saját érdekeik előbbre vitele végett zavart akarnak támasztani. Esztergom liberális szócsövei nem röstellenek kortes fogásból oly eszközhöz nyúlni, mely a minő nemtelen, épp olyan megvetésre méltó. Nem röstellik az ország biboros főpapjának nevét eszközül előrántani és az ö hivséges papságát gyanúsítani. Ezennel, midőn az ilyen nemtelen fegyverek ellen a politikai tisztesség nevében szavunkat fölemeljük, kijelentjak, hogy a félhivatalos lapokban megjelent, Esztergomból származó közlemény valótlan, és hogy a főpásztor, a fökáptalan és az egész papság között a legteljesebb összhang uralkodik és hogy hiába akarják a liberális liliputiak ezen tiszteletteljes összhangot megzavarni, a tapasztalatlanokat tévútra vezetni, mert az ily nemtelen eszközök csak visszatetszést szülnek. Esztergom papsága az egyház és kegyelmes főpásztora elvei szerint fog eljárni, ezek képezvén cselekedeteink inditó okát és rugóját. — Legyünk résen. A hazug liberalizmus nem riad vissza semmiféle nemtelen eszköztől, főképpen ilyenkor a választás idején. Szélnek ereszt mindenféle koholt hireket, küldözget hamis táviratokat, leveleket, melyekben tudatja" a jelölt lemondását, sok elháríthatatlan akadályt, néha-néha meg szolgál egy kis pikkanteriával, hazugsággal, rágalommal és mindenféle ékes jelzőkkel. Megtörténik, hogy a választást vezető férfiak távirati úton sürgős ügyben elhivatnak, főkép a lelkészkedő papok, az egyházi hatóságok székhelyeire. Előre is figyelmeztetjük, ne üljenek fel ilyen liberális fogásoknak, melyekhez gyöngesége tudatában a hitelét vesztett liberalizmus fordul. Különösen a lemondási, visszalépési, elutasítási híreknek ne adjunk mindaddig hitelt, mig a valódi tényállásról személyesen meg nem győződtünk. — Liberális szárnypróbálgatások Esztergoniinegyében. Azon körülmény, hogy megyénk egyik »szabadelvű* képviselőjének sikerült a mandátum révén magyar nemességre szert ten'nie, sőt miként a régibb példák mutatják, a liberális szolgálatok soha sem maradtak »megérdemlett* jutalom nélkül, sokakban fölkeltették a képviselőhetnémség vágyait. Nem is olyan rosz dolog kormánypárti képviselőnek lenni, és az a néhány fejbólintás és igenlés megtermi bő gyümölcseit, ha pedig valaki egy kicsit szónokolni tud, az államtitkárságnál alább nem is állapodik meg, sőt Bánffy úr, korunk legtudósabb és legbölcsebb liberálisának miniszterelnöksége óta, minden kormánypárti képviselőjelölt született miniszter. Igy tehát érthető, hogy az ellenzéki Esztergommegyében öt vagy talán hat kormánypárti jelöltet is emlegetnek. Esztergomban több nevet hoztak forgalomba, legutóbb dr. Földváry Istvánét, ki elhagyva a csendes város falait, kívánkozik a nagy világba, s bizik eddigi érdemeiben, komáiban és az esztergomi liberális társadalmi hírlapokban ; a köbölkúti kerületben Kobek eddigi képviselő bizakodik anyagi erejében, a doroghi kerületben pedig Hulényi Győző veszi fel a keztyűt, bizván a hatalmas hivatalos támogatásban, az eredményt majd meglátjuk. A csillagászok azt mondják, nagy a szárazság, sok a hulló csillag. — Az összes ellenzéki választókhoz. Az időközi választások, a melyeket a liberálisok Nyitrán, Stomfán. Girálton és másutt is rendeztek, arra engednek következtetni, hogy ők, az ország legnagyobb szégyenére és gyalázatára, a legnagyobb atrocitásokkal fogják vezetni a választásokat az összes ellenzéki pártokkal szemben. Ez ellen az összes ellenzéknek egyesülnie kell s mindent elkövetnie annak meghiúsítására. Azért, hogy a történelemben is nyoma maradjon annak, hogy hazánkban a millenium esztendejében mint taposták sárba ezredéves jogainkat, felkérjük az összes ellenzéki férfiakat, hogy minden törvénytiprásról, akár a programmbeszédek tartásakor, akár