ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

gyarság egyik vezértényezöjét meggyengiti s ezáltal Magyarország erősségét veszélyezteti'? Ha okos politikusok lennének Bánfí'y és Perczel, akkor megtanulhatták volna, hogy azok a coercetiv rendszabályok, melyek vallási színezettel birnak, magára az államra a legsze­rencsétlenebb politika. Németország, Belgium ezen szerencsétlen politikának öntudatára jő­vén, az ilyen törvényeket majdnem teljesen visszavonták. Mikor Bánffy kormányra lépett, a paci­ficació hangoztatásától barbár társával Perczel­lel együtt szinte elolvad ott. Lehet-e paciíikációnak mondani azt, mi­dőn a feldúlt állapotok közepette törvényt alkotnak, a mely a helyett, hogy csillapítaná a kedélyeket, még inkább felizgatja s tán vallásháborút is képes fölidézni? Vagy komikumnak tartja Bánffy ur a papokkal játszani, mint amilyen komikum volt kezdettől az ö kormányzása ? Az a kormány, amely a vallási békét­lenség által szétdarabolja a magyar fajt, az nem érdemel kíméletet, az nem érdemli meg a katholikusok támogatását, az a becsületét menti meg, ha minél előbb pusztul. Aki tá­mogatja, legyen világi vagy pap, az a vallás és haza-árulás tévutján jár. — Változás az anyakönyvvezetői kine­vezéseknél. A hivatalos lap [tudvalevőleg majd­nem naponkint hasábszámra hozza az uj rend papjainak, az anyakönyvvezetőknek kinevezését. Eddig mindig az is hozzá volt téve, hogy milyen az illetőnek társadalmi állása. Legtöbben a jegy­zők sorából kerültek ki, de voltak nagyszámban segédjegyzök, Írnokok, segédirnokok, helyettes ír­nokok, dijnokok, halottkémek, tanitók, községi birák, erdészek, kerületi orvosok, végzett földbirtokosok, nyugdíjas tisztviselők, de sőt még protestáns lelké­szek is, ami egyenesen az anyakönyvi törvénybe ütközik, amely a lelkészeket az anyakönyvvezetésből kizárja. Ugy látszik a belügyministerium maga is rösteli kimutatni, hogy az emberek melyik osztá­lyából szedi az anyakönyvvezetőket és hogy nem is jó megmondani, hogy már protestáns lelkésze­ket is alkalmaz, ami nyilt megsértése a törvény­nek. Legújabban ugyanis nem teszi ki az anya­könyvvezetőknek társadalmi állását. Mi különben örülünk, hogy már a belügyministerium maga is rálépett a revisió útjára, nemcsak azáltal, hogy folytonos revisio alatt tartja anyakönyvi kineve­zéseit, de most már azoknak kinevezési módján is változtat. Másrészt azonban sajnáljuk az újí­tást, mely a folytonos hullámzásban lévő anya­könyvvezetők kinevezésénél legújabban történt. Eddig ugyanis legalább érdekes volt a hivatalos lapnak az a része, mert látni lehetett, micsoda em­bereket szed össze a minister e tisztségre; mert továbbá' azt is lehetett tudni, mennyire becsüli a minister az anyakönyveket, midőn azokat akár­kire bizza, aki keze ügyébe akad. Előbb a zsidó­kat szidta a kormány, hogy sakterekkel íratják az anyakönyveket, most pedig maga is oly embe­reket biz meg a megreformált és tökéletesített anyakönyvek vezetésével, akiknek műveltsége sokszor a sakterek műveltsége alatt áll. — Gróf Apponyi Albert beszámolója. Gróf Apponyi Albert e hó 11-én vasárnapon Jász­berényben beszámolót mond. Jászberényben a gróf jövetelének híre lelkes örömet keltett és ünnepé­lyes fogadtatására a legélénkebben készülődnek. Gróf Apponyi Albertet Jászberénybe a nemzeti pártnak számos kiváló tagja elkíséri. — A fűzfa politikusok. A liberálisoknak minden szabad, azok minden kaució nélkül sza­badon politizálhatnak, és ajánlgathatnak jelölte­ket borura-derüre, csak jó liberálisok legyenek. A »társadalom« érdekeit szivükön viselő vidéki hírlapok megkezdték már a leckéztetést és kar­dott rántanak a liliputi liberális jelöltek mellett. Megkezdődött a régi kopott nóta, mi mindent