ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

A renitensek veto jogával szemben meg­vannak a törvényes eszközök, melyek igénybe vételével lehet a tűzoltó egyletet a régi virágzási állapotba visszahelyezni. Akkor számithat az egy­let "a polgárság anyagi és erkölcsi támogatására. Ha azonban ezen dolog aludni fog, mint sok más egyéb, valamivel erősebb kopogással ébresztgetni fogja Egy volt tűzoltó. HIREK. * A biboros hercegprímás a misszió-kiál­lításban. 0 eminenciája Vaszary Kolos bibornok szerdán d. e. 11 órakor, a főrendiház ülésére meneté­ben, a Kispesten építendő Rudolf fogadalmi temp­lom javára rendezett misszió-kiállitást megtekin­tésével tüntette ki. Dr. Breznay Béla egyetemi tanár, mint a templomépítés végrehajtó-bizottságának elnöke, átnyújtotta ő eminenciájának a kiállítást ismertető kalauzt, s bemutatta a bizottság buzgó titkárját Cziklay Lajost. Ő eminenciája a gyűjte­mény gazdagsága és változatossága fölött tetszését nyilvánította. * Az uj esztergomi kanonokok. Ö Felsége a király dr. Aschenbrier Antal egyetemi tanárt, dr. Walter Gyula primási titkárt valóságos s dr. Hal­mos Ignác papnevelő-intézeti alkormányzót címze­tes kanonokokká nevezte ki. A kitüntetett egyházi férfiak kétségtelenül az esztergomi főegyházmegye kiváló és érdemes tagjai közé tartoznak, s mint ilyeneket, kinevezésüket örömmel fogadják az egész főmegyében. Dr. Aschenbriernek mint egyetemi ta­nárnak, nagy befolyása volt tanitványai szellemére, sőt magára az egyetem művelődési s tudomá­nyos viszonyaira is elhatározólag folyt. Társadal­mi működése tekintélyt szerzett neki a székes­fővárosban, mint jogász pedig az ország első ka­pacitásai közé tartozik. Dr. Walter Gyula működé­sének javát a tanügy terén töltötte s midőn az esztergomi tanítóképzőből, a melyhez őt oly sok kegyelet fűzi, a primási udvarba ment, mint primási titkár ügykörét példás buzgalommal s ambícióval kezelte. Akik a kath. egyházi iroda­lom érdekeiért lelkesülnek, azok benne fáradha­tatlan munkást találtak, s mint ideális törekvésű szellem, ujabb egyházirodalmunkban ő maga is érdemekkel biró faktorrá küzdötte föl magát. Sok oldalú műveltsége, fesztelen modora a társadalmi mozgalmakban is szereplővé emelte, s Esztergom­ban alig van humánus mozgalom, a melynek ő ne lett volna egyik tekintélyes előmozdítója. Dr. Halmos Ignác per eminenciam a papnevelőinté­zetnek szentelte életét. Úgyis mint tanár, úgyis mint tanulmányi felügyelő nemes munkakedvvel élte be magát hivatásába. Azok közé a papneve­lök közé tartozik, a kikről tanitványai csak elő- ; szeretettel szoktak megemlékezni. Mióta vicerektor lett, az esztergomi társas életben is kedvelt alak lőn, s ha irodalmi érdemeiről kell megemlékez­nünk, ott is azok között állja meg helyét, a kikre mint tekintélyre hivatkozni szoktak. Őszinte szív­beli érzelmeinknek adva kifejezést, az uj dignitá­riusokat tisztelettel üdvözöljük. * Szentségimádás. Az esztergomi Oltáregylet nagyérdemű tagjai buzgó és épületes ájtatoskodá­sukat a vízivárosi zárdatemplomban a jövő va­sárnap, azaz: folyó hó 11-én fogják megtartani, kapcsolatban a római pápa által »Magyarok Nagy­asszonya« címen újonnan engedélyezett ünnep megtartásával. Csendes mise lesz: l / s 7 és 9 óra­kor. Az ünnepélyes nagy mise 10 órakor lesz. Délután 5 órakor szentbeszéd és litánia Szentség­betétellel. * Letört bimbó. A megyeház Bottyán-utca felőli részét szombaton reggel bevonták kék posz- j tóval. Akiknek dolguk akadt a hivatalokban — pedig ezek szombaton sokan vannak — össze­néztek s csendesen suttogták egymásnak : • Halott van a házban.