ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-10-04 / 40. szám

gyarság egyik vezértényezöjét meggyengiti s ezáltal Magyarország erősségét veszélyezteti'? Ha okos politikusok lennének Bánfí'y és Perczel, akkor megtanulhatták volna, hogy azok a coercetiv rendszabályok, melyek vallási színezettel birnak, magára az államra a legszerencsétlenebb politika. Németország, Belgium ezen szerencsétlen politikának öntudatára jővén, az ilyen törvényeket majdnem teljesen visszavonták. Mikor Bánffy kormányra lépett, a pacificació hangoztatásától barbár társával Perczellel együtt szinte elolvad ott. Lehet-e paciíikációnak mondani azt, midőn a feldúlt állapotok közepette törvényt alkotnak, a mely a helyett, hogy csillapítaná a kedélyeket, még inkább felizgatja s tán vallásháborút is képes fölidézni? Vagy komikumnak tartja Bánffy ur a papokkal játszani, mint amilyen komikum volt kezdettől az ö kormányzása ? Az a kormány, amely a vallási békétlenség által szétdarabolja a magyar fajt, az nem érdemel kíméletet, az nem érdemli meg a katholikusok támogatását, az a becsületét menti meg, ha minél előbb pusztul. Aki támogatja, legyen világi vagy pap, az a vallás és haza-árulás tévutján jár. — Változás az anyakönyvvezetői kinevezéseknél. A hivatalos lap [tudvalevőleg majdnem naponkint hasábszámra hozza az uj rend papjainak, az anyakönyvvezetőknek kinevezését. Eddig mindig az is hozzá volt téve, hogy milyen az illetőnek társadalmi állása. Legtöbben a jegyzők sorából kerültek ki, de voltak nagyszámban segédjegyzök, Írnokok, segédirnokok, helyettes írnokok, dijnokok, halottkémek, tanitók, községi birák, erdészek, kerületi orvosok, végzett földbirtokosok, nyugdíjas tisztviselők, de sőt még protestáns lelkészek is, ami egyenesen az anyakönyvi törvénybe ütközik, amely a lelkészeket az anyakönyvvezetésből kizárja. Ugy látszik a belügyministerium maga is rösteli kimutatni, hogy az emberek melyik osztályából szedi az anyakönyvvezetőket és hogy nem is jó megmondani, hogy már protestáns lelkészeket is alkalmaz, ami nyilt megsértése a törvénynek. Legújabban ugyanis nem teszi ki az anyakönyvvezetőknek társadalmi állását. Mi különben örülünk, hogy már a belügyministerium maga is rálépett a revisió útjára, nemcsak azáltal, hogy folytonos revisio alatt tartja anyakönyvi kinevezéseit, de most már azoknak kinevezési módján is változtat. Másrészt azonban sajnáljuk az újítást, mely a folytonos hullámzásban lévő anyakönyvvezetők kinevezésénél legújabban történt. Eddig ugyanis legalább érdekes volt a hivatalos lapnak az a része, mert látni lehetett, micsoda embereket szed össze a minister e tisztségre; mert továbbá' azt is lehetett tudni, mennyire becsüli a minister az anyakönyveket, midőn azokat akárkire bizza, aki keze ügyébe akad. Előbb a zsidókat szidta a kormány, hogy sakterekkel íratják az anyakönyveket, most pedig maga is oly embereket biz meg a megreformált és tökéletesített anyakönyvek vezetésével, akiknek műveltsége sokszor a sakterek műveltsége alatt áll. — Gróf Apponyi Albert beszámolója. Gróf Apponyi Albert e hó 11-én vasárnapon Jászberényben beszámolót mond. Jászberényben a gróf jövetelének híre lelkes örömet keltett és ünnepélyes fogadtatására a legélénkebben készülődnek. Gróf Apponyi Albertet Jászberénybe a nemzeti pártnak számos kiváló tagja elkíséri. — A fűzfa politikusok. A liberálisoknak minden szabad, azok minden kaució nélkül szabadon politizálhatnak, és ajánlgathatnak jelölteket borura-derüre, csak jó liberálisok legyenek. A »társadalom« érdekeit szivükön viselő vidéki hírlapok megkezdték már a leckéztetést és kardott rántanak a liliputi liberális jelöltek mellett. Megkezdődött a régi