várhatunk a kormánytól, törvényszéket, minden­féle bíróságot, kedvezményt, jótéteményt, talán még örök üdvösséget is. Igy például Esztergom városa, ha kormánypárti jelöltet választ, vissza­nyeri mind azt, a mit a mameluk képviselők ural­kodása alatt elvesztett. A nóta ugyan szép, de hát nem hiszi senki, legalább okos ember nem, és a polgárságot manapság nem lehet lépre csalni mindenféle mázos ígérettel, mert ha a kormány összes kerületeinek kívánságait kielégíteni akarná, akkor Darius kincsére volna szüksége. Különben is, a mely képviselő-jelölt előre Ígérget a kor­mány rovására mindenféle koncokat, az maga alatt vágja a fát, bizonyságot tevén arról, hogy a kormány mennyire szivén viseli az egész or­szág boldogságát és jólétét. — Uj egyházpolitikai kérdés. 'Egyház­politikai kérdés «-nek nevezte Bánífy báró az októ­ber elsején tartott országgyűlésen a kúriai bírásko­dásról szóló a főrendiházban megbukott javaslatot. A minden oldalról szorongatott »nagy« szónok ez egyszer nem akarva is igazat mondott; mert bizony ennek a javaslatnak szégyenletes intézkedései csakugyan uj, az eddigieknél is veszedelmesebb egyházpolitikai kérdések voltak. A kormánynak természetesen, most már nem kell ez a javaslat, mert tiszta választásokat, a papok bebörtönzése nélkül nem akar csinálni. — Az utolsó törvényjavaslatok. A szen­tesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok szöve­gének átvizsgálására hivatott bizottság az ország­gyűlés két házában holnap ülést tart, amely ülés­ből szentesítés alá fogják terjeszteni, mint értesü­lünk, a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslatot. E javaslat és a főrendiház által tegnap elintézett ki­sebb előterjesztések utolsó törvényalkotásai lesz­nek a jelen országgyűlésnek. — Az ujoncozási törvényjavaslat ezen az országgyűlésen már nem kerül tárgyalás alá. Psenkó űr! Ki az, könyörgöm ? Nem ismeri ? Az, kérem, plébános vagy adminisztrátor különben, jelenleg pedig a politikai, látóhatáron föltűnt új csillagzat ; a tudósok még nincsenek vele egészen tisztában ; úgy látszik nem üstökös,. — a mennyire emlék­szem ; hanem inkább bolygó-csillag. Jelenlegi állá­sa az igaz igy rögzíthető : az esztergomi főegyház­megyei observatoriumról nézve deklinációja 99 fok, ascenziója 0 fok; a budavári m. kir. observato­riumról nézve ascenziója ugyan szintén semmi ; de úgy veszik észre, hogy erősen ascenziós-haj­lamokkal szikrázik bele az őszi éjbe. Akar még mást tudni? ha igen, akkor Heine szavaival élve ezt az urat igy jellemezhetjük: »az egy hire által nevezetessé lett ember.« A hir pe­dig tetszik tudni, olyan mint a forgó szél, fölkap az bármit, kivált könnyebb portékát, kalimpázik vele egy darabig az utca mulattatására, mig kedve tartja, a levegőben, odadobja. Hová ? — hát csak félre! Mondok még egyet! »Könnyű önöknek, de nehéz a becsületes embernek,* mondja a társa­dalmi szólás-mondás: nagy igazságot mond és senkit sem sért. Erre az igazságra az egész világ tanú, mert hiszen, ha egy marék embert kiveszesz, kik a nyilvánosság előterében szerepelnek, a többi a kötelesség napszámában hirre ugyancsak nem tesz szert, legyen az ügyvéd, biró, tanár, gazda, hivatalnok. S mikor lesz a buzgó, lelkes, * simplex presbyter« híressé? ha buzgalmában megszakad, akkor talán tudomást vesznek róla. hogy paren­tálhassák-! Már most mindezek után, hogyan lett Psenkó űr híres emberré ? Hát, kérem csak úgy, hogy kitűnt. Kitűnt theologiai hátramaradottsága által akkor, mikor egy pártot mer ajánlani, mely az egyház által kárhoztatott tanok egész litániáját hordja zászlaján, paradéroz velük s a csúfság fo­kozására keres oly gimpliket, kik katholikus, vagy épen pap-létükre ajánlgassák a liberalizmus meg­bélyegzett s elkopott portékáit. Ime itt van egy élő kommentár a liberális elvek mellé, Psenkó úr! Ő majd rehabilitálja a nem kínozom ily piszmogó munkával magamat.