« A vizsgáló-birák fojtott hangon adták fel a kérdéseket, s ha valaki hangosabban felelt, szelíden figyelmeztették: »Haiott van a házban.« Igen! halott van. Az alispán, Andrássy János kis leánya, Ilonka, hagyott itt bennün- j ket. Hosszú szenvedés után szólította maga- I hoz Teremtője, hogy lássa boldognak angyalai közt. Szülőinek adjon vigaszt az Ég, neki pedig legyen könnyű a föld, melylyel koporsóját be­takarják. — A halálesetről a következő gyászje­í lentést vettük: Alulírottak a maguk és az összes rokonság nevében megtört szívvel jelentik a fe­lejthetetlen jó leány, testvér és unokának And­rássy Ilonkának folyó évi október hó 2-án reggeli 3 órakor, hosszas szenvedés után, élete 13-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei folyó évi október hó 3-án délután 4 órakor fognak az Esztergom szab. kir. városi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent | mise-áldozat pedig folyó évi október hó 3-án, reggeli 9 órakor az Esztergom szab. kir. városi plébánia-templomban fog a Mindenhatónak bemu­tattatni. Esztergom, 1896. október 2-án. Az örök világosság fényeskedjék neki! Andrássy Jánosné szül. Barta Anna,; Andrássy János szülői. Özv. Andrássy Mihályné szül. Bozzay Mária nagyanyja. Andrássy Mariska, Andrássy József testvérei. * Adomány. Sujánszky Antal nagyprépost az esztergomi kath. legényegylet házára újból 100 forintot adott át az egylet elnökének. * Egyházi zene. Október hó 4-én, Felséges királyunk neve napján, vasárnap a bazilikában tartandó istenitisztelet alkalmával a főszékesegy­házi ének- és zenekar a következő egyházi éne­keket adja elő: Haydn, Michael miséje. Graduale, Domine salvum fac regem, Schönwälder Kálmán­tól. Offertorium Salve Regina, Schubert Ferenc­től. — Szombaton a »Nagyasszonyunk* vigiliáján solemnis Vespera lesz. * A főegyházmegye személyzetéből. Pintér Károly aranyos-maróthi, Chrenkó Ignác báhonyi plébánossá neveztettek ki. — Schiffer Ferenc, pápai kamarás a budapesti hitoktatók felügyelőjévé lett kinevezve. —• A zsinati vizsgálatot sikeresen le­tették : Baumann Károly'és Bognár Ádám hitok­tatók, Kopcsányi László lozornói, Majzon Imre únyi, Pokorny István pilis-maróthi adminisztráto­rok, Ottinger Gyula drégelypalánki káplán. — Vo­dicska Lajos budai várpalotai káplán s hittanár a középiskolai hittanárságra képesittetett. — Mé­száros János káplán gr. Zichy Géza házánál ne­velő lett. — Martényi Ferenc végzett theologus a nagyszombati főgymnáziumhoz helyettes tanárnak küldetett. * Az európai műértők és képtárőrök Budapesten gyűlést tartottak, e célból meghívták Maszlaghy Ferenc prépost-kanonokot is, ki né­hány napra Budapestre leutazott és részt vett a gyűléseken. * A Hutt-Nozdroviczky ügy. Hétfőn kel­lett szamot adnia az itteni büntető bíróságnál Nozdroviczky Miklós városi erdő