ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-27 / 39. szám

zásának tulajdonítsa, ha a választási küzde­lem reá nézve vereséggel találna végződni. A választók egy része ugyanis megunta már a titkos kormánypártiságot s akként véleke­dik, hogy jobb nyilt kormánypártit választani, mint titkosat; másik része pedig a néppárt­hoz csatlakozik, mert meg van győződve, hogy ez becsületes ellenzéki, a nép érdekét szem előtt tartó politikát fog követni. Az ellenzéki pártok küzdelme minden­esetre nehéz lesz; mert a nép ellenök is el van keseredve. Legtöbb esetben a revizió fogja győzelemre segiteni az ellenzéki zászlót, mert a revizió napról-napra tért hódit, amint napról-napra nyilvánvalóbbá válik az egyház­politikai törvényeknek káros, anyagi és er­kölcsi hatása. A keresztény nép szemei föl­nyitnak s minthogy eddig nem volt alkalma nyilatkozni az egyházpolitikáról, most akarja szavát hallatni. A szőnyegen levő kiegyezési kérdések maguk nem okozták a parlament halálát. Beteg volt az már kezdettől fogva, mert ide­gen talajból, nem a nép akaratából nőtt ki. A kiegyezés csak sietteti halálát, amelyre éppen rászolgált. Voltaképen jobb lett volna, ha meg sem született volna, mert akkor ösz­szes gazdasági nyomoruságaink mellett leg­alább meg lett volna a vallási békénk, mely minden egyéb békének alapja. Nem sajnáljuk tehát a haldokló parla­mentet. De azt sajnáljuk, hogy sorsa előbb utói nem érte. Mert az olyan parlament, a melyben az adott becsületszóval úgy bánnak, mint Csáky szalmájával, melyben a képvi­selők nem a választókat hanem önmagukat képviselik, melyben kimondják, hogy nem kö­telesek a nép akaratát respektálni, nem nép­képviseleti parlament, hanem autokrata tár­saság, amely semmikép sem illik a parla­mentarizmus fogalmába. — Anyakönyvi pótadó. Amit kezdettől fogva hangsúlyoztunk, azt mindinkább beigazolva látjuk. A polgári anyakönyvek drágaságát most már a kormány is kénytelen beismerni. A leg­újabb költségvetés szerint az állam közel egy millió frtot fizet az anyakönyvekre. Fizeti természetesen az adózó polgárok adójából. De milliókat tesznek ki azok az összegek, amelyeket a községek kényte­lenek ezen uj, olcsónak hirdetett intézményre fizetni. Az összes dologi kiadásokat ugyanis a községek tartoznak fedezni, ami, ha figyelembe vesszük, mi mindent lehet a dologi kiadások fo­galma alá szorítani, mindenesetre óriási összege­ket tesz évenkint. Hiszen láttuk, hogy Eszter­gom városa maga csak az első három hónapban 165 frtot adott ki az uj »olcsó« intézményre. Ehhez azonban hozzá kell még számítani a vilá­gítást, fűtést, a helyiség tisztogatását, amik ren­desen nem szerepelnek anyakönyvi kiadások alatt a községi számadásokban, mert az anyakönyvi hivatal a közösből fogyaszt, a község pedig csak az év végén veszi észre, hogy ismét nagyobb lett a fogyasztás. De ez még nem mind. Legújabban a belügyminiszter egy közigazgatási bizottság kér­désére kijelentette, hogy az anyakönyvi kiadások is pótadóval födözendők s ez az állami adó ará­nyában vetendő ki. Ime tehát ide lyukad ki az anyakönyv. A községek adjanak embert, aki azt a töméntelen irka-firkát végzi s amellett elhanya­golja voltaképeni hivatalát; adjanak helyet, fűtést, világítást, szekrényeket s mindent, amit az anya­könyvvezető dologi kiadásnak tart, az állam pedig adja a papirost, de azt is a polgárok adó­pénzéből. Mindez azonban csak kezdet. Most még az anyakönyvi hivatalok csak a kezdet elején vannak. Még nem készítenek ujoncozási lajstro­mokat, családi értesítőket, árvák kimutatását és egyéb töméntelen sokaságú ingyen kivonatot. Hátha még ezeket is kell majd késziteniök, akkor az állam is több »papirt« fogyaszt és a községi munkaerő is jobban lesz igénybe véve. De mindezt szükséges volt az amugyis szegény községek nyakába varrni, mert a liberalismus érdeke igy kívánta. — A néppárt szervezkedése. A néppárt az országgyűlés rövid idő alatti feloszlatására való tekintettel fokozott buzgalommal folytatja szervezkedését. Mára öt néppárti gyűlést jelentet­tek be, a melyekről a következő sorrendet közöl­jük : Hajóson a vásártéren, délután 2 órakor nagy néppárti népgyűlést tartanak a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja magya­rul és németül Zichy Aladár gróf. 2. Kell-e az »uj rend« ? Tartja magyarul Vargha Dezső dr. 3. Kell-e az »uj rend« ? Tartja németül Blaskovich Ferenc. 