ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-09-27 / 39. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. szeptember 27. 39. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak: Egy háromhasábos petitsór ára 8 krajcár. Többszöri közlésnél árkedvezmény. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A haldokló parlament. Esztergom, szeptember 25. O A magyar parlament haldoklik; hal­doklik,-mert beteg és halálra Ítélték. Ez okok mindegyike elegendő, hogy az árnyékvilágból elköltözzék. Beteg volt kezdettől fogva és tehetetlen azon fontos feladat és hivatás betöltésére, a melyet a nemzet bizalma neki szánt; azon­kívül pedig magatartásával bőven reá szolgált, hogy halálra Ítéljék, föloszlassák. Az 1892. évi választások alkalmával az egész nemzet azt hitte, hogy ez az országgyűlés fogja ren­dezni közigazgatásunkat, a függőben lévő ka­tonai kérdéseket, különösen pedig, hogy föl fogja karolni a gazdasági érdekeket, amikkel addig egy kormány sem törődött komolyan. Mindezek helyett pedig az országgyűlés­nek számra nézve legerősebb pártja, legelő­ször is palotaforradalmat csinált vezére ellen, akinek mandátumait köszönhette, s midőn a vezért útjáról eltávolította, rázuditotta az or­szágra az áldatlan egyházpolitikát. Azok, kik javarészben a papság támogatása mellett sze­rezték meg választóik »bizalmat«, most az egyház ellen fordultak. Itthon becsületszavukat kötötték le, re­verzálisokat adtak, amott pedig az ország­gyűlésen uj theoriát eszeltek ki, mely szerint ők nem kötelesek tekintettel lenni választóik óhajára s éppen azt szavazták meg, ami hom­lokegyenest ellenkezett választóik akaratával. A mióta parlamenti kormányformánk varr, még oly országgyűlésünk nem volt, mint a) mostani, halálra itélt parlament. Gyászos em­lékű alkotásait, jobban mondva rombolásait, napról-napra szemléljük. Könnyelmű felületes-, seggelj nerm, szükségből, de boszúvágyból, nekiment '^legfontosabb, a nemzet lelki éle-í tébe vágó kérdéseknek, anélkül, hogy magátí a nemzetet megkérdezte volna. A polgári házasságnak legradikálisabb formáját erőszakolta reá a keresztény népre s még azt az előzékenységet sem tanúsította a kereszténység iránt, amit még az olasz bitorló kormány is megengedett, tetszésökre bízván a házasuló feleknek, váljon először papjuk vagy a polgári ifczeg előtt akarnak-e megjelenni? A polgári házassággal s egyéb egyházpolitikai intézkedéseivel állandósította a harcot az egyház és állam, a társadalom egyes osztályai között. Uékét hirdet s hábo­rút csinál. Oltani akarja a tüzet s olajat önt rá. A nemzetek életében semmi sem vág oly mély nyomokat, mint a vallási élet. A bölcs államférfiú nem százszor, de ezerszer • is meggondolja, váljon ksel ellenkező intéz­kedéseket tegyen-e? Haldokló parlamentünk mindezzel nem törődött. Nem használtak a választók tiltakozásai, nem a komoly s előrelátó államférfiak figyel­meztetései, nem egyes ellenzéki férfiak elke­seredett harca. Az országgyűlés a szenvedé­lyek befolyása alatt állott, minden szenvedély pedig rosz tanácsadó, s a legroszabb ezek között a boszuvágy. Az országgyűlés szédítő sebességgel rohant a radikális egyházpolitika lejtőjén, inig csak odáig nem jutott, hogy detronizálta a kereszténységet és a törvény tekintélyével, erejével és fényével fölruházta a pogányságnál is roszabb felekezetnélküli­séget, MÉ És ebben részes az ellenzék is. Nem értjük azokat a bátor férfiakat, akik egyéni szavuk súlyát és tekintélyét vetették a mér­legre, de az ellenzéket, mint alkotmányos ellenőrző tényezőt, mely ha megteszi mint ilyen kötelességét, a liberális pártot annak egész rendszerével együtt, ma már csak mint emléket ismernök. Soha az ellenzéknek kedvezőbb alkalma nem volt a liberális pártot egész rendszeré­vel együtt megbuktatni, mint ezen a haldokló országgyűlésen, s ezt az alkalmat elmu­lasztotta. Semmi másra nem lett volna szüksége, mint nem pártolni a liberális pártnak egy­házpolitikáját, amelyet ez az ellenzék nélkül keresztül nem visz. De az ellenzék akkor, mint párt, megfeledkezett a nemzet által reáruhá­zott hivatásáról, mert majdnem minden egyes szavazásnál kitűnt, hogy több a soraiban a kormánypárti, mint az ellenzéki férfi. Ha akkor hivatásának magaslatán áll s nem keres magánérdekeket, most bátran jelen­hetne meg a nemzet Ítélőszéke előtt s nem kellene félnie, hogy elsöpri az áradat. Külö­nösen nem kellene félnie a néppárttól, mely­nek ez esetben nem lett volna szüksége a külön szervezkedésre. Igy azonban