mesternek a la­punkban is ismertetett orvtámadásért, melyet dr. Hütt Árpád köztiszteletben álló fiatal ügyvédünk ellen a városházán, hivatalos teendői közben el­követett. Hütt ügyvéd a bűnper tárgyalását azzal kezdette, hogy a rendőrkapitányi hivatal által Nozdroviczky részére kiállitott erkölcsi bizonyit­ványt, mely vádlottat kifogástalan magaviseletű egyénnek tünteti föl, nem fogadta el és a büntető bíróság igtatőkönyveiből összeválogatott egész hal­maz numerussal bizonyította, hogy Nozdroviczky ellen bűncselekmények miatt több rendbeli fenyitő eljárás folyván, előélete a különböző bűnügyek szakadatlan láncolatából áll s mint ilyen, botrá­nyos múltú egyén lévén, a hivatkozott erkölcsi bizonyítvány őt meg nem illetheti. A biróság, mi­vel Hütt jogerejü marasztaló Ítéletet fölmutatni nem tudott, az előadottakat nem vette figyelembe. Ezek után Hütt dr. határozottan tagadta, hogy Nozdroviczkyt gazember névvel illette volna. Noz­droviczky azonban oly hévvel ragaszkodott a gaz­ember elnevezéshez, hogy kedvéért az eljáró biró­ság jelen nem lévő tanúk kihallgatását is elren­delte, mert a hit alatt kihallgatott tanúk közül csak Kollár tanácsos vélt emlékezni arra, hogy Hütt ügyvéd megtaszigáltatása után, melynek ok nélkül való megtörténtét a tanuk mindnyája egybehangzóan vallja, támadóját így nevezte volna. Minthogy tanuk a mentegetés közben valót­lanságokat kevertek bele a dologba és nem tényeket konstatáltak, hanem a bűnösség kérdésében álta­lánosságban mozgó véleményt nyilvánítottak, a keresztkérdéseknél izgalmas jelenetek játszódtak le, miközben kiderült, hogy tanuk a Hütt dr. által használt hangban találnak sértést, de nem a ki­fejezésekben. Ezen eredmény elérésére tett kérdé­sekben eljáró biró tanuk faggatását és kisebbíté­sét látta, a valóság teljes kiderítését megintések­kel akadályozta s midőn magánvádló Kollár fenti vallomását hazugságnak nevezte, őt rendreutasí­totta, mire Hütt azzal felelt, hogy állítását fen­tartja, neki nincsenek tanúi, az igazságot magá­nak, keresztkérdésekkel kell kideríteni s ehhez való jogát korlátozni nem engedheti. Körmendi albiró ezen megjegyzést 20 frtnyi pénzbirságra méltónak találta s annak megfizetésében Hütt Ár­pádot rögtön el is marasztalta. — A kínos ügynek, mely még befejezve nincs, annak idején folyta­tása lesz. * A megyei gyűlés. A teljesen érdeklődés nélkül lefolyó őszi megyei gyűlés a millennáris esztendőt 3 évnek számítja nyugdíj tekintetében s elutasította a város átiratát, melylyel a jbirősági épület telkének adományozásához pénzsegélyt kért a megyétől. Csaknem 200 tárgyat intéztek el. A gyűlés 1 órakor ért véget. * A város iskolái — katholikus felekezeti jellegűek. Ezen értelemben válaszolt Maiina Lajos" polgármester Bartal Rezső kir. tanfelügyelő azon kérdésére, vájjon katholikus felekezeti, vagy köz­ségi jellegüek-e a város által fentartott iskolák. Csodálkozunk, hogy a tanfelügyelő urnák most jutott eszébe kételkedni a fölött, hogy milyen jel­legűek iskoláink: neki. a ki már évtizedek óta felügyel a katholikus felekezeti jellegű iskolákra. * Új gazdasági gyakornokok. A fökáptalan Pöschl Antal és Stefanies Géza végzett gazdászokat, kik a tiz pályázó közül