« Persze a szomszéd az alkura rá nem állott, Kata pedig megörült, hogy a munkától így megszabadult. Hanem ha elközelget a dél, Kata akkor föl­kerekedik. Legkisebb — pólyás — gyermekét kar­jába kapj í l. i I másik kettő meg, egyik a jobb, má­sik a baloldalán kapaszkodik szoknyájába, ő meg jókora fazekat fog a kezébe s így fölkészülten, végig járja a kanon/)ki házakat, s megszerzi az ennivalót. Nem dolgozom, inkább alszom, mondja aztán, ha munkára szólítják. 8. A folyamodvány-gyártók. Készakarva írjuk a többes számot, mert többen foglalkoznak azzal, hogy az irni nem tudók kérését élénk színekkel festve juttassák a szegény­pénztár kezelőjének tudomására. A gyártók isme­rik egymást, de kartellre nem lépnek, úgy látszik, ezt még nem ismerik, hanem kiki a maga rizi­kójára működik, igyekezvén elérni a lehető leg­magasabb arakat. Azokról, kik tisztán emberbaráti szeretet­ből — szívességből — fogják kezükbe a tollat, természetesen nem beszélünk. Tisztelet e kivéte­leknek, de biz ezek ritkák. — A folyamodvány­nak rendesen taksája van, melyet előre kell lefi­zetni, vagy egyenértékű záloggal biztosítani. A gyártók üzlete megy, ha valakit előre nem látott csapás ér s azért folyamodik, hogy ebből egy kis segítség által kilábaljon, vagy legalább könnyeb­ben elviselhesse. Jobban megy: iskola-év kezde­tén, midőn beiratásra, könyvekre stb. kell a pénz. Virágzik négyszer egy évben, tudniillik a házbér­fizetések idejében. Ha egy-egy alkalomra beérke­zett 100—200 folyamodványt átfut az ember, leg­főlebb 15—20-at talál olyant, melyet maguk a kérvényezők irtak; a többi pedig 4—-5 gyártó munkája. Ezek az utóbbiak a név és megokolás kivételével majdnem szórói-szóra egyeznek is. A legkisebb összeg, amibe ily kérvény kerül, 24—30 krajcár. Ez összeg azonban változik. Mert ha a kapott segítség nagyobb, akkor előre meg­beszélt kulcs szerint, magasabb osztalék jár a gyár­tónak. S ha az így megdézsmált összeget olvas­gatja aztán az illető kérvényező, van oka vakarni fületövét s életében akkor sajnálja csak igazán, hogy járatlan maradt az írás és olvasás mester­ségében. Hogy ki irta a kérvényt? azt az egyesektől hiába tudakolja az ember. Rendesen oly kitérő mondásokat nyer válaszul, hogy azon ugyan el nem igazodik. Úgy látszik, megkövetelik feleiktől azt is, hogy az ő nevüket titokban tartsák. Egyet­len egyszer állottak ahhoz közel, hogy kilépjenek a névtelenség homályából, midőn üdvözlő irattal akartak hódolni a hatóságnak, azért, hogy egyik szakmájukba bele kontárkodó társukat illetőségi helyére küldötte ; de bővebb megfontolás után e tervükkel fölhagytak: Mi se kutassuk hát neveiket. 9. A »jó nap.* Kicsiny, de barátságos a lakás, hová az olvasót vezetem, most hozzá még hangos is. Hogy is ne lenne az! Ha már három asszony vásárt csinál, itt az van annál inkább, mert heten van­nak. Körülülték az asztalt, terítve van. Gőzölög az illatos kávé, friss kalácson és mosolygó gyü­mölcsön pihentetik az egybegyűltek szemeiket. A háziasszony töltögeti a csészéket, kalácscsal s gyü­mölcscsel kínálgatja vendégeit; aranyos kedvében van, igazán szeretetre méltó igyekezik lenni. Pillanatra csend lett a szobában, kanalaznak mindnyájan. Szünetel a tracscs, a pletyka ; s va­lamennyi azt gondolja, bárcsak mindig ilyen mun­kában — jó ozsonnálásban — izzadhatna. De iparkodnak is megfelelni a háziasszony szives kinálgatásának, mert ürülnek a csészék, fogy a gyümölcs, és tűnik a kalács. Amint az első rohamot elvégezték, a házi­asszony látva, hogy vendégei kíváncsiak megtudni :

Next

/
Thumbnails
Contents