a választási urnánál, és akárkivel szemben történik is az, — vegyenek föl jegyzőkönyvet, melyben a jogtalanság egész terjedelemmel le legyen írva. Ezt írják alá minél többen olvashatóan s ha nagyon*- fontos, hitelesíttessék a királyi közjegyző által. Ezen jegyzökönyvet azután szíveskedjenek hozzánk beküldeni. — Miért választ Bánffy. Országszerte felháborodást kelt, hogy a választásokat Bánffy báró vezeti, a ki beillik pandurkáplárnak, de nem Magyarország alkotmányos miniszterelnökének. Mint biztos forrásból értesülünk, Bánffy azért választ, hogy választási brutalitásait kimutatva, annál csúfosabban elbukjék. 0 felsége, mikor megemlítették előtte egy BáníFy-féle választás felszinre kerülő botrányait, azon nézetének adott kifejezést, hogy nem tételezi fel Bánffyról azt, a mi oly nagyon róla elterjedt, de ha a választások alkotmányellenesen történnének, a következmények nem maradnak el. Az ellenzék el van készülve Bánífy részéről a legmesszebb menő erkölcstelen választásokra, s a néppárt minden botrányos választási visszaélésekről jegyzőkönyvet vesz föl, azt kinyomatja, Európa összes nyelveire lefordítva mindenfelé szétküldi, hogy lássa a világ, hogyan él vissza Magyarországon az alkotmánynyal maga a kormány. — A barsi választási készületek. Barsban már megkezdődtek a készületek a választásra. De csodálatosképen csak a liberális párt mozgolódik. Már a jelöltek is meg vannak nevezve, a kik között két uj név van : dr. Buffy alispán és Leidenfrost László neve. Az első az újbányái kerületben, a másik a lévaiban lép fel; mig a többi kerületek »meleg szeretettel« karolták fel előző képviselőik ügyét, Buffy fellépése kormánypárti programmal nagy visszatetszést szül a barsi ellenzék tagjaiban, mert eddig mindig ügy volt, hogy Buffy alispán nem a liberálisok uszályhordozója. Talán igy véli megszerezni a kormány bizalmát, melylyel eddig nem dicsekedhetett ? — Vagy talán Latkőczy belügyi államtitkár helyére pályázik, a ki — hir szerint — a magasabb birói osztály egyikébe lép ? Különben az sem véletlen játéka a sorsnak, hogy a barsi jegyzői kar épen most, szept. 29-én tartotta gyűlését! Bár a >Barsi Ellenőr* hoz tudósítást a gyűlés lefolyásáról, de mélységesen hallgat arról, hogy az utasítások is ki lettek adva korteskedésre nézve. — De hát azért viseli-e az * Ellenőr« cimet, hogy ellenőrizze a dolgok folyását? s aztán mindent csak nem kell kitálalni a publikumnak. — Még mit nem ? Hogy aztán az ellenzék is felocsúdjon tétlenségéből s idő előtt csináljon alkalmatlanságot? Kár lenne! — Pihenj hát barsi ellenzék! Pihenj csak ! Még korán volna a szervezkedéshez ! Várjuk az utolsó órát. az utolsó percet, hiszen a bukásra még akkor is elég korán lesz I — Néppárti nagygyűlés Keszthelyen. A néppárt a nyáron ismételten hirdetett Keszthelyre nagygyűlést, melynek megtartását azonban a körülmények gátolták. A keszthelyiek kívánsága azonban mégis teljesül, s a keszthelyi néppárti gyűlés mégis meg lesz tartva, mint az a következő meghívóból kitűnik: Meghívó. Az akadályok, melyek a nyáron azt meggátolták, elhárítva levén, a néppárti nagygyűlést Keszthelyen f. évi október 11-én, vasárnap délután 2 órakor fogjuk megtartani, a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja: Eszterházy Miklós Móric gróf. 2. Politikai helyzetünkről. Tartja: Zichy Nándor gróf. 3. A néppártról. Tartja: Kálmán Károly. 