ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

liberalizmust; theologiai képzettségének sugár kévéit önti majd ki a megvitatott s elitélt elméletre; helyreigazítja a kongregáció fejét s kijavítja a syllabust. Vagy nem fog bele a nagy műbe V hagyja, úgy-e oldalt s megy a maga útján ? Ki is törődnék a kereszténység mélyebb fölértésével; a világnézetek tisztázásával, a modern nagy szellemi harcok méltatásával ? Mit neki egyházias tudomány, —- pápa, — német kath. centrum, — Windhorst, — Manning, — Deszhamps? Psenkó úr, Galánthán tósztot mond és kocint is ... és dunsztja sincs arról a régi parasztbölcsességről: si tacuisset! Kitűnt azután Psenkó úr nagy önérzetességével, mikor elszakadva a hithű, egyházias érzelmű kerület köznézetétől, egymaga törtet fölemelt homlokkal a magyar katholicizmus ellen. Hát hiszen önérzetesség van a dologban ; kell hozzá kérem edzett idegzet, de van benne komikum is. Kivált abban az esetben, ha Psenkó úr ezt mind komoly, hősies ábrázattal végzi. A magyar katholicizmusban lesz annyi erő, hogy ily viselkedést árulásnak bélyegezzen, s ily íigurákat, milyen Psenkó úr, oldalt hagyjon állni kiszolgált útjelzők gyanánt. A fölébredt, öntudatos kereszténységet útjában Psenkóék föl nem tartóztathatják ; egy darabig dédelgetik őket a liberális komák, azután kiadják nekik ők is a laufpasst. Kötnek nekik bokrétát úti-lapuból s fütyülnek nekik egy nótát . . . búcsúztatóul. Tehát csak rajta Psenkó úr; Rosinante föl van nyergelve s toporzékolva várja a hőst; s a magas kormány ablakából kinéz olvadozva Dulcinea s piros selyemövet lenget lovagja felé. Szerencse föl! Külföld. Bécs, szept. 30. A keresztény-szociális mozgalom már egész Ausztriát betölti, eszméi áthatották a népesség minden osztályát. — Azon könnyelmű életfelfogás, mely a liberális uralomnak oly könnyűvé tette a hatalmon maradást, már teljesen eltűnt és helyét a szivekben komoly vallásos érzés foglalta el és azon világos meggyőződés, hogy a jelen társadalmi bajok és veszélyek ellen egyedüli orvoslás és menekülés abban áll, ha a hitet tettleg gyakoroljuk és az egyházhoz rendületlenül ragaszkodunk. A keresztény-szocialisták bécsi sikerei erős hatással vannak a vidékre és ott hatalmas viszhangot keltenek. Dr. Lueger nemcsak Bécsnek ünnepelt vezetője, de egyszersmind egész Ausztria legnépszerűbb férfia. Ahol csak a katholikus öntudat megnyilatkozik, a legbensőbb lelkesedéssel emlegetik Luegert. Windthorst Németország kathohonnét szerezte e nagy ozsonnára való pénzt ; igy kezdi: Tudjátok, igy volt a dolog. Azt gondoltam, hogy kellene már megint csinálnunk egy jó napot. Elmentem hát X-hez, s elpanaszoltam sanyarú sorsomat. Szegény anyám hónapok óta fekszik betegen, ápolnom kell, igy nem láthatok dolgaim után; egy krajcárom sincs már, kanál levessel sem enyhítem stb. —Hogy megsajnált és segített, láthatjátok. Hatalmas helyeslés következett e szavakra, s igy a zajban nem hallják a kopogtatást. Az ajtó nyílik, s belép az, kinek pénzén ozsonnálnak. A nem várt vendég végig néz a vig arcokon, és megszólal: »Senki sem beteg itt, mint látom asszonyom! de ha e jó ozsonna megfekszi tán valamelyikök gyomrát, itt van néhány krajcár, vegyen azon neki budai keserű vizet.« Ezt mondva távozik. Az ozsonnáló asszonynép össze néz; mint felhőtlen égből a villám, ugy hatott reájuk e beszéd. De legjobban oda lett a háziasszony. Elájulna, de erős idegei e kísérletet vissza nem utasítják. Végre megszólal: »Se baj! együnk. Ennél ugyan befellegzett. De fogadom, hogy ezentúl kérni csak olyanhoz megyek, kinek nem jut eszébe ilyen ostobaság, hogy utánna nézzen, mit veszünk az adott pénzen.« likus köreiben határtalan népszerűségnek örvendett, de azon lelkesedés, melylyel jelenleg Luegert követik, még ennél is nagyobb. És ez nem pillanatnyi szeszélye a népnek, mert a Lueger iránti bizalomnak gyökerei igen mélyre nyúlnak. Az 50-es évek körül ugyanis nálunk, épen ugy mint Magyarországban, a vallás ügye kizárólag a papok dolga volt, és az ember az ujjain számlálhatta meg azon világiakat, kik vallási kérdésekben tiszta meggyőződéssel küzdöttek az egyház mellett. 