kopott nóta, mi mindent várhatunk a kormánytól, törvényszéket, mindenféle bíróságot, kedvezményt, jótéteményt, talán még örök üdvösséget is. Igy például Esztergom városa, ha kormánypárti jelöltet választ, visszanyeri mind azt, a mit a mameluk képviselők uralkodása alatt elvesztett. A nóta ugyan szép, de hát nem hiszi senki, legalább okos ember nem, és a polgárságot manapság nem lehet lépre csalni mindenféle mázos ígérettel, mert ha a kormány összes kerületeinek kívánságait kielégíteni akarná, akkor Darius kincsére volna szüksége. Különben is, a mely képviselő-jelölt előre Ígérget a kormány rovására mindenféle koncokat, az maga alatt vágja a fát, bizonyságot tevén arról, hogy a kormány mennyire szivén viseli az egész ország boldogságát és jólétét. — Uj egyházpolitikai kérdés. 'Egyházpolitikai kérdés «-nek nevezte Bánífy báró az október elsején tartott országgyűlésen a kúriai bíráskodásról szóló a főrendiházban megbukott javaslatot. A minden oldalról szorongatott »nagy« szónok ez egyszer nem akarva is igazat mondott; mert bizony ennek a javaslatnak szégyenletes intézkedései csakugyan uj, az eddigieknél is veszedelmesebb egyházpolitikai kérdések voltak. A kormánynak természetesen, most már nem kell ez a javaslat, mert tiszta választásokat, a papok bebörtönzése nélkül nem akar csinálni. — Az utolsó törvényjavaslatok. A szentesítés alá terjesztendő törvényjavaslatok szövegének átvizsgálására hivatott bizottság az országgyűlés két házában holnap ülést tart, amely ülésből szentesítés alá fogják terjeszteni, mint értesülünk, a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslatot. E javaslat és a főrendiház által tegnap elintézett kisebb előterjesztések utolsó törvényalkotásai lesznek a jelen országgyűlésnek. — Az ujoncozási törvényjavaslat ezen az országgyűlésen már nem kerül tárgyalás alá. Psenkó űr! Ki az, könyörgöm ? Nem ismeri ? Az, kérem, plébános vagy adminisztrátor különben, jelenleg pedig a politikai, látóhatáron föltűnt új csillagzat ; a tudósok még nincsenek vele egészen tisztában ; úgy látszik nem üstökös,. — a mennyire emlékszem ; hanem inkább bolygó-csillag. Jelenlegi állása az igaz igy rögzíthető : az esztergomi főegyházmegyei observatoriumról nézve deklinációja 99 fok, ascenziója 0 fok; a budavári m. kir. observatoriumról nézve ascenziója ugyan szintén semmi ; de úgy veszik észre, hogy erősen ascenziós-hajlamokkal szikrázik bele az őszi éjbe. Akar még mást tudni? ha igen, akkor Heine szavaival élve ezt az urat igy jellemezhetjük: »az egy hire által nevezetessé lett ember.« A hir pedig tetszik tudni, olyan mint a forgó szél, fölkap az bármit, kivált könnyebb portékát, kalimpázik vele egy darabig az utca mulattatására, mig kedve tartja, a levegőben, odadobja. Hová ? — hát csak félre! Mondok még egyet! »Könnyű önöknek, de nehéz a becsületes embernek,* mondja a társadalmi szólás-mondás: nagy igazságot mond és senkit sem sért. Erre az igazságra az egész világ tanú, mert hiszen, ha egy marék embert kiveszesz, kik a nyilvánosság előterében szerepelnek, a többi a kötelesség napszámában hirre ugyancsak nem tesz szert, legyen az ügyvéd, biró, tanár, gazda, hivatalnok. S mikor lesz a buzgó, lelkes, * simplex presbyter« híressé? ha buzgalmában megszakad, akkor talán tudomást vesznek róla. hogy parentálhassák-! Már most mindezek után, hogyan lett Psenkó űr híres emberré ? Hát, kérem csak úgy, hogy kitűnt. Kitűnt theologiai hátramaradottsága által akkor, mikor egy pártot mer ajánlani, mely az egyház által kárhoztatott tanok egész litániáját hordja zászlaján, paradéroz velük s a csúfság fokozására keres oly gimpliket, kik katholikus, vagy épen pap-létükre ajánlgassák a liberalizmus megbélyegzett s elkopott portékáit. Ime itt van egy élő kommentár a liberális elvek mellé, Psenkó úr! Ő majd rehabilitálja a nem kínozom ily piszmogó munkával magamat.