4. Elnöki zárszó. — Nógrádi ellenzék. A nógrádmegyei ellenzék értekezletén a szécsényi kerületben Kelemeny s azután csakhamar zuhogott a hatalmas zápor, valóságos patakok támadtak a földön, s a zivatar és eső eltartott egész késő éjszakáig. A táncosok a szűk korcsma szobában meg nem férvén, a tágas kocsiszín alá verődtek össze, hol elég kényelmesen folytathatták mulatságukat. Magam is utánok vándoroltam, s a kocsiszín egyik sarkában húztam meg magamat. A vihar egyre dühöngött, villám villámot ért, dörgés dörgést követett, az eső fölöttem kopogott a fazsindelyes kocsiszín tetején, honnan zuhatag módjára zúdult alá a földre. A muzsikaszó néha-néha pihent, de csak egy percre, a hangos »ujrara« »hogyan voltra« újult erővel húzták tovább a fáradhatatlan muzsikusok. Amint igy a táncosokat nézegettem, különösén egy szép fiatal pár vonta magára figyelmemet, kik előttem sokszor elhaladva, majdnem teljes pihenés nélkül táncoltak. Egy szép tizennyolchusz évesnek látszó sugár, karcsú termetű leány, vállaira omló fekete haja, tojásdad kipirult tiszta arca, ragyogó kék szemei csodálatra ragadtak ; s egy szép fiatal, alig nálánál idősebbnek látszó huszár őrmester, kinek a leány szeretkezve hajtotta hol egyik, hol másik vállára szép fejét. — Kik ezek? — kérdezem épp e percben mellém telepedő kisbíró társamtól. — Bózsa Böske és leendő vőlegénye. — Bózsa Böske ? — Igen. Hiréböl már ismertem a szép leányt. Egy szegény, de tisztességes özvegy asszonynak a leánya volt, kit szépsége után családi neve helyett csak Bózsa Böskének hivtak. Kissé kikapós volt a leány, amiért a gondos anya igen sokat dorgálta, egy alkalommal meg egy hozzá nem illő ballépésért meg is fenyítette. A leány ezt a legnagyobb durvasággal viszonozva, a szülői háztól megszökött, s a fővárosban tartózkodott. Ugy látszik most ismét h érkezett. A fiatal pár még mindig tovább táncolt, midőn egy teljesen átázott fiatal leány szalad be lélekszakadva a tánchelyre, keresztül törve magát a sürü táncosokon s Bózsa Böskének sug valamit, mire ez dacosan rázva fejét, tovább táncol, a faképnél hagyva a kis leányt, ki azonnal el is távozott. Kis fél óra múlva szünetelt a tánc, a muzsikusok pihentek, a táncoló párok páronkint ide-oda állva, egymással enyelegtek. Bózsa Böske — hogy nevén említsem —• éppen szomszédságunkban állott reménybeli vőlegényével az Őrmesterrel, ki derekán átölelve a szép* leányt, beszélgetett vele. Egészen tisztán hallottam, midőn az őrmester mondta: »Pár hónap múlva megszabadulok angyalom a katonaságtól, s akkor elviszlek hazámba. Mennyire fog majd örülni szegény özvegy anyám, lesznek gondviselői, ugy-e te is fogod majd őt is szeretni, s öreg napjaiban gondját viselni.« Az őrmesternek arcán látszott szive jósága, szinte kipirult boldogságának nemes érzetében. — Igen, minden ugy lesz, amint akarod — feleié a szép leány csalfa mosolylyal, mit az őrmester boldogságának felhevülésében talán észre sem vett. E percben egész váratlanul ismét itt termett az elázott kis ismeretlen leány. Most jól láttam, egészen ki voltak sírva szemei. — Az égre kérlek — mondja a szép leánynak félig síró hangon — jöjj már haza, anyánk haldoklik, beszélni akar veled még utoljára, talán mire haza érünk meg is hal , . . — Ha meghal eltemetjük, arra való már csak — feleié ez ingerülten. Az őrmester mindezeket hallva, egyszerre kikelt színéből. A kis leány újra elrohant. — Ki volt ez a kis leány ? kérdezi az őrmester Bőskét. — Nővérem. — Nővéred ? Ah ! Elcsudálkozik az őrmester. Édes anyád haldoklik és te itt vagy ? mulatsz ? Óh te szívtelen lélek! Fordul el menyasszonyától egész indulattal az őrmester, egyszerre leesnek ölelő kezei menyasszonya derekáról. Sok rosszat hallottam felőled már a faluban, de nem hittem, de e szivtelenség már meggyőz mindenről. És te hazudtad, hogy az én jó anyámat megbecsülöd, holott saját édes anyádat sem szereted . . . Az őrmester még mindig beszélt, mi közben hevesen, egyszerre sarkon fordulva kirohant a kocsiszín nyitott ajtaján. Bózsa Böske pár pillanatig utána bámul, majd felső szoknyáját az