saját szerencsétlen taktika­AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Emlékkönyvbe. Gyermekéveidnek legszebb templomában: Itt vagy még, itt vagy még a szülői házba)i. S a szülő-szeretet, ez a szent melegség Ébren, álmaidban mindig fölkeres még. Boldogságról beszél a szemed, az arcod, Lelkeden, az élet még át nem viharzott S küzködvén te érted az apai gondot, S az anyasziv csókját a tiednek mondod. Ki tudja meddig tart? Hisz rövid az élet. Fogadd be, fogadd csak mind a melegséget, Atyasziv, anyasziv mind amit csak adnak: Mint a szorgalmas méh, gyűjtsd össze magadnak, Hogy majd ha az élet hí a küzködésbe, El ne fogja lelked a kétségek éje S ha a szenvedések a porig aláznak, Hogy vigasztalást lelj megszentelt emlékén A szülői háznak. Szemlér Ferenc. A kath. legényegylet uj háza. A kis Duna mentén, Esztergom városának azon részén, melyre a közel jövőben a legszebb fejlődés vár, emelkedik a kath. legényegyletnek ma felavatandó háza. Egyszerű s mind a mellett ízléses, csinos külseje leköti a járókelők figyelmét. A kapu fölött szines üvegdarabokból kirakott keresztet pillan­tunk meg, mely azonnal elárulja, hogy nem kö­zönséges lakóház előtt, hanem a keresztény szellem ápolására, a megváltás áldásainak terjesztésére hiva­tott ház előtt állunk. — Ha belépünk, téglákkal kirakott rövid folyosóba jutunk, melyből balra egy tágas, szép nagy szoba nyílik meg előttünk. Ez az egyleti kis terem, melyben egyszersmind az iparosok betegsegélyzö pénztára is el fog helyez­kedni. Csak helyeselni tudjuk, hogy a betegsegélyzö pénztár a kath. legényegylethez simul s hogy a kereszt alá menekül. Azoknak a fiatal legények­nek, kik az ipartörvény értelmében kötelesek a betegsegélyzö pénztár tagjaivá lenni, igy alkalmuk van a kath. legényegyletet közelebbről is megis­merni ; s ez az ismeret a legtöbb esetben köny­nyen meg fogja hódítani a fogékony ifjú szivet, lé fogja kötni s távol tartani azon helyiségek látogatásától, ahol testi s lelki pusztulás vár reá. A kis teremben különösen egy gyönyörű darabokból összeállított, rokkoko stylü kályha vonja magára figyelmünket. Magyary László, Esz­tergora legintelligensebb iparosainak egyike, készí­tette ezt a remek kályhát, valamint a többi helyi­ségekben levő négy kályhát is, teljesen ingyen, ajándékképen. Ez a nemes, a katholikus ügy iránt való áldozatkész lelkesedésből fakadó tett önma­gát dicsőíti. Általában azt tapasztaltuk, hogy azok az iparosok is, kiket a vál alkozó bizott meg a mun­kával (Waldvogel, Sátory, Macbácsek) bizonyos ambícióval dolgoztak. A szárnyajtók, az ablakok, a kilincsek és zárak oly tartósan, szolidan s ele­gánsan vannak megcsinálva, hogy készítőik nyerész­kedésre alig gondolhattak. A kis terem mögött egy egyablakos szoba fekszik, mely könyvtár s olvasőszoba gyanánt fog szolgálni. Egy másik ajtó az egyleti nagyterembe vezet, mely méreteivel, hatalmas ablakaival im­ponáló hatást gyakorol. Esztergom városának a Fürdő-vendéglő nagytermén kivül nem lesz na­gyobb s szebb terme. Nem kell attól tartanunk, hogy e nagy terem kongani fog az ürességtől. A kath. legényegylet mindig jobban erősödik s már jelenleg is 120 rendes tagot számlál. E helyütt lesz­nek megtartva a rendes vasárnapi előadások, a nyilvános felolvasások ; s itt fognak lezajlani a kath. legényegyletnek oly annyira kedvelt mulatságai. A nagy termet a házfelügyelő konyhájától s lakásától egy keskeny folyosó választja el. A ház­nak egész hosszában elég tágas udvar terül el, melyet még ez őszszel befásitanak. A jövő esz­tendőben a tekepályát is felállítják az udvarban. Ime a kath. legényegyletnek uj háza; min­denütt a legpraktikusabb berendezés, a lehető legtartósabb építkezés, melyért Eggenhofer Józse­fet, városunk e fiatal, rokonszenves, ügyes épí­tészét, méltán megilleti a legteljesebb elismerés és dicséret. De hangosan fogja hirdetni ez a ház azok­nak a nagylelkűségét is, akik átlátva az idők ko­moly természetét, lelkesen siettek hozzájárulni a maguk részéről egy oly hajlék felemeléséhez, mely a keresztény hit meleg tűzhelye, a destruktiv irányzatoktól ostromolt iparos ifjúságnak védő­bástyája leszen. Ezen nagylelkű jótevők között első helyen említendő Vaszary Kolos herceg-pri­más, aki nemcsak eddig támogatta nagyobb ösz­szegekkel az egyletet, hanem legújabban 200 frtnyi évenkinti adományt igért a kath. legényegyletnek. A hercegprímás után főképen a fökáptalan nagy­lelkűsége tette lehetővé az építkezést azon kölcsö-

Next

/
Thumbnails
Contents