4. A kisgazdák sorsa. Tartja magyarul Rédey Ferenc. 5. A kisgazdák sorsa. Tartja németül Szabó Endre. 6. A néppártról. Tartja magyarul Mócsy Antal. 7. A néppártról. Tartja németül dr. Steécz György. 8. Elnöki zárszó. — Kis­Lödön szeptember 27-én, vasárnap d. u. 2 órakor zártkörű nagy néppárti pártgyülést tartanak a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és németül: Rakovszky István cs. és kir. kamarás. 2. A néppártról. Tartja ma­gyarul és németül: Bakonyi Elek dr. 3. Az »uj rend«-ről. Tartja magyarul Orbán János. 4. Mi tehát a teendőnk ? Tartja magyarul és németül: Rőthy Mihály. 6. Elnöki zárszó. A gyűlésen csakis névre szóló belépő jegyekkel lehet részt venni. —• A pécsváradi és mohácsi országos képviselő választókerületek együttesen Német­Bolyban szeptember 27-én, délután fél 3 óra­kor a nagyvásártéren néppárti nagygyűlést tar­tanak a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és németül Apponyi Géza gróf. 2. A néppártról. Tartja németül : Marsovszky Endre. 3. Tetszik-e az uj rend ? Tartja németül Vadász Zsigmond. 4. A néppárt­ról. Tartja szerbül: Neumayer Dezső. 5. Elnöki zárszó magyarul és németül. — Tolnamegyében is Szakcsón szeptember 27-én d. u. 2 órakor, a a templom-téren nagy néppárti gyűlést tartanak a következő tárgysorozattat : 1. Elnöki megnyitó. Tartja Zichy Nándor gróf. 2. A néppártról. Tartja: dr. Darányi Ferenc. 3. Az »uj rend« és a néppárt. Tartja: Kálmán Károly. 4. Elnöki zárszó. — Szakolcán szeptember 27-én, vasár­nap d. u. 2 órakor a főtéren lesz nagy nép­párti gyűlés a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. Tartja magyarul és tótul: Zmes­kál Zoltán nagybirtokos. 2. A kisipar és közgaz­daság. Tartja: Krupecz Rezső. 3. Alkotmányos jogainkról. Tartja : Vaczulik Vince. 4. Az »uj rend« s a néppárt. Tartja: Dr. Zelenyák János, orsz. képviselő. 5. Elnöki zárszó. — A dédesi politikai maszk. Ifj. Ábrányi Kornél, ez a politikai maszk, választói előtt Z)é­desen szintén megtartotta beszámoló beszédét. Azzal kezdte meg, hogy hosszasan előadta a »Pes­ti Napló« zsidó újsággá történt átvedlésének iga­zán gyászos történetét. A köpönyegforgatás nem menthet soha egy politikust se. Ábrányi szidta a néppárt óhaját a reviziót és hangoztatta a nem­zeti párt és a szabadelvű párt közti fúziót, ame­lyet a pártvezér Apponyi is gyalázatos árulásnak tartana, ha megtörténnék, amint Ipolyságon is mondta. A zsidó lapok jónak látták Ábrányi ter­jedelmes beszédének teljes közlését, valószínűleg, hogy a »Pesti Napló« szomorú történetét széle­sebb körben ismertessék, másrészt, mert a fúzió szelét nagyon érdekesnek és kívánatosnak talál­ják. Az egri érsek, kinek köszönhette Ábrányi mandátumát, ismét egy csalódással lett gazdagabb. A nemzeti párt — mint értesülünk — maga un­dorodással van eltelve Ábrányi áruló politikája iránt. A zsidók persze most ünneplik. Bezzeg, mig a »Pesti Napló* egyházpolitika ellenes volt, kanál nök által, melyeket e célra a legelőnyösebb fel­tételek mellett nyújtott. Hála és köszönet illeti továbbá: Simor Terézt 1000 frtos nagyszerű aján­dékáért, Graeffel János, Bíümelhuber Ferenc és dr. Csernoch János kanonokokat 500 frtos fényes adományaikért, br. Hornig püspököt 100 frtos ajándékáért. Magok az iparosok is vállvetve siet­tek