ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

létünk is. Maga köré gyűjti Esztergom városának iparosait, a mestereket ép ugy mint a legényeket, idevalókat, ép ugy mint az idegeneket, különösen pedig az utóbbiakat, kik elhagyván az apai házat, itt mint a nagy keresztény iparos családnak tagjai sajátjukba térnek, szives, barátságos fogadtatásra találnak. Egyesületünk szem előtt tartva a keresztény vallás elveit, ápolja a jó viszonyt a munkás és a munkaadó, a mester és a segéd között ; amaz ugy tekinti a gondjaira bizott legényt, mint családjának tagját, emez pedig a mestert, mint jóakaró atyját. Nem a törvény rideg betűje szerint intézi el a netaláni viszályokat, hanem jelszavához hiven, az egyesség és szeretet szellemében jár el. S midőn továbbá zászlajára irja a vidámságot és a tréfát, meg nem feledkezik a munkásságról és szorgalomról sem, melyek szintén jelszavát képezik. A munka lévén minden iparosnak legnagyobb, legbecsesebb kincse, azt egybekötve a szorgalommal ugy iparkodik értékesíteni, hogy tagjainak a tisztes megélhetést biztosítsa, viszont pedig a munkásban kifáradt testnek is enyhülést nyújt jelszavához hiven, a megengedett s tisztességes vidámság és tréfa által. Mindezekre pedig reáteszi a koszorút ama jelszava által, mely az egyletet Istenhez és az egyházhoz, fűzi és amely a vallás és erény gyakorlásában nyer kifejezést. Ezek szerint szerény egyesületünk fölkarolja mindazt, ami az iparos-munkásnak boldogulását előmozdítja, munkáját és állását a társadalomban becsültté teszi. Már ezekből is látható, hogy egyesületünk ellensége a nemzetközi socialismusnak és felforgató tanainak. A nemzetközi socialismus nem ismeri el az Istent urának, nem a hazát anyjának Neki se országa, se hazája. A jó keresztény katholikus egyúttal jó hazafi is. Egyesületünk hü Istenéhez, hű hazájához. Saját otthonának megalapítását is, hazája ezredéves fönnállásának emlékéhez akarta fűzni, hogy e körülmény is szüntelenül figyelmeztesse minden egyes tagját, hogy az iparos munkás is ép ugy tartozik szeretni hazáját, mint minden más honpolgár. Az igazságot sohasem hirdetjük elegendőképen s ép azért, ámbár mindezek nem ismeretlenek egyletünk tagjai előtt, mégis jónak tartottam újra hangoztatni, hogy azokat uj működésünk kezdetén sziveinkbe véssük és kövessük. Most pedig engedjék meg, hogy az egylet háláját és köszönetét nyilvánítsam mindazoknak, akik házunk megszerzésében segélyezni kegyeskedtek. Hálával és köszönettel vettük és vesszük a szegény özvegy garasát ép ugy, mint a gazdagnak adományát. Köszönetünk illeti mindazokat, akik előadásainkat, vigalmainkat látogatták és támogatták. Különös hálánkat fejezzük ki Sujánszky Antal püspök és nagyprépost ur ő méltóságának, ki mindig szivén viselte az egylet ügyét s ma annak házát az egyház áldásával fölavatta. S midőn egyesületünket tisztelt pártfogóink további kegyes támogatásába ajánljuk, egy szivvel egy lélekkel újra kiáltjuk: Isten áldja a tisztes ipart ! A megnyitó beszéd után dr. Csernoch János elnök a közgyűlés órási lelkesedése közt indítványozta, hogy Ő Eminenciáját a kör táviratilag üdvözölje, s egyben felolvasta annak következő szövegét: Az esztergomi kath. legényegylet házának felavatási ünnepélye alkalmából mély fiúi hódolatát küldi Eminenciád nak s főpásztori áldásáért esedezik. A lelkes éljenzéssel sűrűn kisért beszéd után dr. Anhäupel György ismertette a ház épülésének történetét : Jelentés az esztergomi kath. legényegylet házépítéséről. Lacordaire. a hires francia szónok, még ügyvéd korában szokta mondogatni: »Nem fogok nyugodni mindaddig, mig Svájc valamelyik kies völgyének házikója az enyém nem lesz.« Az isteni gondviselés ugyan máskép jelelte ki Lacordaire élet-utait, nem vezette őt egy kies svájci völgybe, hanem a párizsi Notre-Dame templom szószékére ; nem juttatott neki egy házikót, hanem csak egy szük kolostori cellát. De azért Lacordaire ama szavaiban megnyilatkozott, megszólalt az a hang, mely majd gyengébb, majd erősebb rezgésbe hozza minden embernek szivét s azt kiáltja : »Keress magadnak állandó, barátságos otthont, szerezz magadnak házat, — gondtalanabbak, derültebbek lesznek igy földi életed napjai, nyugodtabban, zavartalanabbul fogsz dolgozhatni embertársaid, családod s önmagad boldogságán.