1848 után az egyház-ellenes törvényhozás kezdődött és majdnem senki sem találkozott, ki számbavehető ellenzéket képezett volna. Azért midőn 1855-ben a Concordatum az egyháznak igazságos helyzetet teremtett, ezt a szabadkőművesek a lehető legkönnyebben semmisítették meg, mert a népben semmi támaszt nem talált. Az alkotmányos kormányzás beálltával a sajtót és a gyülekezési jogot kizárólag a liberálisok foglalták le és teremtettek olyan közvéleményt, mely minden izében a vallás ügye ellen irányult. Nem csodálható tehát azon jelenség, hogy a képviselőválasztásoknál kizárólag liberális érzelműek lettek megválasztva és aki a liberalizmussal szembeszállni mert volna, azt kinevetik. Taaffe kormánya ugyan kerülni igyekezett minden összeütközést az egyházzal, de azért alatta épen ugy, mint utána egész mostanig, a vallási ügyeket telivér liberális miniszterek kezelték. Hogy az ámítás politikája még sikeresebb legyen, meg lett alakítva a hires Hohenwart-Club, mely programmjába főleg a katholikus egyház védelmét vette. Ezen Club szelleme Hohenwart volt, azon Hohenwart gróf, ki mint Felső-Ausztria helytartója olyan kíméletlen erőszakkal hajtotta végre a polgárminiszterium üldözési tervét az örökké feledhetlen Rudigier, linci püspök ellen. Ilyen működés után egy jellemes államférfi nem vállalhata volna el egy vallásvédő párt vezetését. Hohenwart azonban a Club élére állt és szavazott és szavaztatott mindenkor a liberálisokkal. Ezen megalázó és siralmas helyzet indította Liechtenstein herceget egy Club alakítására, hová az őszinte, jellemes katholikusokat tömörítse és politikai erőre segítse. És ezen Clubnak volt Lueger kezdettől fogva az éltető lelke és legönzetlenebb munkása. Magánügyeit, ügyvédi irodáját elhanyagolva, minden munkáját a keresztények felszabadítására szentelte. A földművelés, ipar hanyatlása és általában az összes társadalmi bajok főforrását a tőkepénz uralmában látta, mely legnagyobb részt zsidó-kézben van és igy természetesen az antiszemitizmus lett egyik legfőbb érzelme. Éles szemmel felismerte, hogy az uralkodó liberális rendszer csakis »alulról« buktatható, azért kizárólag a néphez fordult és legfőbb tevékenységét a községi választások irányítására fordította. Óriási munka volt ez, végtelen sok keserűséggel telve, de végre is győzelemmel lett koronázva. Lueger fáradhatlan agitátor ugyan, de azért nagyon jól tudja, hogy az agitátor csak akkor szül állandó sikert, b lelkesedéssel fogadott eszméket az életben is igyekeznek megvalósítani. Azért az ő főelve az, hogy a kesztény-szocicdizmus követői magánéletük minden viszonyaiban is a keresztény tanokat kövessék. Tehát az ő agitációja a praktikus kereszténység megvalósítására irányul. És valóban látjuk is Bécsben, hogy itt most már senki sem szégyenli a vallásosság gyakorlását. Az »intelligenciához« tartozik itt vasárnap az istenitiszteleten, hitszónoklaton jelen lenni, otthon, sőt még a vendéglőkben is pénteken böjtölni, a templomban térdenállva imádkozni. A liberális újságok olvasása pedig olyan dolog, melyért lépten-nyomon megvetést tapasztalhat bárki is. Hogy azonban a nagy német birodalomban és Magyarországban az ausztriai mozgalom, főleg Lueger személye ellen kifogásokat, sőt erős megrovásokat hallani, annak oka egyrészt és főleg a zsidó világsajtó, mely minden kigondolható gyaI nusitást terjeszt folytonosan és az elméket tisztán látni nem engedi ; másrészt tagadhatlanul maga Lueger, ki olykor erősebb kifejezéseket használ Magyarország ellen. De ez utóbbinak mentsége lehet az, hogy Ausztriában Magyarországot teljesen zsidókézben levőnek látják és a keresztény-szocialistákat a bécsi községtanácsosi választásoknál a magyar befolyás vérig ingerelte. Különben Lueger mindig megkülönbözteti a keresztényeket és állandóan a »Judeo-magyaren« kifejezést használja. Ha azonban Magyarországon meggondolják, hogy az ottani keresztény mozgalom sikeréhez Ausztria keresztény-szocialistáinak győzelme legalább f)0

0

j