legjobb bizonyítványokkal bírtak, választotta meg gazdasági gyakornokoknak. * Balesetek. Négy nap alatt négy oly eset történt, a melyről rendőrségünknek halavány sej­telme sincs, pedig az ő körébe tartozik elinté­zésük. Kedden ebéd után a Duna-utcában két megbokrosodott ló rohant végig, maga után röpítve egy bérkocsit, a mi néha méter magasan járt a levegőben s szerencse, hogy bakjáról hiányzott a kocsis. A házakból kirohanó nép lármájára még jobban megvadultak a lovak, mig nem a kocsi oda ütődött a Horn-féle bőrgyár sarkához, mire azután a lovak is megállottak. — Szerdán az amerikai hajó-hintánál a hídon egy gymnazista ki akart térni két nőnek. Ezen igyekezete közben hozzá ütődött egy, a híd karfáján ülő paraszt legényhez, a ki szó nélkül ütötte arcul az udvariaskodó diá­kot, hogy a kalapja repült messzire. Ugyanitt csütörtökön este össze vesztek a legények s ütö­gették egymás mellét. Lármájuktól nagy gyorsan szétrebbent a sétáló és a hintázókat bámuló publikum. — Pénteken délben Amstádter József jókai-utcai füszerkereskedéséből hatalmas füst­felleg gomolygott ki az utcára. Mindenki azon hiszemben rohant oda, hogy a bolt ég. Ez a.zonban szerencsére nem történt, hanem csak egy fél akónyi vitriol ömlött ki. A tulajdo­nos jelentéktelen sérülésein kivül a kár: a ki­ömlött vitriol. Rendőreink nem hozhatják fel azt a mentséget se, hogy kevesen vannak, mert a 3 elmondott eset színhelyén rendőr-állomások van­nak, az utóbbi pedig száz. lépésnyire történt a városházától. De talán helyesebb is, ha rendőreink nem avatkoznak bele semmibe, mert tapintatos­ságukkal könnyen fegyelmit kaphatnak a nyakukba, mint Fejes István kollégájuk, a ki egy kis fiűt vert meg ugy, hogy megsüketült a fiú. * A drégelypalánki anyakönyvvezető. Lapunk 38-ik számában »Nógrádi allapotok« cim alatt hozott közleményünkre ujabban következő so­rokat vettük: Nem akarom menteni azon visszás állapotot, a mely ezt az ügyet ily hosszú ideig halogatja. De jogi szempontból fogva fel a dolgot, első sorban a felelősség a drégelypalánki anyakönyv­vezetőt illeti ezen igazán szerencsétlen állapotért. Miért? Mert az anyakönyvvezető úr nem akarja, vagy nem meri összeadni a feleket, szemelőtt tartván az 1894. évi XXXI-ik törvénycikk 26-ik 3-ának intézkedését. »Tilos a házasságkötés a véderőről szóló törvény értelmében szükséges engedély nélkül.« — Ámde mit rendel az a véd­erőről szóló törvény a jelen esetre ? — Talán azt. a mit az anyakönyvvezető úr csekedett, hogy ! tudniillik nem szabad összeadni ? Távolról sem. Mert van ám egy miniszteri döntvény, a melyet a magy. kultuszminiszter a 223-ik szám alatt 1880-ban kiadott s a nagym. Püspöki karhoz: intézett levelében publikál. E levél szövege a következő : Nagyméltóságú Püspök Úr! Azon fölmerült kérdés alkalmából, váljon a harmadik korosztályt túlhaladt ifjak házasságra lépésénél szükséges-e a lelkészeknek az iránt is bizonyságot szerezniük, hogy az illetők védkötelezettségöknek eleget tettek-e, vagy pedig feltétlenül egybe adhatók-e mindazok, a kik a harmadik korosztályból való kilépésü­ket kellőleg igazolják, minden tekintet nélkül . arra, váljon hadkötelezetségüknek eleget tettek-e

Next

/
Thumbnails
Contents