« Az állandó otthon, a tulajdon ház képe I mindig ott lebegett az ember lelke előtt, mint jövőjének szilárdabb alapja, boldogulásának biztosabb záloga. Ámde a mi csendes óhajként járja át az egyes emberek szivét, az hangos követelmény gyanánt tör elő az egyesületek s társulatok köréből. Az egyes ember életét az idegen tető nem röviditi meg, de a társulatok s egyesületek életét az idegen tető alatt beszívott levegő sorozatja idővel teljesen fölemészti. Csak tulajdon házakban, állandó otthonokban fejlődhetnek egészségesen, erősödhetnek s indulhatnak virágzásnak az egyesületek. Az az egyesület, mely nem törekszik házat, állandó hajlékot szerezni, az nem életképes, az nem akar mélyebben belenyúlni a társadalmi élet feladatainak megoldásába. A kath. legény-egyesületek éppen az által bizonyították be életképességüket, hogy kezdettől fogva, már a lánglelkű Kolping alapító ideje óta törekedtek mindig állandó otthonok építése által mélyebb gyökeret verni mindenütt, a hol csak megalakultak. Az esztergomi kath. legény-egyesület is, mely 1863-ban Gyümölcsoltó-Boldogasszony napján alakult meg, alapittatása óta szüntelen fáradozott a házépítés tervének megvalósításán. De csak most, 33 évnyi hosszű időköz után vonulhat be az isteni gondviselés különös kegyéből e tulajdon házába. A kath. legény-egyletnek e hosszú időn át folytatott életében és működésében meg is látszanak azok a kőrtünetek, melyeket az idegen hajlékban, az idegen tetőzet alatt beszívott levegő szokott előidézni. A megalakulás után gyorsan fellobogott a lelkesedés lángja, lassankint lohadni kezdett, az egyleti élet pangásnak indult és az egyesület a takarékpénztári épületből, a hol kezdetben elhelyezkedett, a »Magyar Király« fogadóba volt kénytelen átköltözködni, a pártoló tagok belenyugosznak abba, hogy az egylet bizonytalan időre elnapoltassék. Helyébe a munkássegédek önképző és betegsegélyzö-egyesülete lépett felekezeti jelleg nélkül. Mivel azonban a vallásnélküli, a felekezetnélküli irányzat mindig a legegyenesebb út volt és lesz a vallásellenes irányzathoz, azért az esztergomi felekezetnélküli munkás-egyletben is fölütötte fejét a sociáldemokracia vallásellenes hydrája. Ez fölrázta a jobbak lelkületét, és a vallásellenes elemeket kizárva a munkás-egyletből, azt ismét vallásos kath. alapokra fektették. A régi kath. legény-egylet feltámadásának ideje azonban még ezzel nem érkezett el. Csak 1889-ben szólítja azt elő sirjából dr. Prohászka Ottokár. Szerényen Esztergom egyik külvárosában, a Vízivárosban kezdi meg működését az újra feléledt kath. legény-egylet. Egyik házból a másikba bujdosik, sehol sem tud nyugodt, békés hajlékot találni. Előbb a megyei tűzoltó-laktanyában, majd a vízivárosi Huszár-féle házban vonul meg, innen a Vízivárosban lévő, a mostani Lencz-féle ház első emeletére száll föl, a honnan rövid idő múlva a takarékpénztár második emeletére költözködik át. Az idegen tetőnek folytonos cserélésén kivül nagyban gátolta továbbá a kath. legény-egylet üdvös működését az is, hogy kénytelen volt farkasszemet nézni a másik szintén kath. jellegű iparos-ifjak önképző körével. Ez az állapot nem tarthatott sokáig. 1893. július 28-án végre a városház nagytermében tartott közös gyűlésen sikerült a széthúzó elemek egyesítése. A kath. iparos-ifjak önképző köre elfogadta a legény-egylet szervezetét s alapszabályait és abba vagyonával együtt bele olvadt. A kath. legény-egylet viszont a maga részéről az iparos-ifjak önképző körének Németutcában lévő helyiségét választotta hajlékául. Az egyesülés friss szellemet, pezsgő életet öntött a kath. legény-egyletbe. Most már csak az állandó otthon hiányzott ahhoz, hogy az új egylet megdönthetetlen alapokra helyezkedjék, hogy a házról-házra való vándorlással járó megrázkódtatásoknak újból kitéve ne legyen. De a ház megszerzésében legyőzhetetlennek látszó akadályt képezett az egyletnek pénzügyi helyzete. Az egyesülés után is összes vagyona körülbelül 1800 frtot tett ki. Ezen összeggel házat vásárolni vagy építeni nem lehetett. Az isteni gondviselés azonban ekkor egész váratlan módon hozott segítséget. Mikor az esztergomi kath. kör a volt Lieb-féle ház megvásárlásáról kezdett tár, gyalni minden vagyon és pénz nélkül, akkor a i kath. legény-egylet vezérférfiai is bátorságot mentettek e példából. Átlátták, hogy mulatságok, felolvasások után csak hosszú évek múlva fog a ház építéséhez szükséges összeg