0 előnyt nyújt, egészen másként fogják az itteni állapotokat megítélni. Az esztergomi kath. legényegylet uj házának felavatása. Szept. 27-ike nevezetes fordulópontot képez a városunkban oly áldásosán működő kath. leI gényegylet életében. E napon foglalta el ünnepélyesen azon diszes helyiséget, melyet saját céljára újonnan épített. Az egylet áldozatkész és fáradhatlan vezetői, az összes tagok, de általában Esztergom közönsége is őszinte örömmel láthatja e derék egyesület folytonos erősbülését. Uj épülete pedig a városnak egyik disze lett. Ez épület meg! áldása volt a mult vasárnap, mely alkalommal nemcsak a helybeli érdeklődök, hanem a vidéki testvér-egyesületek is szép számmal jelentek meg. Képviselve volt a budapesti jobb- és balparti (9 tag), komáromi (9 tag), tatai (3 tag), lévai (1 t.), és a párkányi legényegyesület; üdvözlö-távirato1 kat küldtek a somorjai, nyitrai, váci stb. egye-' ! sületek. Az ünnepély d. e. fél 11 órakor kezdődött a királyvárosi templomban, hol dr. Anhäupel (iy. másodelnök szent misét mondott; ezután testületileg az uj házba vonultak, melyet most Sujánszky Antal nagyprépost fényes segédlettel áldott meg. Erre diszgyülés következett. Az emelvényen helyet foglalt az elnökség: dr. Csernoch János, dr. 1 Anhäupel György és Vanitsek Rezső urak. Dr. Csernoch János a következő beszéddel méltatta a nap jelentőségét: Isten áldja a tisztes ipart. Mai nevezetes, ! egyletünk életében korszakot alkotó gyűlésünket, . a kath. legényegyletek e jelszavával nyitom meg, melyet mi már több mint 30 esztendő óta hangoztatunk és amelyben, hogy nem csalódtunk, bizonyitja ez ünnepünk is. Egyletünk ama munkának képviselője, amely Istenre támaszkodik, iparkodásaira és törekvéseire első sorban tőle várja az áldást. Ennek a fölülről jövő áldásnak tulajdonítjuk, hogy sikerült a tisztes ipar és munka képviselőinek Esztergomban, a magyar katholicismus központjában, e szerény hajlékot emelnünk, melyben az iparos munkás napi fáradalmai után barátságos otthont, tisztességes szórakozást és üdülést talál, melyben oktatásaink által az állásának megfelelő ismereteket elsajátítja vagy pedig azokban tökéletesedik. Mindezt pedig áthatja a vallás nemesítő ereje, mely az iparnak valódi zománca s mely nélkül az iparos olyan az élet viszontagságai között, mint a tenger hullámai által ideoda hányatott hajó iránytű nélkül. A katholikus legényegyleteknek fontosságát és hivatását régen átlátta Esztergomnak kath. társadalma. Mindenkori főpásztoraink éber figyelmét el nem kerülte azoknak áldásos működése s azért gondjaiknak egyik legkiválóbbját képezte a mi legényegyletünk ápolása is. Mily mértékben nyilatkozott az meg egyletünk anyagi pártolása körül is, arról majd beszámol elnöktársam, magam ez alkalommal csak annak említésére szorítkozom, hogy jelenlegi szeretett föpásztorunk is nagymérvű anyagi támogatása mellett, személyes magas látogatásával tisztelte meg egyietünket és házunkat, még mielőtt azt a használatnak átadtuk volna. Egyesületünk vendégkönyvének első lapja e kitüntető látogatás emlékéül őrzi magas sajátkezüleg bejegyzett nevét, amelyet annak minden egyes tagja már előbb a hála eltörülhetlen betűivel vésett szivébe. Tudjuk jól, hogy ez az érdeklődés, ez a kitüntető figyelem, mely minden oldalról felénk irányul s melynek egyik fényes tanúsága e mai ünnepélyes gyűlésünk is. fontos kötelességeket ró reánk. Ezek a kötelességek a legényegylet kötelességei általában, melyek különösen napjainkban fokozott mérvben előtérbe nyomulnak. A különféle egyletek s ezek között a legényegyletek is manap egyik hathatós, sőt nélkülözhetlen segédeszközét képezik az egyháznak a lelkek vezetésében. Hisz tudja mindenki, hogy az a nagy mozgalom, amelylyel manap az úgynevezett sociális demokrácia forrongásban tartja Európát, a jól szervezett egyletekből indul ki, azokból táplálkozik, onnét meriti erejét és hatalmát. Amint tehát a rosz sajtóval szembe kell állitanunk a jó sajtót, úgy kell a rosz irányú egyesületekkel szemben szerveznünk, ápolnunk, föntartanunk a jó egyesületeket, amelyek karöltve járván az egyházzal, egyaránt fölkarolják az iparos munkásnak szellemi és anyagi érdekeit. Ezt teszi a mi egyesü-