fáradságosan szerzett filléreiket felajánlani az I építkezés céljaira. Jól tudták azt, hogy a kath. legényegylet uj háza a keresztény iparnak egy ujabb támasza, erőssége lesz. Az iparosok közül 20—20 frtot ajánlottak fel: Draxler Alajos, Dóczy Ferenc, Iványi Géza s neje, Krechnyák Ferenc, Kiczinger József, Schuller Pál, Waldvogel József és Wanitsek Rezső. Alapító tagok lettek ezen­felül: Frey Ferenc, Brutsy János, Maiina Lajos, Anhäupel György. Az angol közmondás azt tartja: Az én há­zam az én váram. Legyen az uj kath. legény­egyleti ház is erős vára a keresztény szellemnek, a tisztes iparnak, a jó erkölcsöknek. Ragyogjon e ház felett mindig a keresztnek szent jele. A. Oy. Engesztelő baba. Irta: Valnicsek Béla. Kápolnay Ödön annak a theoriának volt a hive, hogy a házasélet boldogsága a nőtől függ. Ha az asszonyka kedvessé tudja varázsolni ott­honát, a férj sem vágyódik barátai között töltendő szórakozásokra és Kápolnay Ödön szerint ez a varázserő a legkirugósabb fiatal emberből is minta­férjet képes csinálni. Azt szokta volt mondani, hogy ő élő példa rá. Mint fiatal ember sokat en­gedett meg magának ; nem volt mulatság, mely­nél mint rendező ne szerepelt volna, sőt ezek között is olyan volt, a ki világos reggelig kihúzza, hogy a mulatság renoméját megmentse. És lám, mióta asszony van a háznál, csöppet sem vágyó­dik a zajos kihágások után. Akkor érzi magát legjobban, ha fárasztó napi teendője után oda vetheti magát a pamlagra s miközben felesége kötéssel vagy más hasznos munkával foglalkozik, ő a napilapot olvashatja fel asszonykájának. Hát még, mikor az a kis baba is meglett; olyan édesen esett Kápolnay Ödönnek, valahányszor kis szent bogara — igy szokta ne­vezni Emmikéjét —• egyet-egyet nyöszörgött álmá­ban s ő halkabban kezdett olvasni, hogy fel ne ébressze a babát. Mikor aztán Kápolnay is belefáradt a fel­olvasásba, az asszonyka is munkájába, felálltak, odahajoltak a bölcső fölé s csókot leheltek az Emmike szájacskájára ; igazán csak leheltek, mert attól tartottak, hogy fel talál kelni: Pá, szent bogaram, pá ; ezt szokták mondani és az Emmike ajkai olyan kedvesen mosolyogtak, mintha mon­dani akarnák : »Pá, pá, pá . . .« És a szülők összenéztek és ugyanazt olvas­ták le egymás szeméből. Azt, hogy mit is csinál­nának egymás nélkül. Mert nagyon, nagyon ne­hezen lettek egymásé. Kápolnay Ödön szülei hal­lani sem akartak arról, hogy Fehér Paula legyen egyetlen fiuk felesége és csak azért, mert nagyon különböző, furcsa hirek keringtek a szegény Pau­láról. A szüleit senki sem ismerte, Paula is csak homályosan emlékezett rájuk, mert négy esztendős korától egyik távoli rokona nevelte fel. Hanem Kápolnay Ödön szeretete hatalmasabb volt, hogysem a légből kapott mende-mondák miatt visszarettenjen. 0 előtte Paulája tiszta volt, mint egy Madonna s nem törődve szüleinek alaptalan ellenszenvével, magáévá tette Fehér Paulát. De most ez a nemes szivű leány nem akart Ödön neje lenni. Azt mondta, nem akar szülő és gyermek közé állani; felejtse őt s tegyen inkább szülei akarata szerint. Aztán ő is — már mint Paula — édes anyát szeretett volna birni Ödön anyjában ; igy meg csak olyan árva lenne, mint eddig. Kápolnaynál e szavak ellenkező hatást értek el. Még jobban ragaszkodott tervéhez és Fehér Paulát rövid idő alatt nejévé tette. Szülei eleinte akaratoskodtak, haragudtak is, hanem mikor meg­győződtek az asszonyka áldott jó szivéről, szor­galmáról, aztán meg mikor Emmike is beleka­paszkodott olykor a nagymama kontyába, vége szakadt minden ellenszenvnek, haragnak s a fia­tal Kápolnayné nem maradt anyátlan. Megszerette őt nagyon, leányaként a férje édes anyja. Erre gondolhattak mindaketten, mikor édes boldog mosolytól kisért csókot váltottak ott az Emmike bölcsője fölé hajolva, a ki mikor ketten

Next

/
Thumbnails
Contents