egybegyűlni. Átlátták, hogy az égetőn szükséges házat leggyorsabban csak kölcsön felvétele mellett lehetséges megszerezni. E kölcsön elérése végett a mélt. és főt. esztergomi főszékesegyházi káptalanhoz fordult a kath. legény-egylet elnöksége ; és midőn e magas helyen a legkegyesebb és legelőnyösebb feltételek mellett helyeztetett a kölcsön nyújtása kilátásba, az ezen év február hó 1-én tartott választmányi gyűlés elhatározta, hogy a másik eladó Lieb-féle házat 9,500 frtért megveszi. Az egylet elnöksége febr. hó 4-én a Lieb örökösökkel a szerződést tényleg megkötötte s márc. hó 6-án az összeget a mélt. káptalantól kölcsönbe kapott 9000 frt segítségével nyomban kifizette. A régi ház átalakításának terve helyett azonban a június havi választmányi gyűlés az egyleti helyiségnek a régi ház mögött fekvő üres telken való felépítését határozta el, minek következtében az elnökség jun. hó 26-án Eggenhofer József épitészszel megkötötte a szerződést s az építési költségeket 8600 frtban, a régi ház átjavitását 358 frtban állapította meg. Ez összegből az egyesület 3000 frtot azonnal kifizetett, mig a fenmaradó rész lefizetése iránt folyó év végéig szabad kezet nyert. Igy jutott az esztergomi kath. legény-egylet ez új házához. De nem fog-e ez a kis vidéki egyesület öszszeroskadni a magára vállalt nagy teher alatt? Nem ! Sz. József, a legény-egyesületek patrónusa éber szemmel őrködik felette, Isten szemmel láthatólag kiterjesztette reá segitő, oltalmazó hatalmas karját. Az isteni gondviselés elküldte jótevő angyalait, hogy adományaikkal felsegítsék a kath. legény-egyesületet nehéz helyzetéből s hozzájáruljanak a ker. hit e hajlékának felépítéséhez. E jótevők között első helyen és mélyen átérzett hálával kell említenem Vaszary Kolos biboros hercegprímás ö fömagasságát, ki nemcsak 100 frttal támogatta tüstént az egyletet az építkezés megkezdésénél, hanem úgy írásban, mint élő szóval azon kegyes kijelentést tette, hogy a mig az Úristen élteti, évenkint 200 frtot fog adományozni az esztergomi kath. legény-egyletnek, melyet annyira megszeretett, hogy az újonnan épült házat szept. hó 22-én magas látogatásával is megtisztelni kegyeskedett. Soha meg nem szűnő hála illeti meg továbbá a mélt. esztergomi főkáptalant azon nagylelkűségéért, melylyel nem csupán jelentékeny összeg kölcsönzésével, hanem ezenfelül 500 frtnyi ajándékkal is elősegítette e ház létesülését. A mélt. fökáptalan egyes, minden katholikus ügyért buzgón lángoló s áldozatkész tagjai is siettek a legény-egyesület terhein könnyíteni: Dr. Bíümelhuber Ferenc pápai prelátus, Graeffel János apát-kanonok urak 500—500 frtot adományoztak. Dr. Csernoch János apát-kanonok úr a mi szeretett elnökünk, miután az előző években már 100 frtot juttatott az egyesületnek, legújabban 400 frtnyi összeget adott át az adósságok törlesztésére. Küldött az Úristen még több jótevőt. Egy nemes szivű, csendesen, de áldásosán működő úrnőt küldött segítség Ibikre, Simor Teréz úrnőt, ki boldogult fivérének, a felejthetetlen prímásnak emlékét akarván az új legény-egyesületi házban is megörökíteni, 1000 frtot adományozott az egyesületnek. Br. Hornig Károly veszprémi püspök úr 100 frttal, Császka György kalocsai érsek úr 50 frttal, Bimély Károly besztercebányai püspök úr 10 frttal segítették az építkezési terhek viselését. De büszkeséggel s örömmel kell hangoztatnom, hogy a kath. legény-egyesület magasztos hivatását megértette Esztergom városának különösen iparos polgársága is, s azért versenyezve sietett lelkesedését e ház építésénél minden lehető módon kifejezésre juttatni. Magyary László úr párját ritkító áldozatkészséggel öt szebbnél' szebb kályhával szerelte fel az egyesületet, melyeknek értéke a 200 frtot is meghaladja. Sátory Imre úr a lakatos munkát a szerződésben elvállalt kötelezettségen messze túl menve készítette el s ezenfelül 50 frtnyi összeget igért az egyesületnek. Alapító tagsági dijakkal a következő urak mozdították elő e szent ügyet: Draxler Alajos, Dóczy Ferenc, Iványi Géza és neje, Kiczinger .lózsef, Krechnyák Ferenc, Schuller Pál, Wanitsek Rezső alelnök, Waldvogel József, Schleiffer Lajos, Brutsy János, dr. Anhäupel György, Eggenhofer József és fia, Maiina Lajos polgármester és Frey Ferenc országgyűlési képviselő. Midőn mind ezen jótevőinknek szívből fakadó, hálás köszönetet mondunk, csak azt kíván-