« Persze a szomszéd az alkura rá nem állott, Kata pedig megörült, hogy a munkától így megszabadult. Hanem ha elközelget a dél, Kata akkor fölkerekedik. Legkisebb — pólyás — gyermekét karjába kapj í l. i I másik kettő meg, egyik a jobb, másik a baloldalán kapaszkodik szoknyájába, ő meg jókora fazekat fog a kezébe s így fölkészülten, végig járja a kanon/)ki házakat, s megszerzi az ennivalót. Nem dolgozom, inkább alszom, mondja aztán, ha munkára szólítják. 8. A folyamodvány-gyártók. Készakarva írjuk a többes számot, mert többen foglalkoznak azzal, hogy az irni nem tudók kérését élénk színekkel festve juttassák a szegénypénztár kezelőjének tudomására. A gyártók ismerik egymást, de kartellre nem lépnek, úgy látszik, ezt még nem ismerik, hanem kiki a maga rizikójára működik, igyekezvén elérni a lehető legmagasabb arakat. Azokról, kik tisztán emberbaráti szeretetből — szívességből — fogják kezükbe a tollat, természetesen nem beszélünk. Tisztelet e kivételeknek, de biz ezek ritkák. — A folyamodványnak rendesen taksája van, melyet előre kell lefizetni, vagy egyenértékű záloggal biztosítani. A gyártók üzlete megy, ha valakit előre nem látott csapás ér s azért folyamodik, hogy ebből egy kis segítség által kilábaljon, vagy legalább könnyebben elviselhesse. Jobban megy: iskola-év kezdetén, midőn beiratásra, könyvekre stb. kell a pénz. Virágzik négyszer egy évben, tudniillik a házbérfizetések idejében. Ha egy-egy alkalomra beérkezett 100—200 folyamodványt átfut az ember, legfőlebb 15—20-at talál olyant, melyet maguk a kérvényezők irtak; a többi pedig 4—-5 gyártó munkája. Ezek az utóbbiak a név és megokolás kivételével majdnem szórói-szóra egyeznek is. A legkisebb összeg, amibe ily kérvény kerül, 24—30 krajcár. Ez összeg azonban változik. Mert ha a kapott segítség nagyobb, akkor előre megbeszélt kulcs szerint, magasabb osztalék jár a gyártónak. S ha az így megdézsmált összeget olvasgatja aztán az illető kérvényező, van oka vakarni fületövét s életében akkor sajnálja csak igazán, hogy járatlan maradt az írás és olvasás mesterségében. Hogy ki irta a kérvényt? azt az egyesektől hiába tudakolja az ember. Rendesen oly kitérő mondásokat nyer válaszul, hogy azon ugyan el nem igazodik. Úgy látszik, megkövetelik feleiktől azt is, hogy az ő nevüket titokban tartsák. Egyetlen egyszer állottak ahhoz közel, hogy kilépjenek a névtelenség homályából, midőn üdvözlő irattal akartak hódolni a hatóságnak, azért, hogy egyik szakmájukba bele kontárkodó társukat illetőségi helyére küldötte ; de bővebb megfontolás után e tervükkel fölhagytak: Mi se kutassuk hát neveiket. 9. A »jó nap.* Kicsiny, de barátságos a lakás, hová az olvasót vezetem, most hozzá még hangos is. Hogy is ne lenne az! Ha már három asszony vásárt csinál, itt az van annál inkább, mert heten vannak. Körülülték az asztalt, terítve van. Gőzölög az illatos kávé, friss kalácson és mosolygó gyümölcsön pihentetik az egybegyűltek szemeiket. A háziasszony töltögeti a csészéket, kalácscsal s gyümölcscsel kínálgatja vendégeit; aranyos kedvében van, igazán szeretetre méltó igyekezik lenni. Pillanatra csend lett a szobában, kanalaznak mindnyájan. Szünetel a tracscs, a pletyka ; s valamennyi azt gondolja, bárcsak mindig ilyen munkában — jó ozsonnálásban — izzadhatna. De iparkodnak is megfelelni a háziasszony szives kinálgatásának, mert ürülnek a csészék, fogy a gyümölcs, és tűnik a kalács. Amint az első rohamot elvégezték, a háziasszony látva, hogy vendégei kíváncsiak megtudni :